Blanka
ruha
Már két napja itt vagyok, és még semmi elfogadhatót nem csináltam. És az elfogadható alatt én a balhét értem. Még senki nem ismer, de én azt akarom, hogy tudja meg az egész falu, hogy Luna Cox itt van, és azt akarom hogy ismerjenek. Az már mellékes, hogy szeretnek-e vagy sem, de a lényeg az, hogy ha valaki megkérdezi egy másik embertől, hog ismeri-e Lunát, akkor azt mondja, hogy igen, ismerem. Ezzel szemben még semmi különöset nem tettem az elmúlt két napban, még csak a kastély feltérképezését sem kezdtem el, amire apu külön felhívta a figyelmem. Most viszont végre van időm erre is, bár az igaz, hogy eddig is volt, mivel órákra nem mentem be, de a lustaság nagyobb volt, mint a kíváncsiság. Úgy tervezem, hogy lemegyek a faluba, és ott nézek először körül, így felveszem a kedvenc bőrdzsekim, és útnak is indulok. egész hamar leérek, és egy darabig csak bolyongok az utcákon, míg egyszercsak valami finom illatot meg nem érzek akkor, mikor valaki benyit egy ajtón, épp mellettem. Az édesség incsiklandozó illata teljesen rabul ejt, így nem is késlekedem, azonnal belibbenek a cukrászdába. a bajok keresésénél már csak az édességeket szeretem jobban, de azokat nagyon. Egyenesen a pult felé veszem az irányt, ott aztán gyorsan kiválasztom, hogy mit szeretnék, s választásom a franciakrémesre, és egy pohár vízre esett. Elég sokan vannak itt, nincs egy szabad asztal sem, így kénytelen vagyok valakihez betársulni, így egy lány felé megyek, aki egyedül ül az egyik asztalnál. Minden előzetes bejelentés nélkül leteszem a hátsó felemet a székre, s a tálat, benne a sütivel magam elé teszem, s ügyet sem vetve a lányra eszem a jólmegérdemelt jutalmam.