Szakács Ágota-Beáta

Régen járt már egykori szállásán, de emlékezett még arra a régi időkre, amikor még a lánya is itt volt, az iskolában. Azóta sok minden megváltozott, maga Zoltán is, bár azt nem mondhatjuk, hogy előnyére. Persze ő megvan győződve róla, hogy igen, és ebben a tévképzetében senki nem tudja megingatni, jobb, ha nem is akarja.
Egykedvűen nyit be az ismerős ajtón, hogy a hosszúra nyúlt tanári értekezlet után, legurítson a torkán valami lélekemelőt. Körbe sem néz, elvégre nem múzeumba jött, csak a pultoson pihenteti sürgető tekintetét, mely egyre inkább borul sötétbe, minél több másodperc telik el anélkül, hogy észrevenné. Fél perc után, ingerülten emel szót a jogaiért.
- Van itt kiszolgálás vagy érezzem otthon magam, és töltsek magamnak? Majd a végén el is mosogatok. - Nem zavarja az a tény, hogy dugig van a csárda, egyszerre hatan kérnek piát, de miért is érdekelné más nyomora? Szerencsére nem pusztába kiáltott szó, vagy falra hányt borsó hatást váltottak ki szavai. Az egyik kiszolgáló, aki már anno is ott volt, kerekre táguló szemekkel fordul felé. Valami olyasmit is elrebeg, hogy: "Ááá, tanár úr! Rég láttam!" Vagy ilyesmi. Nem hallani pontosan a hangzavarban. Várkonyit ezek nem zökkentik ki fenséges fölényéből, csak megrendeli az italát, minden különösebb reagálás és érzelem nélkül.
- Valami alkoholmentes agyzsibbasztó löttyöt kérek! - A kérek szó csak amiatt került a mondatba, mert abban a pillanatban nem jutott eszébe várkonyisabb. Mintha el is pirulna egy pillanatra, de mivel a kért ital pillanatokon belül a kezében van, visszatér egészséges, viasz szerű arcszíne, ahogy máris szabad helyek után kutat. A többesszám azt jelenti, hogy nem kívánja mással megosztani a hatszemélyes asztalt. Ne nézzék már madárnak! Akárkikkel nem vegyül. Aki nem Várkonyi, azzal csak akkor ül le egy asztalhoz, ha kényszerítik valamivel. Az meg tudjuk, nem egyszerű. Mázlija van, hogy épp távozik egy kisebb társaság, így poharát a feje fölé emelve araszol a megüresedett asztalig, sietve le is ül, majd felveszi a legelrettentőbb ábrázatát, hogy egyedül maradhasson, csak ezután kortyol az italba. Lehunyva szemeit élvezi a lelkéig hatoló nedű zamatát.

Szakács Ágota-Beáta

Az agyzsibbasztó lötty, ami tulajdonképpen grapefruitlé tonikkal keverve, megbolondítva pár csepp vidító főzettel, lefelé haladtában oldja fel szépen a gyűlés alatt feltorlódott görcsöket. Soha nem értette, hogy minek ez a rengeteg fejtágítás, némelyik kollégának már így is akkora a feje, hogy ha a második sorban ülne, kitakarná a beszélőt. Persze azért vannak fontos dolgok, mint például most az igazgatói pályázat véleményezése, ami csak elsőre hangzik ennyire egyszerűen. Sok-sok nyomorúságos procedúra előzi meg azt, hogy elmondhassa végül, ő személy szerint nem talált a pályázatban semmi értelmeset, sőt egyenesen kételkedik az illető kvalitásában, mi több, biztos benne, hogy romlásba dönti az iskolát, amit a horoszkópja is ékesen bizonyít. Valaki egy Halak Merkúrral nem lehet jó a kommunikációban, pláne, hogy ez a szegény Merkúr még oppozícióban áll a Neptunnal. Na ez aztán katasztrófa. Szóval ennyi is elég lenne, ehelyett két órán keresztül ment a szájtépés. Kiválasztani a jegyzőkönyvvezetőt, felállítani a szavazatszámláló bizottságot, névsorolvasás, ki nincs jelen. Mire eljutottak oda, hogy ismertesse valaki a vezetői programot, már túl voltak két idegösszeomláson, három hektó kávén, és két gyomorgörcsön, úgyhogy az itóka, mindennél jobban kell most neki. Általában nem rendítik meg a feladatok, de ezt a felesleges időhúzást, értelmetlennek tartja. A halálba lehetne kergetni vele. Kortyolná a másodikat is, mikor egy üde fiatal hang, és a hozzá szervesen kapcsolódó, mosolygó arc zavarja meg a regenerálódást. Várkonyit nem olyan kőből faragták, hogy hatással legyen rá bármilyen szelídség vagy báj, így máris nyitná a száját, hogy úgy hajtsa el a jelentkezőt, mint Abortusz főzet a magzatot, ám rájön, hogy méltányolnia kell, ha az áldozat maga sétál be a csapdába. Neki egy lépést sem kellett tennie érte, és már látja is lelki szemei előtt kiterítve a prédát.
- Hogyne, foglaljon helyet! Majd elcsevegünk a házirendről kicsit. - Válaszvigyort villant, tettetett kedvességgel int a vele szemközti székre. Nem tartja sokra a lány észbéli képességeit, de az ismeretei mindenképpen hiányosak, ha épp őt szemelte ki partnerül. Nála már akkor is jobban járt volna, ha a legbizalmatlanabb képű fickó felszólításának tesz is eleget. Az oroszlán benne, már élesítette a karmait, sőt még az az elégtétele is megvan, hogy ártatlan a becserkészésben. Nyugodt lehet a lelkiismerete, nem ő vadászik különös kegyetlenséggel bűnösökre, hanem lám, maguktól hajtják fejüket az áldozati oltárra.
- Mit iszik? - Íme egy újabb döfés, hogy az igazság oltárán, a véráldozat megfelelően hatásos legyen.

Szakács Ágota-Beáta


Az arca ismerős, mégsem tudja hova tenni, de ezen nem akad fenn, elvégre, mint tudjuk, csak a fontos egyénekre figyel oda, és ilyen, önmagán kívül, nagyon kevés akad. Elkönyveli annak a derengő vonásokat, hogy valamelyik folyosón talán összefutottak, vagy az ebédlőben reggel, netán ebédkor...Nem is igazán érdekli, ez most részletkérdés. Különben is az agya még zsong a tanári hangzavarától, ilyen állapotban pedig ne várja tőle senki, hogy gondolkodjon is. Ezek szerint arra a véleményre ragadtatja magát, hogy az immár vele szemben elhelyezkedő lány, biztosan diák. Más eshetőség meg sem fordul a fejében. Ha pedig így van, akkor a hölgyemény tilosban jár, ő pedig lefülelte, a karmaiban van. Feléled benne a kötelességtudó tanár ösztöne, keveredve a farkas, prédát űző lényével.
- A házirend elég sokrétű és mélységei vannak, nem gondolja? El lehet benne merülni, de ha van jobb ötlete, akkor meghallgatom. - Halkan beszél, és ebben a beszédben rejlik valami vészjósló. Olyan érzés lehet a másiknak, mint mikor vihar előtt elhallgatnak a madarak, a levegőnek súlya van, és a meleg annyira nyomasztó, hogy levegőt is nehezen kap a halandó. Öntudatlanul a poharát szorongatja, néha kortyolgat is az italból, de gondolatai máshol járnak, ellentétben a szavaival, mert válaszolnia kell, ha nem akarja, hogy megakadjon a beszélgetés fonala. Ő akar irányítani, mint mindig, ezért nem árulja el, hogy mit iszik.
- Almalé? Értem. Végül is ebbe a kategóriába elég sok minden belefér. - Mindentudó tekintettel figyeli a lányt. Túl lezseren cseveg, vagy próbál csevegni, láthatóan nem sejt semmit. Zoltán ezt furcsállja kicsit, elvégre a jó híre már eléggé elterjedt a kastélyban ahhoz, hogy az is tudja, akit nem tanít vagy tanított legutóbb. Gondolatban vállat von. Ha még nem tudja, most meg is tapasztalhatja, annál nagyobb lesz majd a csodálkozás.
- És? Mi járatban erre ilyen késői órán? Nem az ágyban lenne már a helye? -  Szelíd, szolid kis kérdéskének hat, a tanár úr is kivételesen kedves hangon kérdezi, bár arca mosolytalan, mint általában mindig. Nem lehet érzelmet, sőt hangulatot sem leolvasni róla, pedig magában épp hálát ad, amiért nem alkoholos italt rendelt. Szüksége van most a tiszta fejre.

Mostanában utálja a plusz feladatokat, de ez most komoly ügy, ezt jelzi az is, hogy az igazgató úr őt szemelte ki, hogy intézkedjen. Ez örömmel tölti el, hiszen a Napnál is fényesebben bizonyítja, hogy fegyelmi ügyekben ő a verhetetlen. Pár diák az iskolából, nem megfelelően viselkedett a Czukorvarázsban. Semmiképpen nem lehet annak nevezni, hogy italos állapotban törtek-zúztak ott, aztán jól leléptek. Az eset nem maradhat megtorlatlanul, ám az elkövetők kilétét homály fedi. Őt küldték, hogy derítsen fényt az ügyre, amiért is személyleírásért, esetleg fényképért, rajzért jött az illetékesekhez. Elégedett lehet magával, a kapott bizonyítéknak hála, szorul a hurok a garázdálkodók körül, így megengedheti magának, hogy a reggelijét itt költse el, tekintve, hogy a kastélyban már nem lesz semmi, mire visszaér, sőt ideje sem lesz, na meg az üzlet dolgozói felajánlottak neki egy ingyen fogyasztást. Ami ingyen van, azt pedig ő nagyon is kedveli. Legyen az bármi, nem válogatós. Most mégis tanácstalanul áll a pult előtt, szemlélve a sok finomságot, aminek egy része neki túl édes, másik része túl rózsaszín, a maradék meg túl gyümölcsös. Végül kér egy tükörtojást kétszersülttel, ha már ennyire kedvesek. Meg a sütemények miatt biztosan van tojásuk, azt meg már ő is megsüti, ha arról van szó. Biztosítják azonban, hogy természetesen elkészítik neki, addig foglaljon csak helyet egy kényelmes széken, ahol szimpatikus. Eleget tesz a felszólításnak, bár nincs sok ideje az órái miatt, de majd arra hivatkozik, hogy elcsúszott a beszélgetés, a diákok pedig biztosan nem lesznek csalódottak, hogy elmaradt az óra fele. Míg vár, előveszi a kis zöld noteszét és belefirkant pár nevet, akik gyanúsan részt vehettek a tiltott cselekedetben. Elmélyülten dolgozik, hisz ez agymunka és abban ő nagyon penge.

Az egyik név már szerepelt a noteszében és ez nem jó jel abból a szempontból, miszerint látszik a romlottság, amúgy meg mégis csak, mert jó nyomon járnak. Fel kell keresnie sürgősen az Igazgató urat, hogy beszámoljon a megfigyeléseiről, az iskolai auror pedig átvehesse tőle az ügyet, mert azért mégsem ő az, aki végigviszi a nyomozást meg ilyenek. A füzetkébe hajolva észre sem veszi, hogy valaki az asztalához lép, csak akkor, amikor egy nőies árnyék vetül a hírhedt kegytárgy lapjaira. Egy kérdés is elhangzik és nyitná is már az ajkait, hogy feleljen, ám erre nem marad ideje. Az idegen nőszemély már le is ült.
- Persze, foglaljon helyet...bááár félig üres az üzlet. - Szívja a fogát a helyzettől, de úgy van vele, hogy gyorsan bekapja a tojását és már ott sincs. Nem ő az a fesztelen beszélgető partner, pláne nem ilyen reggeli órában, evés előtt. Gyomra nagyot kordul, a noteszt fájó szívvel süllyeszti a bal felső zsebébe, elvégre a fontos bizonyítékokat nem tárhatja fel bárki idegen előtt.
- Ööö...Ismerjük egymást? Ön előnyben van, mert kevesebb megjegyzendő tanár van, mint diák, ha egyáltalán iskolás. - Ha nem diák, elképzelése sincs, hogy honnan ismeri a lány, részéről pedig teljesen közömbös a tanulók neve, hacsak nem mutatnak végzetes vonzódást az Asztrológia tudományához, s egyszer s mind jeleskednek is abban. Közben megérkezik a reggelije, két jóképű ikertojás, két szelet extra ropogós pirítóssal, és grátisz még egy csésze gőzölgő tea is landol melléjük. A kiszolgáló hölgy kedves mosolya cseppet sem volt erőltetett, ami már-már arra sarkallta, hogy visszamosolyogjon, de aztán felülkerekedik jobbik énje így csak egy foghegyről odaszúrt 'köszönöm' fér bele neki. Várkonyi nem az a típus, akit ki lehet faggatni csak úgy egyszerűen.
- Nem kéne máshol lennie? - utal az iskolára, de neki mindegy, csak minél messzebb innen. Udvarias ember a maga módján, ezért erről nem szól. Kését a tojássárgájába mélyeszti, hagyja lágyan kibuggyanni az élénksárga folyadékot, hogy aztán tunkolni kezdje a kenyérrel.
- Amúgy reggelizek, egyen maga is, mert kihűl! - Nem csak a reggelije, de a gyomra is, gondolja tovább kimondott szavait.

Furcsa ez a lány, vajon honnan ismerheti? Asztrológia óráról biztosan nem, Csillagászat is kilőve. Ahogy odaült az asztalához, már elfogta a menekülési kényszer, pedig semmi oka nem volt rá. A riasztója beindult, az adrenalin a vérébe pumpálódott, idegesen tekintett körbe.
- Ne haragudjon, de nem fognék kezet, nagyon meg vagyok fázva, nem szeretném, ha beteg lenne és hiányozna az óráiról. - Bepróbálkozik ismét, hogy kibújjon a szög a zsákból, bár már eldöntötte, hogy gyorsan távozik, még akkor is, ha leégeti a száját a forró lágytojással. Reméli, hogy többet nem futnak össze, a cukrászdába úgyse teszi be többet a lábát az elkövetkező tíz évben. Annál is inkább, mivel a konditerem hasznosabb lenne, csak úgy ragadnak rá a kilók, pláne így télen. Zavartan a tányérjára koncentrál, nehogy véletlenül ráfogják, hogy flörtöl a kis fruskával. Feltűnik neki, a csitri igyekezete, de próbál tudomást sem venni róla. Még csak az hiányozna, hogy vele is összeboronálják a rossz nyelvek. Lassan olyan híre lesz, mint egy pedofilnak, csak azért, mert rossz helyre ült egy cukrászdában. A fene vigye el! Tényleg forró a tojás. Egy izzó csepp az állára cseppen, kicsit gusztustalan lehet, de nem látja kívülről magát, viszont ettől egy jó ötlete támad. Jó hangosan beleszürcsöl a teájába, amilyen undorítóan csak tud.
- Ezt jól meggondolta? - Állát megtörli a szalvétával, amit nem hajt össze, így látható marad a sárgás, olajos folt. Maga mellé teszi, jól látható helyre.
- Ne haragudjon, nem valami jól illeszkedik a protézisem. Tudja ilyen korban általában már erősen hiányos a fogazat. Nem szoktam társaságban enni - szabadkozik.  Határozott céllal odainti a pincérnőt és a lehető legsármosabb mosolyát elővéve, duruzsoló hangon rendel még egy szalvétát. Újabb tunkolás, újabb foltok... ~ csak ennek a reggelinek lenne már vége! ~ imádkozik magában. Körülötte már összesúgnak az emberek, mindenki őket nézi, leginkább tanerőnket, aki meglazítja szorosra kötött nyakkendőjét. Pánikoló tekintettel néz szét segítséget remélve, de messze van az ajtó.
- Mi? A tervem? ....Öööö....Ki kell mennem a mosdóba. Netán elkísér? A prosztatám sem a régi - hebegi zavartan, ám aljas tervet kohol az eltűnésre.
- Sokáig leszek, nyugodtan menjen csak a dolgára! - Ezzel felpattan és eltűnik a férfi mosdó feliratú ajtóban, ha hagyják. Tervei szerint addig vár, míg a hölgyemény el nem unja magát és elhagyja a terepet, ő pedig nyugodtan haza sétál majd.

Fogalma sincs, hogy mi verte ki nála ennyire a biztosítékot, de valószínűsíthető, hogy Lalával történt szakításuk óta sokkal érzékenyebben reagál bármilyen női közeledésre. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl eunuch lesz, hanem csak annyit, hogy jóval nehezebb lesz megszerezni a szívét. Persze a kaland az jöhet, de komoly kapcsolatra semmiképpen sem hajlandó, sőt a fiatalabb korosztály eleve kizárja a köreiből. Szigorúan csak a tanórák alkalmával bírható szóra, akkor is csak a témához kapcsolódóan. Ez a hely, az időpont és a szituáció sem olyan, amit engedélyezettnek tekint. Lala csak egy volt, és örökre megmarad a szívében. Senki nem foglalhatja el a posztját.
- Nem akartam bántóan elutasító lenni, de látom, így sem sikerült megúsznom. - Mióta ennyire tapintatos? Ehhez is a volt házassága lehet az oka? Már jó ideje, hogy nincsenek együtt, és nem is tartott sokáig, mégis nagy hatással volt a tanár úr lelkivilágára. Megadóan akasztja vissza a kabátját a mögötte álló fogasra, amit jobb ötlet híján magával akart vinni a mosdóba.
- Tudnia kell kisasszony, hogy nem vagyok jó passzban, az emberi kapcsolatok sem vonzanak semmilyen szinten, kivéve, ha az Asztrológiáról szeretne beszélgetni. Ez az egy téma, amiről hajlandó vagyok eszmét cserélni magával, annak ellenére, hogy tisztában lennék vele, hogy kicsoda kegyed. - Visszahelyezkedik a székére, összegyűri a mocskos szalvétát és várakozón néz a hölgyeményre. Miután úgy gondolja, hogy helyrerakta kettejük viszonyát, tiszta lelkiismerettel tekinthet a másikra, mert vélhetően majd ehhez igazodik is.
- És akkor most meséljen, mi nyomja a kicsi lelkét? De vegye figyelembe, hogy már jelenleg is órán kéne lennem, úgyhogy nincs sok időm. -

Szépen elment az idő, és ha arra gondol, hogy mi folyhat most az Asztrológia teremben a távollétében, hát sok mindent elmondhatunk róla, csak azt nem, hogy nyugodt. Ha ez a fékezhetetlen ötödikes bagázs kinyírja egymást, hát őt veszik elő az biztos, és szemernyit sem fog számítani, hogy fontos küldetésben volt. Mélyet sóhajt, mert sokkal szívesebben volna most egészen máshol, mint pont itt. Miután visszaült és a szalvétát is lerendezte, azért megeszi azt a pár jegeces tojást, a kiszáradt pirítóssal.
- Az Asztrológia külső és belső világunk tükre. Megmutatja, hogy hol van bennünk törés, és rádöbbent arra, hogy saját sorsunk felelőse és alakítója csak és kizárólag mi vagyunk. Senki más. Több évig mesélek róla az iskolában, ne várja, hogy ennél többet el tudok mondani, de üljön be talán az óráimra. - Befejezi az étkezést, még egy csábosan kihívó mosolyt küld a pincérlány felé, a kabátjáért megy és sálját a nyaka köré kanyarítja. Ekkor egy bagoly reppen be a kissé nyitott ablakon, majd Várkonyi vállára ül, egy levéllel a lábán. A férfi felháborodottan hessegeti el a madarat a kabátjáról, ami ugyan már van vagy tizenöt éves, mégis kedvenc darabja, annyira, hogy Lalának sem engedte meg kidobni azt. A madárterelő hadművelet eredménye az, hogy bár a tollas a szék támlájára huppan, azért gyilkos szemeket mereget a tanárra és, ha a baglyok tudnak szemmel verni, akkor ez meg is történt. Ám ezzel nem úszta meg az asztrológia professzor. A kis postás elhelyezte undorító névjegyét a vállán, a féltett kabát szövetén. Az már kezdett is beszívódni a rostok közé, és a langymelegben kiadni az illatokat. Szitkozódva szabadítja ki a levelet a karmos lábról és szinte feltépi, ahogy meglátja a feladót.
- Óóóó!!! Megjött a doktori kinevezésem! Most már hivatalos. - Arca boldogságtól sugárzik. Olyannyira örül, hogy a madárnak adja megmaradt száraz kenyerét. Valószínűleg méltányolja az ostoba állat, mert egy újabb szagos névjegyet helyez el a tanerő kabátján, mielőtt kireppen az ablakon, ahogy bejött. Egy sor innovatív káromkodás után végképp szedelőzködik, de már sokkal vidámabban. Nem csoda, hisz jó hírt kapott. A levelektől tart mostanában, mióta Lalától jöttek a válási papírok. Persze azok azóta is ott hevernek az asztalán, aláíratlanul. Felőle ott is maradnak.
- Na, most jöjjön, visszakísérem a kastélyba. Útközben még csacsoghat butaságokat! -