Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kalandoraink végül útra keltek, orrukkal a levegő apró illatmolekulái között kutatva, hogy végül ráleljenek a megfelelő illatra. Azt nem tudni, hogy a Fő utczára is a szaglásuk segítségével jutottak el, vagy csupán a valamelyikük fejében eltárolt útvonal vezette őket ide. Mindenesetre ez volt a küldetésük könnyebbik része, úgy tűnt. Hisz, házszámok híján nem mentek most már semmire az újsággal. Valószínűleg ahhoz pedig mindketten félősek voltak, hogy leszólítsanak egy járókelőt útbaigazításért. De az úgyis elvette volna a kaland izgalmát!
Abigél rendületlenül koncentrált a feladatra, csak párszor, de tényleg mindössze két alkalommal kalandozott el picit a figyelme. Az egyik alkalommal egy puha, rózsaszín plüss maci csillogó fekete gombszemei vonzották magához a lány tekintetét. Ellenállt a kísértésnek, és hagyta, hogy Medve úr folytassa útját a szőke kislány kezében. A második alkalommal pedig azt hitte, Csongort látja, de hamar be kellett látnia, hogy mindössze a képzelete játszadozott vele. Rózsa néni szokta mondani, hogy a képzelet néha furcsa dolgokat láttat velünk, megviccel minket! Ám Abigél nem mindig tudta megkülönböztetni a valóságot a képzelődéstől. És különben is, az ő valósága teljesen más volt, mint a többieké.
Amikor Erik hirtelen megállt, Abi először azt hitte, megérkeztek. Tekintetével követte a fiút, így pillantotta meg a virágokat. Nem tudta ő, mifélék ezek, pedig biztosan elsétált már előttük legalább egyszer, ám valószínűleg akkor épp máson járt az agya. Előbb csak simogatta a puha szirmokat, amelyet a virág egy kedves dallammal köszönt meg. Aztán meglátta, mit csinál Erik.
- Várj! - kiáltott fel, nehogy a fiú elinduljon nélküle. Neki még dolga volt ugyanis. Ugyanúgy, ahogy az imént tette kalandortársa, ő is az egyik virágba dugta orrát, majd nagyot szippantott az illatból. Sokkal jobban tetszett ez neki, mint pár olyan illat vagy inkább szag, melyeket az idefelé való úton érzett. Ahogy elhúzódott a virágtól, tüsszentett egy aprót, majd nagy mosollyal, virágporos orral nézett fel Erikre.
- Mehetünk!- adta ki ő is az utasítást, ahogy felállt, letörölte kabátja ujjával a virágport, bár azt nem sejtette, hogy nem volt elég alapos, egy kis sárga folt alig észrevehetően még ott maradt.
Újra útnak indultak tehát, Abigél rossz érzései mostanra szinte teljesen eltűntek, vagy legalábbis rendesen elbújtak a lány elől.
Ő is érezte bizony a finom illatokat, amiknek hatására meg is kordult a gyomra. Felnézett a cégérre, ahogy Erik is tette, ám neki nem fagyott le a mosoly az arcáról. Sőt! Sokkal izgatottabb lett, mint ahogy eddig volt. Ez a Pillangó-varázs! Itt dolgozik Csongor! Bár most épp nem, de akkor is!
- Menjünk be!- fordult a fiúhoz. Neki nem kellett volna kétszer mondani, ám Abigél látta, hogy Erik nem erre számított. Jött is a kis súgás a fejében, hogy: "most kell valami meggyőzőt mondanod neki!", így hát hamar folytatta.
- Itt van egy teaház és egy étterem, és szoktak keresni ide is kisegítőt... és, és... ismerem a tulajdonost! - Szerintem, elég jó érveket sorakoztatott fel a lányka. A kérdés már csak az volt, hogy Erik is így gondolja-e. Ha igen, akkor Abigél valószínűleg nagyon fog örülni, és azon nyomban beszalad az épületbe, hogy üdvözölje a recepcióst, aki mindig olyan kedves vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szerencsére, Abigélnek nem kellett sokáig győzködnie Eriket, mert nem tudott volna már mást felhozni érveknek, csak olyanokat, hogy itt finom a süti, meg a tea is, hogy itt dolgozik Gilbert, meg amúgy Csongor is, csak ő most nincs a faluban. Erre a gondolatra Abi egy pillanatra elszontyolodott, de ezt hamar el is felejtette, hisz a fiú beleegyezésével ő máris futhatott be a pillangós házba. Az ajtót belökve felcsendült a jól ismert csengő hangja, mire a pultban ácsorgó szőke recepciós érdeklődve kapta fel a fejét.
Abigél pár másodpercre visszavett a lendületből, és megállt a bejáratnál, reméljük Erik nem szorosan mögötte sétált, mert akkor könnyedén nekiütközhetett a lánynak most, olyan hirtelen fékezett le a kis béka. Ám Abi nem érzett semmiféle ütést a hátán, az egyensúlyát sem veszítette el, úgyhogy ez a baleset szerencsésen meg nem történté lett nyilvánítva. A lánynak amiatt kellett az a kis idő, mert a szíve most is a torkában dobogott, ahogy mindig, mikor megérkezett ide. Kedvelte Emi-t, aki most is olyan barátságosan mosolygott rá a pult mögül, sőt még integetett is a lánynak! Abigél pedig pont emiatt habozott, össze kellett szednie a bátorságát, vagy legalábbis leküzdeni valamennyire a zavarát, minden egyes alkalommal, amikor szóba akart elegyedni Emilíával. És naná, hogy szeretett volna vele egy picit beszélni, hisz ő is viszonozni akarta azt a kedvességet, amit kapott.
Nagyokat lélegzett, mindenféle buzdító szavakat mormolt magában, s végül ismét nekilendült.
- Szia Emi! - halkan, alig érthetően motyogott, ám a szőke lány, aki a huszas évei közepén járhatott, hozzá szokott már ehhez a viselkedéshez. Mikor megkérdezte Abigéltől, hogy mi járatban van errefelé, a békakirálykisasszonynak eszébe jutott, hogy neki van egy útitársa is! Hamar megfordult, leellenőrizni, Erik vajon utána jött-e, vagy megszökött.
Szerencsére ott állt az ajtóban, úgyhogy Abi ismét a recepciós lánykára pillantott.
- Öhm... Zo... - már éppen javította volna ki magát Mrs Rutherfordra, annak ellenére, hogy igazából meg lett neki mondva, hogy ne öregítse már magázással a nőt. Szerencséjére Zoey éppen akkor bukkant fel, félbeszakítva ezzel a lányt.
- Üd... öhm, szia! Tudom, hogy nincs itt, elutazott. - zavartan állt a Pillangó-varázs vezetője előtt, de aztán vett egy mély levegőt.
- Ő Erik... - mutatott a fiú felé.
- És... hát, ő igazából munkát keres. - egyelőre ennyi tellett tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

"Ez csak valami tréfa lehet..." - hallotta az egyik közeli asztalnál ülő lány hangját, s Abi szentül meg volt győződve arról, hogy ezt a kijelentést neki címezték.
Amikor Ádám elment sütiért, a lányban akkor tudatosult a tény, hogy ez egy randi. Annak ellenére, hogy nem volt ilyenben még része, nagyon is tudta, hogy ez a találkozás most más, mint a madagaszkári szörfoktatások. Akkor kerültek közelebb egymáshoz Ádival, mikor a lányt tanította meg, hogyan kell hullámokon lovagolni. Vagyis csak próbálta megtanítani. Abi ugyanis többször volt a víz alatt, mint felette - igaz, ez őt kicsit sem zavarta.
Egy ideje azonban, valami furcsa érzés keveredett kettejük kapcsolatába. A lány számára teljesen új volt mindez. Ahhoz tudta hasonlítani, mint amikor nagyon lelkesedik valamiért, csak… csak sokkal, de sokkal intenzívebb volt az érzés. És sokkal zavarba ejtőbb.
Fogalma sincs, miért gondolta, hogy mindenki őt nézi. Attól, hogy neki idegen volt a helyzet, hogy egy fiúval jött sütit enni, attól még nem kellett, hogy mások is ennyire nagy ügynek tekintsék mindezt.
Gondoljunk a… a… jesszus, Abi, ilyenkor miért nem jut semmi az eszedbe?  
Ajj, de aranyosak azok a cicák! – állapodott meg végül a harisnyáján a tekintete, és jól el is határozta, hogy az Ádám nélkül töltött perceket az állatos ruhanemű tanulmányozásával fogja eltölteni.
Szerencséjére, Ádi nem sokat időzött. A tányérok aprót koppantak az asztalon, a lányka pedig felnézett az előtte mosolygó békára.  Brekk.
- Köszi! – mosolygott a fiúra. Kicsit megkönnyebbült, most, hogy Ádám itt volt vele. Valahogy könnyebb volt így minden. Leszámítva a folytonos elpirulások megszüntetését.
A marcipán állatkát gondosan levette a szelet tetejéről, majd ő is nekilátott a tortának. Közben – akárhányszor csak büntetlenül megtehette – a fiúra pillantott, szigorúan csak addig, amíg ő nem figyelt rá.
- Szép lett nagyon… - válaszolt a kérdésre, rövidke körbeszemlélődés után. Az igazat megvallva – de ezt nem fogja bevallani senkinek! – nem is emlékezett a régi kinézetre. Ő nem gyakran járt a cukrászdában, ha sütizni szeretett volna, akkor az esetek többségében a Pillangóvarázst választotta. Csongi is ott dolgozott ugyebár.
A következő kérdésre megállt kezében a villa, ő pedig elgondolkodva összevonta szemöldökét.
- Öhm… az előbb azt mondtad, hogy kapunk valami kísérleti italt… vagy, vagy…? – Igazából ő is teljesen belekeveredett már a dologba. Simán előfordulhatott az is, hogy ő kuszálta össze a mondatokat, vagy csak simán félreértette a mondatot.
- … ééés… mi van, ha az az ital, amit még tesztelnek, békává változtat...mondjuk? – emelte fel a fejét, próbált komoly aggodalmat mutatni, ám szája szélén ott bujkált az a kis mosoly…
És ez bizony az iménti hülye megszólalására tett mentés akart lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Én is örülök.
De ezt csak úgy magában merte kimondani. Gondolatban sokkal bátrabb volt a lány, néha azt kívánta, bárcsak a fejébe látnának az emberek a megfelelő pillanatokban, úgy legalább nem kellett volna megküzdenie a kommunikációs defektjeivel. Bár, néha annyira kuszák voltak a gondolatok, hogy Abi is alig bírta követni őket.
Most is össze-vissza volt kicsit minden. És mégsem. Nehéz volt rá magyarázatot találni.
Zavartan nevetett Ádi frappáns válaszára a titkos italokat illetően. Rendesen el is pirult a lányka. Nem mert a fiúra nézni, már amiatt is zavarban volt, hogy zavarba jött az előbb. Helyette ismét a süteményre koncentrált, mintha azon múlna az élete, hogy milyen pontosan választja le a villával azt a kis falatot az egészről.
Épphogy a szájába került a narancsos csokicsoda, Ádi kijelentette, hogy gyereke lesz. Abi a hírt heves köhögőrohammal reagálta le, majd szalvétáért nyúlva lerepítette az asztalra szerencsétlenül letett villáját, pár "szabadok vagyuuunk" ujjongást hallató sütimorzsa társaságában, a földre. Szerencsére a cukrászda eléggé tele volt ahhoz, hogy az evőeszköz landolását csak kevesen vegyék észre. Abinak az is épp elég volt, sőt.
Közben magyarázatot is kapott az iménti kijelentésre. Ő is szívesen magyarázkodott volna, hogy nem azért kezdett ám el köhögni, és nem azért repítette el azt a szegény villát, mert... mert Ádám azt mondta, amit. Nem, nem ám.
Megsemmisülten ült ott, nem is mert felállni.
Most biztos idiótának nézi őt Ádám.
Nem mintha nem látta volna még bénázni őt a fiú. Csak az eddig Abinak nem tűnt fel. Ám most minden olyan iszonyatosan fontosnak tűnt, mindent felnagyított... nagyon nem szerette volna azt, hogy Ádám meggondolja magát és visszavonja, miszerint örül, hogy itt van, vele.
Nem szólalt meg inkább, csendesen nézte végig, ahogy az italt elé teszik, az imént elejtett villa társaságában.
Egy halk köszönöm. Pohárbámulás.
Senki nem készítette fel. Senki nem mondta el neki, hogy ilyen rettentően szerencsétlennek fogja érezni magát.
Jó, igaz, ki is figyelmeztethette volna őt? Hisz senkinek nem mesélt még arról, hogy őt bizony életében először randira hívták. Talán jobb is.