WW - Az igazi csata!
Luca komolyan meg volt róla győződve, hogy mikor volt tanára elé állt, az majd jól elhajtja. De nem így lett! Mármint alapvetően nagyjából azt se lehetett megérteni a törpe leányka mit hadovál, de ehhez Ádám már hozzászokhatott órákról, mikor még alapképzésre járt Luca. Nagy vigyor, energia, folyamatos szájjártatás. Erről, meg a mélyben való létezésről mindig felismerhető marad valószínűleg. Mindenesetre a vízről való áhítatos beszéde valahol bizonyosan célba érhetett, ugyanis meggyőzte, hogy csata lesz.
A játékszabályok igen egyszerűek, a kellékek pedig már előkészületek alatt vannak. A terem egy szimpatikusnak tűnő részén egy asztal, két felén székkel el van helyezve, mellettük két kisebb alkalmatosság, egy-egy nagyobb tálcával. Ezekre pakolgatja Luca a hat-hat poharat, amiket lassacskán meg is tölt vízzel, majd egy-egy kancsót is feltölt és oda helyez. Végül kibontja a frissen vásárolt franciakártya paklikat és egymással szemben az asztalra helyezi őket. Talán ezzel többet foglalatoskodik, mint máskor a házifeladataival. Szépen helyre került majdnem minden, kivéve a fő attrakciót, a hatalmas vízipisztolyt. Azt is lassan feltöltötte, majd lehelyezte az asztal mögé. Mivel az alapokat már megbeszélték, Luca nagyon izgatottan vágódott le a maga helyére, hogy megvárja Ádámot és... VIZES LEGYEN MINDENKI!
Jó, nem bevallottan, Lucában dúlt a versenyszellem természetesen, de leginkább az izgalom és a móka hajtotta. Nagyon jól tudta adni a 11 éves kislányt, tudat alatt is, hiába 19 éves.