Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ophelia, a kemény

A könyvtár is bezár egyszer, haza menni nincs sok kedve, így aztán a csodálatos Legendás lények és megfigyelésük egy szakadt, összepacázott példányával kénytelen egy ablakban meghúzni magát. Nem vonzza most sem a zöld kárpit, sem a meleg kandalló, mely ebben a kezdeti nyálkás hűvösségben elálmosítja az embert. Két nap múlva itt van az Varázstani Alapismeretek Vizsga, és kéne kérnie egy időpontot Holló Alberttől is. Már tudja, hogy mit várnak el tőle, de azt nem, hogy ő azt akarja-e, amit a szülei.
Szereti őket, a maga mufurc módján persze, de szereti, és nem akar ellenük tenni, legalábbis okkal nem, de az is igaz, hogy nem akar már csak az ő vágyaik szerint élni. El kéne döntenie, hogy hova tovább, és ez nem egy egyszerű feladat. Most viszont igyekszik csak a könyvre és arra koncentrálni, hogy ne essen szét, mivel a saját példányát a húga benyelte, aki a saját példányát elhagyta valahol, így kénytelen volt kikölcsönözni egyet, de mivel most vizsgaidőszak van, már csak ez az egy nyomi példány maradt, ahol minden sárkánynak bajszot rajzolt a nagyon értelmes tulajdonosa.
Egy csapat, nem messze tőle bandázik, de nem sokra méltatja őket, mivel nincs nála óra, így őket használja annak. Tervei szerint, ha elindulnak aludni, majd ő is elindul, így kényelmesen leérhet a Rellonba. Haza nem vágyik, ott minden pillantásukkal őt vizslatják, az anyja szeme mindig könnyes, mert vizsgázik a kicsi fia, a húga percenként kap idegösszeomlást a vizsgái miatt, az apja tekintetét mindig magán érzi, így nem lehet vizsgára készülni.
A hatodik sárkány után kicsit behunyja a szemét, és hajába túrva vár, hogy a szeme tikkelése kicsit alábbhagyjon. Fáradt a teste, de szellemileg éppen most van toppon, most kéne odakoncentrálnia, mert tudja, ha lefekszik, akkor bosszankodni fog csak, amire nem elég mentség, hogy a teste hálás, hiszen a plafon bámulása és a mély, szenvedő sóhajtások semmire se megoldás. Aztán jön egy lány, aki jól leteremti őket. Kinyitva a szemét, érdeklődéssel rápillant.
Futólag látta már, neki is a klubhelyiség rémlik, és van egy helyes P betűje is. Egyértelmű, hogy az új prefektusok egyike. Tüzes jellemnek tűnik, meg kell hagyni, érdeklődése azonban alábbhagy, amikor senki sem akar kekeckedni, és mindenki elhúz a hálója felé. Na ha a lány elmegy, akkor ő is elindul. Tervnek szuper, ám a kivitelezés nem annyira, mivel a lány őt is kipécézte.
- Elromlott az órám.
Fejével a távozók háta felé bök, és kelletlenül összecsukja a kezébe tartott példányt. Nagyszerű. Eddig megúszta büntetőmunka nélkül és most, az utolsó vizsgája előtt bekap egyet.
- Szépen csináltad. Azt hittem az a Rellonos srác nekiáll majd az erejét fitogtatni, de nem mert semmit tenni, pedig negyedéves. Ügyes vagy.
Nem akar büntetést, így igyekszik úgy csinálni, mintha őt nem kellene megbüntetni. Igyekszik elrejteni a könyvet, nem akarja mutogatni, hogy ő tanul, szerinte elvárás vele szembe, hogy mindent tudjon kívülről, elvégre tanár gyerek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ophelia deis.

A büntetéseket, melyekről hallott már, végigvette fejben többször is, de valahogy nem tetszett neki egyik sem. Írt mostanában eleget, és állítólag a Varázstanin fog is még kedvére, mert Holló Albert most se szánta meg a végzősöket, de úgy érzi, most már lassan eléri azt a szintet, ami ahhoz kell, hogy bemenjen vizsgázni és ne bukjon meg. A gyakorlati büntetések, mint amit a kishölgyike is emleget mellette, pedig rémesen távol állnak tőle.
- Igazán hálás vagyok nagyvonalúságodért, drága prefektám.
Egy kicsit még meg is hajol, bár látszik, hogy nem az igazi a dolog. Távol áll tőle a színészkedés, vagy a hirtelen érzelmi változás. Ő stagnál. Nem épp a legjobb szinten, de már évek óta itt van. A közöny, az elszigetelődés, a lekezelés szintén. Régebben, amikor még gyermek volt, próbálgatta a szerepeket, kitapasztalta, hogy a környezetében élőket mi teszi boldoggá. Ez volt a legelfogadhatóbb, így a megfelelési kényszere is kielégült, úgy érezte sikert ért el. Nem is akármilyet, hiszen az elmúlt három évben remekül szuperált ez a stílus, csak most, a vizsgák alatt, meg amikor elkezdett készülni rájuk változott meg a dolog valahogy. Felkelt benne valamit, valami ismeretlen, új érzés.
- Ugyan, akkor innen megátkoztam volna. Szerintem fel se tűnt nekik, hogy itt vagyok.
Feleli színtelen hangon, de picit talán érezhető benne, hogy tényleg így gondolja. Most, hogy nem büntetik meg, már átkozódásról is beszél, olyan hétköznapian, mintha arról csevegnének, hogy ki melyik oldalról szokta elkezdeni a banánt. Nagyon hasonló súlyú témák.
- Edzened kéne, vagy önvédelmet tanulni, ha gondolod, én taníthatlak.
Erre legalább jó volt az az év, amit máshol töltött, kicsit kikupálódott, és az elmúlt években gyakorolta, így nem lett puhány, simán padlóra tudna küldeni egy nála magasabb, szélesebb embert is, de persze miért is akarna ilyet egy iskolában? Viszont egyszer még biztos jól jön. A könyvre pillant, amit nem sikerült időben eltennie, majd egy kicsit elhúzva a száját, egy apró vállvonással megadja a választ.
- Holnapután lesz a varázstani alapismeretek vizsgám, jól kéne szerepelnem.
A legtöbben azért akarnak jól szerepelni, hogy kövessék az álmaikat, de ő még nem jutott el arra a szintre, hogy kitalálja, ki is szeretne lenni. Neki kényelmes a jelenlegi élete. Főznek, mosnak rá, egészségügyi séta címen besétál reggel az iskolába, itt melegedik, firkál, eszik, hazasétál, otthon alszik, olvas. Nem rajong se kviddics csapatért, se zenekarért, se a muglik által kedvelt dolgokért. Nincs barátnője, aki nyafogva kérné számon, csak egy lány, akivel elszórakoznak, de semmi több, és nem is vágyik másra.
- Nevess nyugodtan, már nem bosszankodom a dolgon. Volt egy idő, amikor féltek tőlem, az vicces volt.
Mindenki tartott tőle, amikor kiderült, hogy Felagund professzor gyereke és nem mertek ellent mondani neki. Nos, az az idő tényleg szórakoztatta, és ha visszagondol, még most is szórakoztatja, elvégre tényleg, szinte látta a szemükben a félelmet. Bujkáló és tőle szokatlan mosollyal fordul a lány felé.
- Szerintem állj be a sorba, a fél iskola a kicseszettek közé tartozik. Veled mit tett?
Érdeklődik, leküzdve a mosolyt, amit a régi emlékek keltettek. Romlik a helyzet, már elkezdett nosztalgiázni is. Ezek a dolgok tőle szokatlanok.
- Milan vagyok, vagy Blaise, amelyik tetszik, azt használod. A szüleim itt se tudtak megegyezni.
Nem is érti sokszor, hogy mit keresnek egymás mellett, hogy miért jó nekik, ha veszekednek. Neki erre a pluszra pont nincs szüksége az életébe, még a végén kevésbé lenne kényelmesebb, mint most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Vigyázok, hiszen jól jön az embernek, ha vannak szövetségesei.
Barátja úgy sincs, sosem kereste mások társaságát, pedig lehet, hogy célszerű lett volna. Talán egy kicsit nyitottabb lett volna a világra, és nem egy ablakban gubbasztana, hanem valakivel szórakozna éppen. Mondjuk a dolog pozitívuma, hogy így legalább megismerhette a lányt, akivel talán ezek után még jóban is lesz.
- Szerencsére, mivel nem vagyok az a szőke herceg típus, és ami azt illeti, lehet, rossz néven vennék, ha az éjszaka közepén patadobogással verném fel az összes festményt, akik elkezdenek hangosan szidni és kiabálni, ami miatt mindenki más is felkel, és tarthatunk vizsgaidőszakban pizsi partit. Mondjuk ez nem is rossz ötlet, viszont lócitromot nem takarítok.
Elég kényes úrfi ő ahhoz, hogy nekiálljon takarítónőt játszani egy ló után, ez sajnos ki van zárva. Majd elkap néhány Navinést, ők megcsinálják, mert olyan kis rávehetőek. A Legendás Lények Gondozása órán is mindig velük csináltatja meg az alja munkát, a nehezebb házi feladatait pedig rendszert Andine-nal vagy a húgával íratja meg.
- Meg aztán hiányzik belőlem az a mértéktelenül sok nyálasság gén, ami miatt úgy bomlanak a mai lányok. Mondjuk nem is hiányzik, képes vagyok hisztéria és nyafogás hallgatása nélkül is korrekt üzletet kötni, korrekt partnerekkel, és ez így egyelőre kifizetődő dolog.
A házasság, család, vagy akárcsak egy komoly kapcsolat nem szerepel a szótárába. Úgy érzi, ha lenne egy tartósabb kapcsolata, ami tényleg kapcsolatnak mondható, az csak hátráltatná őt, ha mondjuk egyik napról a másikra más tervek és életvitel szerint szeretne élni. Az ő rellonossága ebben nyilvánul meg, hiszen éles eszével, és mindkét fél számára nyerő ajánlattal ő is csak nyerni tud.
- Nem segítettem volna azonnal, hogy aztán dicsfényben tündököljek, csak nem bírom ezt az erőszakos, Jani a gáton fajtát. Mondjuk úgy, hogy nem akartam, hogy a kelleténél több időt pazarolj rá, és segítettem volna, hogy gyorsabban padlóra kerüljön.
Azon, amit a lány mond, egy pillanatig elgondolkozik, hiszen van igazságalapja a dolognak, nem is kevés. Végül egy bólintással igazat ad neki.
- Ez mondjuk igaz. Bár akkor legalább könnyebben lehetne átkozni, mivel elég közel állnának, bár hozzám inkább, ha már Felagund fia vagyok a mérgezés passzolna. Azért jobb lenne nem teljesen észrevétlennek lenni, bár te is rám találtál, hála a csoportosulásnak, akik nem indultak időben az ágyukba.
Mondjuk nem is bánja különösebben, nem olyan vészes ez a lány, és végre jött valaki, aki elhallgattatta azt a nagyokost. A srácról néha Hóborc a Roxfort kastély szelleme jut eszébe. Csak egyszer találkozott vele, amikor az apja át akarta íratni, mert keményebb nevelést akart neki, de ez az egyetlen találkozás is épp elég volt ahhoz, hogy a dobálózó szellem az emlékeibe vésődjön. Fáj, ha valakit könyvekkel dobálnak meg.
- Újabb tárgyalást? Mennyi volt eddig?
Fordul érdeklődve a lány felé, mert azt nem nézte ki belőle, hogy bármilyenen is lett volna, de azt sem, hogy esetleg túlozna, így feltételezi, hogy tényleg részt vett már és a jelek szerint nem is egy alkalommal.
- Végzős.
Kimondani is rossz, és bár nem látszik rajta, de ilyenkor tényleg összeszűkül a gyomra, csakúgy, mint a következő kérdésnél, vagyis mi lesz, ha nagy lesz. Hát ez szuper kérdés. Ő naponta hatszor legalább felteszi magának.
- Jó kérdés. Ha rám nézel, te mit gondolnál, mit tanulok?
Eddig senki se segített neki a kérdést megválaszolni, pedig tükörbe ő is szokott nézni. Agyalni is szokott előtte, de nem lett okosabb. Ő egy elkényelmesedett srácot lát, akinek a legnagyobb problémája, hogy a tanárok furcsálják, hogy milyen szép, nőies a kézírása, ami nem is csoda, hiszen lányok készítik el a feladatait.  
- Pedig nagyon igyekszem. Lehet tanárnak kéne mennem, és akkor már az itteni éveimben, mint gyakornok szivathatom a diákokat, rémhírek terjednének el és mindenki rosszat álmodna, aki járt az órámon.
Más lehet, hogy lelkesedéssel adná elő az ötletet, de nála, hiába próbálkozik, érezhető, hogy valami hiányzik. A lelkesedése hanyatlott az elmúlt néhány hétben, a vizsgák pedig végképp kivették az észből. Oké, már a háromból megvan kettő, és már csak a varázstani hiányzik, amit holnapután, sőt lassan holnap lesz, és igazából amennyit tanult, biztos, hogy a végén nem fog egy falnak dőlve zokogni valamelyik mosdó sarkában.
- Ez már önmagában is ijesztő. Mármint, nekem még nem volt szerencsém hozzá, de láttam az évnyitón, meg ha itt eszek, akkor is látni szoktam, és néha rám néz, olyan furán, mintha a lelkemre pályázna.
Ez előző dokit jobban csípte, főleg mert jó lábai voltak, és mert nő volt, olyan határozott és ironikus stílussal. Most viszont, ha a gyengélkedőre kerül, nem valószínű, hogy Uff nagyfőnök combjával lesz elfoglalva.
- Egyszer gyere el, szerintem elég egy nap, és megérted. Tudod vannak azok az élethelyzetek, amikor beugrik hozzátok valaki, és akkor anyukád irritálóan cuki. Na az enyém mindig ilyen, viszont amikor gáz van, akkor a rellonosokat megszégyenítően tud nézni és viselkedni, merev és hideg lesz. Az apám olyan, mint itt. Inkább a diákja vagyok. A húgommal elvagyok, talán azért, mert nem vérszerinti rokonom. Ő is rellonos, bár inkább eridonosnak mondanám, amolyan pozitív jelenség.
Örül, hogy a lány a Blaise-t választotta. Neki is kedvesebb, a Milannal néha hadilábon áll. Ezt viszont a világért se mondaná el senkinek, van most épp elég feszült pillanat az életében.
- Nekem tetszik. Ophelia. Jól cseng, és illik is hozzád.
Arra, hogy nem rossz szülők csak bólint. Ezzel nem vitatkozhat, hiszen mindent megadtak nekik, és felneveltek egy olyan gyereket is, akihez semmilyen rokoni kapcsolat se fűzi őket.
- Egyik helyzet sem könnyű. Mondjuk az itteni helyzetről eddig csak jókat hallottam, mármint, hogy a zöldeken belül igyekeznek viszonylag családias légkört megteremteni. De ha családra vágysz, várlak szeretettel nálunk. Szoba van, furcsa szülők vannak, kaja van, kert is van, meg állatok, és ha éppen nincs otthon senki, rendezhetünk bulit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ophelia, a kis kacér tündér  

- De ők csupán önkéntesek. Engem ez nem vonz, nem akarom, hogy könnyen menjen. Egy kapcsolat, legyen az bármilyen jellegű, akkor az igazi, ha van benne kihívás. Különben az egész nem ér semmit.
Tény, hogy sosem szerette a könnyű megoldásokat, ha a lány egyből igent mondott volna, úgy fele annyira se lenne érdekes, mint így.
- Mondjuk reklamálhatsz a szüleimnél és itathatsz velem amortenciát. Attól biztos, hogy feltámad bennem valami, csak vigyázz az adagolással.
Halálosan komolyan mondja, de a végére azért ő is mosolyog már. Hát igen, ez sajna kimaradt, de ő inkább örül ennek, mint bánkódik. Nem szeretne tényleg olyan nyálas és szépfiús lenni, aki többet tölt a tükör előtt, mint a barátnője, és a legkisebb hajszálelállástól is falnak megy.
- Na, de lásd bennem a próbálkozást. Orchidessis.
Szeretett pálcáját előretartva hagyja, hogy az utolsó virágsziromig minden kirobbanjon belőle. Most először próbálta ki ezt a varázslatot és valószínűleg nem is ekkora nagy mennyiségnek kellett volna kijönnie, de hát a próbálkozást is értékelni kell.
- Holnap felnyalathatod valakivel a padlót, ha úgy tartja kedved. Adtam volna mást, de nincs nálam tű, amiből max virágcsokrot tudok, és igazából több a tapló varázsige, mint a kedves, így nem nagyon válogathatok.
Elég hülye megoldás mondjuk ez a varázslóktól, rendesen megajándékozni se tudja egy férfi a nőt, ha éppen arra támad kedve, mert vagy virágeső, vagy virágcsokor, vagy színezés, vagy madarak. Elég fantáziátlan megoldások. Lehet, valami kísérleti bűbájozónak kellene mennie, aki mondjuk gyűrűt, nyakláncot, meg ilyen női izéket idéz meg varázsigével.
- Ez igaz, de ezek a leggyávábbak, simán hátba átkoznak, aztán előadják magukat, hogy mekkora királyok, és mindenki csodálni kezdi őket valamiért, ami nem is úgy történt, ahogy előadják, hiszen ha megtörtént, hogy mondjuk leátkozom Wicklert, akkor császár leszek, mert az lesz a lényeg, nem az, hogy épp a másik oldalára fordult, mert aludt közben. Sokan buknak a hamis dicsőségre.
Ő még a házi feladataiért kapott dicséreteket se veszi fel, elvégre sok köze nincs hozzájuk, mivel a lányok írják meg neki, ő csak jószerével átolvassa őket, nehogy egyszer megtréfálják és illetlenségeket vagy szerelmi vallomást írjanak a feladat helyett, mert hát jó nő ez a Dobrai Vanda, de nem kell a plusz pletyka.
- Az is számít, hogy idejöttél hozzám?
Igen, ezt komolyan kérdezi, mert az emberi kapcsolatokban való kezdeményezése nem éppen fejlett, az egyetlen hosszabb ismeretségét is a lány kezdeményezte, nem ő, így nem is nagyon tudja, hogyan kell az ilyesmit. Különben is, mi van, ha elküldik? Ő ilyesmit nem akar megélni.
- Elhiszem neked. Én nem is tudom mit tennék, valószínűleg megszöknék, átváltoztatnám a fejem és új életet kezdenék, új névvel.
Ezt pedig komolyan is gondolja. Az apja már a gyanú során kitérne a hitéből és elküldené melegebb éghajlatra, illetve az sem kizárt, hogy meg is büntetné, és ezekre nem vágyik az iskola rémétől.
- Tudom, olyan fiatalos, üde és kisfiúsan jóképű vagyok, hogy simán letagadhatok öt évet.
A végére még egy műkuncogást is megereszt, meg pillarebegtetést is. Ez a viselkedés még szokatlanabb tőle, mint az eddigiek, de most már kezd egy kicsit feloldódni. Nem is olyan rossz dolog ez a barátkozás, már ha ők éppen azt csinálják most.
- Aktakukac? Aucs. Azt hiszem, akkor inkább elvándorlok mégiscsak, mindenféle büntetés és vádlottá kinevezés előtt. Nem hittem, hogy ennyire rossz a helyzet. Talán ha frizurát váltok, meg megjelenést.
Beletúr a hajába, miközben másik kezével kicsit meglazítja a nyakkendőjét. Hát most vizsgaidőszakban leterhelt, kissé igénytelen diák kinézetét kelti, de ezt is kész elfogadni, ha nem aktakukacozzák le.
- Tapló vagyok és rideg.
Igen, ez a mondat azok után, hogy gyakorlatilag virágágyon lépkednek, és pillákat rebegtet meg kuncog, majd pont hihető. Köhint is egyet és kicsit kihúzza magát. Na de kérem, nem illik ezt. Ez a mókázás eléggé eltér tőle.  
- Azért megnézném, ahogy egy derűs szombat reggel kiülne a rétre és mindenféle sámándobok kíséretében csirkét áldozna, majd a vérükkel jeleket festene az elhaladó kisdiákok homlokára.
Az tuti, hogy több hely lenne a folyosókon utána, mert a szülők, amint megtudják, hogy gyermekük szombat reggel csirkevéres homlokkal ír nekik segélykérő levelet rohannának, hogy elvigyék innen őket máshova, kerül, amibe kerül.
- Az ilyet nem lenne szabad hagyni, hogy vígan élje az életét.
Ilyen komolyan talán még semmit sem mondott ki. A lány csuklóját megfogva, finoman végigsimít a hegeken. Sok mindent lenyel a gyomra, de ilyenkor egyszerűen felkel az alvó szörny, ez a védelmező típus, amit az anyjától örökölt, és amit az apja szadizmusra hajlamos jelleme folyton elnyom, de most csak egy ember van itt, meg egy tucat portré, akik majd jól elpletykálhatják, hogy vannak érzései. Na bumm, most ez pont nem izgatja.
- Ő inkább az a nagyapa típus.
Érti a lényeget, de valami komolytalanabbat is hozzá kell tennie. Nehezen veszi rá magát, hogy elengedje a lány kezét, most szíve szerint azonnal indulna, hogy minden egyes heget háromszor adjon vissza a férfinak.
- Azóta nem is keresett? Mármint az apád.
Azt már morbid lenne hozzátenni, hogy akkor ő látja a thesztrálokat, ezt inkább egy jó nagy gombóccal visszaküldi érzéketlen felének, mert ez nem olyan kellemes téma. Ő, bár nem áll olyan közel az anyjához, mégis összetörne ha nem lenne, nem hogy ott a szeme előtt öljék meg.
- Én is így vagyok vele, igaz én tizennyolc vagyok, szóval már a muglik világában is nagykorú, ha a vizsgáim is meglesznek, igazából elmehetek akármerre, csak azt nem pénzelik, diákmunkát meg sosem vállaltam, nem éreztem igényét.
Igazából, ha akarná, a húgától simán kérhetne és tudja, hogy adna is, alig egy év alatt csinos kis vagyon örököse lett, amióta kiderült, hogy nem is akármilyen család sarja. A családja egyike a nagy ősi mágusfamíliáknak, így aztán van ott pénz dögivel.
- Te, rájöttem. Ha betöltöd a tizenhetet, megpattanhatunk együtt innen. Egyikünket se köt ide semmi, de együtt nem is olyan gázos az ismeretlen. Addig meg van időd megkedvelni csodálatos személyemet.
Kicsit ki is húzza magát, hát lehet ennek ellenállni?
- Most fog porba hullani az egész imázsom, de nem, de az ádáz, és nem kicsit imponáló mosolyod mögött úgy érzem, ilyen szándék rejtőzik. Mire készülsz?
Bár talán mindegy is, jelenleg mindenbe benne van, ami nem kapcsolódik a zsebében lapuló tintás könyvhöz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ophelia kisebb, mint három

- Aham, megértő.
Magában még a szemeit is megforgatja erre. Emlékszik mennyit szenvedett, mire rávette magát, hogy a jövőjéről beszélgetésbe elegyedjen az apjával, és hogy annak milyen "csodás" végkimenetele lett. Határozottan megértő jellem.
- Ez a minimum.
Akár színészi játéka csúcsa, akár nem, ez az ölelés szegény fiút nagyon meglepi. Nem szokott ő lányokkal ölelkezni, és valljuk be, ez az érzés egy zárkózott, magába forduló fiúnak kétszer olyan jól esik, ha nem háromszor, mint egy srácnak, aki jelen van a közösségben és akad mindenféle barátja.
- Nem feltétlenül kell, de ez nálatok kódolva van, ahogy elnéztem a családtagjaimat. Ők is odáig vannak ezekért. Mondjuk, a húgom a vágott virágot nem értékeli különösebben. Szóval a leckék. Hm. Milyen embert szeretnél a célra? Az enyémeket egy okos eridonos írja, de tudok szerezni levitást is, ha a tökéletesre hajtasz.
Igen nagylelkűen nyilatkozik más emberek szabadidejéről, de most valahogy a lány kiváltja belőle ezt a viselkedést. Maga se érti, hogy pontosan mi is történik. Ilyet még nem nagyon értek el nála, pláne nem ilyen kevés ismeretség után.
- Fogjuk a fáradtságra, ez egy kicsit jobban tetszik, mint a bagolyház, igaz nem jártam még ott.
Egyszer azt mondták neki, hogy túl koszos és büdös, és ő nem szereti a koszos és büdös dolgokat. Kicsit elkényelmesedett úrifiú benyomását keltheti és ha valaki ezt közölné is vele, nem akadna ki és nem tagadná hevesen. Ez egy olyan vélemény, melyet még ő is el tud fogadni. Igen, tényleg nem híve az undorító dolgoknak, kicsit talán túl steril körülmények között nőtt fel.
- Bár az is lehet, hogy a személyes varázsom segített a dolgon.
Kihívó mosolyt küld a lány felé, és még egy kacsintást is megenged. Igen, ő, Milan Blaise Felagund kacsintani is tud, és ezt egy lányra teszi, egy lányra, akit csak most ismert meg, de aki már most belopta magát a szívébe. Érdekes eset. Utána kell járnia, hogy ki is ez a lány. Lehet, hogy vélavér van benne, és az bódítja. Az pedig nem lenne szerencsés, szeretne önmagáért megbízni a lányba és nem azért, mert ezt sugalmazza neki valami furcsa plusz erő.
- Szóval auror?
Felkelve a lány mellől jó alaposan végigméri jobbról is, balról is, majd, mint bölcs öregek az állát simogatva hümmög párat, de ahelyett, hogy mondana bármit is, csak közelebb lép, és közel hajolva a lányhoz mélyen belenéz a szemébe.
- Szóval tetszem?
Nem, még csak véletlenül se növeli a távolságot, az a kb öt centi, ami közöttük van, teljesen jó. A kérdés közben felvonja a szemöldökét, és ravasz mosolyra húzza a száját.
- Ezt nem árt tudni.
Na jó, most már illik kicsit hátrébb menni, a végén tényleg elterjed itt a pletyka, hogy titkos találkáik vannak, sőt, valami olyan is, ami miatt az apja a fejét veheti. Nem elég neki, amiért morcos rá, mert nem tudja mi lesz, csak annyit, hogy az nem akar lenni, amit a szülei találtak ki neki. Nem akarja azt is megkockáztatni, hogy a kezdeti enyhülés után minden felboruljon, és ne csak morcosak legyenek rá, hanem egyenesen el is küldjék a háztól. Tiszteli a szüleit, de ezt simán kinézi belőlük. Oké, az anyjából nem, de az apjából simán.
- Uff…mármint uhh… igen. Lehet, ha háromszor kimondom a nevét, megjelenik. Nem kockáztatok. Szóval a csukott ablakon. Azt hiszem akkor inkább állva maradok. Nem szeretnék kockáztatni. Holnapután vizsgázom, és akár szilánkosra töröm magam, akár nem, akkor is meg kell írnom, és jobb épen.
Egészen megfeledkezett már a vizsgáról, de most, hogy felidézi se rándul annyira görcsbe a gyomra. Végül is, majd ráér akkor parázni, amikor megjelenik Holló Albert, és megnyitja a záróvizsgát.
- Én se szeretem különösebben.
Lehet ez csak azért van, mert nem is nagyon szoktak hozzáérni. Az ő családja inkább egymás mellett él, apró védőfallal elválasztva, mint egymást ölelgetve. Talán ezért is nem érti az egymást faló párokat, és talán ezért nem érzi ennek hiányát sem.
- Azért gondolom egyedül se jó lenni. Nem kell sok ember, csak pár, akik körülveszik az embert. Szinten tartják vagy mi.
Mondja ő, aki világ életében egyedül volt. Komolyan nem tud olyan ember mondani, aki huzamosabb ideig vele volt. A melóra nem mond semmit, de jót mosolyog a lány lelkességén. Lehet neki is ezt kéne, hiszen határozottan úgy hangzik, mint valami szocializálódó forma. Nem ártana kicsit több időt töltenie emberek között. Talán a mestertanonci éveire felköltözik a kastélyba.
- Oké, benne vagyok. Közben megbeszélhetjük a haditervünket is a távozásra, meg a világ bejárására.
Igaz, hogy ez így nem annyira sportszerű, de az is igaz, hogy nem lenne képes úgy nekivágni, hogy nincs tartaléka, amit felélhet, ha valami rosszul sülne el, és nem akarja, hogy ilyen esetben a szüleihez kelljen visszakuncsorognia magát.
- Ne bízd el magad, majd a nap végén megmondom.
Ha a lány is leszáll, elkapja a kezét, és közelebb húzva magához elindul le vele a faluba. Kulcsokkal ugyan, de betörnek egy üzletbe. Ez azért jó móka lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó Opehliával.

Évnyitó van. Reggel sokáig feküdt az ágyban, mire tudatosult benne, hogy tényleg eljött ez az időszak is. Mestertanonc lett, ami szép teljesítmény. A takaró alól nem mászott ki rögtön, csak az ablak felé fordította a tekintetét, melyen vastag esőfolyam úszott végig. Idén nincs olyan szép idő az első napon, de ez most nem tudja elvenni a kedvét. Kicsit még szenvedett, mire rávette magát a kikelésre, és a nap megkezdésére. A szünet gyorsan eltelt, talán mert kivételesen igen eseménydúsra sikerült.
Öt felé elkezd azért összekészülni, mert valljuk be, elég piperkőc figura, és hát ha már kimegy a házból illik jól kinézni. Zuhany, hajbelövés, borotválkozás, majd öltözés. A szokásos fekete nadrág, fehér ing, fekete mellény hármast veszi fel, hozzá egy zakóval, melyet csak a kastélyban cserél át talárra. Nem fog abba futkározni, nem olyan típus.
Opheliával a klubhelyiséget beszélte meg, és miután a lány megérkezik, ő szépen, jó fiúhoz illően megdicséri a lányt, majd elindul vele a nagyterem felé. Útközben zsebre tett kézzel halad, melyet csak akkor ad fel, amikor a tömegben félő, hogy elveszítik egymást. Kezét kivéve a zsebéből, egyikkel a lány kezét fogja, a másikkal az embereket hajtja félre, akik csak útban vannak, de nem igazán haladnak befelé.
- Micsoda fejetlenség.
Mordul fel, mikor végre sikeresen átjutnak az embereken, majd a lány kezét el se engedve sétál vele a Rellon asztala felé, menet közben néhány csodálkozó szempártól kísérve. Hát igen, van ez így. Középtájon aztán lelassít, és kérdőn a lányra pillant, hogy megfelel-e neki a hely, ha igen, akkor átsegítve a padon helyet foglalnak, a kezdést kezeire támasztott állal várja. Éhes már, de tudja, hogy vannak kötelező körök.
- Néhányan eléggé túlértékelték az évnyitó fontosságát.
Bök a fejével néhány estélyiben lévő lányra. Nem is érti, hiszen ez nem bál, csak egy évnyitó, ahol szerencsére már a hegyes süveg sem kötelező. Aztán végre mindenki elkezdi megtalálni a helyét, az igazgató is megérkezik, és megkezdi a beszédét. Mindenkit megtapsol, nincs joga senkit se megszólni, nem nagyon csinál semmit, ami a pontversenybe számítana, nem is érdekli, az is igaz. Aztán házvezető, év tanára, diákja és prefektusa. A kék prefektus sárgában, legalább megy a díszítéshez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ophelia

- Már harmadikos vagy? Öregszel asszony, én meg szerencsére nem vagyok pedofil. Ha másodikos lennél, bajba lennék.  
Igaz tisztába van vele, hogy a lány harmadikos, de valahogy mégiscsak jobban hangzik így, megnyugtatja magát, hogy kimondva nyomatékosítást kap, hogy nem olyan nagy a korkülönbség. Amióta komolyabban felmerült közöttük a dolog, azóta ezen morfondírozik. Igazából másodéves mestertanonc lenne, ha nem járt volna egy évet másik iskolába, azért mert nem tudták itthon rendesen kezelni a kamaszkori lázadásait. Mindenesetre a lányt nem bántja, hogy ennyivel idősebb, sőt jelenleg úgy néz ki, hogy a személyisége se különösebben, ami jó azért.
- Kéne erre valami megkötés nem?
Nem, mintha ne lenne. Ő szinte biztos benne, hogy olvasta az öltözködési szabályokat, és ott részletezve van, hogy mikor mit lehet felhúzni. Mindegy, nem az ő dolga. A lényeg, hogy Ophelia tényleg jól néz ki, és nem is esett túlzásba. Ráér arra még, biztos lesz egy csomó olyan rendezvény, amikor a ruhája nagyobb lesz, mint ő maga.
- Hm?
Folytatná a mondatot, de nem tudja, tekintve, hogy elnyíló ajkait egy másik ajakpáros befogja egy pillanatra. Épp csak annyira, hogy meglepődjön, és bárgyún viszonozza csak. Egy kicsit lemaradt az eseményekről, de jót derül a kacsintáson, amit a lányok felé küld kedves partnere. Közelebb hajolva a lányhoz, puszit ad a nyakára, remélve, hogy jóleső borzongással fogadja majd a tettét.
- Nem vagy semmi. Jobb lesz, ha odafigyelek rád.
Persze ezt nem negatívan mondja, Merlinre, sőt, nagyon is pozitívan. Ezt jelezve kezét a lány kezére teszi, és ujjaikat összekapcsolva biztosítja az Eridonosokat, hogy ez nem csak egy kis irigységkiváltó volt, hanem nagyon is komolyan gondolják a dolgot.
- Kíváncsi vagyok, milyen tárgyakat tanítanak majd ezek az új arcok.
Csak most nézi meg jobban a tanári kart, van nem egy új tanár, főleg a férfiak részéről történt erősítés, kár, akkor mindenképpen oda kell majd figyelnie a tanóráira.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Na szép, ebbe eddig rendesen bele se gondoltam. Most aztán rághatom magam, mert túl fiatal vagy hozzám. Köszönöm szépen kedvesem.
Szép dolog, hogy pont egy prefektus magyaráz arról, hogy a szabályokat át kell hágni, igazán szép. Mondjuk, ezen már csak nevetni tud. A kérdésre kicsit felemeli a szemöldökét és egy kicsit megrázza a fejét.
- Ne légy hülye.
Persze ezt nem bántásból mondja, sőt, ha átgondolhatná a dolgot, nem is biztos, hogy ezt mondaná, ez csak úgy kicsúszott. Kicsit el is mosolyodik, jelezve, hogy nem olyan komoly ez, mondjuk szerinte nem is hallatszott annak, és reméli, hogy a lány se sértődött meg, pont veszekedni nincs kedve.
- Nekem ő nagyon szimpatikus.
Mutat a fekete hajú professzorasszonyra, aki olyan fiatalosnak tűnik, egy idős lehet körülbelül a keresztanyjával, aki valamiért kéz a kézben ül Kahlil professzorral. Van egy olyan sejtése, hogy a szünet kezdetei eseményekhez köthető a dolog. A férfiakat is megnézi persze, de ők olyan semlegesek neki. Mondjuk az ő tanárai egész mások lesznek most, mint a lányé, lehet a nőcit ki se fogja magának.
- Add le, majd én megtanítalak arra, amit tudnod kell, talán többre is, mint amit itt megtanulhatsz, na?
Ez egy nagyon szép ajánlat, és ok, hogy még többet legyenek együtt, elvégre nemrég valami olyasmit mondott, hogy mindig vele akar lenni, hát tessék, itt a nagy lehetőség. A következő pillanatban azonban elválasztják őket, mivel szépen lassan kihirdetik az évfolyamelsőket, és ötödéven ő teljesített a legjobban, ami egy kicsit meg is lepi, így hát felkelve kilép, hogy átvegye az emléklapot és a kis kupát, ami ezt jelzi.
Visszafelé elkapja a húga kezét, magához húzva nyom egy puszit a fejére, tudja, hogy sokat küzdött az iskolaelsőségért, azért, hogy büszkék legyenek rá, de nem sikerült neki. Reméli, hogy azért nem omlik össze teljesen, az elmúlt hetek így is megviselték. Elválva tőle visszaül Ophelia mellé, a kupát forgatva a kezei között. A kviddics annyira nem érdekli, így kicsit elmerülhet a gondolataiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ophelia  

- Nem…nemtudom. Amíg nem gondoltam bele nem zavart, de most ez hogy felmerült, kicsit elgondolkoztam, de végül is, kit érdekel, vannak tanárok, akik diáklányokra másznak rá, hozzájuk képest én semmi vagyok.
Sőt, ebbe nem is szeretne belegondolni, mert szerinte undorító, ahogy a kislányok után jár némelyik tanár. Az ő kapcsolatuk egész normális, ha azt vesszük, hiszen mindketten diákok, nem ront meg senki senkit, és nem is olyan vészes ez a korkülönbség, van olyan ismerőse, akik között több, mint tíz év van, na az lenne brutális.
- Komolyan, de nem úgy komolyan.
Neki is muszáj nevetnie, hiszen viccesen jött ki a lépés. Azért örül neki, nem is kicsit, hogy nem sértődött meg a lány, akkor lenne itt halál, ha már rögtön az elején ilyen apróságok miatt egymásnak esnek, mint azok, akik nem bírnak ki egy évnyitót se feltűnés és verekedés nélkül. Kicsit elidőzik rajtuk a tekintete, de inkább nem szól semmit, jobb dolga is van, mint ők, például Opheliával foglalkozni, vagy az igazgatót hallgatni, mert tulajdonképpen ezért vannak itt.
Egy pillanatra meglepődik, hogy a lány a vállára hajtja a fejét, de nem kell sok ész hozzá, hogy kitalálja miért. A Rellonosok nagy része most érzi a veszteséget, az űrt, amit Seren elvesztése jelentett, így átkarolva őt nyom egy puszit a fejére.
- Lehetnék okosabb is. Ezért tanulok tovább, meg persze miattad, még valaki behálózna ezek közül.
Bök fejével a többiek felé, bár nem tartja valószínűnek, csak annyira, mint, hogy ő egy tanárral kezdene. Az óráját mindenképpen felveszi, de nem azért, mert jól néz ki, hanem mert olvasott már róla és hasznos tudásnak tartja, ami a későbbiekben még jól jöhet.
- A zsenit viszont megtartom.
Naná, hiszen ezt se mondja mindenki. Kicsit forgatja kezei között a kupát, vegyes érzései vannak iránta. Egyrészt örül neki, mert ő lett a legjobb, másrészt, mégsem lett olyan tökéletes, mint remélte.
- Az biztos, egy nő veszi át Seren tárgyát.
Jobban megnézi magának a nőt, aki egykor ide járt közéjük, de több figyelmet nem szeretne szentelni neki. Inkább szed magának egy kis krumplit és húst, majd köret után nézelődve biztatóan rámosolyog Opheliára.
- Nem lesz új helyettese, mármint Alexának, kérdeztem, de nem akar, azzal be kéne ismernie, hogy nincs többé Seren és gondolom ezt szeretné húzni még. Egyél te is valamit inkább, aztán, ha van kedved, gyere haza velem, holnap még nincs iskola, ráérünk felkelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ophelia

- Ez mondjuk igaz.
Nem is firtatja tovább a témát, nem szokta túlkomplikálni a dolgokat, olykor már-már unalmasnak, sőt zavarónak hathat nyugodtsága. Persze ezt is csak meg kell szokni, sosem volt az a kapkodó idegbeteg és nem is valószínű, hogy most hirtelen váltani szeretne. Ő egy olyan túlontúl nyugodt srác, de hát ilyennek is kell lenni, nem?
- Tudod, lehet, hogy él, csak összejött valami nővel, akivel kalandozgat. Egy nap, amikor megunja a nőt besétál ide, széles mosollyal, kitárt karokkal, mondjuk kicsit szőrösen, mivel zavaróan jóképű volt, csillogó szemekkel belép, mintha mi sem történt volna, és mire felfognánk, hogy mit látunk, Alexa agyonveri egy díszpárnával. Jobb neki így, azok a díszpárnák szörnyen tudnak fájni.
Olykor Lotti is fejbe szokta vágni vele, amikor épp nem tetszik valami neki, ő pedig tzudomást sem vesz róla, és az nagyon szokott fájni. A tényre, hogy nem éhes és mindjárt jön, csak bólint. Ő éhes, mindig tudna enni és ha már elé tették eszik is. Nyugodtan vesz egy adag rántott sajtot is, hozzá némi krumplit még, majd a desszertből is eszik pár kört, viszont a lány nem jön, így egy idő után felkel, hogy elinduljon megkeresni.
A hangzavar miatt meghúzódik a sarokban, amúgy se hangos a járása, így jól el tud rejtőzni addig, amíg lefolytatják ezt a kis eszmecserét. A pálcája kéznél, ha kellene védeni valakit, bár a cicaharc alapjaiban jó, kis iszappal vagy zselével, fürdőruhában, de itt valószínűleg ha egymásnak esnének, mindhármuknak vére folyna, amit azért szeretne megakadályozni.
- Elég ijesztő ez a csaj.
Mikor már Kath elment és Lyra is elindult lép elő az árnyékból a fényre, zsebre tett kézzel, nyugodtan. Nem akart hallgatózni, de közbeavatkozni sem. Nem nagyon tetszik neki a stílus, ahogy a lány beszélt a másik kettővel, és hogy itt mindenkit Seren mentett meg, az egyenesen zseniális, lehet ezt unta meg, sok unatkozó diák van itt ezek szerint. Oké, Ophelia esete más, legalábbis ő máshogy kezeli.
- Menjünk, mielőtt jön a tömeg, bent még áll a bál. Amira körül mindig ekkora a cirkusz?
Ő mondjuk eddig észre se vette a lányt, vagyis de, tudott róla, de fel se merült benne több, pont a híre miatt, viszont ezt már régen meg akarta kérdezni, csak eddig hülyén vette volna ki magát, még a végén az Edictumba került volna.
- Jobb lenne, ha egy pár napig nálunk lennél, csak amíg lehiggad. A másik lány, um, Lyra, igen, szóval Lyra is jó lenne, ha kerülné. Csak jó tanács.
Közben lassan elindul a bejárati csarnok lépcsői felé, kezét kinyújtva, hogy Ophelia reményei szerint csatlakozzon hozzá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Sosem volt még ilyen banzájon, és ha rajta múlt volna, akkor az első komolyan kiöltözése, az esküvője lett volna, szóval az elmúlt években nem kellett volna ilyen dísztalárokra költeni. Az előzőt már kinőtte, ezzel ma reggel szembesült, amikor a tükörben csuklója mellett a bokája is visszaköszönt. Jobb híján ebéd után felkereste a talárszabászatot, hogy nem számít az ár, neki ruha kell, majd írt egy gyors levelet Opheliának, hogy majd ott találkoznak. Azt mégsem mesélte el neki, hogy nincs ruhája, ezért nem lesz ott időben, elég felkészületlennek hatott volna.
Mikor végre elkészültek mindennel felrohant a kastélyba, és egyenesen Andinehoz sietett, akit majdnem kiugrasztott a fürdőkádból. Amíg a lány bent készült, addig ő átment a saját szobájába, gyorsan lezuhanyzott, felöltözött, és próbálta megnevelni a haját, hogy legalább ma álljon valahogy. Megborotválkozni már nem volt ideje, de nem is számított, így legalább férfiasabbnak tűnt. Mire visszatért a lány még sehol se volt, így aztán először engedelmesen leült az ágyára, majd a harmadik mindjárt után elfeküdt, és behunyta a szemét. Kár volt rohannia, hiszen tudhatta volna, hogy úgysem készül el időben.
- Ejha, nem semmi. Remélem az a ficsúr megérdemli ezt a nagy készülődést.
Nem tehet róla, hogy nem szimpatikus neki, még akkor sem, ha az korábban volt, mint, hogy Opheliával összejöttek volna. Akkor is, neki nem szabad kedvelnie, ez a lényeg. Majd idővel, ha jobban megismeri, azt viszont el kell ismernie, hogy a lány tényleg álomszép lett, már ha gondolhat ő ilyet, amellett, hogy a barátnője várja a bálban. Bár ironikus, a helyzet körülbelül ugyanaz, hiszen Ophelia és Olivér viszonya kínosan hasonló, mint az, ami közte és Andine között van, mégis, számára ez teljesen elfogadható, az viszont nem.
Végre aztán megkapja azt is, amiért jött, így nem kell ezen tovább agyalnia, és elégedett hümmögéssel állapítja meg, hogy jó munkát végzett a lány. Bár kicsit halványabb, jegesebb kékre gondolt, de ez is tökéletesen szép. Végigsimít a felszínén, majd felpillantva a cipőjét húzó lányra kacsint. Ez amolyan köszönöm, csak az ő nyelvén.
- Menjünk.
Örül, hogy végre felkelhet, nem örült volna neki, ha valaki rájuk nyit, mert gyorsabban szétterjedne a pletyka, mint hogy ő leér a bálba. A lány belé karol, ő pedig kihúzva magát vezeti el a nagyteremig. Szeretne találkozni Olivérrel, de Opheliát előbb kiszúrják a tömegben, így ad egy puszit Dini arcára, majd megindul a lány, és kis társasága felé.
- Jó estét! Vanda, tanár úr, Ophelia.
Mindhárom jelenlévő felé biccent egyet, majd az utolsó kezét megsimítva finoman belehelyez egy aprócska dobozt. Olyan, mint amit az eljegyzési gyűrűkhöz adnak, de ez egészen mást rejt most.
- Bocsánat a késésért, remélem nem várattalak meg.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elégedett magával, hiszen nem is késett el, nem is jött korán, és könnyen ide tudott jutni. Még arra is rávette magát ma, hogy néhány egyszerű lépést átvegyen, így ha táncra kerül a sor, akkor magabiztosan lép majd a táncolok közé, párjával. Ekkor érkezik a vádaskodás, amire először válaszolni se tud.
- Valóban nem, a barátom, és …
Hihetetlen, hogy magyarázkodni szeretne. Ő, aki soha, senkinek nem indokolta meg egyetlen tettét sem, most mégis itt áll, mint egy szerencsétlen, és védekezik azért, mert konkrétan találkozott egy emberrel, akivel évek kora óta jóban van. Hihetetlen, hogy mire nem lenne képes, már ha meghallgatnák, de ehelyett csak egy elsiető lányt lát, aki után leesett állal néz.
- Ennyi, én ezt nem csinálom.
Mondja ezt körülbelül Vandának, hiszen másnak nem nagyon tudja mondani a dolgokat. Hirtelen ötlettől vezérelve kapja fel a dobozt, amit a lány csak úgy letett. Az első gondolata az, hogy elhajítja a francba, de az most nem segítene rajta, ha a sok rááldozott idő és munka kárba veszne, meg azért ez sok minden volt, csak olcsó nem.
- Ő eltűnhet kedvére, barátkozhat Oliverrel, akivel nem éppen szende a kapcsolata, én meg csináltatok neki egy ékszert, hogy egyedi legyen, és még neki áll feljebb?! Ez nem normális.
Fojtott hangon beszél, de érződik rajta, hogy fel tudna robbanni. Tényleg hozzá tudná vágni valakihez ezt a hülye dobozt. Ellépve a párostól biccent egyet nekik, majd kifelé menet Dóriék mellett megtorpan egy pillanatra.
- Tessék, ez a kis dísz szerintem csodásan áll majd neked bármikor.
A választ meg se várva indul tovább, hogy minél előbb elhagyja a termet. Idiótának éri magát, amiért egyáltalán belekezdett bármibe is, ami nem a tanulmányait segíti elő. De hitt a támogató szavaknak, sőt örült neki, hogy más is pozitívan áll ehhez a furcsa változáshoz az életében. Jobb lett volna, ha megmarad annál, ami eddig volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem sok kedve van hozzá, hogy megjelenjen az eseményen. Nem fáradt, szó sincs róla, hiszen napközben volt lehetősége aludni, és némi bosszankodás után élt is a lehetőséggel. Tegnap éjjel Andine-nal volt… na nem úgy, mielőtt bárki is a piszkos kis fantáziáját venné elő, csak arról van szó, hogy a lány ma elutazott, és most valószínűleg egy másik évnyitón ül, új emberek között, lehet, hogy már új barátokat is szerzett magának. Féltékeny-e erre a helyzetre? Igen, határozottan. Fél tőle, hogy a távolság megöli élete első, igazi barátságát.
Zsebre dugott kézzel, némán ballag a kihalt folyosókon. Nem szokása utolsónak érkezni, azonban most az emberekhez nincs sok kedve. Ez egy évnyitón, ahol az egész iskola jelen van, egy elég nagy probléma. Mindenesetre bőven elég neki az a tömeg, amin át kell verekednie magát, hogy bejusson a nagyterembe. Igyekszik süket maradni, bárki is szólítsa meg. Persze ez alól Ophelia kivétel, de ez csak természetes, azonban nem látja a lányt sehol. Arca komor, morcos, látszik rajta, hogy jelen pillanatban, még annyira sem társasági lény, mint egyébként. Némán lépked a rellon asztalához, oda se figyelve arra, hogy a környezetében milyen közjátékok zajlanak. Csak meg akarja hallgatni a beszédeket, udvariasan tapsolni, vacsorázni, és menni aludni, vagy legalábbis a szobájába, esetleg Opheliához. A lány az utóbbi időben nyugtatóan hat rá, és általában hihetetlenül jó kedve lesz tőle, aminek többen tudnak örülni, köztük ő maga is, már csak azért is, mert a lány mellette van.
Végre elér az asztalhoz, ahol még szabad a helye. Jó, nincs konkrét helye senkinek, de ezen a helyen elsős kora óta ül, és szereti, ha a megszokott dolgok megmaradnak. Ezért is viseli olyan nehezen, hogy Andine meglépett. Persze megérti az új életet, meg a lehetőséget, de akkor is haragszik valahol mélyen belül, hiszen elhagyta ezzel őt és a barátságukat, még akkor is, ha nem ennyire drasztikus a helyzet, hiszen pár hetente hétvégenként a kastélyban lesz a lány, és különben is, négy közvetlen járat megy naponta Budanekeresdre. Ha annyira látni akarják egymást, hát felülnek egy vonatra. Mégis más, elmagyarázhatatlan. Leülve a helyére, egészen belefeledkezik a villába, amit forgat az ujjai között. Kicsit kizárja a külvilágot, de elég csak egy kicsit meglökni, arra reagál. Ezen kívül éhes, határozottan korog a gyomra, nem is evett reggel óta, és még messze van a beszéd vége.
A pontoknál tapsol, főleg, amikor a rellont említik. Hozzátenni ugyan nem tudott a dologhoz, hiszen az elmúlt évben vagy Opheliával volt, vagy tanult, vagy agyalt az Opheliával való szakításon. Olyanra, hogy szorgalmik, pontszerzés, egyáltalán nem maradt ideje.