Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Van barátnőm.
Ez az első reakcióm, arra, hogy valaki leül mellém, majd átölel. Vannak ilyen első- meg másodéves kislányok, akik nem az, hogy vihognak, amikor meglátnak meg összesúgnak, esetleg szerelmes levelet írnak, hanem igyekeznek odaosonni hozzád, meg közös képet akarnak csinálni veled, aztán megtervezik az esküvőtöket, meg a gyerekeitek kinézetét. Eléggé ijesztőek, és az is, hogy nekem van két ilyen rajongóm. Rendesen kettő. Ráadásul barátnők. Nem is értem, hogy mit hisznek. Tizennégy évesként majd ők kellenek nekem. Fanni és Lina után, Kamilla helyett. Valószínűleg. Kinyitva a szemem pillantok le a lányra, hogy a szemébe is megmondjam, hogy sipirc van, és akkor, ahogy lehajolok, érzem meg az illatát, és mosolyodok el kicsit.
- Szia.
Nyomok egy puszit a feje búbjára, csak utána húzom ki a fülemből a zenét. Mivel hangosan szólt, így nem teljesen hallottam a kérdését, de azért össze a tudom rakni. Feltételezhetően azt kérdezte: "Mi a helyzet?"
- Fanni a Navinéből átment a Levitába, szóval már csak a Rellonnak kell összejönnie, és elmondhatom magamról, hogy ágyba vittem az összes házat.
Nagyon, de nagyon rossz poén ez tudom, de azt is, hogy ez olyan, amivel egyrészt elindíthatok egy tisztázást, ami a kapcsolatunkat illeti, másrészt, elterelhetem a gondolatait, nehogy észrevegye, hogy velem valami nem oké. Ezen túl pedig egy újabb bizonyíték arra, hogy tényleg nagyon rossz a humorom. Szorosabban ölelem magamhoz, és egy kicsit lejjebb csúszok, hogy majdnem egy vonalban legyen az arcunk.
- Kérsz az enyémből vagy rendeljünk neked valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Szia.
Mosolyogva adom meg a jól megérdemelt másodikat is. Na tessék, hogy mik vannak, ugye? Ha valaki egy fél évvel ezelőtt azt mondja, meglesz a gyümölcse a dolognak, akkor biztos, hogy kinevetem. Aztán láss csodát, most mégis itt vagyok, és úgy ölelem, mintha attól félnék, ha nem teszem, elnyeli a föld. Remélem nem így lesz, nem tudom, mit kezdenék akkor, ha ő nem lenne már része az életemnek. Szeretem őt, mint barátot, mint nőt, mint társat, attól a pillanattól, hogy a beosztásunkra várva megláttam őt. Nem tudtam se a nevét, se a jellemét, de a tekintete mindent elárult, és kiváltott belőlem egy olyan különleges ragaszkodást, melyet nem is tudtam, hogy belőlem ki lehet váltani.
- Muszáj lesz valamit kitalálni. Az életem tragédia, se Loveguardokkal, se Eszterházy lányokkal nem fekhetek össze, mert rokonok. Mondjuk a Loveguard nem biztos, de a másik tuti, pedig azt hallottam, hogy amit Dia tud, azért megéri kockáztatni.
Nem, fúj, nem. Eszemben sincs. Hát együtt töltöttük a gyerekkorunkat, nekem a lányok olyanok, mintha a testvéreim lennének. Halál biztos, hogy soha, semmilyen körülmények között sem tenném ki magam annak, hogy a rokonsággal kezdjek kapcsolatot. Akkor inkább ne legyen senkim sem.
- Ezt nehéz megfogalmazni. Nem szeretném, ha ostobának néznél.
Mégis erőt veszek magamon, kicsit feljebb csúszok, és magamhoz veszem a táskámat. Rutinmozdulatok. Cipzár nyit, jegyzetfüzet elő, üres oldalt keres - nyilván a korábbi verspróbálkozásaimat nem mutatom meg neki, mert róla szól a legtöbb -, tollat elő, még a kikattintásnál sincs baj, de aztán elkezdem leírni a nevét. Ha valamire, hát a szép írásomra mindig büszke lehettem, az ívelt hurkokkal, mintha rajzoltam volna a szöveget, és most egyszeriben megint érzem, ahogy a görcs belenyilall az ujjaimba, mintha elakarnának törni. Szó szerint el kell dobnom a tollat mely koppanva hullik a földre, nem messze a lánytól, míg a Farkas szó szinte olvashatatlanul néz farkasszemet velünk.
- Nem megy, már hetek óta. Mindig ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nagyon nehéz.
A mondatot itt zárom, bár fejben van tovább is. Ő valószínűleg arra következtet, hogy az, ami miatt görcsölök, nehéz, de ez nem igaz. Pontosabban csak részben igaz. Nehéz mellette lennem, mert hét éve erre várok, mindig őt képzeltem a lányok helyébe, akikkel - leginkább szerződéses formában - együtt voltam, és most, hogy itt a lehetőség, mindent akarok, de nem merek semmit, mert nem akarom elkapkodni, elriasztani. Tudom, hogy neki ez nem könnyű, és tudom, hogy nem szándékosan nehezíti meg az egészet, de mégis úgy érzem, hogy ez egy küzdelem.
Boldognak akarlak tudni. Ez a gondolat mindig itt motoszkál, hol tudatosabban, hol kevésbé, de most először bukik ki majdnem hangosan, és folytatódik a fejemben úgy, hogy: bárcsak önfeledten boldoggá tehetnélek. Nagyon félek, hogy nem vagyok eléggé jó neki, hogy nem csak a nyugalomvágy miatt stagnálunk azon a ponton, ahol öt évet lehúztunk. Néha még én sem tudom, hogy ez most mi. Szeretem őt, nagyon szeretem, az életemnél is jobban, és ezért még jobban aggaszt a tény, hogy meg tudom-e tenni, hogy képes vagyok-e tényleg maradéktalanul boldoggá tenni őt. Csak remélni tudom, hogy igen.
- Okkal van, azt hiszem.
A pulóverem bal zsebébe mélyesztem a kezem, onnan húzom elő a gyűrt, sokszor forgatott levelet, melyben leírják, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rájuk az Egyetlen dobbanásig és a Pillanat is. Az utóbbi cím nem teljesen releváns, de ezt adták neki, és szerintem jobban illik, mint a saját ötletem.
- Csak kritikát akartam kapni, hogy jobb lehessek.
Teszem hozzá csendesen, mielőtt még lenne esélye beleolvasni. Nem nézek rá, inkább a felettünk átszelő kékes függöny mintáját vizslatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igen, ez szerencsés. Képzeld el, ha nem lenne oka. Biztos, hogy azt hinném, valami nem működik nálam.
Velem sem könnyű, mert eléggé könnyen magamba fordulok, és igazából, ha most fognám magam, és vége lenne az életemnek - részben az ilyen könnyed lételengedési problémák miatt is tértem vissza ide -, akkor ideig-óráig lenne csak szó rólam. És mit mondanának? Valami ilyesmit: "Kedves fiú volt", meg "Jól terhelhető", mert biztos vagyok benne, hogy Jonathan az ő kimért stílusával ezzel a kijelentéssel fejezné ki a hiányomat. Aztán mondanák még azt, hogy: "Segítőkész", "Jó tanuló", csupa klisés dolgot. Az elején talán nem értenék, a végén meg már csak az maradna, hogy "volt", aztán elülne végleg a dolog. Nem maradna semmi utánam. Anyám szomorú lenne, a húgom is. Aztán utóbbi férjhez menne, én meg a túlvilágon fohászkodhatnék, hogy egyik gyereke neve se hasonlítson semmennyire se az enyémre. Szerintem ez a legrosszabb, amit tehetünk. Valakiről elnevezni a gyerekünket, aki után csak fájdalom maradt. Ha nincs miért küzdenem, akkor tényleg elég könnyen fordulok át depresszióssá, letörté, szürkévé. Mikor elmentem innen, mikor új életet akartam kezdeni, a Kamilla utáni sóvárgás nélkül, akkor tört rám ismét ez a jól ismert érzés. Pontosabban egyszer nyáron is, mikor reméltem, hogy válaszol, mikor úgy tűnt, hogy szóba áll velem. Aztán az egyetemen, az órákra járás helyett írtam, róla, miatta, neki. Azért mentem oda, hogy ne legyek vele, és azért kellett visszajönnöm, mert nem bírtam nélküle. A depressziót pedig lehet éltetni, hiszen íme, mind a két kötetet kiadják. Remek alkotások. Pedig ha tudnák, hogy milyen mélyponton születtek. Nem hiszem, hogy ennyire lelkesednének érte.
- Köszönöm.
Nem egy dolgot, ezret is köszönök neki, leginkább azt, hogy itt van nekem, és a tudta nélkül, a puszta létével, a közelségével, a bőre érintésével menti meg nap, mint nap az életemet. Küzdelem elé állít, motivál. Most nem a megszerzésével, hanem a megtartásával. Azzal, hogy többet kapjak belőle, hogy méltó legyek arra, hogy a teljes bizalmába fogadjon. Fogalma sincs róla, hogy mekkora támasz ő nekem, hogy miatta vagyok még itt, hogy miatta nem csináltam ostobaságot. Furcsa ragaszkodás ez, rajongás, szerelem. Sokan nem értenek minket, tudom, hogy többen megkérdőjelezik a kapcsolatunkat. Nem értem, és nem érdekel. Nem mutogatjuk, nem kérkedünk. Tisztelem azokat is, akik világgá kürtölik a szerelmüket, a kapcsolatukat, a boldogságukat, és azokat is, akik csendben élik azt meg. Mi is ilyenek vagyunk, és ezzel nem hiszem, hogy baj lenne. A köztünk lévő kapocs, tudom, hogy erősebb bárminél, és amikor a szemébe nézek, tudom, hogy fontos vagyok neki. Nem kellenek szavak, vagy látványos tettek. Pont így vagyunk jók.
- Remek ötlet. Lesz nyáron egy pár fesztivál. Mit szólnál, ha elnéznénk rájuk?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fannim

Ki hitte volna, hogy mostanra elmondhatom magamról azt, hogy minden házból szereztem már magamnak exbarátnőt. Igaz, ehhez sokban hozzátett az is, hogy Fanni házat váltott. Lehet, hogy mivel ő most kék, illendő volna keresnem egy sárga barátnőt, hogy tökéletes legyen a paletta. Szörnyen ironikus vagyok amúgy a témával kapcsolatban, és humorral igyekszem egyben tartani magam. Eléggé szánalmasnak érzem a történetet, de hát ez van. Túl kell lendülnöm.
Ez most nem olyan könnyű. Fanni és Lina a barátságon túl egyfajta eszközt is szolgáltak számomra, még ha ez csúnya kifejezés is. De így éltem túl, hogy ne tegyek bármilyen ostobaságot Kamilla miatt. A társaim voltak a bajban. Mind a ketten tudták, hogy miért kérem tőlük a kapcsolatot, és nem hittem volna, hogy később ennek bármilyen negatív vonzata is lesz. Linával a mai napig nem tisztáztam rendesen a dolgot, messze is van, de talán egy nap erőt gyűjtök hozzá, és meglátogatom, elvégre megígértem neki. Fannival könnyebb a helyzet, hiszen barátok vagyunk. Számomra ő az egyik legfontosabb ember a világon. Biztos, hogy benne van abban a top tízes listában, akiket például egy zombiapokalipszis idején megmentenék.
Az utóbbi időben mégis távol maradtam tőle is. Teljesen átadtam magam az edzésnek, és a fájdalomnak, mely az estéimet kitette. Az elején azt hittem, meghalok, ez van, ha valaki vagy hús évig csak vegetál, és az összes mozgása kiteljesedik a kastély folyosóin való haladásban. Most hirtelen akartam néhány hét alatt sok évet behozni, és ez nem egyszer okozott olyan fájdalmat, hogy azt hittem, nem lesz holnap. De jót tett. Erősebb lettem, és határozottabb. Most is, mikor felé haladok, a mélykék pólómban és a sötétbarna nadrágomban, olyan határozottságot érzek saját magamban, mely korábban elképzelhetetlen lett volna.
- Levitásnak öltöztem.
Még egy halvány mosolyt is kifacsarok magamból, ahogy széttárt karokkal megállok előtte. Lehajolok, és csókot nyomok a homlokára. Szeretem és védelmezem őt, mindig. Helyet foglalva közelebb húzom a krumplit, és kérdés nélkül veszek belőle egyet.
- Azt hallottam, hogy újratárgyalják a kentaurok ügyét, de nem igazán lelkesek a témában, mert kötelező viselkedési formákat akarnak előírni nekik.
Elhúzom a számat, miközben a menüt húzom magam felé. Teljesen feleslegesen nézek rá, tudom, hogy carbonarat akarok enni, de azért adok esélyt másnak is. Végül azonban a tekintetemet visszaemelem Fannira.
- Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fannim

- Mindent a kedves ügyfélért.
Teljesen tudatos választás volt, azt hiszem. Az első három darab az új ruhatáramban a barna nadrág, a kék póló és egy ugyanilyen zöld póló. Mondjuk utóbbi a szememhez nem, de a házamhoz megy. Nem tudom, egy elsőéves mondta, miután úgy nézett rám, mintha szellemet látna. Legalábbis én így fogtam fel, aztán elmesélték, hogy teljesen belém van szerelmesedve. Pont ez az életcélom, a tizennégy évesek szerelmévé válni. Szerintem az már pedofília. Tuti, hogy törvénytelen, mert még kiskorú, nem is fiatalkorú. Ha legalább már tizenhat lenne, azt mondom, elgondolkodtató. De nem, nagyon nem. Szóval nem illik a szememhez, nem is fogom akkor nagyon erőltetni. Pedig amúgy szeretem a zöldet.
- Nonszensz. Hogyan gondolhatják egyáltalán, hogy ennek van jövője? Egy egész kultúrát kiirtani és a helyébe egy másikat telepíteni. Így elveszik az érték, a hagyomány. Kiszakítunk csak egy darabot a világunkból.
Nagyon fel tudok mérgesedni az ilyesmin. Nem lenne szabad ennek így történnie, mert ez nem természetes. Mondjuk én a területkorlátozással sem értek egyet, tekintve, hogy eleve korlátozással indult, és nem úgy, hogy üljünk le, és beszéljük meg, hogy nem kell nyilat ereszteni feltétlenül az eridonos fejébe, csak mert hangos. Nem, eleve korlátozunk. Persze, hogy az ilyen lépések miatt meg elharapózik az egész helyzet. Néha annyira logikátlannak látom a történelmünket, hogy nagyon. Viszont most nem ezért vagyunk itt, hanem mert végre van alkalmunk egy kicsit beszélgetni. Hiányzik a társasága, az, hogy a hasonló nézeteinket és az életünket megosszuk. Imádom a lényét, a felfogását, és szükségem is van rá, hogy együtt legyük, mert ilyenkor feltöltődök.
- Dehogy. Furcsa a gondolat. Nálad is és azt hiszem nálam is. Te kék lettél, és prefektus, én meg zöld és prefektus. Baj van a világban Fanni, hatalmas nagy baj, azt hiszem. Hogyan történt?
Nem beszélgettünk még erről sosem, de mindig érdekelt, hogy mások is úgy lettek-e prefektusok, mint ahogy én, vagy náluk másként zajlott. Azt tudom, hogy az Eridon pályáztat, és azt hittem, máshol is ez történik, aztán rellonos lettem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ami tegyük hozzá egy nagyon szép erény. Sokan manapság nem értékelik a gesztusokat, mert mondjuk nem eltalált a dolog. A minap láttam egy kislányt, az édesanyja vett neki unicorn-t, tudod, azt a szivárványos, édes pattogatott kukoricát.
Egy pillanatra megállok, ahogy megkapom az ebédemet, hálásan megköszönöm, és csak utána fordítom vissza a tekintetem Fanni felé. Közben a villámat is a kezembe veszem, és elégedetten szúrom a tészták közé.
- A kislány meg egy kuma szó nélkül elvágta magát, és olyan hisztériát rendezett, hogy ő nem unicorn-t kér, hanem unikornis alakú gumicukrot, hogy én szégyelltem már magam miatta, meg szegény anyukája is. Eszembe nem jutott volna soha ilyet tenni, pedig én egy hangos lánytestvérrel nőttem fel, eleve elnyomott életem van.
Nem bánom amúgy, nem is szoktam soha panaszkodni, jó ilyen megjegyzéseim vannak, de aki ismer, tudja, hogy ez csak olyan tetetett dráma. Nem cserélném el az életem, nem akartam soha, hogy fiúvá változott, vagy bármi ilyesmi. Szerintem az egész úgy jó, ahogy van.
- Egyetértek. Megint előjött a ki ha nem mi, a tökéletes emberi faj szindróma.
Nem egy ilyen megnyilatkozásuk volt már, és nagyon utálom. Nem is kellene nekem ilyenekkel foglalkoznom, de a szüleim mellett is és aztán Fanni mellett is egyre erősödött bennem az, hogy nincs ez így jól. Nem röstelltem egyszer sem felemelni a hangom, vagy megosztani a nézeteimet. Szerves részévé vált ez az életemnek, és azóta is  rendszeresen követem az aktuális kérdések alakulását.
- Felelősségteljes közösségi munka. Eléggé ijesztően hangzik. Túl sok időt töltesz távol a szüleidtől. Hallottam viszont, hogy a nagypapád emlékére alapítottak egy ösztöndíjprogramot. Ez nagyon szép gesztus.
A kérdésére, hogy én mit csinálok, amikor nem itt vagyok, szépen beveszek egy falatot a számba, és komótosan meg is rágom, mielőtt válaszra nyitnám a számat.
- Eléggé pocsékul állok éppen az élethez. Az írással gondjaim vannak, Kamillával gondjaim vannak, azt hiszem, boldogabb volt akkor, amikor csak plátóian szerettem, nem tett jót a kapcsolatunknak, hogy együtt vagyunk. Vaaaagy nem tudom. Olyan érzésem van, hogy nem boldog, el kellene engednem, de olyan önző vagyok, mármint ő Kamilla… nem tudom elengedni őt.
Ez amúgy tudom, hogy tényleg egy nagyon önző dolog, és tényleg nagyon rosszul is érzem magam miatta, de tudom, hogy amíg ő nem mondja, hogy legyen vége, addig nem tudok neki véget vetni. Nem lehet.
- Egy csődtömegnek érzem magam, leginkább.