Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Többször is az órámra néztem, mert engem korábban engedtek el és hét után jelenésem volt, de előtte nem ártott volna valami kaja. Ki hitte volna, hogy már az első estémen meló után a pizzázóban fogok várakozni, egy dobozra várva? Szóval bejöttem rendelni, miután rá kellett jönnöm, hogy kié is a hely, aztán utána hazasiettem, hogy lezuhanyozzak és átöltöztem, hogy azért valahogy ki is nézzek, a szoknyám meglehetősen megviselt állapotában volt. Még a hajam is megmostam, szóval úgy éreztem most magam, mint aki egy álomból lépett ki, bizony. Bár tény, hogy a ruháim kicsit túl sokat takartak a megszokotthoz képest, de épp jó volt így is.
Végre kiadták nekem a dobozt, én pedig elbűvölő mosollyal megköszöntem, miközben felnyitottam. Ekkor hervadt le a mosoly az arcomról és a kis tinifiú felé fordítottam a dobozt a szív alakú pizzával.
- Ez úgy néz ki, mint ami diétás? Mondtam, hogy szénhidrátmentes tésztából kérem. De igen, mondtam - komorodtak el a vonásaim egyre jobban, ahogy pislogás nélkül meredtem a srácra. Nem, nem történt ilyen, a kaja tökéletes volt, pont olyan, amit kértem. Extra feltéttel, szív alakban. De beszélnem kellett az öcsipókkal és a kissrác nem volt túl készséges. - Nem érdekel. Beszélni akarok a főnököddel, méghozzá most, ha nem akarod, hogy rátok hívjam az ANTSZ-t!
A srác tök megszeppenve remegett meg egy pillanatra, miközben hátrasietett a konyhába, én pedig visszacsuktam a dobozt, elégedetten elmosolyodva, amint becsukódott az ajtó mögötte.
- Mit nézel így? Te sosem hajtottál még ingyen cuccra? - kérdeztem flegmán, de a kiscsaj valami olyasmit mondott hogy "ciki", mire teljesen felé fordultam és nem kicsit fölé magasodtam. Szerintem összeszarta magát. - Tüncike, a saját dolgoddal foglalkozz. Az olyan lányokat nyelem le keresztben, reggelire, mint te.
Aztán a kissrác visszatért hátulról és intett, hogy kövessem, én pedig a magassarkúim ütemes koppanásától kísérve sétáltam hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ritkán szoktam ennyire durván kamuzni, de most szemrebbenés nélkül megtettem, miután a srác azt mondta, hogy a főnökével nem lehet csak úgy beszélni. Komolyan, mintha maga az angol királynő lenne az öcsikém, akinek éppen nincsen fogadási-ideje. De most kicsit kivillantottam a fogam fehérjét a megszeppent tinédzserre, aki hirtelen már sokkal készségesebbnek mutatkozott azt illetően, hogy találkozhatok-e a helyi főnökkel.
Még fújtattam egyet a kiscsajra, majd a strasszos topogóimat szedve bekopogtam a folyosón a sráccal.
Az öcsém háttal állt, fel sem pillantott, elfoglaltnak tűnt, ami furán idegen tőle. De nagyon jól állt neki, egy kicsit el is kellett mosolyodnom, mert úgy nézett ki, egyben van az élete és boldog.
- Kisasszony! Hát ilyet sem mostanság hallottam - nevettem fel kicsit, de aztán megpaskolgattam a srác arcát, összecsücsörítve az ajkaimat. - Jaj, nyuszkó, édes vagy, kösz a kaját, nagyon királyul néz ki. Bocs a kis félreértésért.
Aztán intettem neki, hogy húzzon el, de erre csak aztán volt hajlandó, hogy Ari is engedélyt adott neki. Én meg ledobtam a kajámat a szekrényre, mielőtt még széttártam volna a karjaimat széles vigyorral és két lépéssel ott is teremtem, majd szorosan átöleltem. Majdnem egy szemmagasságban voltunk, csak hat centivel volt magasabb nálam, de szélességre bőven vert rám. Jó kiállású fiú volt.
- Mi van tökikém, nem örülsz nekem? - nevettem el magamat, nyomva két hatalmas puszit az arcára. Nagyon hiányzott már nekem, nem is tudtam volna tagadni. - Hát milyen elegáns vagy!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szakácsfiú elég bizonytalannak tűnik, mintha nem akarná elhinni, hogy nekem jogomban áll kettesben maradni az étterem tulajával. Na, nem mintha akkora veszélyt jelentenék rá, ha én nem vagyok, valószínűleg meg sem érte volna a felnőttkort.
- Túlzás, hogy tudom, de sejtem - vágom zsebre a kezeim, kissé előre tolva a csípőm, miközben hátrébb dőltem a felsőtestemmel, mint aki így egy lépés távolságból nem látja elég jól. Pedig sok dolgot mondhatunk el rólam, de hogy ne lennék jó megfigyelő, azt nem.
Látom rajta, hogy zavart, de szeretném, ha ez elmúlna. Ha csak simán olyanok lehetnénk, mint egy normális testvárpár és nem kellene folyamatosan azon rágódni, hogy melyikünk tipor a másik lelkébe és éppen aktuálisan mivel.
- Megvolt az első munkanapom. Itt fogok dolgozni a hivatalban. Azt mondták, hogy meglátják, megbízható vagyok-e újra. Talán visszakapom a régi állásom - vonok egyet a vállamon. Ő az első, akinek elmeséltem. Nem igen volt olyan, akinek eddig ezt elmondhattam volna és kicsit hiányzott is, hogy megint mindent megbeszélhessünk. Olyan volt, mintha kicsúszott volna a kezeim közül.
Leülök inkább a székre, ami úgy tűnt, a legstrapabíróbb a helyiség szedett-vedett dolgai közül.
- Helyes, az egyik ismerősömhöz megyek, nem szeretnék üres kézzel beállítani. - Még fel is horkanok kicsit, mintha abszurd is lenne az elképzelés. Más részről csak tudom, hogy Bence hajlamos olyasmikről elfelejtkezni, mint emberi szükségletek. - Sok pénzed ölted bele a helybe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Még szerencse, hogy nem akarok tetszeni neked - horkanok fel, mert az utolsó ember a földön, akinek imponálni akarok, éppen előttem áll. Más kérdés, ha tudná, hogy éppen váltásruha van a táskámban, hogy átöltözzek, mielőtt Bencéhez megyek, most ki lenne akadva. Márpedig át fogok, mert tetszeni szeretnék neki.
- Eddig is eléltem, szóval valahogy nem tudok rajta stresszelni, öcsipók. - Azt kéne mondanom, hogy sajnálom, de a tény, hogy cseszeget, nem igazán arra késztet, hogy megalázkodjak előtte. Volt, amikor tényleg nem voltam büszke magamra, de most nem érzem, hogy lenne miért szégyenkeznem.
- Csak bemutatkoztunk, nem tudok nyilatkozni.
Nem volt unszimpatikus, de nem azt mondom, hogy most azonnal a legjobb barátomnak akarom őt tudni. Nem szeretem keverni az üzletet és a magánéletet, ha nem muszáj, bár voltak évek, mikor ebben nem volt választásom. Bence is így jött az életembe, legalább valami minimális élvezeti értéket cseppentett bele.
- De még milyen! Ma találkoztunk munkában és rá kellett jönnöm, hogy milyen rég nem is láttam -  vonom meg a vállam megint, holott van egy olyan érzésem, hogy ez is fel fogja húzni, de én vagyok az idősebb, azt csinálok, ahol, akivel, amihez kedvem van.
Valahogy sejtettem, hogy ennyi pénzét ölte bele és nem is lepődöm meg, ahogy elhangzik. Nem tolom az orra alá, hogy ha nem megyek el táncolni és nem találkozom Bencével, akkor most nem lehetne meg ez a helye, sőt, még mindig lent lennénk mindketten a pöcegödör alján.
- Ha kell egy kis plusz, szólj- nézek rá rezzenéstelen arccal. Komolyan gondolom, elég sok pénzem volt még elrakva a bankba, szóval nem lenne gondom vele.
Hagyom, hogy megöleljem, a fejem a vállának döntve kicsit, miközben lazán átölelem, hiányzik kicsit a régi idő, mikor még rendesen megvoltunk.
- Én is szeretlek, Töki - veregetem meg a vállát kicsit.