A vizsgaidőszak kellős közepén a szobámban rostokoltam a könyvek fölött. Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok az a szobában üldögélős típus. De most muszáj, mert megbukni, viszont nem szerettem volne. Annyira elgémberedtem felettük, hogy úgy döntöttem lemegyek a faluba egyet enni-inni és sétálni egy nagyot, hogy felfrissüljek. Nagyon szép napsütéses nap volt, aminek nagyon örültem. El is indultam a falu felé, s nagyon hamar le is értem. Miután leértem, elkezdtem nézelődni a faluban. Úgy viselkedtem, mintha először járnék itt, pedig voltam már pár helyen. Például az Ajándékboltban, ahol vettem pár apróságot, vagy a Fő utzán, ahol el kellett játszanom, hogy úrlény vagyok. Annyira nézelődtem, hogy nem vettem észre a mellettem, vagy mögöttem sétáló lányt, csak arra eszméltem fel, hogy elesik a lábamban. Már láttam párszor a kastélyban, azt hiszem levitás.
Semmi baj! Én sem figyeltem. Mondom neki mosolyogva.
Ne hibáztasd magad miatta. Egyébként Levendula vagyok. Merre tartottál?
