Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megkönnyebbültem, mikor Manó leült, így a kis ördögöcske a belsőmben nem kezdi majd el uszolni, hogy üljön már le arra nyomi kis székre. Miután nagy vonalakban ( Haha, de vicces valaki... ) elmagyaráztam tetoválásom történetét, elmosolyodtam és levelezőtársam reakcióját vártam, egy-két hümmögéssel letudta a dolgot. Érdekes, nem is tudtam, hogy ennyire pontosan sikerült elmagyaráznom a dolgok, hogy ne maradjon a beszámolónál kérdése. Hm, good job Matt! Ekkor megérkezett a tetkós-srác. Mázli, hogy ülő helyzetben voltam, hisz ellenkező esetben tuti elkezdtem volna rongy lábazni az izgalomtól. A srác által felrajzolt minták rohadt jól néztek ki, elmondhatatlan érzés volt, hogy ezek a szépségek pár óra múlva a karomat fogják majd díszíteni. Gondoltam Manóval is lecenzúráztatom. Az, hogy nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, nem azt jelenti, hogy nem is hallgatom meg a véleményüket. És amúgy is, miért cibáltam volna el, ha ne érdekelne, mit gondola mintáról. Még kérdése is akadt, amit igyekeztem megválaszolni.
- Hát, igazából egyik se jelent nagyon semmit, a minták csak díszek, a betűk meg azért vannak, hogy kifejezzék az ásziai kultúra iránt érzett szeretetemet. -magyaráztam lelkesen. Egy kis idő múlva újra megszólaltam- Okké, akkor vágjunk bele! -adtam meg a kezdőszót, mire a tetkós helyet akart foglalni, ekkor meglátta a széken csücsülő Manót. Egy másodpercig némán nézte, majd vállat vont és odahúzott egy másik sámlit. Mielőtt rárakta volna a papírt a kezemre, meg akartam kérdezni valamit:
- Bocs, hogy is hívnak? -nevettem fel, mire a srác is elkacagta magát. - Nándor vagyok, de hívhatsz Nádornak is. -mosolygott lazán. Nádor...de jópofa... mosolyogtam magamban. Ezután nádor valami löttyöt fújt a kezemre, hogy a papír a kezemhez tapadjon. Jól odanyomkodta, majd lehúzta. A lila körvonal a kezemen maradt. Majd elővett egy pilctoll-szerűséget és elkezdte felrajzolni a betűket, a mintát pedig kiigazította a mintát, majd beizzította a gépezetet, ám mielőtt belekezdett, hozzátette:
- Csak szólok, hogy a kezeden és az ereidnél k***ra fájni fog. -húzta el a száját, majd elkezdte, én az óva intését amolyan "okkééé" fejjel nyugtáztam. Amikor a tű a bőrömhöz ért, felszisszentem, majd a kísérőmre néztem.
- Azta, ba***s, ez kemény! -mosolyogtam, azaz próbálkoztam elrejteni a fájdalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A tetkós srác...vagyis mint később megtudtam, Nándor végre hozzálátott a mintám felhelyezéséhez, majd felvarrásához. A tetkó körvonalai már a kezemen voltak, már csak az ujjperceimen lévő betűket írogatta fel, illetve a vázlatot korrigálta. Engem és Manót is egyaránt lekötött a művelet, így mindketten szó nélkül, mondhatni áhítattal néztük a mestert munka közben. Végül kezébe vette a tűt és jó felebarát módjára előrebocsájtotta, hogy a művelet nem lesz éppen fájdalommentest. Persze tisztában voltam vele. Ha az ember fia tetoválást akar, persze mindíg megkapja az "tudod ez mennyire fájdalmas" vagy éppen a "ne tedd ezt magaddal", óh, és a kedvencemet se felejtsem ki "mit fognak gondolni mások". Mindig is utáltam, ha ezzel a tipikus hegyi beszéddel untattak. Ez az én testem, én döntöm el, mit teszek vele. Aki szeret és szimpi vagyok neki, hát tetkóval is szeressen, ha meg nem, akkor el lehet menni melegebb éghajlatra is, sőt ajánlott! A tetováló-ketyere a bőrömhöz ért, én pedig átéltem a fájdalmat. Manó észrevette az arcomra kiülő műmosolyt és feltette a legegyértelműbb kérdést, amit ilyenkor fel lehet tenni valakinek.
- Húh, hát, őszinte leszek, baromira. De na, kemény vagyok, ennyi kell. -próbáltam mosolyt erőszakolni az arcomra, de az ilyesmi elég nehéz, hogyha úgy érzed, mintha valaki összekeverte volna az ujjadat egy tűpárnával.
- STORRY-TIME! -mondtam kissé magasabb hangerővel, tündérport imitálva az épp nem agyonszúrt kezemmel és "mesélni kezdtem" -Hát, ez még az emo-korszakomban kezdődött egy-két éve. Sok emo képet láttam, amin anime szereplők vannak, így elkezdtem nézni néhányat és elindult a rajongásom irántuk. Azóta Japán- és Ázsiafan vagyok. -mosolyogtam, közben teljesen megfeletkeztem róla, hogy szétszúrják a nyomorult karomat. Én is kérdezni akartam valamit, de nem jutott szembe sok minden, így végignéztem rajta és megpróbáltam kierőszakolni magamból valamit.
- Egyébként nagyon menő a hajad! -no, ennyire sikerült kreatívnak lennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Kád? Mint a frissen vert tejszínhab please! -dobtam fel a kétértelmű poént és nagyon kíváncsi voltam, hogy lecsapja-e a feldobott labdát. Habár Manót nézve nem voltam biztos ebben, mert nem tűnt olyan embernek, aki elég piszkos fantáziával van "megáldva" de azért kivártam, hogy mi lesz. Elvégre rossz az, aki rosszra gondol, de hülye, aki nem, szóval nálam ez nem gáz. Az viszont nagyon nagymértékű pozitív csalódást váltott ki belőlem, hogy ismeri az animéket.
- Köszönöm! Végre egy élőlény! -hajoltam meg előtte, igaz, kicsit diszkrétebben, mert nem akartam az amúgy tetovált kezemet elrontani azzal, hogy kihúzom a karomat kedves Nádor kezei közül.
- Általában ha valakinek mesélek ezekről, úgy néz rám, mint aki most szökött a Jupiterről. Oké, majd mutatok párat. -kacsintottam- Szereted és vagy bírod, elviseled a horrort, a vért meg az ilyeneket? -fókuszáltam a szemeire, a választ várva. Hát igen, nem tudom, hogy mondtam-e neki, de eléggé horror fan vagyok és az ilyen dolgokat, hát nem mindenki bírta/bírja. Ezért már megtanultam előre megkérdezni az ilyet, mielőtt elkezdenék róla beszélni, vagy megmutatni másnak, némám feldobja itt a talpát, vagy mit tudom én.
- Hallod? Egyszer befested az én hajamat is? -kérdeztem, mert amúgy nem hazudtam, tényleg nagyon tetszett a haja, meg így legalább újra találkozhatunk. Idő közben Nádor végzett a tetkónak kb. csak a negyedével lett kész, de még amikor itt voltam egyeztetni, akkor mondta, hogy csak kb. 1 vagy másfél órát tud rajta dolgozni, de így is kész lett a kézfejem, illetve a mottóm is felkerült az ujjamra. A gép zaja végre leállt, Nádor pedig felállt.
- Készen vagyunk haver! Kemény voltál! -mondta a srác és megveregette a vállam, én pedig túlságosan fellelkesülve sóhajtottam fel.
- Huh, b***** meg. Oh, bocsi! -kértem rögtön bocsánatot Manótól, mert nem tudtam, hogy ő mennyire tolerálja az ilyet. Alapból nem minden második szavam káromkodás meg egyéb aranyos szavak, de na, ember vagyok, van, hogy kicsúszik. De na, remélem csak nem kezdünk veszekedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

  Sulis kirándulás. Ha megkérdezed a 4-5 évvel fiatalabb Matt-et, mi a véleménye, akkor pánikot, kifogást és kelletlenséget kapnál válaszul. Aztán persze túlságosan jó gyerek ahhoz, hogy valami papírvékony hazugsággal kihúzza magát a story-ból, szóval egész úton, egészen az odaérkezéstől, az álmatlan éjszakákon át az itthon landolásig azon imádkozna, hogy a többiek ne lopják el a ruháit, hogy aztán meztelenül kelljen szaladgálnia a gönceiért, vagy hogy egy óvatlan, alvó pillanatban vizet öntsenek a hálózsákjára, pont olyan helyet, ami azt a látszatot kelti, hogy bepisilt. Szóval ja, eredetileg nem voltam az ilyen kirándulások nagy rajongója, sőt! Viszont a helyszín azóta más, az emberek is változtak, mi több, ki is cserélődtek. Szóval pillanatnyi csend után egy vállrántással és egy kb. pozitív "Nekem mindegy, oké."-val a népszerű idea mellé álltam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tört rám a minimálisnál azért egy jóval nagyobb pánik az esemény miatt... ugye régi szokás nehezen hal. De miután hánytam-vetettem magamban a gondolatot, arra a konklúzióra jutottam, hogy Legalább 2 emberrel vagyok egész jó, kicsit több, mint "együtt vagyunk a DÖK-ben" féle viszonyban. Ha minden kötél szakad, legalább Benettre és Márkra tudok támaszkodni. Nos, a Márkhoz fűzött reményeim abban a pillanatban összetörnek, amikor befut Karola. Ja ja, ők együtt vannak. Biztos több időt fognak együtt tölteni, én meg akármennyire is hozzászoktam a harmadik kerék szerepéhez, gondoltam, hogy nem vágynak, hogy a sarkukban legyek. Habár hoztam gitárt, nem szeretnék ugyan arra a sorsra jutni, mint a kastélyban, hogy minden napom a hangszer pengetéséből áll. Akármennyire is félek a társaságtól, megvolt bennem az igény a többiek társaságára. Éppen ezért próbálok Benett közelében maradni. A vonaton elég halk volt, gondolom még kicsit fáradt. Karola dicséretére csak mosolygok. Tényleg jól fest. A sorban is inkább felé navigálok, hiszen a szokásos sorvégi helyemet a pöfékelő Belián foglalja el. Igaz, én is hoztam egy dobozt, de nem akarom most megkezdeni. Majd este.
  A szállásra érve egyet tudok érteni Karolával. Nem semmi a hely. Mihail jól választott. Oh, a picsába, Mihail. Már majdnem sikerült elhomályosítanom azt, ami az erdőben történt. Ha megtörtént egyáltalán. Nem is attól üt ki a frás, hogy kit, csináltunk, hanem az egész élmény. Mint valami alvás-paralízis. Próbálok nem úgy nézni, mint akit meglőttek, hanem figyelni a szabályokra, miközben rámarkolok a teli hátizsákom pántjára. Aztán bumm, újabb lövés a szőke ördögtől egy kacsintás formájában. Próbálok csak simán átnézni a válla felett és beállni Benett mögé. De csak olyan észrevétlenül. Amikor aztán kiderül a szobabeosztás, a szemöldököm zavarodottan összeszalad. Belián akkor... ők ketten lesznek együtt? Ja, biztos, cool. A "senki ne fulladjon bele semmibe" résznél megvakarom a tarkómat. Igaz, nem célom semmi ilyesmit tenni, de nem az ügyességemről vagyok híres. Habár hoztam fürdőnadrágot, nem igazán szeretek úszni.
- Nálam van gitár. - fordulok Benett, majd Karola felé - De mondjátok, mit játszak, mert tapasztalatom szerint nemigen populáris az ízlésem. - eresztek el egy félmosolyt, megsimítva a hangszerem pántját, ami a hátamon tartotta.
- Szeretlek Márk, támogatom a zöldségeket. - kacsintok felé, betöltött fegyvert imitálva a a kezemmel - Vagy süthetünk pillecukrot ilyen amcsi-trash módban. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Készen álltam segíteni, de enyhe félelem fog el a Karola által említett balta gondolatától. Amilyen balfék vagyok, tuti levágom valamimet. Ha már a lány szavairól beszélünk, nem látom, hogy valaki annyira kajával feltankolva érkezett volna, szóval fejem felett begyullad a képzeletbeli izzó.
- Karola nem mond hülyeséget, én szívesen elmegyek a boltba. Csak mondjátok, mi kell! Jössz te is? - fordulok kérdőn Benett felé.