Lori
október 22. valamikor délután

Yarista, és Ginnie már túl vannak az első órán, most pedig Lorelai következik. Az órájára, a tanárnőnek immáron a szokásos helyen van, ennek ellenére mégsem ő az, aki egy cseppet késik. Vagy mondhatjuk, hogy Lori érkezik korán? ...
Csak annyit hall a bejáratban, hogy ő az, és órára jött. Megkönnyebbül, azonban izgalom is elfogja. Még nem találkozott vele, így azt sem tudja pontosan, hogy mit is fog birtokolni, csak annyit, hogy bizony, fog. Odasétál a terem közepére, már a folyosó végén köszön, majd előveszi pálcáját, int vele, mire megjelenik az elementalistákat felismerő kapu. Egy gyönyörű, vékony íves, üvegből készült dolgot, mellette egy asztallal. Amikor már ott van Lorelai mellett, a lapockájára teszi a kezét, és arrafelé tessékeli.
- Jelenleg nincs más dolgod, mint ezen a kapun átsétálni. Ha ez megvan, akkor az asztal előtt megvárlak. Nyugi, nem fog fájni. Kis meleg bizsergést érezhetsz, de elég, ha csupán átsétálsz alatta. Nem gyorsan, csak kényelmes sétatempóban. Utána tudunk továbbhaladni.
Mosolyog rá, és biztatóan küldi arrafelé, ő maga pedig beáll az asztalhoz, kíváncsian várva, hogy milyen elemsorrend lesz a lánynál.

Odett
október 24. délután

Julianna most jóval előbb megérkezett, mint legutóbb. Már 10 perccel a kezdet előtt bent volt, de az a jó pár perc is iszonyatosan hamar eltelt. A tűz tengerében veszett el, ahova Odettet is várta. Vagy Zoét, még nem tudta pontosan, hogy melyiket is használja a sok név közül. Nem is vette észre, hogy már javában folyik az óra, mikor meghallotta a lány hangját. Rögtön felkelt, és kisétált az előtérbe, ami valójában az elméleti tanterem volt.
- Hagyd csak, a serdülő szervezetnek szüksége van a pihenésre.
Legyint kezével, megáll a bejáratban, majd arra tessékeli a lányt is. Mikor mindketten bent vannak, egy hatalmas dombtetőre vezeti a lányt, ahol egyelőre csak meleg van. Se tűz, se láva, semmi ilyesmi, csak meleg. A mostani alkalomnak úgysem több a lényege, mint egy picit elbeszélgetni az idei tanévről, és kikísérletezni, hogy most mennyire képes a lány.
A kényelmes elhelyezkedés után pedig jöhetnek a kérdések, és majd válaszok.
- Először is az Odettet, vagy a Zoét szereted, mint nevet?
Fura kérdés, és nem szerves része az órának, de az egyik legfontosabb momentum.
- Második kérdés. Hogyan képzeled el magad, mint elementalista. Harmadik kérdés. Mit gondolsz, miket fogsz tudni tenni ha végzel. Negyedik kérdés. Van kérdés?
Pici szünet, de csak egy annyi, hogy levegőt tudjon venni.
- Nem kell sietned, gondold át előbb a kérdéseket, és utána válaszolj. Hossz mindegy, inkább a tartalma legyen meg. Adok egy kis időt.
Mosolyodik el, és török ülésbe helyezkedik. Ha ez is megvan, akkor innentől áttér csendes, figyelő üzemmódba, és nem töri meg a csendet. Csak, ha kérdése lesz a lánynak.

Ginnie

A kora érkezés nem teljesen igaz, de azért a haláli pontosság sem. Igen, a tanerő már egy ideje bent van a kellő helyen, azonban nem késik túl sokat az első órai diák. Ginnie, merthogy így hívják, lihegve köszön, és mutatkozik be. Nem is emlékezett rá, hogy ő lenne az, de hát ilyen az élet. Csak mosolyog rajt, és int a kezével, hogy kövesse.
- Gyere, akkor rögtön a tárgyra térünk. Nem lesz túl hosszú az óra, így nem gond a pár perc csúszás.
Elindul a víz földjére, reméli, hogy követi őt a lány is, majd ha beért, egy kicsit túl hangosnak ítéli meg a vízesés csobogását, így egy erőteljes szemkontaktus miközben sétál, és máris alábbhagy a hangzavar. A kis patak partján ül le, ahol a fű gyönyörű élénkzöld, mellettük alig egy fél méterre már víz van, de ők még szárazak. És szárazak is fognak maradni. Miután leültek, máris belekezd.
- Azt hiszem te vagy az egyik legfiatalabb a mostani tanulókon belül. De ez nem probléma. Több időd lesz a tanulásra, és alaposabb is lehetsz. De ez rajtad is múlik. Néztelek a teszt során. Szinte kérdés sem volt, melyik lesz az elemed. Mesélj, mit érzel jelenleg? Mi az, amire szerinted képes leszel, és mit vársz a tárgytól?
Ginnie az egyik diák, akivel nem kell sietnie. Bőven van idő mindenre, így előbb az alaposabb kérdések, aztán majd nekilátnak a feladatoknak. Most azonban még nem érkezett el ennek az ideje.

Lorelai

Lori láthatóan kicsit tart a dologtól, de a merészség benne van. Amint átlép a mágikus kapun, nem rögtön, de kis idő múlva máris ott terem az asztalon a négy elem. Sorrendben: levegő - víz - tűz - föld
Nincs túl sok feladata jelenleg a lánynak, csupán annyi, hogy megpróbálkozik valamelyiket megmozdítani.
- Ha itt vagy, akkor látod a négy fa tálkát, bennük egy- egy elemmel. A feladatod roppant egyszerű. Egyenként menj oda hozzájuk, ahogy sorba jönnek, és próbálj meg vele valamit kezdeni. Nem segítek, felesleges.
Von vállat, és csak figyel, hogy mi is fog történni. Nem gyakran van olyan, hogy tévedne a kapu, de most mégis ez az érzése van. A tálakban található elemek még a szokásosnál is mágikusabbak, hiszen ha bármely halvány esély van bármelyik elemre, az az elem megmozdul, direkt eme indokok miatt.
- Ne ijedj meg, ha elsőre nem jön össze a dolog. Akkor haladj tovább, és menj sorba. Egyébként is sorba kéne menned, mindegyiken, de az eső esetleges kudarcnál általában feladják. Te ne tégy így!
Mosolyodik el, majd odaáll az asztal mellé, és érdeklődve figyeli majd az eseményeket.

Lori

Lorelai elindult a tálak felé, jobban mondva odafordult az elsőhöz. Lehetett érezni, hogy próbálkozik, azonban semmi nem történt. Semmi gond, ahogy az várható volt, lesz olyan, akinek nem a legjobb a sorrend. A másodiknál azonban megtört a jég. A tanerő is felsóhajtott, igazából végig izgulta a dolgot, a lánnyal együtt, így most ő is fellélegezhetett. Amint végzett, az asztal, és a kapu semmivé lett, a tálakkal együtt, azonban nem mindennel együtt. A víz, egy gömbben, immáron cseppet sem nyugodva lebegett a lány előtt, addig, míg Julianna el nem tüntette. Persze csak azután, hogy mindent végigpróbált.
- Jelenleg nincs már hátra, mint aláírnod egy papírt, miszerint az iskola falai között, amit majd már használhatsz varázslatokat, csakis úgy használod, hogy abból kára senkinek ne származzon. Ha ezzel megvagyunk, akkor mehetünk is a teremrészhez.
Vesz elő egy pergament a semmiből, amin csak egy aláírás hiányzott. Ha ez is megvan, akkor elteszi a papírost, és máris vonul a vízesés felé, remélhetőleg Lori társaságában.

Yar

Már rég a teremben, furcsa módon túlságosan korán is. Most jelenleg csak egy helyben áll a tanárnő, ott, ahol majd, és már az elmúlt két hétben, a tanórákat tartotta. Csak körbenéz, hol a kupolát, hol magukat a termeket vizslatja. Nem sokáig, mert egy hang üti meg a fülét hamarosan, pontosan kezdéskor. Gyors fordulatot tesz a tengelye körül, és kénytelen magát elnevetni.
- Te sosem állsz le, ugye?
Csóválja meg a fejét, és máris a terem felé indulnak. Miközben a levegő részlege felé tartanak, csak mosolyog, és be kell látnia, nem csalódott Yaristában, amikor az volt az első benyomása, hogy tudásszomjas, és elég, hogy is tudná leírni, ebből a szempontból stréber. A kis ösvényen odasétál a középső kerthez, de nem ott, hanem egy picit távolabb, a füvön ül le. Egyértelmű, hogy most mi Yar dolga, valószínűleg magától is rájön.
- Biztos foglalkoztál már a kérdéssel, hogy mit fogunk ezeken az órákon csinálni, és mivel fogunk foglalkozni. Van tipped, vagy megérzésed, hogy pontosan miket fogunk tanulni, vagy valami kérésed, hogy mit szeretnél tanulni, esetleg kérdés, ami mindig jó. Elvégre nincs rossz kérdés, csak fel nem tett kérdés.
Ezt mindenkinél jó előre tisztázni, mármint, hogy ki mire számít, vagy nem számít ezzel az ággal kapcsolatban, hiszen jó előre tisztázni a tananyagot.

Lorelai

Csak egy vigyor, és egy mosoly, ami a cinikus megjegyzésre elhagyja az ajkát. Valahogy így érezte volna maga is a helyzetet, azonban azt tudni kell mindenkinek, hogy attól, hogy alkalmazhat néhány "fogást", attól még nem lesz teljesen a saját maga, és az elem ura is. Erre kell vigyázni.
Miután eltette a tanerő a pergament, és besétált Lorival a vízeséshez, Lehevert a fűre, ahogy korábban már ezt megtette.
- Az aláírásra azért volt szükség, mert a támadást mindig nehezebb kivitelezni, és jól végrehajtani, mint a védekezést. Természetesen azt használhatod, bár kezdetben nagyon nem lesz hasznodra az, amit tanulni fogsz. Előbb alapok, aztán meg a többi.
Rövid felvázolás, hogy semmitől nem kell majd tartania. És mivel a lány már elég idős, így nem is vesződik a kezdéssel.
- Előbb megtanulod az apróbb dolgokat, úgy mint simán kiemelni a vízből egy kis gömbnyi részét, aztán megtanuljuk, hogyan tudsz majd azzal bánni. Ha ezzel megvagyunk, akkor nagyobb mennyiséggel próbálkozunk majd, aztán fagyasztunk majd, hullámokat idézünk, mindezt természetesen kifejtve, és fejlesztve. Az év végén pedig megtanulunk majd vizet fakasztani, először víz környezetben, aztán majd valahol máshol is, hogy legyen benne kihívás. Az év végén pedig vizsga. Kérdés?
Gyorsan ledarálta, amit szeretett volna mondani, azonban muszáj gyorsan haladni. Az év végén Lori végzős vizsgákat tesz, tehát jövőre semmi garancia, hogy marad. Vagy mégis?
- Tényleg. Tervezed itt maradni mestertanoncként? Vagy továbbállsz az iskolából? Mert ez még egy fontos tényező a haladásod szempontjából.

Yar

A miértre a nő nem tudhatja az okot, hiszen nem tölti minden egyes percét vele. Nem ismeri annyira, csak annyira, amennyire muszáj, és ameddig erre lehetősége volt. A bő válaszból azonban neki is van mit tanulnia, és átgondolnia a dolgokat, amit megtéve, egy hümmögés után bele is kezd.
- Ez teljesen más, mint a pálcával úgymond, idézőjelesen hadonászás. Nem használsz se varázsigét, se pálcát, de legalábbis nincs rá szükséged. Apropó!
Fordul a zsebe felé, és egy papírost húz elő belőle. Rajta a fogadalommal, hogy nem használhatja társai ellen, támadásként, bántásként az erejét.
- Ezt szépen először is aláírod. Ha nem, akkor többet nem találkozunk, és a mostani óránknak is vége. Ezen kívül, ha ott a neved a pergamen alján, akkor még felhívnám pár dologra a figyelmed.
Egyelőre ennyi, a hangja komoly, és viccet nem ismerő, azonban tisztában van azzal, hogy a fiúban van annyi tisztelet, és akaraterő, hogy alá fogja írni a kellő helyen.
Éppen ezért folytatja nem sokkal később a megígért okítást.
- Ezen kívül. Ha elemi mágus leszel, nem használhatod a kviddicsben a tudásod, mert csalásnak számít. Ez az iskolai éveidre ugyanúgy vonatkozik. Nem csalhatsz, és használhatod fel az erőd olyan előnyök megszerzésére, ami másnak bármilyen, bármekkora hátrányt is jelent. Megértettél?
Szeme komoly, és minden, ami kell, de amíg ez tisztázva nincs, addig nem fog továbbmenni, se az anyagban, sem a beszélgetésben.

Odett
(Lassan zárás felé, és bocsánat, hogy ennyit késtem.)

Mivel lassan besötétedik, és bár alig haladtak valamit, de ez így van, a válaszokat meghallgatva a tanerő egy picit vár. Roppant jól érzi a lány, igen ilyesmikről lesz szó. Azonban még mielőtt bármit is csinálnának a gyakorlatban, mintha csak most ütött volna szöget a fejében, előveszi a kis pergament, melyen rajta vannak a korlátozások.
- Mielőtt belekezdenénk, hozzáteszem, nagyon jó megérzéseid tárgyába, ezt kérlek írd alá. Röviden arról szól, hogy a megtanult varázslatokat nem fordítod a társaid ellen, csak védekezésre használod, semmi másra. Ezen a helyen bármikor gyakorolhatsz de kint nem minden hajthatsz végre. Erről majd órák végén, ha úgy állsz, kapsz engedélyt, ha úgy alakulna, hogy már nem lehet belőle bajod.
Aztán ha visszakapta a papírt, akkor neki is áll vele dolgozni, hiszen még egy pici idejük azért van.
- És most lazán tartsd előre a kezed, tenyere felfelé mutasson.
Ha ezzel megvan a lány, Julianna egy tűzgömböt ad ad a kezére, mely felette fog lebegni, és kiadja az instrukciókat.
- Ne félj, nem fog megégetni. Most azt szeretném, ha ezzel a gömbbel kezdenél valamit. Bármit.
Erre pedig miért van szükség? Majd kiderül....

/A varázslatod így is úgyis sikerül, a kérdés a milyensége, és hatásfoka. A választásod csak a fantáziád határain múlik. /

Odett

Nehéz feladat, vagyis csak annak tűnik. Tulajdonképpen nem kellett volna itt sokkal bonyolultabbra gondolni, mint pl megmozgatni, vagy "körbe táncoltatni", de ez sem rossz kezdet. Az ügyködést csak figyeli a tanerő, nem akar beleszólni, nem is szabad. Amikor az oszlop felfelé ível, de a végén visszahanyatlik, és a lány még egyet "káromkodik" is, akkor egy picit felfelé szalad a szemöldöke. Ekkora teljesítményt nem várt volna tőle, így ez is csoda, hogy megcsinálta. Érdemes lesz vele foglalkozni, az már egyszer biztos.
- Hm. Látom nem piskótával kezded. Vagyis szeretnéd kezdeni. Pedig akkor elkeserítelek. Bizony bizony azzal fogjuk kezdeni.
Bólogat, majd egy laza gondolattal eloltja a tüzet, ami az egyik fát támadta meg, majd folytatja, a következő, és egyben utolsó feladattal, már ami a mai órát illeti.
- A mai utolsó feladatod, és ennek hatására a házi feladatod is, a következő. Ha bejössz ide, használhatod majd továbbra is, és gyakorolhatsz, kint azonban még nem. Remélem, megérted, miért.
Mosolyodik el, célozva az előző kis szösszenetre, majd folytatja is.
- Szóval a feladatod nagyon egyszerű lesz. Próbáld meg magad felmérni azt, hogy jelenleg mire vagy képes, amiből ki tudsz indulni. Ne gondolj itt nagyon komoly dolgokra. Egyelőre próbáld meg felmelegíteni a levegőt, vagy csak vibráltatni. Ez, előre szólok, hogy nem lesz egyszerű, de a feladatod a következő. Sokat próbálgass, és egyet válassz ki, azt még most, amit majd a következő alkalomra szépen megtanulsz irányítani. Ahhoz még kapsz egy- két instrukciót, mit hogyan érdemes, de a feladat a tiéd.


//Még a kimaradásom miatt max. két napig húzunk, ne haragudj a késlekedésért. Már csak egy igazi feladatod van, ezeket kipróbálni, aztán majd a hsz végén jelzem, melyiket kapod meg feladatként, így kérlek, azt ne te döntsd el.//

Yar

Elszánt egy fiú, az biztos, azonban Julianna kénytelen felhúzni a szemöldökét, majd felemelve a mutató ujját rendre inteni az illetékest.
- Én azt mondtam, hogy idézőjelesen. Amúgy meg tényleg kívülről néha úgy néz ki.
Von vállat, majd egy csalfa mosoly is megjelenik a szája sarkán, feszegetni azonban nem kívánja a dolgot. Aláírattatja a papírt, majd meghallgatja a fiú által mondottakat. Egy halvány mosoly is elhagyja a szája csücskét, megint, immáron másodjára, majd utána beszélni kezd.
- Lelkes vagy, azt meg kell hagyni, és tisztában vagyok vele, hogy nem használnád, de a kísértés mindig kopogtat.
Ez inkább kijelentés, és felhívás, semmint huncut mondat tőle. Viszont most már jöhet a munka része is, hiszen nemsokára vége az órának is. Gyorsan elment, de ezek az alkalmak általában gyorsan elmennek. A nő kezét felemeli, tenyérrel felfelé, amiben megjelenik egy átlátszó gömb. Annyi látszik belőle, hogy kavarog benne a levegő. Kéri a fiút is, hogy ugyanígy emelje fel a kacsóját, majd ha így tesz, beleteszi a kezébe a gömböt.
- A mostani feladatod nem egyszerű, de nem is nehéz. És rád bízom. A feladatod az, hogy csinálj vele bármit. Lehetőleg piciben kezdd, tehát nem kell nagyra gondolni. Csak jöjjön belőled, a mélyedből, és csináld!
Adja ki az utasítást, maga pedig csak nézni fogja az eseményeket.

/A varázslatod, mint Odettnél, így is úgyis sikerül, a kérdés a milyensége, és hatásfoka. Ezt viszont kéretik meghagyni, mint döntést. Köszönöm /

Ginnie

Igen, jól sejti, hogy határtalanok, azonban van egy fontos tényező, amit rögön tisztázni is kell.
- Határtalanok, ez igaz, de vigyázni is kell vele. Ha nem vagy tisztában azzal, mennyit tudsz, és mit tudsz, akár bajt is okozhatsz vele. Ezért mondjuk inkább jelenleg rá azt, hogy határos.
Hívja fel a figyelmét, majd elővesz egy ki pergament a zsebéből.
- Ezt kérlek írd alá. A lényege annyi, hogy az iskola falain belül, és kívül egyelőre nem használhatod ártásra, támadásra a mágiát, és csak azt használod, ami engedélyezve lesz. Ahogy haladsz ez bővülni fog. Ebben a teremben korlátlanul gyakorolhatsz, azonban a falakon kívül nem.
Ennyi röviden, aztán csak ül, egy helyben, hátha kap valami választ, vagy ellenvetést. Ha nem, akkor pedig majd mennek tovább, addig is a saját szórakoztatására előteremti a "felmérő" gömböt, mely majd megmutatja, mennyi is lakozik jelen pillanatban a lányban. Ezzel a tenyerén játszadozni kezd, hol felkavarja a vizet benne, hol elcsitítja, hol megfagyasztja, stb. Egészen majd addig, míg vissza nem kapja a pergamen darabot.

Yar

A fiúra, úgy tűnik valamilyen hatással van a szakkör adta tudás is, melynek igaz, hogy csak most álltak neki, de azt már megtanulta, hogy koncentrálni, és figyelni kell. A tanárnő csak figyeli, ahogy a kis gömbben szépen, lassan kavarogni kezd a levegő, nagy köröket leírva, aztán egyszer csak hirtelen megáll. Mintha a fiú elfáradt volna. Lehet, hogy ezt csak ő látja így, de amit kell, azt kell, így megpróbálja rábírni, hogy feszegessék még kicsit azt a határt.
- Mit szólnál hozzá, ha most szépen lassan felgyorsítanád azt a mozgást, majd szépen lassan lelassítanád? Az alapok ugyanazok, mint a szakkörön. Nézzük, menni fog-e.
Szemei folyamatosan a gömböt, és a fiút kémlelik, ami nem is csoda. A hibát egyelőre még nem sejti mitől is lehetett a leállás, ezért még gyorsan felteszi a kérdést, mielőtt Yarista nekiállna a próbálkozásnak.
- Hogy csináltad az előbb? Hátha tudok neked segíteni. Úgy értem... Mondd el, pontosan mit csináltál. Csak azt nézted, hogy mozduljon már meg, vagy akartad, szeretted volna, beleélted-e magad, ilyesmikre gondolok.
Érdekli, hiszen valahogy az alapok meglesznek neki, ez tiszta sor. A kérdés csak az, mennyi energiájába fog kerülni a fejlődés. Jobban mondva mennyire sok energiájába fog kerülni a fejlődés.

Yar

A magabiztosság sosem bűn, és pláne nem rossz dolog. Főleg ebben az ágban. Ha belegondolunk, az elején mindenkinek nagy szüksége van rá, kinek kevesebb, kinek több, de hiányozni nem hiányozhat senkiből sem. Ez a fiúval is így van, így szinte csuklóból mennek neki a feladatok, és a rá bízott dolgok. Kell ez, a továbbiakra nézve biztosan. A nő csak csendben ül, és hallgat, majd a hallottak végett kissé meghökkenten néz a szemben ülőre.
- Már miért lenne hülyeség?
Nem is kérdez többet, hanem hogyha van még kérdés, akkor azokra válaszolni fog, de a végén így is, úgyis a feladat jön, tehát a párbeszéd után kezét felemelve mutat a gömbre, hogy Yaristáé a pálya, ő jön a feladatok teljesítésében. Ha megvan vele, akkor majd kap következő instrukciókat, de egyszerűbb, és jobb, ha valaki magától ráérez a dolgokra, semmint hogy a szájába kelljen mindent rágni. Ez az egyik alapszabály, amivel már tisztában lehet mindenki. Előbb ők próbálkoznak, aztán ha nem megy, akkor kapnak segítséget. Előbb mondatokban, aztán, ha nagyon szükséges, tettekben. Ezen eset kivételével.
- Próbáld meg azt, hogy a "gömbben" lévő levegőt magad köré képzeled. Mintha magad is forognál vele, egyre gyorsabban, mintha tornádót szeretnél csinálni, aztán amikor úgy gondolod, hogy elérted a határaid, a mostani határaid, akkor lassítsd szépen vissza. Egyszerűbb, hogyha a kezedet használod az elején, a kézfejeddel imitálva a levegő áramlatát, a mozgását.
Miután pedig mindezt elmondta, lassan, és érthetően, tényleg hagyja dolgozni az ifjoncot.

//Ha megvagy a folyamat leírásával, akkor kérlek, az eredményt hagyd majd rám. //

Lori

Tiszta őszinteség, és feledtébb nagy nyugalom árad a lányból, nagyobb, mint amit kívülre mutat. Nem is forszírozzák tovább a teendőket, jöhet a feladat. Lorinak is, mint eddig az összes gyakorlatisnak, megjelenik a tanárnő tenyerén a gömb, benne a lány eleme. A víz nyugodtsága, egyszerűsége fedezhető fel benne. Csak akkor kapja meg a lány, ha helyet foglal, amire a tanerő úgy utal, hogy kezével int a maga mellett lévő üres terület felé. Ha még ez sem fog használni, akkor majd szavakkal is kifejezi magát.
Miután viszont a lány helyet foglalt, a tenyerébe teszi a gömböt, és már adja is az instrukciókat.
- A feladatod roppant egyszerű. Kezdj valamit a benne lévő vízzel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak egy kis valamit csinálj vele. Rád bízom, mit, a te döntésed, és jelenleg még azt is, hogy hogyan csinálod.
Von vállat, és semmi mást nem felel. Diák tanul, ő tanít. Ez a módszere. Addig is, ha van kérdés, természetesen válaszolni fog rá, de ha nincs, akkor csak az eseményeket szemléli, minden más mellékcselekvés, vagy beszéd helyett.

/Az általad végigcsinált gyakorlat sikeres lesz, a hatását, milyenségé, erősségét viszont kérem, hogy bízd rám./

Lori

Valami érthetetlen oknál fogva mindenki rögtön minden segítség nélkül próbál "elbánni" az elemével. Ezt sosem értette Julianna, bár sosem szólt bele sem. Most azonban, amikor Lori első próbálkozása sikertelen, meg a másodiknál is csak egy kis hártya jelenik meg a tetején, felsóhajt, és türelemmel próbál magyarázni.
- A jelek szerint hűteni szeretnél. Ez nagyon jó, azonban, mint már mondtam, kezdjük az alapoktól. Próbáld meg a gyakorlatot úgy megcsinálni, hogy használod a kezed is, azzal próbálod meg segíteni a folyamatot. Ha végighúzod felette a kezed, akkor sokkal egyszerűbb lesz. Utána, ha a mozdulat megvan, se nem görcsös, se nem túl laza, és a koncentráció, és az eddigiek a helyén vannak, utána, meglásd, jobban fog menni, bár nem tökéletesen, az majd gyakorlásnál tudod a helyére tenni.
Mosolyodik el, a türelme, mint a birkának, azonban a viszonylag hűvös, és nyugodt külső tüzet rejt, olyan izgalmat, amit mindig, hogyha effélét lát. Most is csak figyelni fogja a lányt, és segít neki, ha rászorul, ha pedig befejezte a gyakorlatot, akkor lassan vége is az órának.

/Hatást szintén, kérlek hagyd meg nekem, a befejezést a hszed módosításában fogod majd látni, tehát nem fogom külön kiírni./

Enikő

Ismét egy víztanoncot vár Julianna az előcsarnokban, ami a szokásos külsejét mutatja. Ezúttal Enikő az, aki órára érkezik, méghozzá az elsőre. Az mindig izgalmas. A nő már egy ideje ott van, és vár, azonban a kelleténél egy cseppet arrébb, a tavaknál, és vízfolyásoknál. A terep készen van, mint mindig, jöhet a diák is.
Ő maga kisétál az előtérbe, majd gyors köszönés után int a lánynak, hogy kövesse. Ha beértek a helyre, a szokott partszakaszra megy, és leül a fűben, ami csodával határos módon nem vizezi össze az arra leheveredőt. Ha a lány ugyanígy tett, akkor máris belevág.
- Először is kérlek írd alá ezt.
Nyújt felé egy pergament, amin a szokásos van, de azért lényegében vázolja is.
- Az áll rajta, hogy a képességed nem használod az iskola falain kívül, az iskolában csak itt gyakorolhatsz, és használhatod, kivéve, amire órák végén engedélyt kapsz. Ezt a termet tudod használni a gyakorlásra, itt minden korlátlanul használható, azonban ezen kívül csak az, ami, ahogy már mondtam, órák, gyakorlások végén engedélyezve lesz. Van kérdés?
Picit vár, aztán ha lesz kérdése Enikőnek, akkor válaszol majd, és ezek után máris ő kérdez.
- Mesélj nekem egy kicsit. Mit vársz a gyakorlatoktól, mit gondolsz, mire leszel képes, milyen érzések vannak most benned?
Jelenlegi állapot kell, ez fontos, hiszen most ebből fognak majd kiindulni, de csak majd. Egyelőre ez még a jövő titka.

Yooji

A mostani legidősebb diák órája is eljön, bár utolsóak a sorban, de eljön. Vele lesz a legnehezebb dolog, neki kell a legtöbb mindent egyszerre megtanulnia, és neki lesz a legnagyobb szüksége az önszorgalomra, az érzékére. Viszont ő van abban az előnyben is, hogy elég jól megmutatkoznak nála dolgok, tehát reméljük, nem lesz nehéz dolga.
A tanerő egy picit késik, majd amikor megérkezik, sűrű elnézést kérések közepette vezeti a fiút oda, ahol Yarista is tanult. A ligetes területre beérve a szokásosan kezd.
- Kérlek, ezt írd alá!
Nyújt felé egy pergament, amin a szokásos van, de azért lényegében vázolja is.
- Az áll rajta, hogy a képességed nem használod az iskola falain kívül, az iskolában csak itt gyakorolhatsz, és használhatod, kivéve, amire órák végén engedélyt kapsz. Ezt a termet tudod használni a gyakorlásra, itt minden korlátlanul használható, azonban ezen kívül csak az, ami, ahogy már mondtam, órák, gyakorlások végén engedélyezve lesz. Kérdés?
Picit vár, aztán ha lesz kérdése Yoojinak, akkor válaszol majd, és utána kezd bele.
- Szóval. Amit tanulni fogsz, de csak nagy vonalakban. Megtanuljuk mozgatni a légtömeget, minden féle módon, de természetesen kicsiben kezdünk. Ne aggódj, lesz idő mindenre, csak egy picit kell gyorsabban haladni, mint a többiekkel.
Mosolyodik el, kis megnyugtatásként, aztán már beszél is tovább.
- Ezután, talán még a mostani alkalommal, a piciből nagyot csinálunk, és egész dolgokat próbálunk meg mozgatni, mint légtömeget. Aztán a következő órákon megtanuljuk majd, hogy hogy irányíthatod, megtanuljuk színezni az összetevőket, megkülönböztetni őket. Melegítünk, és hűtünk, de nem fagyasztunk. Megtanuljuk az alapvető dolgokat a nonverbalitással kapcsolatban is, fogunk majd egy kicsit pálcával is dolgozni. Szóval veled mindenből egy szemernyit. Sok feladatod lesz külön, és párban is. Az év végén pedig, ha belefér, akkor egy kis fantáziára bízott mágiát is tanulunk, mellyel alakokat formálhatsz majd az elemedből, melyek támadni, és védekezni, téged védeni egyaránt tudnak. Ha ügyes leszel, talán még hangjuk is lehet.
Vetíti előre az órák anyagát, most pedig előveszi a szokásos gömböt, benne átlátszó levegővel, és a fiúnak adja.
- Nem adok semmi instrukciót hozzá. Azt csinálsz vele, amit akarsz, rád bízom, csak a megérzéseidre hallgass!
Ad azért egy kis támpontot, majd hagyja a fiút, és csak figyeli.

/A gyakorlat mindenképp sikeres, a milyensége, erőssége eldöntendő. Ezt kérlek hagyd meg nekem./

Yar

Elérkezett a fiú második órájának az időpontja, egészen pontosan, vagyis majdnem teljesen pontosan három héttel az ezelőtti után. A múltkor, mivel kicsit elvetette a fiú a súlykot, nem is kicsit, inkább jobb kifejezés a közepesen erősen, így remélhetőleg most már tisztában lesz az alapkövetelményekkel.
Julianna a szokásos helyen várja a fiút, és mosolyog, mikor belép, köszön, és érdeklődik. Visszafogottság, és tisztelet árad az előtte álló fiúból, ami elég nyomós bizonyítéka, hogy igenis tanul. Ezután megáll előtte, és egy rövidke sétára hívja.
- Ígérem mindenre választ fogsz kapni, csak ne olyan sietősen. Tehát az, hogy miét kaptad a 10 sort, amit, hozzáteszem, nem hittem volna, hogy időben megkapok, szóval azért kaptad, mert ez a dolog nem csupán arról szól, hogy irányítsd a levegőt, vagy más esetben a tüzet, vagy vizet, földet. És az órai, számodra plusz kiegészítő anyag el is kezdődik, így a többi kérdésedre is válaszolok.
Bólint, majd egy domb tetején ül le, nyugodtan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A levegő körülöttük áramlik, érezni, hogy nem magától. Olyan, mint a gömbben a múltkor, ami most elő is kerül, a fiú előtt lebegve. De ennyire még ne rohanjunk előre.
- A feladatod annak is tökéletes kezdete volt, hogy megtanuld, az elementalisták, mint ami te is leszel, félig már vagy is, nem csupán irányítanak, hanem higgadtak, meggondoltak, tisztelettudóak, türelmesek. Ez persze nem mindenkinél alakul ki, vagyis nem akkora mértékben, azonban a visszafogottság, és a fentiek egy olyan dolog, amit nagyjából mindig alkalmaznod kell. A humor, és kisebb csipkelődések beleférnek, egy bizonyos kereteken belül.
Ha valamit majd nem ért a fiú, akkor még egyszer el fogja majd mondani, azonban a gömb már fehéren világít, jelezve, hogy itt az ideje a tanultak megvalósításának. A tanárnő is felé mutat, és még szavakkal is biztat.
- Itt a múlt óráról már ismert gömböd. Lássuk, hogy megy a múltkori feladat!

/jelnleg, mivel hf volt, a te döntésed, hogy és miként sikerül./

Yar

A fiú még mindig kicsit túllő a célon, de azért már cseppet sem annyira, mint eddig. Az pedig, hogy megígéri, hogy legközelebb nem fordul elő, vagyis nem ennyire, és így....
- Hiszem, ha majd látom.
Feleli neki vissza, mert tisztában van vele, hogy milyen az előtte ülő. Lelkes, és precíz, de a viselkedése sokszor kiszámíthatatlan. A házi feladat végrehajtását csak figyeli, nem szól semmit, még a becsapódást, és a durranást is nyugodtan hallgatja végig. Az ezutáni bevallás szerint viszonyul ezután a kérdéshez, és egy "Nocsak" kíséretében valahogy az az érzése támad, hogy nem biztos, hogy mindent megtett azért Yar, hogy begyakorolja a feladatot. Kissé csalódott, de egyben tisztán reagál.
- Semmi gond nincs belőle, tudom, hogy nem mindig van mindenre idő. Hidd el tudom. Azonban addig továbbmenni nem tudunk, míg ez nem fog teljes mértékben menni, mondhatni, tökéletesen. Ennél fogva pedig akkor a mai feladat is megvan. Gyakorlás, és ismétlés.
Vázolja fel a teendőket, az új teendőket, amik kiütik a következőt. Ismét megjeleníti a már megszokott gömböt, benne a forgó levegővel, miközben végig őt nézi. Látszik rajta, hogy igenis bánja, de emellett nem emel szót. Sem azért, hogy megdorgálja, sem azért, hogy biztassa. Van elég idős már ahhoz, hogy legyen felelősségtudata, így ez rajta fog csak múlni.
- Annyi nehezítést most kapsz, hogy előbb indulsz a gyorsan kavargó szélből. Ezt lenyugtatod, majd újragyorsítod. A cél egyszerű. Az üveg szétrepedjen, avagy jobbik esetben robbanjon a benne keletkező feszültségtől. Nekiláthatsz.
Adja meg az engedélyt, ha pedig még az a kérdés lenne, hogy nem lesz-e baj, ha szétreped, akkor a válasza majd egyértelmű lesz. Természetesen nem, hiszen a terem minden balesettől védett, nem történhet személyi sérülés.
Ezen kívül azonban semmi instrukció, csak az eddig tanultak, és a megérzések.

Enikő

Lelkes, és minden bizonnyal, levitás módjára szorgalmas lány minden kérdésre felel, szinte az elvárhatókat, kisebb meghökkenőbb részekkel. A nő csak végighallgatja, nem szól közbe, se akkor, amikor elmondja, mit is vár a tárgytól, se akkor, amikor azt mondja el, hogy most mit gondol, és milyen érzések vannak benne. Nem lenyugvó, de valahol mégis véges. Aztán kisvártatva megszólal, még azelőtt, hogy a gyakoriságról kérdezné.
- Nos. Ebben nem teljesen van igazad. A mágia ezen ága határtalan, azt csinálsz vele, ha innen kikerülsz, amit csak szeretnél. Nincs olyan, hogy ezt megtanultad, onnan nincs tovább. Mi, elemi mágusok mindig tanulunk. Életünk végéig. A határainkat feszegetjük, és érjük el, aztán túllépünk rajtuk, és haladunk a következő határig.
Ekkor abbamarad a kis kiigazítás, és várja a következő kérdést, amire szintén kész válasza van.
- Négyszer fogunk találkozni idén, kb. három hetente. Vizsgáznod természetesen kell az év végén. Gyakorlatból,és elméletből egyaránt.
Itt jöhetett az illúziórombolás, de hát ez van. Amikor minden kérdést lerendeztek, és tisztáztak, akkor jöhet a java.
- Nos, ha több kérdésed nincs, akkor rögvest az első feladatod. Itt ez a gömb.
Miközben kimondja a mondatot, a lány előtt is megjelenik a kis gömböcske, mint előtte már sokaknál.
- Ebben víz van. A feladatod annyi, hogy bármit, de csinálj a benne lévő vízzel. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csak annyi, hogy valamit kezdj vele. Elég, ha megmozdítod, vagy valamit alkotsz vele. Rád bízom, mit és hogyan csinálsz.
mosolyodik el, és innen átadja a terepet a lánynak.

//a gyakorlat mindenképpen sikeres lesz, a milyenségét, erősségét hagyd rám, kérlek//

Yooji

Sok- sok meglepetéssel jár a tanulás, és jelenleg nem csak a fiúnak. A nonverbális igék ezek szerint csak éppen, hogy egy pár percet fognak majd akkor igénybe venni, amikor sor kerül rájuk, ami nem kis szó. Elismerően néz rá, aztán következik a felmérés...
A gömbben lévő levegő, csakúgy, mint Yarnál, mocorogni kezd, azonban a szabályosság, és fokozatosság megfigyelhető benne. Mondhatni az eddigi legjobb teljesítmény, ami fogjuk rá, hogy elvárható tőle.
- Szép munka. Volt már eddig ezzel a mágiaággal dolgod?
Más sejtése nincs a tanerőnek, ezért a fura kérdés, de aztán csak a gömbre fókuszál, mindössze pár pillanatig, mire az eltűnik, ő maga pedig feláll a helyéről.
- Mivel ezzel már nincs mit gyakorolni, lássuk, mire vagy képes nagyban. Gyere velem!
Int a fejével, és kezével is, aztán ha Yooji is felállt a helyéről, a domb tetejére kíséri, ahonnan szinte minden belátható. Nem túl nagy a tér, de nem is kicsi.
- A feladatod ugyanaz, mint az előbb. Levegőáramoltatás, csak nagyban. Előbb próbáld meg ugyanúgy, ahogy a gömbbel, és ha nem megy, akkor kapsz tanácsot.
Innentől pedig csak csendben figyel, és lassan távolodik, hogy még csak véletlenül se zavarjon be a gyakorlatba. Keresztbe teszi a kezét, és körülbelül öt méterre áll meg a fiútól, pont olyan távolságra, hogy még érzékelhető, hogy ott van, de nem zavaró, ahogy "leselkedik".

//Kérés ugyanaz //

Yar

A házi feladat kétes teljesítése után a gyakorlást egy új feladattal ötvözik most, ami egyszerre lehet elkeserítő, és mégis valamelyest biztató. Semmi kommentár, semmi hozzáfűzés, csak hogy rendben. Ezen egy picit el is csodálkozik a nő, de gyorsan túllép felette. Csak figyel, érzékel, amikor a fiú nekilát a feladatának, ami nem is megy rosszul ahhoz képest, hogy... De azért még van mit javítania rajta. Amikor végez, és ismét felgyorsította a kívánt szintre, elengedi magát, és vár, akkor kezd csak el beszélni Julianna is.
- Nem is rossz elsőre, azonban a lassítás egy picit gyérre sikeredett. Még egyszer!
Unszolja továbbra is, elvégre nem azért vannak most is itt, mert fel kellett volna adni a fiúnak a jövőjét. Térdelőülésbe helyezkedik, és egy picit összeszűkített szemmel néz rá, és magyaráz a kezével is elmutogatva, amit mond.
- Próbáld meg azt a lassításnál, hogy arra gondolsz, és azt érzed, hogy a levegő megáll, a tér, idő egyaránt. Ez remélhetőleg egy picit segíteni fog benne. Hasonlóképpen, mint a múltkor, hasonló az érzet milyensége, de más a tartalma. Az azonban rajtad múlik, hogy mennyire figyelsz oda.
Próbál neki még többet segíteni, és reménykedik benne, hogy ezúttal jobban fog menni a fiúnak a mutatvány, hiszen ő sem szereti, ha valaki csalódik, és rossz tapasztalatai vannak. Még akkor sem, ha ez saját hibájából történik.

Yooji

A gyakorlat pontosan úgy sikerül, ahogy annak kell, nem is csoda annyira, hiszen az elmondottak alapján ez érthető is. "Élj velük, légy egy közülük!"
- Ez egy tökéletes felfogás, neked pedig egyenesen zseniális. Egyszer ellátogatnék arra, hogy megnézzem, hogy is működik.
Yooji keze, gondolatai által a szél megmozdul. Fokozatosan gyorsul fel, egy erősebb szélig, majd ugyanígy, lassan változik vissza álló légtömeggé. Ez elismerésre méltó, és mivel nagyjából erre az órára nem is lenne több dolog, amit meg kell tanulni, lassan mehet, egy kis házival kiegészítve a dolgot.
- A következő óráig lévő feladataid listája.
Nyújt át neki egy pergament, rajta pár sornyi instrukció.
- Pofon egyszerűek. Számodra mindenképpen. Az első az, hogy ezt, amit most csináltunk, kijössz ide egyedül, és megpróbálod minél feltűnésmentesebben megoldani. Lesz segítségül itt egy tükröd, vagyis hasonló, amiben láthatod, hogy mit hogyan csinálsz, és mellette azt, hogy mit érzel, mennyi a koncentrációd. Ez egy skálán fog majd megjelenni, aminél lesz egy határ, amit ha elérsz, bizony még gyakorolni kell. A cél a szint alatt maradása.
Kis szünetet tart, majd rátér a második feladatra.
- A második. Mivel rajtad kívül Yarista az egyetlen, aki aeromágustanonc, vele fogsz gyakorolni. De csakis annyit kérek majd a részedről elvégezni, amennyit ő is tud. A cél nem az egymás kiiktatása, hanem a tanulás. Vele kell gyakorolnod, aztán írsz belőle egy kb. fél oldalas irományt, amit elég a félév végére megcsinálnod.
Két feladat kilőve, maradt még egy.
- Ígérem, az utolsó már pofonegyszerű lesz. Az pedig a következő.
Mivel nem vettél részt a fiatalabbak óráján, ezért a feladatod az, hogy a negyedévesektől ami ebben az évben nekik az elmélet. Ebből is csak az igéket tartalmazó listát, és a nonverbalitás- elemi mágus cselekedet különbségeit. Ezt jövő órán visszakérem.
Mivel mind a három feladat instrukciókkal magyarázatokkal kiadva, ezért a tanerő feláll a helyéről, megvárja, míg Yooji ugyanazt teszi, majd vele együtt indul el kifelé, a terem bejáratánál pedig elbúcsúzik.
- Három hét múlva találkozunk, addig is gyakorolj, és csináld meg, amit kértem.
Bólint, majd sarkon fordul, és elvonul vissza, hogy rendbe hozza, amit még kell, és előkészüljön a másnapi elméleti órára.

Yar

Sok "szenvedéssel" jár a kezdet, de ez mindenhol így van. A túlzott udvariasság bár cseppet feltűnik mindkettejüknek, azért nem kell neki akkora feneket keríteni, így nem is kerül szóba. A csend végig megmarad, egészen addig, míg a fiú be nem fejezi az ismételt próbálkozást, ami jóval sikeresebbnek bizonyul, mint az első. Gyakorlás és segítség. Úgy tűnik ez lesz nála a megfelelő módszer. Azután, hogy minden úgy sikerült, ahogy annak kellett volna már az óra elején is, és ami az elvárható tőle, léphetnek is tovább.
- A feladat hozzád mérten tökéletes, így ha nincs kérdés, akkor kapod a következő feladatot.
Mosolyodik el, majd a gömböt eltünteti a fiú kezéből, hogy helyette egy jóval nagyobbat tegyen az előző helyére. Látszólag ugyanaz, de ha hozzáér a fiú, akkor azt tapasztalhatja, hogy még "tiszta" a gömb, és annak tartalma. Hogy mi is vele a feladat?
- Ezzel ugyanaz a feladatod, mint múltkor. Csinálj vele, amit akarsz, de lehetőleg ne azt, mint amit most megtanultál. A cselekvésed legyen ösztönből, és megint nem fogok segíteni. Tehát összefoglalva. Mutass nekem még valamit, valami újat, valami mást. Rád bízom, hogy.
Unalmasnak tűnhet a feladat, mint amit már a múltkor is eljátszottak, de mégis más. És nem mellesleg oka is van annak, hogy ez így történik, és nem másképpen.
Nem kell rohanni az órákkal, a fiú még bőven ráér mindent elsajátítani, emiatt a sokszori, újbóli próbálkozás, látszólag ugyanaz. Ugyanazon, de nem ugyanaz az esemény.

Odett

Az érkezés kora, hogy most biztosan el ne késsen Julianna. Még jó, hogy valamivel, azaz jóval korábban elindult, hiszen még el sem kezdődött az óra rendes ideje, de Odett már vidáman köszön. A nő előlép a lávafolyó mögül, ahol addig tartózkodott, majd neki is hirtelen jókedve támad, látva, hogy a lánynak nem csak a hangja, hanem úgy a lénye vidámságtól sugárzik.
- Mi a jókedv oka?
Kicsit tolakodó lehet, de csak udvarias kérdezősködés. Ezután int a fejével, meg a kezével, hogy Odett kövesse őt, majd a múltkor már megismert területre érve leheveredik. Megvárja, míg a lány is ugyanezt teszi, keresztbe teszi lábát, és valahogy olyan jógás ülésbe helyezkedik, és mosolyogva adja ki az első instrukciókat.
- Nos, lássuk, mi lett a melegítésből, ami a múlt órán fel lett adva. Lássuk!
Csapja össze a tenyerét, és máris megjelenik a lány számára az ismert gömböcske.
innen pedig egyelőre most az övé a terep, a tanerő csak figyeli, hogy mire jutott ebben a pár hétben.

Yooji

November közepét alig hagytuk el, de már majdnem teljesen lement a két óra, mindenkinél. Oké, akadnak kivételek, de átlagosan elég tűrhető a részvételi arány. Jelenleg ismét a legidősebb diák vár a sorára, aki vidáman lép be, látszik rajta, és máris készen áll, mint mindig. Akárcsak a vele ugyanolyan elemes tanonc is. Mérhetetlen a hasonlóság köztük. Na de ezért is vannak mindketten ehhez a teremhez rendelve, és nem másikhoz.
A tanerő most kivételesen egy kicsit előkészült, és nem csupán a tisztás, hanem azon, az ösvények közepén már előkészítette a kis leplet, mely felett ismét lebegő tárgyak vannak. Csakis azért, hogy egy kicsit fokozza a hangulatot.
Ő maga mosolyog, mint mindig, lassan eleme lesz a mosolygás, és annak a tudománya is. Köszön, és máris a tárgyra tér, ami nem lehet meglepő.
- Helyes, de még mielőtt továbbmegyünk, lássuk, mit gyakoroltál mára. A negyedéves igéken kívül természetesen.
Bólint még mellé, és mindezzel arra céloz, hogy a múlt órai tevékenységet ismételjék meg, de ezúttal sokkal könnyedebben, és lazábban. Ezt ki is fejti egy picit.
- A különbség csupán annyi lesz a múlt órához képest, hogy most próbáld meg minden feltűnés nélkül, és nem csak az elemmel kapcsolatban fegyelmezetten, hanem magaddal szemben is. Tehát úgy, hogy rajtad minél kevesebb mutatkozzon meg abból, hogy mit csinálsz, és hogy egyáltalán te csinálod. Előre szólok, tökéletes nem lesz még, de ez is, mint minden: önszorgalom, gyakorlás, kitartás, és türelem eredménye.
Megint elmosolyodik, és innentől a fiúnak adja a terepet.

/Az eredmény teljes mértékben a te meghatározásod alapján dől el, nem fogok beleszólni ^^ /

Yar

A sikeresnek mondható ismétlést követően újabb feladatra kerül sor, ami megint a fiútól igényel kreativitást, és szemfülességet. Na meg persze ráérzést, ami mindenkinél fontos tényező. Nem mond semmit sem a nő, csak figyeli, ahogy a másik koncentrál, és még a szemeit is becsukja. Erre kénytelen elmosolyodni, és magában meghajolni az akaratereje miatt, ami, mint a múltkor is, sikeres eredménnyel zárul.
A gömb előbb csak megmozdul, némán, de egy kicsit gurul az asztalon, ide- meg oda, majd, mintha egy zsineggel felülről húznák, megemelkedik, a közbeni gyors színezésnek köszönhetően pedig bárki észreveheti, hogy a levegő felfelé tör magának utat, vagyis próbál, de mivel nem szabadulhat, így a burkát is viszi magával. Nem gyorsan, inkább nagyon lassan, és csak egy jó tíz centire távolodik el az asztallapjától, de annál határozottabban. Mikor visszatér eredeti helyére, máris jön a reakció.
- Ügyes.
Meghökkent, és elismerő szó, de, hogy az eredményt is tudassa, azért még befejezi, és kiegészíti.
- Mivel nem volt nyitva a szemed, így nem láthattad. Ismételjük meg, de most te figyelj.
Utasítja, majd megmutatja neki, hogy mi is történt, amíg behunyta a szemét. A levegőnek most narancssárga színe van, a tetején pedig piros, hogy látni lehessen, melyik az, amelyik a legjobban dolgozik, melyik, ami csak éppen, hogy munkában van. Ez a gömbben forog, és mint egy körfűrész, halad előre, vagyis felfelé, majd szépen lassan visszafelé, hogy visszatérjen.
- Mesélj, mit csináltál, és mire gondoltál.
Nem csak szimpla kíváncsiság, hanem egyszerre tanulság is, és tanulás is Julianna számára, mint ahogy minden alkalommal. Amíg pedig nem kap választ, addig hallgat.

Yooji

Az ügyködés, és a gyakorlat végrehajtása közben szinte semmit nem venni észre abból, amit csinál az ujjával, egy bizonyos pontig.
- Ne csalj!
Hangzik a gyengéd instrukció, bár látszik, az ellazulós mozdulatokból is, hogy ez nehéz lesz. Ezért lehet egy ideig még el is nézni, na meg nem egyszerre a profi szint elérése a cél, szóval a gyakorlás az rengeteget fog segíteni. A szél ereje, és mozgása szinte már természetesen hat, ami így is hatalmas eredmény, még akkor is, ha az az ujj mozog. Amikor végez, akkor még egy kis időt vár, amíg le is nyugszik a fiú, aztán egy pár mondattal összefoglal.
- A ne lehessen észrevenni rajtad, azt főként úgy értelmezzük, hogy semmi rendkívüli mozdulatot nem teszel. Ha merev vagy, és egy helyben állsz, az inkább vall a mozgásra, mintha mozgatod a kezed, vagy inkább a lábad. Persze nem árulkodóan. Hanem például felemeled behajlítva a kezed félig, felfelé tartod a tenyered, hagyod, hogy azon átsikoljon a levegő, majd felemeled, és útjára engeded. Ettől függetlenül teljesen profi munka. Kezd lenni.
Mosolyodik el, majd a lepel felé mutat, ahol a következő feladata van.
- Nos. A feladat egyszerű. Nyolc gömb, négy elem, kettő- kettő mindegyikből. A feladatod az, hogy hajtsd végre rajtuk a tanult varázslatokat, amiket átnéztél a mai órára a negyedéves anyagból. A föld, tűz, és víz elemeknél jól sikerüljön, a levegőél viszont tökéletesen. Kéretik nem az elementalista mivoltodat használni!
Vet véget már az elején a csalásnak, s megint csak figyelni fog.

//szintén minden döntés a tiéd//

Lori

Lori jóval előbb megérkezik a terembe, de nem véletlenül. Most, kivételesen van oka a tanárnak is, hogy egy cseppet később érjen oda, de ez nem publikus. És nem utolsó sorban nem is lényeg.
Amikor ő is megérkezik, csak némán áll, nem szól semmit, csak a lány reakcióit, és viselkedését figyeli, majd amikor már elégnek tűnik, akkor lépked még közelebb, és szólal meg a szokásos stílusban, és hangnemmel.
- Szép délutánt kívánok neked! De vágjunk bele. Ne haragudj, hogy elkéstem. Lássuk, mit hoztál mára.
Mosolyodik el, és a múltkori helyre csüccsen le. És bár elég kusza volt az első mondata, vagyis mondatösszessége, ettől függetlenül reméli, kivehető volt belőle a lényeg, és nem csak neki, hanem Loreleinak is. Ha pedig akar, akkor csak kérdezzen.
Miután leheveredik, máris előbukkantja a szokásos gömböt, most vízzel benne, és hagyja kibontakozni, és érvényesülni a lányt.