Egy hétköznap délelőtt, szünetben
Kiskabát
Sárkisál

Ahj, végre, hogy kiengedtek minket óráról, már nagyon untam az órákat. Mármint nem egészen untam, mert szeretem, de azért a barátaimmal lógni csak jobb, nem? Az órán azért picikét fárasztó, hogy mindig figyelni kell meg jelentkezni. Az egyik osztálytársam azt mondta, hogy stréber vagyok, mert sokat jelentkezem, pedig csak a kérdésre válaszolok. Ha kérdeznek, akkor válaszolni kell, nem? De. Ők a buták, hogy ha nem mutatják meg, hogy mit tudnak. Engem mondjuk nem zavar, több dicsőség jut nekem.  Bumm.
Mostanában nem mentünk ki olyan sokat az udvarra, mert hideg volt, meg nagy hó, és nem akarták, hogy mindenkinek vizes legyen a ruhája. Pedig psssss a pálcával és máris meg tudnának minket szárítani. Mondjuk ha megfázna mindenki, azért az zavaró lenne, ha füstölgő füllel ülnének mellettem órán.
Felkapom a szürke kiskabátom, amit nem olyan régen kaptam Lengyelországból a dédiéktől. Azt mondták, hogy ott mindig hidegebb van, úgyhogy ez melegen fog tartani, a sapkát hanyagolom, de a kedvenc sárkányos sálam semmiképp sem hagyom ki, ezzel én vagyok a legmenőbb az iskolában. Jó, meg Dávid… ő is lehet menő.
Szökdécselve sietek oda az udvarra vezető kijáratban Lilihez, hátulról megfogom a két karját és az államat a vállára teszem.
- Bú!-
Köszönök nevetve, majd felemelkedem a lányról, hátraborzolom a hajam és megállok mellette a sálammal játszva.
- Nézd, a béna fiúk megint a kviddicseset játszanak. Annyira röhejes a földön futkározni, nem? -
Kérdem a szememet forgatva, amikor meglátom köztük az ikertesóm. Leszokhatna már erről a butaságról, olyan, mintha játéklovacskázna.

Egy hétköznap délelőtt, szünetben
Kiskabát
Sárkisál

Igazándiból azt az egyet szerettem a benti szünetekben, hogy egy csomó leckét megcsináltam szünetben és haza sem kellett vigyem a füzetemet több tantárgyból sem, sőt volt olyan, hogy a napközire már nem is sok házim maradt. Nagyon menő, amikor én végzek először és azt a játékot veszem el, amit én akarok, amíg a többiek szenvednek a számokkal meg a másolással. Úgy utálom, hogy minden nap kapunk 10 szót, amikből sort kell írni, annyira buuta és unalmas feladat. A mágusképzőben már nem fognak ilyen butaságokkal fárasztani, hogy sorírás meg tollbamondás, ott már igazi feladatokat kapunk, amihez pálca kell. Sokkal értelmesebb újra meg újra megcsinálni ugyanazt a bűbájt, mint ugyanazt a szót leírni.
- Jólvanna. Csak vicceltem. – Felelem grimaszolva, miközben játékosan átvonultatom a mutató- és gyűrűsujjam Lilkó kézfején, végül magamhoz húzom a kezem.
- De az csak sima futás, nem? Nem a seprűvel. Azzal repülni kell, nem szaladni. – Jeleltem ki határozottan. Ki hallott már olyan butaságot, hogy ha van seprűd, akkor a lábaidat használd. Én tuti, hogy majd seprűvel fogok hazajárni hétvégente a suliból, ha végre elég nagy leszek hozzá. Rózsaszín fája lesz és lila lesz a farkincája, aminek sosem tudom a nevét, pedig már mondták.
Komolyan eltűnődöm azon, amit most hallottam. Felnőtt férfiak hulahoppoznak? Meg botok? Bökdösik egymást vele?
- Azokkal mit csinálnak? – Kérdem, miután -kivételesen- fogalmam sincs. A mi családunk nem olyan nagyon kviddicses, mint Lilié. Mármint tudom, hogy picit próbálgatták, de mindenki inkább a fontos dolgokra figyelt és tanult, nem szétverette az agyát. Dávid akar tökre meghülyülni a gurkóktól, de hát az ő dolga. Majd meglátja, amikor a nevét se nem fogja tudni, hogy igazam volt. Az én fejemet biztosan nem fogják szétverni labdával. – Szeretnél kviddicsezni? És mit fogsz csinálni? Dávid szerint a fogó a legmenőbb, mert ő nyeri a meccset. Én inkább ott állnék. – Mutatok a karikák előtt álló sötétszőke kisfiú irányába. Szerintem őket ütik szét legkevésbé.- De tuti nem fogok kviddicsezni. Inkább párbajoznék. – Motyogom az őrző fiúra meredve, finomakat bólintva. Igen, én nagyon jó leszek a pálcával. Csak kapnám már meg.
- Hannah néni szerint Rellon. Meg Nagyi is mondta, hogy sok rellonos vonásom van. – Szerintem ezt nem úgy mondta, hogy jó dolog lenne. Nem szerette, hogy Vivi rellonos volt, meg amúgy Viki sem szólhatott rellonosokhoz, amikor kicsi volt. Én nem is vagyok rossz. – A levitások állítólag okosak, de mégsem nyernek pontversenyt. Akkor meg semmi értelme. – Folytatom tovább a tűnődést. Ha olyan okosak, ahogy mondják, akkor miért mindig a Navine nyer? Nagyi ott volt vezető, úgyhogy bizti jó. – Te a Rellont szeretnéd, igaz? –