Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Magamban felépítettem a tökéletes érvrendszerem, pro és kontra egyaránt került bele, hogy kicsit se érezze a nő sulykolásnak, holott ez kőkeményen az lesz. Úgy vélem, hogy a lehető legalaposabb indokokat gyűjtöttem csokorba, és egy kis kedvességgel kötöttem össze őket. Induláskor még a legfinomabb kávénkat is lefőztem a számára, ám végül azt nem neki, hanem a velem szembe betérő első vendégnek adtam, ajándékba. Valljuk meg, kávéval érkezni egy kávézótulajdonosnak, túlontúl átlátszó lenne, így nem folyamodhatok ehhez az alantas megoldáshoz. Más kell, magamat és meggyőzőképességemet kell bevetnem ahhoz, hogy célt érjek a nőnél.
Azt hallottam, hogy lehetetlen megtörni, én mégis arra hajtok, hogy ez másként legyen. Én szeretném elérni azt az igent. Éppen ezért nem rohanom le, nem az irodájában keresem, hanem semleges terepen. Reggeli közben. Noha nem szokásom nem otthon enni, most mégis idejekorán indultam fel, feleségem még meg is jegyezte vicceskedve, hogy biztos benne, hogy egy másik nő van a dologban. Ó, ha tudná, hogy mennyire igaza van. Valóban egy másik nő. Egy makacs asszony, akinek elszántsága lenyűgöző, és aki ellen nekem olyan fegyverrel kell fellépnem, ami lehengerli. Valljuk be, a magabiztos külső mögött egy izgatott kisgyerek rejlik, hiszen olyan ez nekem, mint az apáknak a legó. Órákig válogatják a gyereknek a tökéleteset, amit végül ők raknak össze, órákon át kiszakadva a külvilágból. Egy legó sem szól igazán a gyerekről, és az én szándékom mögött is inkább saját örömöm rejlik, de erről később még mindenképpen szót ejtek.
- Jó reggelt, Jules!
Foglalok helyet a nő mellett, vidám mosolyt küldve felé. Órák óta ébren vagyok, napüdvözléssel indítottam ma is, mint minden reggel, így ha a másik nem is, én már régen fitt vagyok. Hófehér ingem, szürkés mellényem és nadrágom tökéletesen vasalt, egy gyűrődés, annyi sem látszik rajta. Igazán igényes a megjelenésem mindig, ez az elsődleges.
- Közeleg az új tanév, felkészült a rohamra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- A friss gyümölcslé a titka.
Vagy az, hogy nekem is volt ilyen az arcom, valamikor hajnali három környékén, amikor kezdődött a napom. Hat óra alvásnál többre nincs szükségem, számos alkalommal a négy is elég. Furcsa csodabogárnak tart, aki ismeri a szokásaimat, de ezért nem hibáztathatok senkit, hiszen én valóban ilyen vagyok. Szerencsére csak minimális bűnökkel, amiket nem is kell hangoztatnom, hiszen a privát világom részei. Néha olyannyira, hogy még szeretett feleségem sem kap belőlük osztályrészt.
- Ha már így összesodort minket az élet, lenne egy kérdésem.
Véletlenül persze, nem figyeltem meg a szokásait, és nem tudtam, hogy minden reggel itt találom egész biztosan. Ó, nem, én is épp olyan romlott lélek vagyok, mint mindenki más, és nem is tagadom, ha esetleg valaki rákérdez. Számos bűnöm van, apróbb vétségek, de az ember ettől válik tökéletessé, a hibáitól.
- Megkaptam a keretet, amit az iskola vezetősége megszabott a tanárok részére egy tanévre. Ez mennyire kötött? Ha mondjuk valaki, teszem azt egy önismeret vagy egy mugliismeret tárgyat oktató kolléga ezt nem kívánja kihasználni, átruházható?
Eszemben sincs a kolléganők munkásságának fontosságát kétségbe vonni, de valljuk be, egy önmagunkat vizsgáló tárgy esetében vajmi kevés szükség van egy akkora keretre, mint amit kaptunk. Ha esetleg egy-két kolléga úgy dönt, hogy nincs szüksége a pénzre, akkor nálam jó helyen lenne, én számos hasznos célra tudnám fordítani ezt az összeget, de ha a bővítés is szóba jöhet, nos akkor kiváló lenne az is. A kettő együtt pedig, valljuk be, pazar. Na de előbb a hölgyé a szerep, én pedig vajjal kenek meg egy kalácsot, amíg válaszát hallgatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Megszabja a határait.
Ismétlem magamban a szavakat, mert bizony ez nekem nagyon is úgy hat, hogy a nő elég szabad kezet kapott, pusztán csak annyit mondtak neki, hogy ésszel. Nos, az én kérésem mindenképpen határt súrol, és ezt tudom is. Egyrészt nyilván célszerű, hiszen, hogy máshogy tapasztalhatnák meg a gyerekek azt, amiről beszélek, ha a kezükbe foghatnak egy-egy bálványt, amik nem csak ködös emlékképek és holmi hamisítványok, másrészről viszont, ha illetlen kezek érintik ezeket a komoly műalkotásokat, az sem kizárt, hogy tudatlanságukkal nem törődve, a veszélyt nem érzékelve, vészt hoznának a fejünkre. Egy olyan helyen pedig, ahol a Levita torony minden évben leomlik, nem túl szerencsés a bálványok tömeges behozatala. Én magam is vívódom, de a bennem élő lelkes hitvilág imádó egyre csak felülkerekedik a józan ítélőképességen.
- Értem, és milyen eljáráson kell végigmennem, hogy esetleg a keretem bővítésére kerüljön sor?
Keresem a kiskaput nyilván, hiszen elvakultan keresem a lehetőséget mindig, mindenben. Az egyetem berkein belül jártam már kutatási területen, kifejezetten azon vallásokat kutatva, melyekbe mélyen hiszek, melyeket mélyen tisztelek. Tudom csűrni a dolgokat úgy, hogy az én előnyömre forduljanak. Nem vagyok rossz ember, sem megátalkodott gazfickó, csupáncsak a hobbim valahol életem egyik szerelme, olyan erősen kötődöm hozzá, hogy azért kész lennék komolyabb és tisztességtelenebb lépéseket is tenni, a bűntudat minimális érzete nélkül. Ezért is lehet az, hogy miközben válaszát hallom, teljes nyugalommal csorgatok némi áfonyalekvárt a vajas kétszersültemre. Elvégre, ezt csak egy kis érdeklődő beszélgetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mennyire részletesen?
Merül fel bennem a kérdés, mert nem tudom, hogy mennyire kell ódákat zengeni. Viszont ez így, belegondolva, valóban eléggé rosszul hangzik, hangosan kimondva, így védekezőn felemelem a kezem.
- Úgy értem, hogy miben gondolkozzak, mert hajlamos vagyok elvetni a sulykot. Nem szándékosan, csak úgy...jön.
Ennél jobban ezt nem lehet megmagyarázni. Komoly dolog a szenvedély, és ha az erősen megvan, akkor ódákat tudunk zengni, mindegy, hogy egy autóról, egy csodás asszonyról vagy éppen totemekről van-e szó, a szenvedély, az szenvedély. Az életet is az élteti, és ha nekem beszélnem kell, igazi szenvedéllyel, nem csak órákat, de napokat átívelő csodálat. Így hát, ismerve magam, jogos a kérdés, hogy mégis mennyi az annyi. Nem szeretnék se túl sokat, se túl keveset beadni, a tökéletes összhangra törekszem, és bár sokmindent hagyok a megérzéseimre, egy ilyen kifejezetten fontos dologgal szemben szeretnék inkább a nőre hagyatkozni, aki maga a megtestesült pontosság és precizitás. Lenyűgöz, és hálával adózom azért, hogy vannak még ilyen emberek a világon. Másnak lehet riasztó, de nekem egyáltalán nem, én pont ezt szeretem, azt, aki ennyire tudja a dolgát, és ennyire helyesen végzi. Nyilván, ez hátrány nekem, hiszen nehezebb az út, mint sejtettem, de ugyanakkor átlátható és pontos, minimálisra csökkentett hibalehetőséggel.
- Szóban is, értem.
Bólintással jelzem, hogy számomra egy újabb kihívás következik, és nem azért, mert ne tudnám észérvekkel alátámasztani az igényemet, és ez csak egy érzelmi kiugrás volna, hanem a korábban leírtak miatt, a mérték elvesztése végett. Ha nem lenne jelzőcsengő, a diákjaim napokon át hallgathatnák a történeteket, én pedig fáradhatatlanul mondanám és mondanám.
- Ez csak természetes, örömmel adok tájékoztatást folyamatosan, és ha esetleg mégsem járnék sikerrel, akkor is szívesen bemutatom, hogy hol képzeltem el a helyüket. Már ha van hozzá kedved, persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Bár igazán élvezném a tényt, hogy megnevettethetlek, mindenképpen szeretném ezt a személyes varázsomnak betudni, és nem ennek.
Azért tényleg, most úgy kedvet kaptam ahhoz, hogy megnevettessem. Jules egy kedves, de határozott nő, olyan, akire az életemet is rábíznám, és hogy miért? Mert tudom, hogy nem történne katasztrófa. Nem mintha az én életem olyan viharos és katasztrófákkal sújtott volna, hiszen a kutya és/vagy gyerek kérdésen túl nincs sok izgalom. Nem bánom, mielőtt még bárki azt hinné, hogy ezért említettem, csak viszonyítási alap. Ha meg is bíznám ezzel a feladattal, akkor se lenne sok dolga, de jó tudni, hogy az iskola rendben van. Így azért nyugodtabban áll neki az ember a mindennapoknak.
- Szívesen leírom, hogy mit és miért szeretnék, de természetesen körbenézek alternatív megoldásokért is. Ha jól hallottam, van a faluban egy tehetséges faragó is, mindenképpen felkeresem őt is, hogy vállalna-e más bálványokat, fétistárgyakat is, mint amelyekben ő hisz.
Nem célom lehúzni az iskolát feltétlen, de mint mindenki, úgy én is kihasználom a lehetőségeimet, és ha a lehetőségem az, hogy megrendelhetem ezeket a csodákat, úgy, hogy egy-két csinos tanerővel kell alkudoznom, hát megteszem. Nadia, Vivien és Emily mind kivételes szépségű hölgyek, és úgy vélem, hogy mindhárman megértenék, hogy miért is kívánom megdézsmálni a rájuk fordított keretet. Nem a rossz szándék vezérel, távol álljon tőlem. Ez talán szenvedély, talán egy fokú bolondság, de nézzük el ezt most nekem.
- Szeretném, ha megértenék, hogy a vallások, elsősorban az ősi vallási kultúra alapja mindennek. A bálványok és fétistárgyak megismertetésével, birtoklásával, alkotásával megérthetik, mit jelent ez az alap. Az érzést, az élményt közvetíteném általuk. Szeretnék adni valami olyat, ami elkíséri őket az életük során. Tapasztaltál már ilyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Tisztában vagyok a hierarchiával, és eszemben sincs ölre menni néhány galleonért a nagy Sebastian Felagunddal, ezért támadom pofátlanul inkább a bájosabb tanerőket, mint Viven vagy Emily. Bár azt már tudom, hogy a termékenységi szobor ajándékozása a kedvességükért, félreérthetőséget szül.
Legalábbis utóbbi kisasszony eléggé heves ellenkezésbe kezdett, amikor felvetettem neki az ötletet, hogy amennyiben szeretne termékenyebbé válni, állok a szolgálatára. Nos, talán nem fogalmaztam a legvilágosabban, és reményeim szerint otthon sem az volt az első dolga, hogy elmesélte, felajánlottak ma neki egy megtermékenyítést. Pedig azt hittem, érthető vagyok, de ez egy olyan eset volt, amikor fejben jobban hangzott a dolog, mint szóban. Kínos.
- Imádom az ateistákat hallgatni, mindig csodálom a kitartásukat. Tudtad, hogy ők sokkal inkább kitartóak, mint a vallásosak? Jó, leszámítva a durva hívőket. Én nem tartom magam vallásosnak feltétlenül, mégis mixelt vallással rendelkezem.
Mondjuk az is milyen nem? Egyik vallás sem tetszik igazán, így mindenből kiragadtam egy kicsit. Hogy mi is vagyok pontosan? Egy politeista fakultuszhívő, aki olykor áldozatot mutat be az isteneinek. Na erre varrjon gombot az univerzum, és mit csináltam? A sámánok ősi földjén telepedtem le. Imádnám, ha egyszer tényleg odajutok, hogy apa kell legyek, ha a gyerekemnek hat ujja lenne, de a feleségem valahogy kevésbé nyitott a csodára, őt valahogy annyira nem érinti meg a dolog, pedig a vallás csodálatos, különösen akkor, ha többen is hisz az ember.
- Amúgy a hit, vagy a hit a nem hívésben mutatja meg, hogy nem nagyon különbözünk egymástól. Én, ha akarnám, simán megváltoztathatnám a nézeteidet, de szeretek csodálkozni a kitartásban, így eszemben sincs megcselekedni.
Nem, nem. Én csodálom őt. Csodálom, mint embert, aki az elvei szerint él. Csodálom, mint nőt, aki felülkerekedik egy férfiakkal teli világban. Csodálom, mint ateistát, aki bátran szegül ellen. Egy amazon, és ez igen kedvemre való egy amúgy unalmasnak látszó reggelen.
- Szóval akkor mondhatjuk, hogy már egy kicsit hajlasz felém, csak minden más körülménynek is ideálisnak kell lennie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A sokadik alkalommal vagyunk már itt mi ketten, és be kell vallanom, sokkal jobban élvezem ezeket a kettesben töltött különórákat, mint azokat, amikor a fél banda unatkozva néz rám, és igazából azt várja, hogy minden alkalommal valami nagyon király dologban legyen része. De nem lehet minden óra maga a varázslat, ahhoz valóban rengeteg pénzre lenne szükség. Ugyan bár kértem Julest, hogy kaphassak egy kicsivel több pénzt, mégsem kaphatok annyit, hogy gyakorlatilag visszarepítem a bandát az ókori Egyiptomba, habár... nem, valljuk be, az valóban túlzás volna. Imádnám én magam is, de túlzás volna.
- Az nyűgöz le a madaizmusban, hogy egy ma is létező, ám ősi vallás, a jövőben én magam is szeretnék minél több kutatást végezni a témában.
Bár ezt még nem mondtam még senkinek, de terveim között szerepel egy ideig külön lenni a tanítástól, hogy elmélyedhessek a Zoroasztrizmusban, hogy sokkal több mindent megtudjak, sokkal többet megismerhessek belőle. A kettő azonban nem fér össze, a kutatás és a tanítás, mert ismerem magam, teljesen elmerülnék, és nem a tanításban.
- Van olyan, ami ennyire magával ragad téged, hogy nem tudsz szabadulni a gondolatától sem?
Teszem fel a talán kicsit eltérő kérdést, miközben a papírjaim között elkezdem megkeresni a Faravahar szimbólumot, amiről a következő percekben tovább szeretnék beszélni, de természetesen előbb megvárom a válaszát. Többnyire persze a mitológiákról és a vallásról beszélgetünk, a történelemről, de most valahogy ez a kérés nagyon ideillet, és reményeim szerint nem sértem meg vele. Noel kellemes társaság, üdítő, érdeklődő, és tényleg örömmel töltenek el ezek a kivételesen nyugtató percek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Halvány mosollyal az arcomon nyugtázom a szavait, és végül apró bólintással zárom a belső gondolatmenetet.
- Igen, már amikor beléptél ide, éreztem, hogy nem ugyanaz az energia jár át, mint szokott.
Zavart, mondhatjuk úgy is, hogy zavart. Mert van egy frusztrációs él ebben az egész mai Noelben, mintha számtalan ki nem mondott kérdése lenne, mintha lenne valami, ami odabent viaskodik benne, és a megérzésem nem csal, hiszen alig egy pillanattal később már árad is belőle a szó, én pedig összehúzott szemöldökeim mögött pillantok rá, ízlelgetve az opciót, amit felvetett nekem.
- Érdekes gondolat, amennyiben bölcs és nem balga szájból hallottad ezt.
Mert valljuk be, ezzel a hasonlattal szeretnek élni a meg nem értett tizenévesek, akik tizenöt évesen három életük szerelmét is elveszítettek már, túl vannak pár "most megölöm magam" drámán, és annyi részeg éjszakán, hogy azt leírni is kínos. Bezzeg, amikor én voltam gyerek, ugyebár jöhetnék ezzel, meg azzal, hogy nem volt nekem akkor még senkim, csak a tanulás meg a hit keresése. Nem értem én rá olyanra, mint a nők, és amikor kellett, eljött. Túl a harmincon egy lány, aki éppen csak túl volt a húszon, de rendben vagyunk, többnyire, szóval nem tudom megérteni a mai fiatalokat.
- Nem hiszem, hogy mindenkivel, hiszen ahogy a testnek és az elmének, úgy a léleknek is szüksége van friss tapasztalásra. Vannak, akik azt mondják, hogy aki a házastársunk, ő volt az előző életünkben is a párunk, de szerintem ez nincs így. Ellenben, abban hiszek, hogy vannak olyan erős lelki kötődések, melyeknél nem számít az idő, a tér, a távolság. Hogy vannak olyan lelkek az életünkben, akikkel nem először találkoztunk már.
Amikor ott van a bőröd alatt a bizsergés. Nekem is volt ilyen, és talán van is, de érdekes módon, nem Bíborkát sorolnám ide. Szerintem ő egy friss lélek, még tapasztaljuk egymást, próbáljuk egymás határait feszegetni, és a mostban dől el, hogy lesz-e közös jövőnk más testben, hogy találkozunk-e még.
- Hiszek abban, hogy vannak lelkek, akik olyan mélyen egymásba égtek már, hogy minden életükben találkoznak, és ez a kötelék, ha jól csinálják, szorosabb lesz, ha rosszul, mérgezőbb. Vékony jég és nagy felelősség egy ilyen lelki kapcsolatban lenni, mert ahogy építhetsz, úgy rombolhatsz is. Kínoz a szellemi sík, Noel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Imádom a reakciókat, amiket egy olyan egyszerű szó, mint a termékenység kiváltanak. Nincs benne semmi vad, semmi földöntúli. Termékeny a talaj, a munka, az asszony. Termékeny, aki ír és termékeny, aki képes egyetlen nap alatt behozni egy heti lemaradást. Nyilván persze a termékenységi szobrok inkább az asszony és a föld termékenységét szolgálják.
- Mindenképpen a fiatalabb tanerőkre gondoltam, Ms. Rosales, Ms. Fisher, ők igazán nyitottnak tűnnek, kellemes személyiségeknek, és ki tudja, talán a közeljövőben szülővé kívánnak válni.
Persze a későbbiekben nekem és majd a kávézóm akkori vevőkörének is nyilvánvalóvá válik, hogy Mr. Bianchi tervei között nem szerepel még a családalapítás, ellenben a tudatalattija már legalább egy rendbeli lánykérésre igazán megérett. Az is valami, nem? Szóval ha gyerek nem is lesz a szoborból, de legalább hamarosan lakodalomba mehetünk. Egy jó lagzin már úgyis régen voltam, és bár belőlem nem nézi ki az ember, szeretek mulatni. Meg szeretem a pálinkát, csak, ahogy az lenni szokott, a pálinka nem szeret engem, és aljas mód igencsak megcsap, de csak egy életünkre emlékszünk.
- Gondolod, hogy eltörnélek?
Ártatlan kiskutya szemekkel pillantok felé, még az ajkaim is kissé legörbülnek, mintha a világ legszomorúbb dolgát látnám. Mondanám, hogy sértő még a feltételezés is, de mind tudjuk, hogy milyen vagyok, és hogy simán képes lennék arra, amit az előbb felvázolt. Okkal nem beszélget rólam vallásról, és még a végén elkezdek azon morfondírozni, hogy pocsék a személyiségem. Na az lenne ám az igazán valami, ha még pszichológushoz is elkezdenék járni miatta.  
- Ne félj, olyan pályázatot dobok össze neked, hogy arra nem tudsz nemet mondani.
Már nagyjából tudom is, hogy mi lesz benne. Fontos lesz a helyi művészek támogatása, az ősi és a modernkori vallások kulturális értékeinek továbbörökítése, a változatos oktatással növelt jó hírnév. Minden, ami valóban megtörténne a támogatás bővítést esetén.
- Viszont most azt hiszem, lassan elbúcsúzom. Megannyi tudást kell még átadnom az arra fogékonyaknak. Egy nap azért remélem, hogy te magad is hajlandó leszel velem lépni valamerre.
Hogy félreérthetően fogalmazok? Hogy a viharba ne! Imádom, ha Jules nevet, egyszerűen csodálatos a kacaja. Felkelve még megvárom a válaszát, sőt, ha velem tartana, úgy egy darabon elkísérném.