Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Borzasztóan unta a táncos felhajtást, tekintve hogy nem volt végzős és nem kapott főszerepet a parketten. Akkor valószínűleg most is ott pörögne vidoran, kiélvezve a rá szegeződő szempárokat, mert hát valljuk meg, ifjabb Mikesünk biztos volt abban, hogy mást már nem is nézhetnének. Nagyot tévedett. Akadtak nála szebbek is, meg jobbak is, de erről tudomást sem vett. Amúgy is még új volt ezen a nem mindennapinak nevezhető szemétdombon, ahová nem húzta se a szíve, sem pedig az elméje, mégis, apja jóvoltából jelenleg ezt kellett kiélveznie. Egy ideig azért ellötyögött ott a többiek között, lecsekkolta a finomságokat és a csajokat, utána az italokba is belekóstolt és alkohol híján inkább belső zsebébe rejtett flaskájából kortyolt. Nem is örvendett épp népszerűségnek, ahhoz még túl friss volt, jóformán alig ismert valakit, úgy látta, a magyarok nem annyira kedvesek az amerikából jött emberekkel. Mintha lett volna bennük némi irigység. Mit némi? Pokolra kívánták az összes nyugatit, amiért nekik megadatott a kánaán. Mikes Marcellnek is megadatott egykor, most viszont jobb híján be kellett érnie azzal, ami volt. Még csak a zenék sem voltak ínyére valók, meg is jegyezte magában, hogy a dj bedobhatott volna sokkal jobb számokat. Aztán inkább úgy döntött, hogy mielőtt adna még egy esélyt ennek a karácsonynak, egy kicsit kiszellőzteti a fejét és elszív egy blázt valamerre a szabad ég alatt.
Sikerült is kitévednie az egyik erkélyre, menet közben már illesztette ajka közé a szálat, jobbjával meg húzta is ki zsebéből az ezüst öngyújtót, amit mugliországban zsákmányolt az egyik kirándulása alatt. Ekkor vette észre szeme sarkából, hogy mintha valami csaj tehénkedne - pardon’ - támaszkodna a korlátnál. - Cigit? - mellé lépve máris kínálta, mert úriember ugye, közben végig is mérte a csajt, hogy behatárolja, ő most vajon bálozó-e, vagy csak nem tud aludni és kijött, hogy a mélybe vesse magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A félhomályban az ajtóból túl sokat még nem látott, csak a felbukkanó hátsót - amit jól végig is mért - meg a hozzá tartozó virgácsokat. A színes üstök már később bukkant fel,  hogy aztán Marcell meg is nézhesse magának a tincsek mögött rejlő arcot. Túl nagy szakértelem nem kellett ahhoz, hogy meglássa a szárnya szegett madarat, elég jó emberismerő volt, hogy tudja, mikor kell előhúznia jobbik énjét, ezzel maga mögött hagyva a pocsékabbikat.
Az etikettre csak biccentett, miközben figyelte a lány ujjait, majd a cigaretta útvonalát a lány szájáig. A mosoly kedvére való volt, szerette ha rámosolyognak, ilyenkor mindig úgy érezte, hogy az a bizonyos mosoly neki szól. És amíg mosolyokat kapott, addig nem is akarta megforgatni a képzeletbeli tőrt a másik mellkasában.
- Menő a hajad, megy a zakómhoz - utalt extremitástól nem mentes, csillogó lila szettjére, mire ma este már kapott mindenféle pillantást. Pont nem érdekelte. És ha már szóba hozta a zakót, szemügyre vette a lány öltözékét is, majd pillantásával máris nyakát fixírozta, hogy van-e rajta gyöngysor, mert azért bizony odavolt. Imádta a gyöngysorokat, gyűjtötte is őket, ami abból állt, hogy lelopta a hölgyek nyakáról aktus után. Már egy doboznyi volt szobája rejtekében, de soha nem volt elég, gyűjtő módjára zsebelte be a szebbnél szebb darabokat.
- Az attól függ, mit adsz érte cserébe? - szemtelenül ívelt felfelé ajka, szemöldöke hangyányit megmozdult, tekintete zsiványosan csillant, aztán elnevette magát, mielőtt a lány még szolgáltatást kínálna fel a tűzért cserébe.
- Ne aggódj, ingyen van - már húzta is elő zsebéből az ezüstös, oroszlánnal díszített masinát, és egy határozott mozdulattal tüzet csiholt, odatartva, hogy a lány addig szippantsa a blázt, míg annak vége fel nem izzik.
- Miért akartad magad a mélybe vetni? Oké, elég szar a zene a bálon, de ennyire azért még sem - kedve lett valami szaftos pletykához, vagy bármihez, csak ne azon kelljen elmélkednie, hogy régi barátai most melyik tengerparton süttetik a hasukat. Rohadtul honvágya volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kár lenne tagadni, hogy a dicséret mindig is fényezte egóját, ez most sem volt másként, egy büszke mosoly húzódott meg arcán a lány dicséretére.
- Mi van nálad? - húzta feljebb szemöldökét, befejezve a lány szavait, mert ugyan csak tréfálkozott újdonsült ismerősével, azért valami jóféle dologra még ő is vevő lett volna. Imádta az étcsokoládét, az abból készült bonbonokat, de ha tündérport vetettek volna az orra alá, azzal is szívesen élt volna. Ki tudja, lehet, hogy az ártatlannak tűnő mosoly mögött egy igazi vadmacska lapul meg.
- Szóra sem érdemes, ez csak cigi - még sem egy házat vett neki, és nem is a vagyonát szórta szét, ahhoz azért még nincsenek annyira jóban. De ha már úgy hozta a sors, hogy Marcellnek nem kellett egyedül szívnia az erkélyen, jobbnak látta kitalálni, hogy mi lapulhat a korábbi, búskomor testtartás mögött. Nem azért, mert érdekelte volna más nyomora, de ha ezáltal új információkhoz juthatott, azok minden pénzt megértek. Egy jó kis szaftos pletykával lavinát lehetett elindítani, és olyanok orra alá borsot törni, akik útban voltak.
Kisterpeszben állva, immár szembe a lánnyal, fürkészte a szeplős vonásokat, közben slukkolt és oldalra fújta a füstöt, hogy ne tűnjön már első alkalomra egy igazi kreténnek. Pedig volt az a helyzet, mikor arcon lehelte volna a füsttel, mondjuk ágyban, párnák közt. Elengedve az aktuális gondolatfoszlányokat, bólintott a sztorira, jelezvén hogy figyel, de érezte, hogy ez nem az igazság. Aztán az is lehet, hogy de és tényleg csak arra bolyongott a lány, ám Marcell megérzései mást súgtak.
- Én is csak benéztem -villantott egy mosolyt, miközben tekintetével a lány barnáit mustrálta, hátha az veszi a lapot. - Szar az egész, nincs bulihangulat. Mindenütt puncs meg limonádé, keringőző párocskák, tök unalmas - tényleg annak érezte, nem volt meg a társasága ahhoz, hogy egy igazán jót mulasson. Hiányzott neki Amerika.
Egy újabb slukk után belső zsebéből kihúzta flaskáját és kortyolt az italból, aztán a lány felé nyújtotta. Lángnyelv volt benne, a tértágító bűbájnak hála nem is kevés. - És milyen név dukál ehhez a hajzuhataghoz? - nem volt egy félénk, visszahúzódó egyén, meg is érintette a lány hajszálait, ujjait végig húzta a színes tincseken, ahogy közelebb lépett hozzá.