37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykőtől távol - Reviczky Kornél összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Le
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. február 17. 21:51 Ugrás a poszthoz

Olivia
Budapest külvárosa, éjjel

Vadászat. Még így emberi alakban is felborzolja a kedélyeit, a vére megtelik adrenalinnal, a hallása és a szaglása még inkább kiéleződik. Igaz, a mai estének nem ő a főszereplője, inkább bábáskodni fog a siker vagy a bukás fölött, de még így teljesen megfeszül. Minden porcikája felkészült a legrosszabbra. Látott már vámpírt vadászni, látta már kihunyni az ember szeméből a fényt, mégis aggódik. A hatalmas nagy egója már nem is annyira hatalmas, mi lesz, ha nem lesz elég ereje? Nem akarja, hogy valaki ma miatta lehelje ki a lelkét pusztán azért, mert rosszkor volt rossz helyen. Egy hosszú, gyéren kivilágított sikátor bejáratánál áll, hanyagul az omladozó falnak dőlve, egyik kezében ott füstölög a cigaretta a másik a zsebébe süllyesztve. Mellette egy csinosnak is mondható lány áll, aki legalább két fejjel kisebb, mint ő, nem sejtené senki, hogy kettőjük közül ő a veszélyesebb. Egy pillanatra lenéz a lányra, rávigyorog, majd a szemét ismét a járdára szegezi abban a reményben, hogy találnak alkalmas vacsorajelöltet. Szakértői szemmel figyeli a ritkán elhalandó jelölteket, de az egyik túl öreg a másik fiatal, a harmadik pedig bűzlik az alkoholtól. Olyan személyt keres, aki viszonylag egészséges és a vére sem borzalmas ízű, ilyet pedig nehéz találni.
 - Ugye tudod, hogyha megharapsz, visszakézből fogsz kapni?
Remekül szórakozik, még fel is nevet. Egyáltalán nem fél. Annyit kapott az élettől, a fájdalom hozzátartozott a mindennapjaihoz, ezt a sebek is remekül mutatják amik a testét borítják. Mindezt persze nem kötötte a lány orrára, hiszen az alkalom nem volt megfelelő, a legutóbbi találkozásuk alkalmával a lányka csak úgy faképnél hagyta, mielőtt bármit is mondhatott volna. Jó ideig állnak még csöndben, Kornél feleslegesen soha nem jártatja a száját, nem érzi szükségét a fecsegésnek.
Aztán meghallja.
Hirtelen kapja oldalra fejét, már távolról hallani az erős, egészséges szívdobbanásokat. A zsebében lévő keze ökölbe szorul és abban reménykedik, hogy a férfi, aki a harmincas éveiben járhat erre fog jönni. Bárcsak így lenne? Türelmes, de csak tetteti, az orrluka kitágul. Aztán a férfi elsétál előttük, egy pillantást sem pazarol a kettősre, majd besétál a szűk utcába. Ez az a pillanat, amire vártak. A Rellonos elpöccinti a csikket, elrúgja magát a faltól és szétnéz az üres utcán.
 - Kerítsd be.
Hangzik a tömör utasítás, majd egy utolsó vigyor keretében ráérősen a férfi után sétál. A terv egyszerű, bekeríteni, nem hagyni menekülési útvonalat.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2014. február 17. 21:54
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. február 18. 21:34 Ugrás a poszthoz

Olivia
Budapest külvárosa, éjjel

Naiv volt, pedig nem jellemző rá. Hogyan is gondolhatta, hogy lehet egy éhes vámpírral normálisan vadászni? Amint elhangzik az engedély a szájából a lány mit sem törődve azzal, amit Kornél mondott, a férfi után veti magát. Pedig annyira egyszerű volt a terv. Bekerítik, megvacsorázik, életben hagyják és már itt sincsenek, mehetnek vissza a kastély biztos rejtekébe mindketten, mintha mi sem történt volna. Hosszú lábainak köszönhetően hamarosan beéri a kettőst, éppen akkor, amikor Olivia egy lökéssel a falnak préseli a szerencsétlent. Szemrebbenés nélkül nézi végig a dolgot, közönyös tekintettel. Mégis mit tehetne? Szokásához híven a zsebébe süllyeszti a kezét és úgy nézi végig a jelenetet, csöndben. A helyzet egészen lenyűgözi, mondhatni, imponál is neki. Halványan elmosolyodik Olivia kijelentésére, még egy utolsó pillantást pazarol a névtelen szerencsétlenre és aztán annyi.
 - Nem erről volt szó.
Teszi hozzá hűvösen, szinte félvállról, előhalássza a zsebéből a cigarettát és ismét rágyújt, csakhogy valamivel lekösse a fölös energiáit, végtére is, mindenki máshogy lazít.
 - Ezt azért jó tudni.
Kifújja a füstöt, a tekintetét továbbra is a szőkeségen nyugtatja, majd óvatosan oldalra néz, mindkét irányba, de továbbra is egyedül vannak. Türelmesen várja, hogy az Eridonos befejezze. Közben lényének egy belső részére hallgatva kénytelen elismerni magának, hogy valójában nagyon is élvezi a helyzetet, sőt, talán túlságosan is élvezi. Érdeklődve oldalra billenti a fejét és elhúzza a száját, ugyanis hangok ütik meg a fülét, távolról ugyan, de tisztán kivehetőek.
 - Befejezted?
Nem mintha nem tudnának egy másik földi halandóval elbánni, de felesleges lenne, akkor már inkább keresnek egy másik helyet, két eltűnt ugyanabból a körzetből nagyon feltűnő lenne.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. február 18. 22:31 Ugrás a poszthoz

Olivia
Budapest külvárosa, éjjel

 - Ohh nagyon tanulságos volt.
A hangjából csöpög a gúny, természetesen. Olivia úgy viselkedik, mintha ő tenne azzal szívességet, hogy most itt van. Valamilyen szinten ez még igaz is lehet, hiszen alig várta, hogy elszabaduljon a kastély fojtogató folyosóiról, de ezt a vámpírnak egyáltalán nem kell tudnia. Így hát még csak jelét sem adja semmi ilyesminek, még a végén túlságosan nyeregben érezné magát. Kíváncsi, vajon mi járhat a lány fejében, de nem kérdez rá, inkább marad közönyös, mindennel szemben, az lesz a legjobb taktika. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyébként nem szórakozhatna jól, mert jól szórakozik, csak nehezen ismeri be még magának is.
 - Indulás.
Parancsol rá egy csöppet sem kedvesen és már épp indulna a másik irányba, amikor a falnak passzírozva találja magát, egyik pillanatról a másikra. Ez határozottan váratlan volt. A torkából feltör a morgás, vicsorog a kezei a lány felkarjára kulcsolódnak, egyik pillanatról a másikra. Továbbra sem fél, de határozottan az volt az érzése, hogy a szegény szerencsétlen áldozat után ő lesz a következő.  Soha nem szerette, ha valaki ilyen közel volt hozzá, csak akkor, ha a közeledést ő kezdeményezte, ez a természetével járt. Az pedig pláne felidegesítette, hogy ebbe a helyzetbe kényszerítette a szőkeség az akaratán kívül.
 - Mi van?
Az első gondolat bukott ki a száján. Mégis hogy jön ez ide? Miért pont most? Talán az lehet az oka, hogy jóllakott, nyilván tele hassal mindenki jókedvűbb, ezek szerint ez nem csak az emberek kiváltsága.
 - Bizonyára a jóllakottságod az oka.
Inkább magának, mintsem Oliviának mondja, mindenesetre érdekes felvetésnek tartja. Lehet ez is csak olyan, mint amikor ő átváltozás előtt türelmetlen, amikor nem fér a bőrébe, fáj minden porcikája és majd szétrobban a feje. Aztán megrázza a fejét és kirángatja magát a gondolatmenetből, ennyire azért nem akar belemenni a vámpírok tulajdonságaiba, számára taszító továbbra is.
 - A halottak nem beszélnek.
Vág vissza csípőből, de elmésebb nem igazán jut az eszébe, teljesen ledermed, főleg mert Olivia a nyakához közelít aztán a várt fájdalom elmarad, felvonja a szemöldökét és beharapja az alsó ajkát.
 - Remélem nem várod, hogy ezt viszonozzam.
A jól ismert, beképzeld vigyorral a száján löki el magát a faltól és könnyedén veszi fel lépést a lánnyal, vissza sem nézve arra, akit hátrahagytak.
 - És most?
Nem akaródzik neki annyira visszamenni a kastélyba, de azt sem szeretné ha a lányt megint elragadná a hév, viszont úgy néz ki, ma nem fogja tudni jobb belátásra téríteni.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 6. 20:41 Ugrás a poszthoz

Olivia

Nem reagál, semmire. A fogait összeszorítva tűri, hogy Olivia kiélvezhesse a helyzetet. Úgy érzi, hogy ő már idős az ilyen gyerekes és sokszor kicsinyes csipkelődéshez. Nem akar túl mélyen belemenni az ilyen dolgokba, mert az esetleg szóváltássá, végül pedig tettlegességgé fajul, az pedig nem lenne túl kifizetődő. Nem bolond, tudja nagyon jól, hogy ebben a csatában jelenleg nem nyerne, Olivia könnyű szerrel végezhetne vele minden különösebb erőfeszítés nélkül. Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne az dolog, ha telihold lenne. Majdnem biztos abban, hogy akkor nem lenne a lány számára menekvés. Ugyanakkor, jelenleg eszében sincs a vámpírlányt bántani. A tekintetét újra és újra végigvezeti rajta és átlátva a mázon amit jelenleg magára öltött, nagyon is tetszik neki a látvány. A gondolatra halvány mosoly fut át az arcán, ami éles ellentétben áll azokkal a beszólásokkal amik záporoznak rá, de ez csöppet sem érdekli. Hagyja, hogy a lány megragadja a csuklóját és elkezdje a zene irányába vonszolni. Vet egy tétova pillantást a fogyó holdra, majd egy váratlan rántással visszahúzza magához Oliviát.
 - Ha szórakozni akarsz, legalább csináljuk rendesen.
Féloldalas mosolyt villant, miközben az ujjai ellentmondást nem tűrően fonónak össze Oliviáéval megspékelve ezt egy csontropogtató szorítással, amit egy szimpla emberi kéz biztosan nem úszna meg sérülések nélkül. Mikor végre-valahára elégedett lesz a szituációval -hiszen mégis ő a férfi- újra elindul a zene irányába. Hamarosan egyre többen gyűlnek köréjük, illuminált állapotban lévő kisebb-nagyobb csapatok hangos kiabálása egészen összezavarja. Egyszerre hallja a szívdobbanásokat, a zene lüktetését és a ricsajt. Gyűlöli. Mindig is gyűlölte, hiszen a hallásának élességét nem tudja kontrollálni. Felszisszen, de igyekszik normális képet vágni a dologhoz, mert valahol a mélyen ő is szeretne egy kicsit kikapcsolódni, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy halláskárosodást szenved el.
Amint belépnek a szórakozóhelyre, a fények villódzása, a zene dübörgése eltompítja az érzékeit, egészen normálisnak érzi magát. Átverekszi magát a tömegen, nem zavartatja magát, van akit egyszerűen csak félrelök, hogy az Eridonossal az oldalán a pulthoz sétáljon.
 - Mit iszol?
Micsoda lovagias magatartás egy vérfarkastól, egész ügyes, bár távol áll a természetétől, úgy érzi, hogy talán kivételt tehet. Lassan elengedi a lány kezét, de csak azért, hogy egy óvatos mozdulattal végigsimíthasson a felkarján. A kíváncsiság vezérli. Vajon Olivia is érzi? Benne van a játékban? Talán most kiderül.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2014. március 6. 20:42
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 6. 22:00 Ugrás a poszthoz

Olivia

 - Ha őt szeretnéd, az sem lehetetlen.
Egykedvűen megvonja a vállát, amolyan neki mindegy alapon. Azonban úgy gondolja, hogy ha Olivia tényleg a pultos srácot szeretné megkóstolni, ahhoz az ő közreműködése majdnem teljesen szükségtelen. Mire feleszmélne, a lány már régen végzett volna vele, de még azokkal is, akik a tekintetükkel végigkísérték a procedúrát. Nem kell ahhoz nagyon okosnak lenni, hogy az ember tudja, hogy a bizonyítékokat el kell takarítani. Igaz, hogy ők is hátrahagyták az áldozatot, de bizonyíték? Ugyan. Senki nem tudja, hogy itt vannak. Legalábbis Kornél nem mondta meg senkinek, úgy gondolta, hogy senkire nem tartozik. Egyrészt a helyzet milyensége miatt, másrészről pedig a kettősük miatt, ami egy kicsit sem szerencsés. A pultos felé mutat aki amint meghallja a tequila szót, rögtön felkapja a fejét. Kornél felé mutatja a négy ujját, ha már lúd akkor legyen kövér. Ő maga sem rendszeres fogyasztó, hiszen elvileg nem ihatna, főleg nem a gyógyszerre amit szed, de jelen körülmények között ez egy csöppet sem zavarja, a gondolatai valahol egész máshol járnak...
 - Veszélyes? Ugyan már...
Nem húzódik el, pedig a természetéből adódóan az lenne a minimum, hogy hátrahőköl egy vámpír közelségétől, de neki eszében sincs elhúzódni, sőt. Élvezi, hogy a lány ennyire közel van hozzá. Egyszerre érzi a veszélyt és a kihívást a dologban, izgatja a dolog, nagyon is, pont ezért kezdett bele a kis játékba. Egészen addig nem fordítja el a tekintetét ameddig az italok meg nem érkeznek. Aztán hirtelen kapja oda a tekintetét, rámorog a pultosra amiért félbeszakította a kis jelenetet, de a hangos zenétől nem hallatszik semmi, így az italért nyúl, kettőt odalök az Eridonosnak, a két másikat magához húzza, a kezére sót szór, majd megfogja a citromot, és úgy ahogy kell, elkíséri velük az átlátszó folyadékot. Egy ideig a tömeget bámulja, majd egy idő után azon kapja magát, hogy a szőkét tanulmányozza, méghozzá félrebillentett fejjel, érdeklődő tekintettel. A keze akaratlanul is elindul az irányába, mintha mágnes vonzaná, végighúzza az ujjait a lány szőke tincsein, a szeme összeszűkül, a légzése felgyorsul, hiszen a természetétől idegen, hogy az ellenséggel pajtáskodjon, pláne ilyen mértékben. Így ezzel nem csak Oliviát, hanem magát is teszteli.
 - És most?
Fintorogva körbepillant, a szabad kezével hanyagul a pultra támaszkodik, míg a másik még mindig a szöszkén pihen.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 7. 20:52 Ugrás a poszthoz

Olivia

 - Nem kell megtagadnod magadat, azért vagyok itt, hogy ne ölj meg senkit. De nem végeztem valami jó munkát.
Mintha ezt beszélték volna meg, vagy mégse? Innia kell, hiszen ez élteti, ez ad neki erőt, ettől lesznek a hétköznapok elviselhetőek, a probléma ott van, amik a létfenntartása mások életébe kerül. Ezért egyezett bele abba, hogy segít neki, bár amilyen csökönyös ez a lány, egy örökkévalóságig fog tartani, mire ezt megértetni vele. Egész biztos benne, hogy ez volt az, ami zavarta Oliviában, a halál szaga, ami állandóan körüllengte, most is körüllengi, de a kavalkádban kevésbé érdekli. Sok impulzus éri, bár legerősebben még mindig a szőkét érzi, de ez csak azért van, mert rá koncentrál. Emberi alakban nehéz egyszerre több helyre figyeli, tekintve, hogy van valami ami sokkal inkább leköti a figyelmét és ettől az egész csak még nehezebb lesz, ráadásul mégiscsak férfiból van, még akkor is ha valami mutálódott benne és szereti nézni a szépet.
 - Nem tartana vissza az, hogy lány vagy.
Jelenti ki egyszerűen, és majdnem biztos abban, hogy ez igaz is. Bár lehet, hogyha ilyesmire kerülne sor, akkor a másodperc törtrészéig talán elgondolkodna, de ő könnyebben veszi észre a szemében a szörnyeteget, mint bárki mást, ez az egyik előnye annak, hogy pont vele van, ő is szörnyeteg.
 - Áhh, bűzlik, azért ennél válogatósabb vagyok.
Egy pillanatra felhúzza az orrát, mintha fintorogna, de nem tud sokáig gondolkodni a témán mivel egy másodperc alatt a tömeg közepén találja magát. Tétován körbenéz, zene, szívdobbanás, alkohol és izzadságszag, gusztustalan. Tényleg élvezik ezt a koruk béliek? Nehezen tudja elhinni, főleg, hogy zene se épp az ízlésének való, túl monoton, és összezavarja, de azért megragadja Olivia csuklóját megfordítja, hogy háttal legyen neki, majd szorosan magához húzza, a kezei a lány csípőjén. Ahhoz képest, hogy nem szeret táncolni, egész jól csinálja, bár még mindig nem érti mi ebben az olyan nagy dolog. Miközben a zene ritmusára lépked az egyik kezével a lány egyik vállára dobja a hajzuhatagot, szabaddá téve ezzel a nyakát. Lehajol, végighúzza az orrát az Eridonos füle mögött, érezhetően borzong meg a hatására, hiszen mégiscsak ő egy vámpír, de most valamiért nem érdekli a dolog annyira.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 7. 21:54 Ugrás a poszthoz

Olivia

Nem az a táncolós fajta, sosem volt az. Legtöbbször kényelmetlenül érzi magát a tánctéren, olyan érzése van, hogy mindenki őt bámulja, hogy nevetnek rajta...lehetséges az ezek az érzések gyerekkorából maradtak meg, de még mindig erősen élnek benne, akárhogy is próbálja elnyomni. Itt viszont senki nem figyel rá, mindenkit valami más köt le, ráadásul sötét is van, csak a villódzó fények világítják meg őket egy pillanatra. A zene üvölt, a szövegét még csak véletlenül se érti, bár nem is biztos benne, hogy az egy-egy szó amit a hangfalakból szól egyáltalán értelmes összefüggő mondatot alkot, de nem is érdekli. Jelen pillanatban egészen más az, ami a leköti a gondolatait. Ő annyira próbál jó lenni! Minden erejével azon van, hogy megváltozzon, hogy méltó legyen arra, hogy szeressék, de egy-egy sötét gondolat mégis visszarántja. Hiszen ő egy szörnyeteg, soha nem élhet normális életet, még akkor sem, ha akarna, hiszen a természet körülményei megakadályozzák. Örökké titkolóznia kell majd, ha az emberek megtudják az igazat megint csak a társadalom peremére kerül, az egyéb problémái sem fognak soha elmúlni, csak elnyomni lehet őket. Gyógyszerek, a farkas pofája a pocsolyában, sikolyok, a dübörgő zene. Egy pillanatra egészen elfogja a hányingert amikor ismét feleszmél, hogy ő soha nem lesz normális, még akkor sem, ha belegebed. Még ha nem is lenne vérfarkas, még akkor is csak selejtnek minősülne. Már nem is hallja a zenét, a teste automatikusan lép valami ritmusra, egész egyszerűen elsötétül előtte a világ így esélye sincs észrevenni, hogy Olivia közben szembefordult vele. Ha magánál lett volna abban a pillanatban, lehet, hogy eltolta volna. De a csók egész egyszerűen kirántja abból az állapotból amibe saját magát lökte. A tüdeje megtelik oxigénnel és szinte reflexszerűen mozdulnak meg az ajkai. A karjait a lány köré fonja, lehajol hozzá, hogy mindkettőjüknek egyszerűbb dolga legyen, aztán egyszer az egész abbamarad. A lánykezei lehullanak róla és mintha mentegetőzne. Kornél azonban nem engedi el, a kezei továbbra is a lány csípőjén nyugszanak, kifújja a levegőt, megrázza a fejét, majd egy mielőtt még meggondolná magát, megemeli Oliviát, az egyik kezével tartja, hogy egy szinten legyenek és a szemébe tudjon nézni a másikkal végigsimít a gerincén majd a tarkójánál fogva közelebb húzza magához és most ő csókolja meg, erőszakosan, követelőzőn. Nem valami kedves mozdulat egyik sem, de hát, ez a vele jár.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 7. 23:03 Ugrás a poszthoz

Olivia

Jó ideig nem foglalkozik semmivel. Egész egyszerűen belefeledkezik a csókba és minden pillanatát megbecsüli. Nem kell felesleges gondolkodnia, aggódnia és problémát kreálnia. Mert az agya a nap minden percében ezt teszi, akaratlanul is mindig mindenben a hibát keresi, hiszen valahol ő maga is egy hiba. Hiba az, hogy akkor éjszaka életben maradt, sokszor kívánta bár meghalt volna. Az egész lénye természetellenes és ez átitatja a mindennapjait, de a legtöbbször megtud vele birkózni, csak másra kell fordítani a figyelmét, vagy a kelleténél egy kicsivel többet kell bevennie a csodabogyóból, ez attól függ mikor milyen hangulata van. Most viszont egészen addig csókolja Oliviát ameddig a lány el nem húzódik. Kornél összevonja a szemöldökét és hallgatja a lány szavait. Ő azért ezt nem vette ennyire véresen komolyan. De úgy tűnik, talán ismét félreértették, nem ez lenne az első eset. Azt hitte, jól tudják magukat érezni, tetszett neki a lány és ha nem cipelnék a saját batyuikat akkor talán esélyük lett volna egy szép estére, de ha nem hát nem. Ő biztosan nem fogja erőltetni a dolgot.
 - Kérlek.
Mondja szívélyes hangon, miközben leteszi, és egy lépés tesz hátrafelé, jelezvén, hogy neki igazán mindegy. A zsebébe süllyeszti a kezeit, sem a tekintetén, sem az arcán nem látni semmiféle érzelmet, mert valójában nincs is. Ha Oliviának ez a szíve vágya, akkor hát megkapja, ő biztosan nem fog sem kiakadni, sem pedig erőszakoskodni. Egyszerűen csak megvonja a vállát, és felteszi a kapucnit a fejére.
 - Kint megvárlak, ne csapolj meg senkit, ha lehet.
Nem kiabál, tudja, hogy ha normál hangerővel beszél, az Eridonos akkor is tisztán fogja hallani minden egyes szavát. A következő pillanatban pedig már meg is fordul és ügyesen eloldalaz az emberek között a kijárat irányába. Követi a friss, hűvös levegő illatát, ami józan gondolatokat ígér neki. Amint kiér, rögtön tudatosul az agyában mennyire büdös volt odabent, és meleg. Magán érzi még azokat az embernek a szagát is, akik véletlenül érintkeztek vele, undorító. Kicsit odébb sétál a bejárattól, közben előveszi a cigiért és az öngyújtóját és egy laza mozdulattal rágyújt. Ráérősen füstöl, hiszen sehová nem siet.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 8. 21:34 Ugrás a poszthoz

Olivia

Ráérősen szívja a cigijét, hiszen nem siet sehová, nem mérges nem ideges, leginkább üresnek titulálná magát. Hiszem nem érez semmit, ő az a fajta aki nehéz megmozgatni, eddig egy embernek sikerült igazán, de ő túl jó hozzá. Miért jut ez most az eszébe? Szabad kezével az orrnyergét kezdi dörgölni, legszívesebben morogna, de mivel néhány méterre tőle egy párocska lelkesen "beszélget" inkább visszafogja magát, helyette inkább csak a fogát csikorgatja, szórakozásképp. Néhány másodperc teljesen kiesik neki, mintha látná maga felé futni a szőkét a következő pillanatban pedig már ők is ugyanazt csinálják, mint néhány méterre tőlük a párocska. A szabad kezével végigsimít a lány oldalán, csak a miheztartás végett. Maga sem tudja, miért teszi ezt, mert nem érez semmi különöset a lány iránt, mégis valami mintha egymáshoz kötné őket, talán az, hogy mindketten szörnyek, hogy mindketten rosszak, Oliviában nem tehet kárt, nem úgy mint...benne. A gondolatra elhúzódik, lazán szív bele a cigijébe, majd elpöcköli a csikket és oldalra billentett fejjel figyeli a lányt.
 - Felesleges az érzelgősség, mást szeretek.
Nyögi ki nagy nehezen, a keze ökölbe szorul, még fel is horkant. Legszívesebben beverné a falat, aminek most nekitámaszkodik. Addig ütné, ameddig az egész düledező romhalmaz össze nem szakadna. Miért nehezíti meg a saját dolgát? Fintorogva nézi a lány, fél attól, hogy mi lesz a reakció, mert úgy érzi, az ő hibája az egész. Hiszen ő adott neki félreérthető jeleket, de a lényeg még most sem változott. Olivia csinos, és szabad és szörnyeteg, akárcsak ő. A szerelem, a normális élet számukra lehetetlen, hát miért szenvedteti magát? Miért ne lehetne szimplán csak, hogy jól érezzék magukat együtt, kötöttségek nélkül? Fogalma sincs, hogy mit akar, a gondolatok kergetik egymást a fejében, úgy érzi, megőrül tőlük. Soha nem gondolkodott sokat, inkább az ösztöneire hallgatott, azok soha nem hagyták cserben. Féloldalas mosoly húzódik a szájára, nyom egy csókot a lány szájára és körbepillant.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2015. december 8. 22:11 Ugrás a poszthoz

Emma
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a kényelmetlen öltöny


Annyi helyre vihette volna Emmát, de a világ összes helye közül pont ide hozta. Erre pedig nyomos indoka volt. Bár a lány nem tudta, hogy hová készülnek így a tél derekén és miért pakoltatja ki vele a téli ruhákat, mégis konokul hallgatott. Fontos volt, hogy a lány ne sejtsen semmit. Tartott tőle, hogy ellenkező esetben talán nem jönne vele, megrémülne és akkor az egész tervének annyi. Pedig fontos volt, több okból kifolyólag is. Nem csak azért, mert ki akarta szakítani a hétköznapokból, nem azért, mert úton volt a közös gyerek, hanem mert a világ legboldogabb mosolyát akarta látni az arcán.
Többször volt már Tenerifen, de mindig csak rövid látogatásokat tett ide, nem maradt tovább két-három hétnél, marasztalhatták az ottaniak bármennyire, ő konokul visszatért Magyarországra. Mégis, akárhányszor itt volt, máshogyan érezte magát. Az örök tavasz szigete volt, kellemes meleg, a világok állandóan nyíltak, az emberek nem törődtek sem az idővel, sem a pénzzel. Olyan volt, mintha kiléptek volna a való életből. Pontosan ezért volt tökéletes a helyszín. Nem voltak itt családtagjai, sem pedig ismerősei, annál sokkal erősebb kötelék húzta a szigethez. Nem volt soha az az osztozkodó típus, a társaságot sem kedvelte különösebben, de valamilyen furcsa okból az itt élő nagyobb vérfarkas csoportot bátran a falkájának merte hívni. Ők más útra léptek, mint Kornél. Összetartottak, letelepedtek, családot alapítottak és a csoport húsz, harminc fősre dagadt az utóbbi néhány évben, az etnikai különbség itt semmit sem számított, akit kitagadtak és elvégezte a próbát, azt tárt karokkal várták, ahogyan őt is. De hiába volt itt hozzávaló lány, szerető, gondoskodó család, nem kellett neki. Most azonban mégis visszatért ide, mert ha családot kellene választani, akkor ők lennének azok. Emma szüleit már hetekkel az esemény előtt tájékoztatta, sőt, külön az apjával is beszélt, mert az engedélye és az áldása fontos volt neki. Az itteniek leszidták volna, ha nem szertartásosan veszi el azt, aki mellett egy életen át ki akar tartani. Bizony, nem csalás, nem ámítás.
Mire megérkeztek, már mindenki itt volt. Az első este, a fekete parton sétálva kérte meg Emmát, aki igent mondott neki és visszatérve látszott az arcán, hogy mennyire meglepődött, hogy a vacsoraasztalnál nemcsak új ismerősök, hanem a családja is várta. Kornél családja közül senki nem volt jelen, egyedül Olivért, Lexit és Madnáékat hívta meg, más nem volt fontos.
A szertartást rá két napra tervezték, az Aranyparton, naplementében. Ez volt az az idő amit a farkasok leginkább magukénak éreztek, elemükben is voltak rendesen, alig bírták ki bekiabálás nélkül a ceremóniát. Kornél is így érezte magát, nevetett, látszott, hogy a saját közegében mennyivel felszabadultabb. Az esküt csókkal pecsételték és immáron mindkettőjük kezén ott díszelgett platina gyűrű, amitől csak esküjük megszegése árán tudtak megszabadulni. A fogadás szintén a parton volt, egyszintes hatalmas ház volt, aminek a part felőli fala teljesen üveg volt, mégis belépve az ember úgy érezte magát, mintha egy több százéves épületbe lépett volna be. A dekoráció is pazar volt, illett Emma stílusához.
Mindezek után, még a vacsora előtt Emma hivatalosan is a falka tiszteletbeli tagja lett és ezzel együtt az egyetlen ember is közöttük. Kornél számára fontos volt, hogy befogadják őket, mert ez azt jelentette, hogyha vele történik valami, akkor ők majd helyette is oltalmazni fogják. Fura szertartás volt, a nagy része kívülállók számára talán érthetetlen, de Kornélnak sokkal fontosabb volt ez, mint mikor a parton tették le az esküt. Megnyugodott, mikor az egész véget ért és leülhettek a vacsorához. Az asztalok roskadásig voltak pakolva étellel, folyt az alkohol és egészen eddig még egy szót sem tudott váltani a feleségével. Épp koccintásra emelte poharát, a tekintete az asztalnál ülő lányra siklott, aki épp az édesanyjával beszélgetett. A hangzavar egy pillanatra alábbhagyott, majd mikor Santiago megveregette a vállát, elvigyorodott és beleivott a poharába. Jó pár ilyen körön volt már túl, de nem ártott meg neki. Most viszont már szeretett volna egy kicsit Emmához is odamenni. Így megfordult, elnézést kért - máskor nem tette volna, de itt fontos volt a tisztelet - és odasétálva megkerülte az asztalt és Emma széke mögé állva lehajolva átkarolta a vállát.
- Hogy vagy?
Biztosan fárasztó lehetett neki a mai nap, hiszen nem volt egyedül, próbált figyelni arra, hogy kíméljék őt amennyire csak lehetett, de egyúttal erősnek kellett mutatkoznia, hogy méltó legyen egy farkashoz. Kornél ezt hülyeségnek tartotta, de itt egyedül volt ezzel. Sok volt a szabály és még több a hagyomány.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2015. december 10. 17:52 Ugrás a poszthoz

Emma
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a kényelmetlen öltöny


Hagyja magát lentebb húzni, még akkor is, ha ez a méretei miatt lassabban ment, mint ahogy Emma követelné, de megoldja, úgyhogy örömmel csókol vissza a feleségének. Nem gondolta volna, hogy ez az egész majd ilyen hatással lesz rá. Ő lepődött meg a legjobban, hogy mennyivel máshogy érzi itt magát és a helyzet is a legjobbat hozta ki belőle. Képzeletbeli nagy hátba veregetés jár neki, amiért ide szervezte ezt az egészet. Az ujjai végigsimítják a csók végén a lány nyakát és mikor rájön, hogy Emma fel szeretne kelni, kicsit hátrébb áll és a kezeit felé nyújtja, hogy segíthessen a mozdulatban. Látja rajta, hogy sokat kivett belőle ez a nap, ismeri már annyira, hogy ezt megtudja állapítani.
- Büszke?
Felvonja a szemöldökét. Nem ez a legjobb szó rá. Ha tényleg őszintén be kellene vallania Emmának, mit érez most, a legközelebb a "szerelmes" szó állna hozzá. A mai napon, mikor meglátta őt a fehér ruhában érezte először ezt. Kicsit talán később, de jobb később, mint soha alapon meg van elégedve az eredménnyel, mert nem gondolta volna, hogy valaha ehhez közeli élményben lesz része, hiszen a legtöbb esetben ő üres. De most nem, talán ettől is érzi jobban magát. Miközben azon agyal, vajon milyen választ is adjon a lánynak behúzza a kisebb tömegbe a táncér közepére, az egyik kezét a derekára simítja, a másikkal a kezét fogja és hiába gyors a keze és ugrálnak körülöttük és mégis egy lassú tempót vesz fel. Ma senki nem fog emiatt rájuk szólni. Tud táncolni, csak épp nem szeret így ez sem okoz gondot neki, de legalább Emmának újabb meglepetést okozhat vele.
- Nem ez a legjobb szó rá. Boldog vagyok, hogy befogadtak, ez nagyon fontos volt nekem és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy Constanza elfogadja a választásomat.
Az öreg nő felé sandít, aki a sarokban ülve figyelte az eseményeket, mellette két fiatal fiú állt, de egy szót sem váltottak egymással. Constanza volt az egyetlen, aki még rigolyásan ragaszkodott a szokásokhoz, a férje elvesztése után pedig csak még szigorúbb lett a "törvényeikkel" kapcsolatban. Így is elég nagy szálka volt a szemében, hogy Kornél nem él velük, most pedig, hogy egy embert választott magának még képlékenyebb volt a dolog, arról nem is beszélve, hogy Kornélnak arról is be kellett számolnia, hogy a baba is úton is van, aki egészen eddig a pontig az ő szótárában a törvénytelen szó alatt szerepelt. Sok indok közül pont ezért volt különösen fontos, hogy egybekeljenek. Mielőtt azonban folytatja az eszmefuttatást forgat egyet a lányon és utána visszahúzza magához, jó közel.
- A többieknek viszont nagyon tetszel, persze ez a fiúk körében ez természetes, de Adelita is különösen szimpatikusnak talál.
Hallani a hangján, hogy teljesen más síkon beszél a nőről, mint a falka többi tagjáról és ennek az okát valószínűleg a lány is sejtheti. A hosszú fekete hajú, magas lány egykor egészen más megvilágítást kapott az életében és ha maradt volna, akkor talán most nem a szőke szépséggel táncolna itt. Adelita nagyon szép volt, de Kornél ízlésének kissé túl vad, markáns. Nem mindig jöttek ki jól, hiába voltak annyira közel egymáshoz. Mára ennek már nyoma sincs, legalábbis Kornélban nem, a lány pedig úgy tűnt tiszteletben tartja a választását és visszavonulót fújt. Elvigyorodik, hogy egy kicsit oldja a feszültséget, igyekezett ezeket a dolgokat úgy intézni, hogy Emma ne sejtsen belőle semmit, mert akkor biztosan túlreagálta volna, az pedig senkinek nem lett volna jó. Most már túl vannak rajta, családtagnak tekintik őt is és ha valami problémája lesz, itt mindig lesz egy helye. Bár, ez nem esküvőre való téma, majd egyszer megbeszélik, de nem most.
Mikor már a második szám is véget ért elengedte a lányt és megtapsolta a zenekart, akik bejelentették, hogy a vacsora tálalva van. Megvárta, míg a tömeg eloszlik a tánctérről, csak aztán vezette Emmát az asztalukhoz. Amin megjelentek a pincérek és letették az ételt Constanza felállt, mondott néhány szót spanyolul, Kornél nagyon figyelt, mert a spanyol tudása megkopott kissé az utóbbi időben a teremben egy pisszenést sem lehetett hallani, csak a végén rikoltottak fel többen is, Kornél pedig nevetve csóválta a fejét. Jellemző. Amint az öreg hölgy helyet foglalt, a társaság, leginkább Kornél oldaláról rávetette magát a vacsorára, ő azonban hátradőlve figyelte az eseményeket, tekintete ismét Emmára vándorolt. Végigsimította a hátát és a fejével az étel felé bökött.
- Alig ettél ma, láss neki. Fontos, hogy egyél.
Kissé talán szigorú, de ennyi még ebben a helyzetben is belefér.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2015. december 11. 22:04 Ugrás a poszthoz

Emma
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a kényelmetlen öltöny


Máskor talán nem venné ilyen könnyen a dolgot, de most felnevet. Emma félelmei alaposak voltak, ő is félt, de hamar rájött, hogy semmi értelme. Elért már itt egy olyan szintet, hogy tiszteljék a döntéseit és ha nem is fogadták volna el, de nem firtatták volna, hanem annyiban hagyják. Ettől eltekintve a legjobbat kapta, hiszen amint tisztázta a helyzetet, mindenki mellé állt.
- Ha megpróbálta volna, megöltem volna.
Von vállat könnyedén, miközben az asztalhoz sétálnak. Igazat beszél, ez kívül esik a vicc kategórián. Nem ez lenne az első eset, hogy öl, egy hullával több vagy kevesebb már igazán nem szoroz, úgyis a pokolra kerül. De legalább az odaút kellemes lesz, főleg ahogy a helyzet kinéz.
Miután leültek és előtört belőle a hajcsár ő is előredől, hogy nekikezdjen a vacsorának. Nem volt felkészülve arra, ami ezután jött. Bár már jó ideje egy pár voltak, a szerelem témát valahogy elkerülték. Talán tudat alatt, vagy épp tudatosan Emma nem akart belőle hazugságot, de még csak fél igazságot sem kicsikarni. Most viszont jött a vallomás. Egy pillanatra megdermed, hirtelen még visszacsókolni is elfelejt. Őt nem ilyen helyzetekre képezték ki, határozottan nem. Így nem csoda, hogy lefagyott, de amint a lány elhúzódik ő is lassan észhez tér. Kezeivel a lány felé nyúl, lágyan simítja végig az arcát, miközben azon gondolkodik, vajon mit mondhatna erre. Olyan hirtelen tört ki a lányból, ha legalább lenne ideje megvizsgálni ezt az érzést.
- Én is téged.
Szereti, a maga módján tényleg szerelmes belé, bár az érzés nagyon új neki, ma fogalmazódott meg benne először és nem volt kész arra, hogy ezt így ebben a formában közölje. Emma sokkal többet jelentett neki puszta érzésnél, ezt nem lehetett csak úgy egy szóval kifejezni, viszont arra, amit érez még ember nem talált ki szavakat, talán csak egy farkas tudna, de ők nem foglalkoznak ilyesmivel. Visszafordul az ételhez és befejezi a vacsorát, ami igen hosszadalmas, mert közben igyekszik beszélgetni a körülöttük ülőkkel. Vált néhány szót Emma szüleivel, Zoéval és nem egyszer előfordul, hogy átkiabálva az asztalok túlsó végére kommunikál. A vacsora végeztével hátradől, kicsit lazít a nyakkendőjén.
- Egyél csak nyugodtan, azt hiszem elfogok bírni vele.
Még egy kacsintás is kitelik tőle. Fő, hogy pótolja az energiát. De még nem végeztek, korán sem. Ezután jön csak az igazi buli. Az emberek nagy része szintén végzett az evéssel, bár vannak repetázók, de a tánctér ismét megtelik, a fények is halványodnak, a zene megint felhangzik.
- Azért remélem, hogy a torta még beléd fér.
Pillantása megállapodik a lányon, mint az este már oly sokszor. Tekintete lesiklik a lány kezére. Észrevette, hogy mostanában ez Emma szokásává vált, de nem tette szóvá, örült neki, hogy van valami ami tényleg boldoggá teszi őt, amitől kiteljesedhet. Kezét a lány kezére csúsztatja és úgy figyeli a táncoló tömeget, egészen addig, amíg meg nem érkeznek srácok, hogy elrabolják Emmát táncolni. Vált velük néhány szót spanyolul, majd felvonja a szemöldökét. Hát igen, eljön az a pont, amikor engednie kell, hogy más is hozzáérhessen a feleségéhez, de ez sokkal nehezebb, mint az először gondolta volna. Az engedélykérésre elmosolyodik és Emma felé fordul.
- Azt kérdezik, megtisztelnéd őket-e egy tánccal. Nekem úgyis beszélnem kell...mindegy, menj táncolj velük.
Felkel, majd felhúzza Emmát is a székről és a kezét jelképesen átadja az egyik fiatalabb srácnak, egy nagyon is állatias morgás keretében, ami nevetést vált ki belőlük. Majd ezután eltűnik az asztalok között.

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2015. december 23. 00:03 Ugrás a poszthoz

Emma
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a kényelmetlen öltöny

Nem fűlött a foga a beszélgetéshez, de mindenképp át kellett esnie rajta. Mivel az este további részében nem akart ezzel foglalkozni, inkább most odament, hogy meghallgassa a szokásos okítást. Minden ami elhangzott számára természetes volt, de tudta, hogy türelmesnek kell maradnia, ez persze nehezebben ment, mint kellett volna. Fél szeme mindig a lányon volt, hogy esetleg közbelépjen, ha durvulna a buli. Bármennyire is megbízott a fivéreiben, tudta, hogy ha zene van és alkohol, akkor a fiatalok agya gyorsan elszáll.
Mikor végeztek, Kornél gyorsan felállt, alig láthatóan fejet hajtott, vagy legalábbis valami biccentésfélét alakított az öreg hölgy irányába és a táncparkettet kezdte kémlelni, de már sehol nem látta a feleségét. Összevont szemöldökkel indult el a két fiú irányába, akik épp sört vedeltek.
- Hol van?
Kérdezte, kissé talán túl erőszakos volt, de nem tehetett róla, folyamatos rémképek gyötörték, hiszen ismeretlen helyen voltak és mi van ha esetleg Emma rosszul lesz? Vagy elesik? Szörnyű dolgok leselkedhetnek rá egy ismeretlen helyen. Persze, rögtön megkapja a választ, hogy a barna hajú lány lekérte és valahol kint lézengenek, beszélgetés címszóval, ami nem sejtet túl sok jót. Kezdte úgy érezni, hogy ezt józanul nem fogja bírni, így mielőtt utánuk indult a sört azért elszedte az egyiküktől. Halk léptekkel indul el a utánuk, majd kellő távolságban tőlük megáll és zsebre vágott kézzel, a sörét kortyolgatva nézi a két nőt. Mindketten fontosak voltak neki, ugyan mindkettő máshogy, de hozzátartoztak az életéhez mindketten, visszavonhatatlanul. Furcsa volt őket egyszerre, egy helyen látni, ráadásul úgy, hogy beszélgetnek. Emmából bármikor kinézte volna, Mandából viszont annál kevésbé, ezért ez a húzás igencsak meglepte, mindazonáltal nem akart közbeavatkozni, amúgy sem tudta volna elképzelni magát a két nő között, de így távolról egészen szép látvány volt. Mikor Manda magára hagyta, nem engedte, hogy csak úgy elmenjen mellette, inkább odanyújtotta a sört neki, amit eddig kortyolgatott. Tudta, vagy legalábbis gondolta, hogy ezután a barnának is szüksége lesz rá, mert nem akármilyen beszélgetés lehetett. Csak eztán megy oda Emmához, megáll mellette és megtámaszkodva a korláton lenéz a nőre.
- Mit akart az a némber?
Hallani a hangján, hogy jól szórakozni, a beszólást sem gondolja egészen komolyan, de furdalja az oldalát a kíváncsiság. Vajon ki kell bármit is magyaráznia? Vagy esetleg titkos dologról volt szó? Amolyan csajos beszélgetés? Reménykedett benne, hogy nem.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2015. december 27. 13:14 Ugrás a poszthoz

Emma
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a kényelmetlen öltöny


- Manda, gratulált?
Nehezen hitte el ezt a lányról, bár fogalma sem volt, hogy mi volt az igazi véleménye erről az egészről, hiába próbálta meg belőle kiszedni Kornél párszor, leginkább csak undok válaszokat és homályos szúrásokat kapott. Így aztán kénytelen volt azt gondolni, hogy Manda esetleg ironizált Emmával, csak a lánynak a felhők felett nem esett le. Vagy tévedett volna? Akárhányszor hozakodott elő a témával annál biztosabb volt benne, hogy ez a helyes döntés. Először csak maga miatt gondolta így, aztán elkezdte az egész helyzetbe belelátni a lányt is. Jót akart neki. A mai napig úgy gondolta, valahol mélyen legbelül, hogy Emma túl jó volt neki, sokkal jobbat érdemelne nála. Egy normális életet, valaki mellett aki nem élvez gyilkolni és aki mindig mellette tud lenni, mindenféle hátsó szándék nélkül. De aztán újra meg újra győzött az önzőség. Nem akarta mással látni a nőt, nem akart belegondolni abba, hogy valaki majd egyszer a helyébe a lép és abban is egészen biztos volt, hogy senki mellett nem lenne nagyobb biztonságban, mint mellette. Ismerte a saját határait, korlátait, tisztában volt a hibáival de ugyanakkor az előnyeivel is. És végül erre a döntésre jutott. Lepillantott a szöszkére, aki időközben úgy navigál, hogy elé kerüljön. Észre sem vette, talán túl mélyen leragadt a gondolataiban, de most itt van és meg kellett állapítani, hogy jól állt Emmának a fehér. De ez egészen addig tartott, amíg rá nem jött mire készül a lány. Abban a pillanatban lefagyott, mindössze csak az arcéle feszült meg, másra nem volt képes. Nem szerette az ilyesfajta közeledést, nagyon kevés embertől tűrte el, de most megpróbálta összeszedni magát és ökölbe szorítva a kezét hagyta, hogy Emma megérintse az arcát, de ennyi nem volt elég a nőnek, kísértette a sorsot. A kezét rásimította az arcára, Kornél pedig felszisszent és egy gyors mozdulattal, ahogy a pók szokott lecsapni megragadt a lány csuklóját. A szeme szikrákat szórt, de igyekezett, nem akarta bántani, így beharapta a száját, elengedte a lány és lehajolt hozzá, lassan, hogy megcsókolhass. A csók közben persze már könnyebb volt a saját malmára hajtani a vizet, a kezeket lefejtette az arcáról, és kicsit lentebb guggolva összefonta a karját a lány combján, hogy megemelhesse. Vigyázott a lány pocakjára, gyengéd volt, amennyire csak tőle telt.
- Azt hittem előadja, hogy mennyire nem tud minket elképzelni, ketten...sokszor megkérdezte mit szeretek benned.
Nem akarja nagyon részletezni a dolgot, inkább csak a tekintetével teszi hozzá a részleteket, a vigyorából pedig a maradék leszűrhető. Felröhög, majd meghallja a nevét, látja a tömegen keresztül a tortát, úgyhogy Emmával a karjában elindul befelé, hogy végre felvágják a tortát. Mikor ott vannak leteszi a lányt és felveszi az hosszú éles tortaszelő kést és félig a lány felé nyújtja.


Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2016. január 23. 16:37 Ugrás a poszthoz

Emma
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a kényelmetlen öltöny


Nem akarta kiadni magát, eszében sem volt. Amiről ők beszélgetnek, az általában kettőjük között marad, ahogyan minden más is velük kapcsolatban. Nem egyszer voltak együtt, a viszonyuk ami az esetek többségében nem volt baráti, csak azóta fordult át barátságba, mióta Manda hozzáment Gerghez. Tehát elég szoros a viszonyuk, ami pedig közöttük zajlik az köztük is marad. Ettől függetlenül azonban nem akar hazudni a feleségének, kár lenne így kezdeni a szorosabbra fűződött kapcsolatukat, így jó ideig hallgat, nem akar válaszolni, helyette inkább visszaviszi a lány a dolgok közepébe és már szeli is a tortát. Az első szeletet annak rendje és módja szerint megkóstolják, s bár Kornél utálja az édeset, azért megküzd a falattal, de biztos benne, hogy ő többet nem fog belőle enni. Már ettől a kis adagtól is felfordult a gyomra. Hogy lehet szeretni a tömény cukrot? Ő undorítónak találja. Ez azonban a többieket nem akadályozza meg abban, hogy elfogyasszák az esküvői torta nagy részét és mikor végre mindenki kapott belőle, Kornél szel egyet Emmának is, majd a tányérral a kezében visszahúzza a lány az asztalukhoz, hogy leülhessenek. Úgy tűnik, ez is, mint a többi fogás remekül el lett találva, bár már nem fogyasztják olyan csöndben mint a vacsorát, hála az felszolgált alkoholnak. A zene sem hallgat el és ahogy fogy az édesség, úgy telik meg a tánctér ismét. Ő maga már nem szeretne visszamenni a tömegbe, úgy van vele, hogy ennyi bulizás és jókedv bőven elég volt az elkövetkező húsz évre, legalábbis számára biztosan. Nem akarja a lányt megfosztani ettől az élménytől, de hamarosan kénytelen lesz rá, mert Emma már fáradt, és még ő akar belőle kapni egy kicsit. Hiszen ma mindenkivel megosztozott rajta és ez a gondolat feldúlta, annyira, hogy egy percig biztos volt benne, hogy azt sem várja meg, hogy megegye a tortát. De erőt vett magán, ez a lány napja, úgyhogy inkább hátradőlt és beszélgetett még egy keveset az asztalnál lévőkkel.
Mikor azonban az utolsó szelet torta is elfogyott, az óra már jócskán hajnalt mutatott, úgyhogy ideje volt véget vetni a bulinak. Jobban mondva, nem vet véget neki, a többiek nyugodtan szórakozhatnak itt reggelig, a maguk részéről ennyi volt. Úgyhogy következhetett a menyasszony rablás. Zsebre vágott kézzel lépdelt Emma mögé, akit valaki ismét a tánctérre vonszolt és ahogy mögé ért, a derekánál fogva elkapta és könnyedén felemelte. Vigyorral az arcán, nem foglalkozva a tapssal és a füttyszóval vitte az ajtó felé, hogy végre visszavonulhassanak, kettesben.
Bagolykőtől távol - Reviczky Kornél összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Fel