Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Amikor a fagyi visszanyal. Heddát az utóbbi napokban különös, norvégul írt levelek fogadták. Fenyegetőzések voltak ezek, amik nem sok jóval kecsegtettek, mégis elhessegette ezeket a gondolatokat. Nehezen ment a vizsgára való koncentráció, most viszont az egyik tanerő óhajt konzultálni vele a beadott munkájával kapcsolatban.
A szörnyű vihar, mely kint dúl, kellemetlen érzést ébreszt benne. Gyerekkorában is gyűlölte a mennydörgést és villámlást, valamiért balsejtelem fogta el, ha ilyen volt az időjárás. Belépve a tanulószobába nem lát senkit így elsőre, a villany ég, aztán... Aztán Hedda lába a padlóba gyökerezik, ugyanis hirtelen kialszanak a fények, s az egyetlen dolog, ami megvilágítja a szobát, az a hatalmas és fényes villám, amely éppen átszeli az eget. Nyel egyet, a dörgésre pedig összerezzen. Biztosan csak áramkimaradás, vagy tudja Merlin haragja.
- Tanár úr... - bizonytalanul csengnek a szavak, s annyira megfeledkezik magáról, hogy akcentusossá válik kiejtése. A balsejtelem beigazolódni látszik. Az elmúlt időszakban túl sok embert heccelt meg és a karma, bizony, ez a karma lesz. Most bosszút áll rajta. Nehezen vallja be magának, de fél, s bár szégyen a futás, de rendkívül hasznos, így megperdül és nyomná le a kilincset, csakhogy... Zárva. Veszett módon kezdi el ráncigálni az ajtót, az ereiben elkezd száguldani az adrenalin és minden eszébe jut, csak az nem, hogy csapasson egy zárnyitó bűbájt.
Ha ez nem volna elég, retteg megfordulni. Mi lesz akkor, ha valami félelmetessel találja szemben magát? Mi lesz akkor, ha nem jut ki innen soha többé? Túl fiatal és gyönyörű - nem mellesleg tehetséges - ahhoz, hogy így végezze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ugyan már jócskán vége van a vizsgaidőszaknak, Hedda mégis a Tanulószoba felé veszi az irányt. Tulajdonképpen ismételten az unalomból eredeztethető ama vágya, hogy mások orra alá jó sok borsot törjön és jó keményen. A vizes lufi már nem menő, így legutóbbi hazalátogatásakor magával hozta a dudáját, amivel szülei az ő kézilabda meccsein szoktak hangosan drukkolni.
Mondanom sem kell, hogy a lány úgy véli, a legtöbb vérgáz stréber, aki tök nyomi, majd itt tölti az idejét és épp mindenféle filozófiai teóriákat olvas a mágia létrejöttével kapcsolatban. Az ő elképzelései a tanulásról valahol a szótárak végeláthatatlan böngészésénél, idegen nyelvű filmek szüntelen és fárasztó nézésénél, valamint kapura dobások sorozatánál kezdődik. Még hogy bájitaltan, meg gyógynövénytan... Pfuj. Mellesleg nem buta ő, csak tipikusan az az ember, aki szelektálja az őt érő ingereket, amikbe bizonyos tantárgyak is beletartoznak. Speciel az ő számára Felagund egy olyan inger, amitől zsigerből borsódzik a háta, de nyilván van, aki kedveli azt a nyolcvan és a halál között tengődő vénembert.
Síri csendben lép be, nehogy bárkit is megzavarjon a tanulásban. Persze ez csak a látszat. Orcáján ördögi mosoly ragyog, mely sejteti, hogy legalább egy ember, ha nem mindenki halálra fog rémülni, amikor a hangos dudaszó elhangzik. Még azt is tudja, melyik kis nyomoroncra keni majd. Ahogy keresi a megfelelő áldozatot, megpillant egy szőke lányt, aki... Aki nemcsak kívülről hidrogénezett, hanem valószínűleg belülről is. Döbbenten konstatálja, hogy a csaj előtt nem könyvek, hanem szájfények vannak, amiket egyesével párnákra ken és... Uram isten. A tökéletes áldozat. Régóta vágyott már egy plázapincsire, most pedig sajnálni kezdi, hogy nem a vizes lufival jött. No de, ami késik...
Lábujjhegyen merészkedik közelebb majd kinyújtja karját nagyon óvatosan és szinte a levitás füle mellett nyomja meg a dudát. Az olyan élesen és olyan váratlanul szólal meg, hogy kis híján még ő is ugrik egyet. Ezek után megpróbálva átverni a lányt elrejti a bűnös fegyvert és úgy kerüli meg, hogy ne vegye észre. Remélhetőleg mindez nem lesz nehéz. Aggódó tekintettel ül le vele szemben és megcsóválja a fejét.
- Szörnyű, milyen emberekkel kell osztoznunk ezen az iskolán. Felháborító, mi mindent megengednek maguknak - hangja halkan és méltatlankodón cseng, miközben jó pár szúrós szempár rá szegeződik. Pedig ő ártatlan, a tettes arra szaladt el. Nem lesz nehéz megtalálni, mert a fél szemét eltakarja egy szemkötő és sánta is... Nem lát és még menni se tud, biztos bárki utoléri... Aki elhiszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az olyannyira vágyott pusztítás bekövetkezik. Ruhán elkenődött szájfény, ennek tetejében pedig valami no name srác még le is esik a székéről. Egyszerűen fenomenális az eredmény! Mellesleg az utóbbi eseményen majdnem felröhög, de olyan jóízűen. Nem könnyű visszafognia magát, de nem bukhat le, így csak beharapja alsó ajkát és lenyeli a kikívánkozó mosolyt.
Hazugságát még egy agyi képességeiben nem kifejezetten kiemelkedő aranyhal sem hinné el neki, de mondhattam volna tyúkot is, a lényegen nem változtat: ez a csaj sík hülye. Úgy benyalja, hogy ez az egész nem Hedda hibája, hogy már szinte öröm nézni. Persze arcán továbbra is a megrendültség összes árnyalata fellelhető, hiszen ki az, aki ilyen baromságot csinálna - rajta kívül? Felháborító. A hihetőség kedvéért szívesen felpattanna, hogy segítsen Kornélon, tényleg, csak hát nem érzi helyénvalónak, hogy ennél is nagyobb balekot csináljon belőle. Ugyan a következő kérdést nem felé intézik, valahogy szükségesnek érzi, hogy reagáljon maga is.
- Ja, tökre - kissé furán hatnak az ő szájából ezek a szavak. Meg mi az a jézi? Mindegy, nem egy nyelvet beszélnek. Hedda már megszokhatta volna, hogy a magyar szleng - már ha ezt annak lehet nevezni - nem igazán az ő tudásával egyszintű, így vagy visszakérdez vagy bólogat, remélve, hogy nem épp a veséjét adja kölcsön, mondjuk örökre, csak r****c tájszólásban. Közben kap egy nevet is, amire pislog kettőt, majd felderül arca. Jellemző.
- Hedda vagyok - mosolyogva hajol előre, mintha érdekelné az a sok kacat. Egyébként nem rosszak, tulajdonképpen némelyik éppen a megvásárolható legjobb minőség. Náluk Norvégiában persze olcsóbbak ezek a dolgok, de abban biztos, hogy itt, ebben a kis porfészekben dupla annyiba kerülnek. - Ez a legújabb? - fejével a legszélsőre bök. Eközben rápillant a pofára esett srácra és kedvesen megütögeti a maguk mellett lévő helyet, pontosan az asztalfőn. - Csatlakozol? - végül is ki is sminkelhetnék. Ultimate fail lenne, ha Hedda erre engedélyt kapna. Soha többé nem lenne biztonságban a srác haragjától... Amúgy feltünő, hogy nem kifejezetten bőbeszédű. Nos, nem igen van akcentusa és jól beszéli a nyelvet, de nem kockáztatja meg, hogy gorcső alá vegyék kiejtését. Így is csoda, hogy az ékezetes betűkkel nem áll hadilábon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ahogy az ajtóhoz fohászkodik azért, hogy kinyíljon, ismét villámlik. Most már tisztán ki tudja venni a mögötte álló hatalmas, csuklyás férfit. A léptek, amik egy óriáséi és a hang, ami egy grizzli medvére emlékezteti, a szó szoros értelmében szívszélütést okoznak neki. Szája kiszárad és döbbenten hallgatja az ismeretlent. Milyen megbízók? Miért pont őt? Karma, te biccs, már megint visszaadod azt a sok rosszat (ami amúgy móka), amit elkövet! Igazságtalan vagy vele.
- De én nem csináltam semmit, összekever valakivel - hangja nem remeg meg, noha kezei libabőrössé válnak. Nem keveredett bele semmibe, erre akár az életét is rátenné - és úgy tűnik, rá is fogja. Most határozottan rémült, mert egyszer az életben nem követett el semmit, mégis ő issza meg valakinek a levét. Igen, valakinek, mert nyilván valaki mást keres a férfi és nem őt! Ez lehet az egyetlen logikus magyarázat.
A következő mondatok viszont kiverik a biztosítékot. Mi van, ha valaki azt akarja, soha többé ne kézizzen? Na azt már nem! Őt ennél keményebb fából faragták. Megrogyasztja vállait, mintha megadná magát, majd hatalmas lendülettel fordul meg, és amúgy dobó jobb kezével vágja orrba az idegent. Jelzem, hogy egy kézilabdázó lány izomból baromi nagyot üt.
- Azonnal jelentem az igazgatónak! - rápillant kézfejére, mely kissé sötétlik a ráfolyt vértől, majd a pasasra szegezi tekintetét, ezúttal pálcájával a kezében. Bátortalanul ugyan, de odamegy és lerántja a csuklyát, majd kér egy lumost és... Ki a fene ez? Döbbenten bámul diáktársára és tekintete válaszokat követel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hát valami zseniálisan pusztító ez a csaj. Annyira szőke, hogy az már fekete gyerekek, ez azért nem semmi. Az egész sipákolással úgy kiverte Heddánál a biztosítékot - azon túl, hogy mindez felettébb szórakoztató is volt. Hedda néha arról álmodik, hogy találkozik ilyen szintű sötétséggel, ami egyszer elnyeli, aztán amikor ez megtörténik már nem is tetszik neki annyira. Rá kell jönnie, hogy mivel ő elegendő neuronnal született, így nehezen viseli azokat, akik nem, Noémire pedig ez sajnos fokozottan igaz. Alapvetően biztosan kedves lány, hiszen nem ártott a légynek sem (eddig), de akkor hogy nem lehet okos is? Jó, nem lehet mindenki az, de ilyen képességekkel remélhetőleg nem a Levitába osztották. Kínos lenne. Szerencsétlen kékek tanulmányi átlaga, de vélhetően az IQ-szintjük átlaga is jelentősen csökkenne. Na de nem bántom, meg a lányom sem...
Gondolja, hogy kedves lesz, ha már egyszer felébresztette mély álmából a fiút, de nem óhajtja túlzásba vinni. Ha nem akar lebukni, akkor muszáj természetesen viselkednie, bármily nehezére is essék. Mellesleg a roppant kedves kérdésre már nyitná is száját, hogy választ adjon, de Noémi ezúttal megelőzi. Enyhe megrökönyödéssel az arcán néz először felváltva kettejükre, majd a mormogásra elmosolyodik és szája elé teszi a kezét, nehogy felnevessen. Hát igen, mérhető ebben is a tudás, kinek a pap, kinek a papné.
- Inkább a Mindannyiunkat Megzavart Valami Gyökér Körhöz - direkt nem reagálja le az előbbi kijavítást, elég, ha egyikük éles elméje lerí róluk. Ettől függetlenül azt a legújabb szájfényt le kéne nyúlnia mihamarabb, csak olyan tisztességtelennek érezné... A levitás minden valószínűséggel sok mindent figyelmen kívül hagy és azt se venné észre, ami az orra előtt van, de ha speciel az egyik kedvenc szájfénye tűnne el... Még az is lehet, hogy van egy harmadik szeme, amivel figyeli. Meg Hedda amúgy sem lopkodós, na.
Gondolataiból Kornél "kirohanása" zökkenti ki hősnőnket, elismerően biccent, hogy szép volt. Valószínűleg a srác egy igazi HMCS, esetleg HBSZ, ahogy a magyar szleng tartja, hiszen mindenki síri csendben fordult vissza a könyvéhez, még ha közben dúlt is, fúlt is.
- Egyébként, miért vagytok itt a tanulószobában, ha nem tanultok? - a válasz logikus, hiszen Kornél aludni, Noémi meg sminkelni, de úgy értem, itt valami racionális magyarázatnak kéne lennie. Ezt jobb esetben az ember a saját ágyában és a mosdóban csinálja, úgyhogy... Fura.