Szentesi Alíz Zsófia

Tökéletes nyári hétvége. Ilyenkor jó lemenni a faluba meg enni valami finomat a cukrászdában. Nekem is ez a feltett szándékom. Laza világos kék egész ruhát veszek, majd kis keresés után egy hozzá illő kis táskával indulok amiben. A kastélyból kilépve hátra hőkelek a melegtől, de egy pillanat múlva már sietősen szedem a lábam, hogy minél hamarabb elérjem a cukrászdát. Így utólag úgy érzem jól tetem, hogy szandált vettem. A falu szélét elérve kicsit lassítok, de nem állok meg. A cukrászda ajtaja előtt meg állok egy kicsit pihenni, majd belépek a nem kicsit tömött cukrászdába. Beállok a hatalmas sorba és amíg várok szemmel megpróbálok keresni egy üres asztalt. Egy idő után feladom ,mivel nincs üres asztal és elkezdem nézegetni a fagylaltokat. Mire a félszolgalóhoz érek konkrét elhatározásom van.
-Jó napot. Kehelybe kérek sztracsatella, málna és citrom fagylaltot. Valamint egy pohár hideg gyümölcs teát.
Újra elkezdtem nézelődni, amíg a rendelésemet vártam. Szerencsémre most már találtam egy asztalt ahol egy ismerősnek tűnő lány ült. Vissza néztem az eladóra aki már elkészült. Gyorsan kifizettem és elindultam ahhoz az egy asztalhoz amit előbb találtam. Mosolyogva a lány elé álltam.
-Szia. Ide ülhetek melléd?
Fél lábra állva elkezdek magyarázkodni.
-Tudod nincs több üres asztal és mivel te egyedül ülsz gondoltam.
Úgy döntök abba hagyom a magyarázkodást és nem égetem magam. Kíváncsian nézem a lányt és várom, hogy mit mond.

Szentesi Alíz Zsófia


Szerencsémre a lány bólintót és nem küldött el melegebb éghajlatra. Elmosolyodom és leülök a mellette levő székre. Már emelném a kanalam amikor meg hallom, hogy a mellettem ülő lány a torkát köszörüli. Leteszem a kanalam és mosolyogva oda fordulok. Úgy látszik a fagyizásból ismerkedés lesz.
-Szép név, én Állia vagyok.
Látom, hogy alaposan meg néz. Én is meg nézem őt. Barnás vörös hajú és barnás zöld szemű. Élénk piros ruhája illet a hajához. Magam elé veszem a fagylaltom, felkészülve arra ,hogy nem lesz sok esélyem enni, mert beszélgetni fogunk. Bele kóstolok a fagylaltomba amíg Alíz kérdését hallgatom. Tényleg nagyon jó itt a fagylalt, nem hiába dicsérik. A kérdésére bólintok.
-Még mindig nagyon meleg van.
Bele iszok a teámba, aztán csak úgy mellékesen én is kérdezős ködöm.
-Melyik házba tartózol?

Szentesi Alíz Zsófia


A sztracsatella igazán kellemes íze terjed a számban. Miután megmondtam a nevem jönnek a megszokott dolgok. Elgondolkozom azon, hogy vajon hányszor dicsérték már meg a nevem. A következő kérdésére, ami elég furcsára sikeredett,félmosollyal felelek.
-Nem.
Látszik rajta, hogy nem igazán így akart kérdezni, de ez már mindegy. Nem zavar a furcsa kérdés, ezt általában megkapom. Úgy mondván, ez a nevem átka.
Kinézek az utcára, ahonnan még mindig sokan jönnek be. Tombol a hőség, teljesen  kánikula van. Erről eszembe jut a fagylaltom és újra neki állok. Közben a melegről beszélgetünk, valamint én kérdezek rá Alíz iskolai mivoltára. Nem várja meg, hogy feltegyem a következő kérdésem. Tudja, hogy mire vagyok kíváncsi. Az elején természetes az is, hogy a ruhájára pillant és közli, hogy Eridonos. Ez egyáltalán nem zavar, de a következő mondata letaglóz. Elsőre válaszolni se tudok úgy meglepődök, de aztán harsányan felnevetek. A gondolat, hogy levitásnak néz elég vicces, de látva az arcát abba hagyom a nevetést.
Szélesen mosolyogva válaszolok.
-Nem, közel sem.
Kis szünetet tartok és elkezdem tekergetni az egyik hajtincsem. Alízra nézek és még mindig mosolyogva válaszolok.
-Talán ha zöld ruha lenne rajtam az segítene.
Egy kicsit naiv talán Alíz, ha a ruhám színe így félre vezette.

Szentesi Alíz Zsófia


Már megint ez a kérdés. Milyen származású a nevem, ez valamilyen a
sulis mánia lehet, mert mindenki meg kérdezi. Bele iszok a teámba, aztán válaszolok.
-Nincs igazán pontos eredete.
Elkezdem enni a második gombóc fagylaltomat. Nézem a be és kimenő embereket. Nem láttok ismerős arcokat, csak érdekesen kinéző embereket. Eközben sikeresen elpusztítom a második gombóc fagylaltomat. Leteszem a kanalam, és elkezdek kifelé nézelődni. Ebből Alíz zökkent ki, de miután adtam neki egy kis segítségét rájön, hogy melyik házban vagyok. Elengedem az eddig tekergetett tincsemet. Alízon látszik, hogy megleptem és nem tudja, hogy mit mondjon. Szórakoztató látványt nyújt, a hogy próbálja összeszedni magát. Nevethetnékem támad tőle, de egyenlőre inkább elfojtom és csak mosolygok. Iszok a teámból, aminek következtében félrenyelek mikor meg hallom Alíz következő mondatát. Könnybe lábad a szemem és köhögök egy kicsit. Miután sikerül összeszednem magam, csodálkozva nézek Alízra.
-Tényleg?

Melody

Fáradtan lépek ki a kastélyból. Vége az utolsó órámnak is, de a kastélyban nem birok meg maradni. Túl sokan vannak mindenűt. A faluban is rengetegen vannak, szinte nem is láttok olyan helyet, ahol van hely. A főutcán haladva meg látom a teázott, ami üresebbnek tűnik. Bemegyek és mivel bent sem láttok sok embert, leülök az egyik asztalhoz. Meg nézem az étlapot és rendelek magamnak egy pohár jeges teát. Előveszem a táskámból az LLG tankönyvem és elkezdem lapozgatni, míg meg jön a teám. Hamarosan meg jön a teám, én pedig bele iszok, majd elkezdem a következő órára kellő anyagot. Nem valami érdekes, ezért elég hamar abba hagyom és elteszem. Míg én olvastam, jött még néhány ember, de senki olyan akit ismernék, szóval nem igazán törődöm velük. Előveszem az egyik rajz tömböm és elkezdem lerajzolni az ablakból látottakat, csak úgy unalom űzésként.

Melody


Amikor már kész vagyok a körvonalakkal és elkezdeném pontosítani az emberek formáját. Mellém áll egy lány beszélgetést kezdeményez. Fel pillantok a rajzolásból és rá nézek, ismerős az arca, de nem tudom, hogy pontosan honnan. Egyenlőre úgy döntök, hogy nem küldöm el melegebb éghajlatra.
-Szia.
Folytatom a rajzolás. Néha az ablakra pillantva. A Melody nem tágít mellőlem, de egyenlőre nem is zavar. Belenyúlok a táskámba még pár ceruzáért. Amikor elkezdek újra rajzolni kíváncsian rákérdez, hogy mit is csinálok. A választ meg sem várva le ül mellém. Leteszem a ceruzám, belekortyolok a teámba. Ránézek, ő pedig felteszi a következő kérdését. Sóhajtok, úgy látszik nem akar békén hagyni. Egyenlőre türelmes vagyok és válaszolok.
- Rellonos vagyok.
Meg igazítom az egyik ceruzám, ami le akar esni, aztán vissza kérdezek.
-Te?

Melody


Úgy látszik nem akar elmenni, de mivel egyenlőre zavarni sem zavar. Nem igazán törődöm vele. A kérdésemre válaszol, nem lepődöm meg valahogy éreztem, hogy házbelivel van dolgom. Iszok még egy kortyot a teámból és folytatom a rajzolást.
A gúnyos hangnemű kérdésre, felnézés nélkül lenéző hangnemben válaszolok.
-Felesleges, nem tervezek veled beszélgetni. Szóval nem kell tudnod a nevem.
Leteszem a grafitom és fel veszek egy mély zöld ceruzát. Elkezdem vele meg csinálni a lombokat, Melodyval pedig már egyel talán nem törődöm. Ha akar tőlem maradhat, de beszélgetést én nem fogok kezdeményezni az biztos.

Melody


Lennéző válaszomra nem igazán reagál Ez egy csöppet meglep, de nem tulajdonítok figyelmet. Ha nem zavarja, akkor nem és kész. Valamit ugyan mond az illendőségről, de erre csak egy váll rándítással felelek. Nem igazán érdekel, hogy mit gondol az illendőségemről. Ez után csöndben marad és csak akkor szólal meg amikor elköszön.
Fel nézek egy pillanatra, hogy köszönjek.
-Szia.
Iszok egy kortyot a teámból és rajzolok tovább, aztán úgy húsz perc múlva én is elmegyek.

Alíz

Igazán jó ötletnek találom most már a lejövetelt a faluba.
Utolsó gombóc fagylaltomnál tartok már, de ez nem zavar, jól esett az előző két gombóc ki bírhatóba tette a meleget. Közben pedig kellemesen elcsevegtem Alizzal.
Az italom utolsó kortyait is meg ittam és kértem még egy pohárral. Közben pedig csomó mindenről beszélgetünk Alizzal. Közben pedig azt néztük, hogy hogyan jönnek-mennek az emberek. Végül mint a beszélgetés utolsó szakasza jött a ház kitalálósdi, amiben én bizonyultam nehezebbnek mivel nem a házam színében pompáztam mint Alíz. Ebből elég érdekes beszélgetés kerekedet, mivel egyikünk jobban meglepődött mint a másikunk. az utolsó gombóc fagylatom is elfogyott, a kelyhemet egy pincér elvitte. Limonádémat kortyolgatva hallgattam Alízt, aztán mosolyogva én is elköszöntem tőle.
-Szia.
Én még maradtam pár percig. Limonádém végeztével én is fel álltam és vissza indultam.

Marcus Arbor
Ruha

Végre vége a kényszernyaralásnak és visszajöttünk a kastélyba. Nem mondom, hogy annyira rossz volt Madagaszkáron, de én örülök a "haza"térésnek.
Az első kastélyban töltött napot arra használtam, hogy megnézem a javítósokat. Ma pedig a visszatérés megünnepléseként lelátogatok a cukrászdába.
A délelőtt nagy részét átaludtam, mivel még mindig hatással van rám az időeltolódás. Ezért csak délután indultam útnak a Czukorvarázsba és mivel elég régen volt, hogy utoljára Bagolyfalván jártam jócskán elment az idő mire elértem a célomat. Persze nem azért nem tudtam merre menjek, bár a faluban is elég sok változás történt... A sétám a nézelődés miatt lett hosszabb, hiszen muszáj volt meg néznem az előbb említett változásokat.
Miután kinézelődtem magam és egy kicsit el is fáradtam a melegben való sétálásban, végre beültem a cukrászdába, hogy egy jeges tea valamint két gombóc fagyi mellet ünnepeljem meg a haza térést. Az egyik ablak melletti bokszban üldögélve néztem a kinti melegből betóduló embereket. Az ismerősöknek néha köszöntem is.      

Marcus

Miután meguntam a bejövőket nézni elkezdtem enni a fagylaltomat, közben pedig kibámultam az ablakon. Az utcán is rengeteg diák sétálgatott, valószínűleg mindenki kíváncsi a változásokra és most kihasználja, hogy nincsenek tanórák.
Sóhajtók, elképzelésem sincs, hogyan fogok beérni a kora délelőtti óráimra az első hétén. Hisz eddig tizenegy óra előtt semmi nem tudott felkelteni, bár tudtommal még nem is próbálkozott senki és semmi...
Kicsit arrébb tolom a megmaradt fagylaltom és gondolkozás közben a teámat kevergetem.
Ez az év egyel talán nem könnyű, hisz idén lekel tennem az összes végzős vizsgát, hogy elkezdhessem az auror képzést.
Amíg én ezen merengek valaki leül velem szemben és elkezd valamit hebegni. Ránézek a velem szemben ülő fiúra és elsőre egy paradicsom jut eszembe az arcáról, emiatt halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Aztán észre veszem a várakozó arc kifejezését. Enyhén megemelkedik a szemöldökön, vajon mit mondd hatott? Mivel a kis srác nem veszi a lapot abba hagyom a teám kevergetését és rákérdezek.
-Bocs, mondtál valamit?
Amíg a válaszra várok beszürcsölök a teámba.

Mikola Keve Áron
Az első munka nap
Ruha

Reggel már enyhe izgalommal ébredtem. Hiszen ma van az első munka napom.
A suliban ez szinte teljesen elmúlt, mivel koncentrálnom kellett, de amikor elindultam dolgozni újra visszatért.
Vidám mosollyal az arcomon lépek be a cukrászdába. Hát akkor sok sikert nekem!
Köszönök, lerakom a táskám és felveszek egy kötényt. Ma pincér munkakört vállaltam magam, úgyhogy mielőtt kilépnék az eladó térbe magamhoz veszek egy jegyzetfüzetet, valamint egy tollat. Aztán elkezdem a tényleges munkát. A pult mögött állva figyelem a vendégeket, hogy kihez induljak rendelést felvenni.
Lassan felereszt bennem a kezdeti idegesség és izgalom. Bár ezt lehet, hogy elsietve gondolom. Végül is még nem csináltam semmit...

Mikola Keve Áron


Nem sokkal az után, hogy beállok a pult mögé egy srác viharzik be az ajtón idióta vigyorral az arcán. Majd leül az egyik asztalhoz. Egy pillanatig mérlegelek, hogy oda menjek-e, végül inkább a helyemen maradok. Úgy tűnik vár valakit, a virágból ítélve nőneműt. Ezért én is várok még.
Jobb ötlet híján hátra sétálok, hát ha van kész süti amit előre kell vinni. Majd miután közlik, hogy nincs rám ott szükség vissza sétálok. Nem sokkal ezután komor képpel oda sétál hozzám nem rég bejövő fiú és egy szőke csaj után érdeklődik. Készséges, talán egy kicsit kárörvendő mosollyal válaszolok.
-Szia, nem.
A fintorára nem reagálok, helyette az ajtóra pillantok. Kedves mosollyal nézek a belépőkre, aztán vissza fordulok a sráchoz és rövid gondolkozás után két kedvencemet ajánlom neki.
-A vulkán sütit és a Plimpy-ikrás tortát.
Türelmes mosolyt varázslok arcomra látva a döntés képtelenségét és teszek egy lépést a sütemények felé.

Mikola Keve Áron

A válaszomat udvariasan megköszönni, aztán a sütik után érdeklődik. Ennél a témánál már sokkal készségesebb vagyok. Kis gondolkozás után közlöm vele két kedvencem. Amire ő elég furcsán reagál. Meglep, hogy nem ismeri őket, de rezzenéstelen arccal válaszolok.
-Kiönt, ha megbököd a villáddal.
A srác arcából látom, hogy nem kell tovább magyaráznom elképzeli így is. A sushis kijelentésre csak mosolyogva bólintok.
Aztán nagy nehezen végre választ magának. Kiveszek linzert és tányérra rakom, villát és szalvétát teszek mellé, majd érdeklődve nézek a vevőre.
-Adhatok még valamit?
Ha nem kér semmit, akkor a kaszához sétálok és megvárom amíg fizet, aztán vissza sétálok.

Mikola Keve Áron

Miután a srác nagyjából túl esik azon, hogy a partnere felültette. Elkezdi a süteményeket nézegetni. Én pedig készséges mosollyal az arcomon válaszolgatok a kérdéseire. Szerencsére átfutottam a lényeges információkon mielőtt ma elkezdtem dolgozni, így könnyen tudok magyarázatot adni neki.
-Egy részét igen, de sokat a vendégeink találnak mi pedig kérésre elkészítjük.
Ezután majd nem rászólok, hogy csukja már be a száját, de végül sikerül türtőztetnem magam. Ennek rövid idő után meg is jön a jutalma, mivel a srácnak végre sikerül választania. Gyors és viszonylag precíz mozdulatokkal tányérra helyezek egy linzert, végül pedig a fiú elé tolom a tányért.
Változatlan mosollyal az arcomon megérdeklődöm, hogy szeretne-e még valamit.
Az erre kapott válasz hallatán pedig majd nem elnevetem magam. Ha tudná mennyire idegesít a szerencsétlenkedése... Közben azért megjegyzem magamnak, hogy meg kell keresnem a névtáblám.
-Állia vagyok.
Ezután végre fizet, bár ennél is megakad egy pillanatra. Már éppen egy sóhaj kíséretében rá akarok kérdezni, hogy mi a gond, amikor elmondja mit szeretne.
Egy pillanatra megtorpanok, aztán válaszolok.
-Köszönöm.
Elveszem a pénzt, majd a kasszához sétálok és beütöm az összeget, aztán a vissza megyek.
-Jó étvágyat!
Ezzel oda adom neki a visszajárót, valamint a sütit ami kettőnk között volt a pulton. A srác bele is harap és teli szájjal megdicséri. Én pedig elnyomok magamban egy fintort. Helyette pedig udvariasan bólintok.

Vér Lanetta
Ruha

Végre itt az év vége! Jó hangulatban kezdek elkészülődni a megbeszélt találkozómra. Mint mindig most se nézek az órára, csak a megszokott kényelmes tempóban öltözöm, csinálom meg a hajam...stb. Majd miután elkészülök enyhe meglepetten nézek az óra számlapjára.
Annak ellenére, hogy korán elkezdem készülni, most mégis késésben vagyok. Szerencsére nem lakom messze, ezért csak pár percet kések.
A csárdába belépve körül pillantok aztán felakasztom az egyik fogasra a kabátom és oda sétálok Lanettához. Egy félmosoly kíséretében köszönök.
-Hello. Bocs a késésért.
Letelepszem mellé, kérek magamnak egy Óceánkoktél. Aztán azt kortyolgatva  enyhe érdeklődéssel nézek az Eridonos lányra. Még mindig nem igazán értem, hogy kerülünk ide mi ketten, az este előre haladtával gondolom erre is fény derül majd...

Cameron
Ruha

A ma nap a késésesek napja úgy látszik. Reggel elaludtam és elkéstem óráról, délután egy dolgozat miatt munkából, most pedig randiról fogok.
Na mindegy, legalább elmondhatom magamról, hogy nem készülődtem órákat...
Miután haza értem gyorsan zuhanyoztam és hajat mostam, aztán sminkeltem és felöltöztem. Ezzel pedig új egyéni rekordot állítottam fel, mivel röpke egy óra alatt elkészültem. Bár így is két perccel késve vagyok...
Egy kisebb sóhajjal veszem tudomásul, hogy újra elkéstem. Kényelmes tempóra váltok, most már úgy is mindegy. Megigazítom a hajam és a tükör előtt megszemlélem magam. Annak ellenére, hogy siettem elégedett vagyok a külsőmmel.
Felkapom a dzsekim és a táskám. Öt percnyi késéssel elindulok végre. Szerencsére csak pár percre lakom az étteremtől, úgyhogy kevesebb, mint tíz percet késve megérkezem.
A Hangulatos helyre belépve leadom a kabátom, majd rövid nézelődés után meglátom a partnerem. Egy fintorral reagálok az unott arcú srácra, ennyit azért nem késtem.
Pár pillanattal később már lágy mosollyal az arcomon indulok el az asztal felé.
Cameron mellé érve, mintha nem is késtem volna egy percet se vidáman köszönök.
-Helló!
Helyet foglalok vele szemben és mosolyogva folytatom.
-Remélem nem várattalak meg nagyon.

Cameron

Nem sokkal azután, hogy elindulok a srác felé észre vesz. Az arc kifejezés változása enyhe elégedettséggel tölt el. Rezzenéstelen mosollyal sétálok oda hozzá. A köszönésemre egy hűhával válaszol, ami egy kicsit meglep. Aztán mielőtt bármit reagálhatnék folytatja a beszédet én pedig újra elmosolyodom.
-Köszönöm.
Közben leülök, a rövid szemkontaktus alatt megállapítom, hogy igazán szép szeme van. Aztán a tekintetem a srácról az itallapra vándorol és elkezdem végig nézni a különböző koktél különlegességek listáját. Ebből a cselekedetemből a kérdése zökkent ki.
Enyhe meglepettséggel nézek újra rá. Én mint modell? Az ajkamba harapva mérlegelem a kérdést néhány pillanatig. Majd újra elmosolyodom, de mielőtt válaszolhatnék megjelenik mellettünk a pincér. Gyorsan vettek egy utolsó pillantást az italok nevére.
-Egy Black Russian-t kérek.
Vissza fordulok Cameron felé és vállat vonok.
-Mért is ne?
Ezután amíg az italokat várjuk átlagosabb témákra terelődik a szó.
-Auror és sárkánykutató szakon vagyok.
Egy picit elgondolkozom mielőtt felteszem a következő kérdésem.
– Te pedig, ha jól emlékszem az Edictum-nál dolgozol, igaz?
Halvány emlékeim vannak arról, hogy az újságban láttam a nevét.