Nem ok nélkül látogat el ide. Tudja nagyon jól, hogy valami fontos van előkészülőben. Legalábbis sejti, de nagyon nem mer előreszaladni gondolataiban, nehogy később pofára essen. Mondjuk egy ilyen nem először fordulna elő vele, csakhogy azóta már jobban vigyáz magára. Órák között vagyunk, a várva várt nagyszünet időszaka alatt. Ruben talárban, viszonylag rendezett külsővel jelenik meg a bagolyürüléktől bűzlő toronyban. Igazából még sosem járt itt korábban, hiszen nincs kinek üzenetet küldenie. Fogalma sincs, hogy mi lehet a családjával, de utóbbi időben már nem is nagyon érdekli. Egyedül Émile neve mellett van még meg a kérdőjel, úgy tűnik kitörölhetetlenül. A belga srác most inkább nem gondolna rá, hiszen Roxyval fut össze, erről pedig a játszótéri sétája jut eszébe. Szörnyű volt, megalázták, a végén pedig jól meg is fázott... De azért megérte. Várjon csak, amíg meg nem jelenik a Marceau-gyerek előtt, hiszen garantáltan nem megy el szó nélkül az eset mellett.
Nagyon szokatlan dolgot láthatunk tőle: időben érkezik. A szöszke még nincs itt, vagy csak nagyon elbújt valahol. Erre kevés esélyt lát, elvégre minden tiszta mocsok, a kisasszony pedig csak elszokott már attól az életmódtól, amit régebben folytatott. Azért reméli, hogy nem potyára várakoztatják. Már tényleg nem tudja elképzelni, hogy mégis miért kereste meg őt azzal, hogy találkozzanak valahol négyszemközt és beszéljenek meg ezt-azt. Persze rossz az, aki rosszra gondol... De mint mondtam, a srác még nem akar előre örülni. Összefont karokkal dől neki egy viszonylag tisztának nyilvánított falfelületnek, szemeivel a bejárati ajtón őrködve.
Nagyon szokatlan dolgot láthatunk tőle: időben érkezik. A szöszke még nincs itt, vagy csak nagyon elbújt valahol. Erre kevés esélyt lát, elvégre minden tiszta mocsok, a kisasszony pedig csak elszokott már attól az életmódtól, amit régebben folytatott. Azért reméli, hogy nem potyára várakoztatják. Már tényleg nem tudja elképzelni, hogy mégis miért kereste meg őt azzal, hogy találkozzanak valahol négyszemközt és beszéljenek meg ezt-azt. Persze rossz az, aki rosszra gondol... De mint mondtam, a srác még nem akar előre örülni. Összefont karokkal dől neki egy viszonylag tisztának nyilvánított falfelületnek, szemeivel a bejárati ajtón őrködve.