Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ma elsődleges célom lemenni a tavacskához. Talán az utolsó meleg napunk van, így muszáj kihasználnom a jó időt, és nem bent tespedni a szobában vagy a tantermekben. Ráadásul még szombat is van, amiért már aggódnom sem kell, hogy rosszul cselekszem.
Utam a falun keresztül vezet, és rájövök, hogy sok mindent fent hagytam a szobámban. Kaját, meg hűvös üdítőt. Akkor viszont már egy fagyi is belefér, szóval irány a cukrászda!
Hevesen nyitok be az ajtón, ahol megkönnyebbülve éri el a hideg levegő a tüdőmet. Néhány lélegzet, hogy aztán kissé lehűlve sétáljak a pult elé, ahol mosolygós lányka áll a segítségemre.
- Szia! Kérek szépen két hűtött üveg limonádét, két darab epres-meggyes muffint, meg lesz egy három gombócos málna-bodza-citrom fagyi.
Adom le a rendelésem, hogy gyors kiszolgálás és fizetés után helyet keressek. Nem akarom, hogy elolvadjon a fagyim, mire odaérnék a tavacskához, bár ez marhaság, lévén minden adag mágiával van átitatva, hogy ez ne fordulhasson elő. A normális, emberi viselkedés azonban ezt diktálná, az pedig, hogy elég időt töltöttem muglik között, bőven elég tapasztalatot nyújtott ehhez... Ezen mosolyognom kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mintha csak egy gyümölcsösben lennék, úgy érzem magam a fagyi fogyasztása közben. A citrom héja enyhén kesernyés íze teszi az ízt teljessé, pont ahogy szeretem. És most már társaságban. Hideg üdítővel.
- Persze, foglalj csak helyet. Én is ugyanezért ültem le.
Rángatok valami mosolyszerűt a kinézetemre, mert ebben a hőségben még az is fájdalmas. Bleh, utálom a 30 foknál melegebb időjárást. Most meg van vagy 40.
- Gondoltál már arra, hogy lemenj a tópartra? Bár strandolni egy cseppet kicsi, de azért hűsölni tökéletes hely.
Csak azért "jut eszembe", mert nekem is ez lesz a célom. Most, hogy kissé lehűltem, a sütik és a hideg üdítő már mehet is a táskámba, ahol a sütemény tuti felmelegedne.
- Megfognád nekem egy percre?
Nyújtom a nő felé a fagyimat, amiből már csak kettő van meg...
Ha segít, akkor nyugalommal, ha nem, akkor csak letéve az asztalra kezdem el babrálni a tatyót, ahova a pálcám rejtettem. Egy-két varázslat, és máris biztosítva van, hogy nem lesz gondja az ételeknek, míg leérek, és ráadásul még hidegek is maradnak. Tökéletes kombináció.
- Hogyhogy szombat délután nem hűsölsz, hanem... hát... szóval érted.
Célzok arra, hogy járkál, és kering a faluban. Nem láttam még a suliban, szóval valószínű, hogy már felnőtt, akkor pedig a hétvége a szabadság ideje. Ahogy nekünk is, de ez egy kicsit más szitu. A felnőtteknek néha mást jelent a pihenés szó, és most van egy olyan érzésem, hogy vele kapcsolatban jó a megérzésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Eszembe sem jut, hogy a tóparti felhívás egyben meghívóként is üzemelhet, így kissé furcsa, hogy egyszer csak feláll és elindul kifelé. Nekem még szükségem lesz egy kis időre.
- Ha egy pillanatot vársz, máris mehetünk.
Kérek még néhány percet, hogy megduplázzam a süti és üdítőadagot, mert azért mégiscsak jobb úgy kimenni, hogy ezekben nem szenvedünk hiányt. Pluszban én farkaséhes vagyok...
Már kilépünk az utcára, mikor eszembe juttatja, hogy az illem minden fajtáját mellőztem egészen idáig. Nincs szabad kezem, szóval azt most nem nyújtom felé, amiért elnézést kérően nézek rá, de azért a többi még belefér. Simán...
- Én Zoé vagyok. És még az iskolában tanulok. Szeretem a pillangókat.
Igazán lényegtelen, de nekem fontos információ, ha már a bemutatkozásoknál tartunk, még akkor is, ha ezzel megölöm a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még a téren...
Nem kell menekülnöm. Bár, mit is vártam volna mást. Szánalmas tudok néha lenni. Annak ellenére, hogy legszívesebben bőgnék, mint akinek éppen most halt meg valakije. Még a térdeim is felhúzom magamhoz, így könnyebb elviselni a magányosságot, ami most tökre nincs meg. Már hajtanám le a fejem, amikor (nekem) kissé hűvös ujjak emelik fel a fejem. De csak egy pillanatra. Reflexből nézek tök más irányba, pedig jó lenne róla leszokni. De nem ma...
Pár másodpercig még a lélegzetem is visszafogom, nem szeretem a közvetlen kontaktust, aztán sikerül kifújnom azt a "slukkot". Amikor pedig felnézek, már senki nincs ott. Ő, talán Choi a keresztneve, nem tudom, már sétál. Valamerre. Jahhh, hát a limonádém fele.
Muszáj mennem, megígértem, és különben is, semmi katasztrófa nem történt a magam baromságán kívül, úgyhogy píísz van. Akkor kezdjünk lépdelni.

Cukrászda előtt...
Nehezen érem be a már említett személyt. Nem sétál gyorsan, csak, talán, hát nem is tudom. Kellett pár perc, amíg rendbe pofozom magam...
- Itt finomak a teák.
Mondom tapasztalatból a cukrászda előtt, ahol beérem Choi-t. Nem régen voltam itt, Evana társaságában. Szeretnék bemenni, és megkóstolni azokat a specialitásokat, na meg azt az asztalt is védőpajzsnak.
- Bemegyünk?
Nézek fel, még mindig kissé letargiásan, de már a finomságokra gondolva, amik bent vannak. Nyamm. Nyamm. Nyamm. És még mindig nyamm. A nyál is összefut az ember szájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hirtelen fogalmam sincs, hogy függ össze a limonádékérdés és a tea, valószínű, hogy én hibáztam. Nem úgy akartam mondani, amit, hogy félreérthető legyen.
- Jaaa... Jaaaa! Nem úgy. Finom a tea, már kóstoltam, de maradnék a hidegnél.
Esik le jó látványosan a tantusz, immár szóban is, és nem tudom titkolni a hülyeségem. Próbálkozni viszont lehet, így az első adandó alkalommal elindulok befelé. Már meg sem lepődöm azon, hogy mehetek előre, szóval csak szimplán belibbenek, rávágva az előző kérdésre a választ.
- Ablak. Mondjuk az, ott.
Mutatok valahova a helyiség végébe. Az utcára néz, amit nagyon szeretek. Néha vicces tud lenni, hogy mit csinálnak a járókelők, anélkül, hogy tudnák, bentről árgus szemek követik őket. Persze, nem mindenki csinálja ezt, de én köztük vagyok. A hűsítő nedű gondolata szinte gyerekes viselkedésre késztetne, ha engednék neki, de nem teszem, szóval a kulturált magatartásom megmarad. De akkor is, alig várom azt a pohár limót. Furcsa, mennyire gyerek tud lenni az ember, akárhány éves is, hogyha valami finomról vagy kellemesről van szó.
Leülök a messzebbi székre, így sanszosan szemből figyelem, ahogy a cukrászda népessége mozog, Choi pedig merre tart. Türelmes leszek, most kivételesen, de csak érjen már ide, rendeljünk, fogyasszunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minden probléma megoldódik vagy így vagy úgy, hogy aztán átadja helyét egy másiknak. Az élet hatalmas körforgása...
Limonádé, tea, kakaó, forró csoki, és minden hasonló termék illata érződik a levegőben. Kellemes, nagyon is, és pompásan elvagyok ennek élvezetével, semmint minden mással, mondhatni, automatikus védelmi reakció. Felkönyökölök az asztalra, ami tökéletes helyen van, véd és egyben lehet rajta tárolni dolgokat, bár ez számomra a legkisebb plusz benne. Felszabadító érzés.
Az viszont már cseppet sem könnyű, hogy mit rendeljek. Tudom, tudom, a vérnarancsos limonádé lesz a terítéken, vagyis azt kívántam meg, de jó azért még átgondolni egyszer, kétszer, vagy akár többször is, hogy mire adok ki pénzt.
- Persze.
Villantok egy tőlem telhető legbarátságosabb mosolyt...
- Miben gondolkodsz? Tea, kávés, kakaós, vagy milyen meleg ital?
Még az itallapot is kinyitom, hogy megnézhessem, mik vannak, és egyre jobban csábulok a teák irányába. Na meg persze azért is, mert nem tudom pontosan, hogy mire gondolt Choi, amikor segítséget kért. Lehet, hogy választani nem tud, de az is meglehet, hogy nem fogja érteni a kínálatot. Megesik. Viszont így tippem sincs, mit csináljak.
Éppen ezért az ujjaimat kezdem tördelni, és babrálni velük az asztalon, csak azért, mert nem akarok idiótának tűnni. Mondjuk lehet, hogy pont ettől nézek ki idiótának. De hát ez van. Ilyen az élet... Kérdés, hogy mennyi ideig hagy szenvedni a srác, vagy optimistán nézve: mennyi idő múlva szed le az akasztófáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Zöld tea. Az fincsi. Lehet, hogy beruházok arra is. De legalább kiderült, miben kéri segítségemet. Értelmezni az étlapot. Hát, akkor lássuk, mivel is szolgálnak.
- Van rengeteg gyümölcsös, kb. minden, amit ismersz, van vegyes, ami fehér és zöld tea, ez is teleszórva olyan gyümölccsel, amivel akarod. Én személy szerint inkább a mentát részesítem előnyben, de az nem zöld tea. Igazából olyat kérsz, amilyet akarsz.
Jobban nem tudom megfogalmazni, akármennyire is szeretném. Közben látom a szemem sarkából, hogy az egyik pultos lány elindul felénk, mire megrázom kicsit a fejem, hogy még várhat, fogalmam sincs, mit akarok inni. Vagy enni. Vagy bármi mást elfogyasztani...
- Ideges? Hát, talán. Vagyis nem. Már nem.
Ez sem a teljes igazság, bár egyik kijelentés sem lenne az. Tényleg kezdek lenyugodni, a tördelés már csak pótcselekvés. Vagyis nem. Ez sem igaz. Csak nem amiatt csinálom, mert izgatott vagyok.
- Csak nem tudtam, hogy miben kéred a segítségem.
Ennél őszintébben nem tudok válaszolni, és most, egyelőre még elodázhatom pár másodperccel az esetleges kínos csendet, mert visszatér a szőke pincér. Ránézek Choira, rendeljen ő először, addig is van egy pici időm még rábökni arra, amit akarok.
Ez az idő viszont szintén nagyon hamar letelik, szóval itt az idő...
- Én kérek szépen még egy vérnarancsos limonádét, egy forró erdei gyümölcsös fehér teát, valamint lesz még két eperszelet.
Pf. Pedig a sütit nem is terveztem. Az csak kibukott. Kellemetlenül is érzem magam miatta, de hát ilyen az élet. Mindenem vörös, így kénytelen vagyok magyarázatot adni az előbbiekre. Legalábbis én úgy érzem.
- A sütiket én állom. De muszáj megkóstolnod.
Igazából nem. Csak a másik indokom hülyén hangzott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Zavarbaejtő.
- Annak minimális, vagyis hát, legkönnyebben beszerezhető követelménye egy könyv és egy bögre tea.
Most, hogy egy kicsit belegondolok, nincsenek nagy igényeim. Csak mint egy könyvmolynak, akit semmi más nem érdekel.
A nemértésből viszont totális félreértés lesz, ami megint kissé kellemetlenül érint. Tényleg ennyire rosszul magyarázok magyarul? Meglehet.
- Én sem teljesen. Csak két éve vagyok itt. Úgy értettem, hogy szövegbeli segítséget kértél, vagy nem tudtál választani és úgy. De...
Érdemes nekem ebbe belemennem? Nem, valószínűleg semmi az ég egy adta világon.
- Mindegy. Nem fontos.
Az itallap és a rajta szereplő finomságok elterelik figyelmemet, vagyis remélem, hogy figyelmünket, így nemsokára már a zöld teák adta lehetőségeket boncolgathatom. Odahajolok a lap fölé, hogy megnézzem, mi is van rajta, rosszul jönnék ki belőle, hogyha rábólogatnék valamire, ami tökre nem az, mint amire számítana Choi.
- Mutasd csak!
Nyújtom a lap után a kezem, az enyémet nem nyitom ki, abból úgysem látom, hogy ő mit néz. Ha pedig megkapom...
- Ahha. Ezek lesznek azok.
Nyújtom vissza neki, hogy választhasson, hiszen a pincérnő már közeledik. Gyorsan felveszi a rendelésünket, az én extra sok cuccommal is, ami megint engem minősít. A magyarázkodásom mintha egy vígjáték jelenete lenne, így utólag, szóval csak bólogatok tiszta vörös fejjel, ami, ha még sokáig ilyen lesz, lángra fog gyulladni.
- Nem hiszem, hogy magyar dolog lenne csak, de teában, vagyis nekem limonádéban egyeztünk meg, nem mindegyikben és még mellé sütiben.
Hülye, hülye, hülye. A fejemnek a falban lenne a helye. Minimum háromszor. Nem így akartam ezt mondani meg minden, hiszen a szökőkútnál is... mindegy...
- Ha van időd bőven, ajánlom, hogy kóstold végig a kínálatot. Sütit, teát, kávét mindenképpen.
Az előző alkalommal, amikor lent voltam a faluban, bőven szereztem belőle tapasztalatot, hiszen kétszer jöttem be, és mindkétszer mást rendeltem. Az összes isteni volt. Így pedig bátran ajánlani merem bárkinek.
- Óóó, nézd, jön a süti.
Nem a tea. Neeeem, ugyanmár. A süti. Az a legfontosabb. Azért, hogy elférjen, leveszem a kezem az asztalról, a helyére teszem a lapokat, és még mindig vörös arccal várom, mint egy kisgyerek. El akarom felejteni az előző pár kissé ciki pillanatot, amit a süti úgyis megtesz helyettem, szóval ide vele, gyorsan.
- Köszönöm.
Pillantok fel a nőre, aki idehozta, majd a villa máris a kezemben, hogy nekilássak. De az illem, az illem, akárhogy is nézem.
- Jó étvágyat.
Hajlik felfelé a szám széle, és már csak egy "Rajt" kell, hogy most teljes legyen a boldogságom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Könyvek. Nézzük csak...
- Mindenevő vagyok, bár a horrort nem szívlelem.
Bár néha az életem is egy nagy horror... De ezt nem kell tudnia senkinek sem. Elég, ha én átélem.
Vigyorgásra késztet a fiú olyan... nem is tudom. Csak vigyorgok és kész.
- Majd belejössz egy pár hónap alatt.
Emlékszem, nekem milyen volt a nyelvet megtanulni és viszonylag helyesen alkalmazni. Borzalmas, bár nekem az az előnyöm megvolt, hogy a szüleim támogattak és segítettek, elvégre is, itt nőttek fel, itt jártak iskolába, huszonx évig beszélték anyanyelvi szinten. Nehogy már nekem ne legyen benne a véremben, amikor a nevem is magyar. Bár azért a francia tipikus r betűs akcentus néha még hallható a beszédemben.

...

Tea, kávé, sütemény vagy csak az egyik? Igazán nem mindegy. Legalábbis megtanultam anyáéktól, hogy ismerjük fel az udvariasság, a kellemes dolgok és a bunkó, nyomuló, tapló dolgokat.
- Csak nem akarok a terhedre lenni ennyire.
Vonok vállat, miközben elmondom, miért értem azt, amit, bár általában egyértelmű, hogy a meghívások hogyan értelmezendők. De még mindig megesik, és kell találnom valami középutat, de nem most. Nem akarok ezzel foglalkozni, így a kínálat kerül terítékre, hogy pár percen belül a gyümölcsökkel lehessünk elfoglalva.
Choi épp egy epret vesz a villájára, amiről még nem tudja, hogy mi az. Bár a rendelésem is tartalmazta a nevét, azért nem vagyok én ám olyan gonosz. Kiveszek egy darabot a sütimből. Bár csak ezt lehet most bemutatni, azért mégis aranyos helyzet.
- Ez eper.
Harapok én is bele a zselés finomságba, és érzem, hogy most ennél jobb dolog nem történhetne velem. Kaja, gyümölcs, az eper, és az asztal. Mennyei. Ennek ellenére továbblépek, és a gyümölcs valódi formáját, lebegtetem elő pálcám végéből, amit gyorsan előkaptam. Így talán egyszerűbb magyarázni. Ha pedig rendben vagyunk, akkor utána jöhet az ő áfonyája, amiből teát kért, meg az én vérnarancsom, és a sok erdei gyümölcs.
Mindezt megkoronázom a limonádém hűsítő ízével, mert a teám még forró és nincs kedvem elégetni a nyelvem. A kedvem viszont egyre jobb és felszabadultabb. Minő meglepetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egyetértésem jeléül megint csak bólogatok, és a vigyor is ott marad az arcomon.
- Nincs kedvenc. Egyikből sem. Vannak, akiktől vannak jó és kevésbé jó olvasmányok, sőt, mindenki így van, úgyhogy nincs kedvenc.
Belegondolva tényleg nincs. Szeretek sok mindenkit. Ott van Austin, Rejtő, és még kismillió másik. Nem beszélve az ismeretterjesztő könyvekről vagy a tankönyvekről.
- Ne aggódj, hamar elmegy.
Bár ahogy hallom, felesleges ezt ecsetelni, mert a hangszínéből is leszűröm, hogy ezzel ő is tisztában van. De a bátorítás mindenkire ráfér, ezt a saját bőrömön tapasztaltam.

...

Nem szeretek felesleg lenni, vagy egy nagy kupac krumpli, amit cipelni kell, így a szabadkozásom is megállja a helyét, bár tök mindegy, mert nem téma. Nem vagyok teher. Egy kis nyugalom, és jó hír, amit egy nagy levegővel, és felszabadult kifújással ünneplek. Igazi, királyi örömtűz.
- Akkor jó.
Vigyorodom el, immáron sokadszorra, miközben a gyümölcsöket kezdem el neki tanítani. Helyesen bólogatok, amikor valamit jól mond, és kijavítom, ha nem, de egyelőre nincs dolgom.
Egészen addig érzem ezt, amíg nem kezd el babrálni a papírral. Bár én iszom a hideg nedűt, azért a szemem még működik, és olyan szinten görcsbe rándul a gyomrom, csak úgy egyik pillanatról a másikra, hogy muszáj letennem a poharamat, kissé erélyesebben állítva le az asztalra, mint szeretném. Muszáj lehiggadnom, főleg mert vált. Írni kezd az írólapra, ami némi időt hagy számomra visszatérni a normálishoz. De nem fog igazán menni, egyelőre tuti nem.
Az első az á betű.
Mondom kissé semlegesebben, mint szerettem volna, szóval itt lenne az ideje, hogy normális legyek. De hát tudja, szóval nem is kellene annyira tepernem. De mégis, mert ez vagyok én. Vagy mégsem? Á, már a fene se tudja. Ez megterhelő.
- Egészségedre.
Emelem poharam, amíg ő sütit eszik, de nemsokára ő is már elkezdi a teát, amiből én most iszom a második kortyot, téve arra, hogy még forró, köszönhetően a bögrének, ami megtartja a hőt. Most kell a fájdalom. Ezzel is emlékszem arra, hogy hol a helyem.
Annak viszont örülök, hogy ízlik neki, és kis híján ujjongásba kezdek, hogy sikerül eltalálnia a szót. Bár nem kéne, mert mégiscsak most mondtam el, azért ez nagy szó.
- Látod, nem is olyan nehéz.
Biztatom szóban is, és még egy, bár kissé kemény száj felhúzódást is produkálok. Fú, de nem szeretek kényszerből bármit is tenni, most viszont inkább túl sok bennem az érzelem és gondolat, azért sikerül talán kissé grimasszerűre. Remélem, hogy csak nekem tűnik fel ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Aranyos próbálkozás, de nem történik semmi baj, ha valaki téved, főleg, mert még tanul. Csak vigyorgok egy kört, de nem szólok semmit. éppen elég nehéz lehet elvegyülni a faluban, nem kell, hogy bárki megnehezítse ezt neki.
Emelem poharam, azért ezt még meg lehet tenni illetlenség nélkül is, na meg hát na. A süti és a tea, na meg a limo is fincsi, a gyümölcsök nevei pedig tisztázva. Mint valami lista, amin a következő pont egy kicsit kellemetlenebb, szóval maradjunk még egy kicsit az előző téma végénél.
- Szebben és jobban nem is tudtad volna.
Kellemetlen. Mondhatni, hogy rosszul leszek magamtól, a jópofizós énemből. Böki a csőröm néhány dolog, és lassan elő kéne velük jönnöm, mert a feszélyezettség kezd elhatalmasodni.
- Kérdezhetek valamit?
Váltok szinte rögtön komolyra, mintha villám csapott volna belém, de nem vagyok akkora tök, mint gondolom. Pedig most tuti, hogy gondolom.
Mielőtt viszont bármit mondhatna Choi, ami viszont illetlenség. Ami most nem érdekel.
- Mióta tudod?
A szökőkút óta bennem van a kérdés, és érdekel, mert én nem mondtam neki semmit, és nincs itt olyan túl régóta. Na meg, szinte senki nem tudhatja biztosra, hogy mi van. Szóval vagy elég komoly logikája van, vagy zsigerből tudja az igazságot vagy ráhibázott vagy ránézésre tud mindent vagy esetleg nem tud semmit vagy rosszul gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Naná, hogy magamra gondoltam, de a véleményemet megtartom magamnak. Nem lenne jó, ha most szépen fognám magam, és elkezdenék hegyi beszédet tartani, így inkább befogom a szám, és, hogy tuti ne szólaljak meg, enni kezdek, szélsebesen, miközben néha leöblítem a maradék sütimet pár korty teával, mert a limóm elfogy. És így is, éppen, hogy kitart Choi mondandója végére, amikor is már inkább érdeklődő vagyok, semmint ideges, vagy elítélő, vagy nem is tudom. Olyan... izé...
Kell néhány másodperc is, mire összeszedem magam, mert ezt a hangulatot valahogy oldanom kéne. Egy picit. Minimum...
- Nyugi, én nem köpök tűzgolyókat.
Vigyorodom el, és még megtoldanám szívem szerint annyival, hogy "Csak akkor, hogyha valaki kiérdemli", de nem teszem, mert én nem tudok olyat. Anyuval ellentétben. Bár én áldásként tekintek arra, hogy nem vagyok ízig-vérig, 100%-ban olyan, akármennyire is szeretem anyát.
Most viszont kicsit fellélegezhetek, de közben meg mégsem, mert a fejem tele van kérdésekkel, meg minden egyéb mással, mert eddig a pszichomókusomon és a szüleimen kívül nem volt senki, akivel erről beszélhetek, az elmúlt tanév pedig pont ezért volt számomra egy pokol. Néhol cukorhabbal édesítve, de egy pokol.
- Akkor számíthatok rá, hogy nem fogsz elküldeni melegebb éghajlatra emiatt, ugye?
Nézek rá mindemiatt olyan babaarccal, és a legcukibb tekintetemmel, mintha az életem múlna rajta. Nem kell titkolóznom többet, legalábbis előtte nem. Hoppá, ha már itt tartunk.
- Egyébként jól sejted. Senkinek nem mondtam ezt el, bár azt nem tudom, hogy sejtés szintjén mennyire vannak a helyzettel. Ahogy látod, nem tudom nagyon titkolni a valóságot.
Lelomboz ez a gondolat, így kissé kedveszegetten, de azért felhőtlenebbül, mint kezdetben csücsülök a helyemen, mint egy borjú, sok-sok percig, ami kínos csenddé alakul. Ezt pedig nem tarthatom.
- Finom volt a.. Hát... Minden.
Foglalom össze egy tömör mondatba, amit mondani akartam, de rá kell jöjjek, hogy ez irtó béna volt, még tőlem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bezárkózott. Sokáig ízlelgetem ezt a szót, de rá kell jönnöm, hogy tökéletesen leírja, hogy mit érzek, milyen vagyok.
- Nem szokásos ám. Inkább pont az ellenkezője a jellemző, ha ez, akkor az nagyon jó indokkal.
Célzok magamra, hogy aztán hallgassak. Nagyon sokáig. Teljesen igazat adok neki, a családunkat nem mi választjuk meg. De én szeretem az enyémet. Csak azt nem igen, amikor a hovatartozásom miatt szekálnak. Viszont akkor mégsem szeretem őket annyira? Ez bonyolult.
- Én szeretek a családommal lenni, bár néha eltitkolnám a dolgaimat. Ez sokszor viszont nem megy.
Gyorsan lemondok a nyugalomról és a békéről, hogyha olyan emberrel találkozom össze, aki elég... hát... érzékeny a mivoltomra. Akkor inkább menekülök. Jó messzire. És hogy ez teljesen rendben van-e?
- Van sok rossz élményem. És félek, hogy mi lesz, ha tömegesen rájönnek az én kis defektemre. A legutóbb a lehető legrosszabban jöttem ki belőle.
Vallom be olyan őszintén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne erről beszélni. Pedig nem. Mit nem tesz az idő, hogyha sokáig magamban kell tartanom valamit... És ez nagyon új. Nem így ismertem meg magam. Főleg nem olyannak, aki mindjárt elbőgi magát, mert végre megkönnyebbülhet. Na az lenne ám csak a gyönyörű. Elbőgni magam a cukrászda kellős közepének a szélén. És mindez ki is ül az arcomra, szépen, lassan, de elég mélyen. Nem tudom, hogy ebben az állapotban kéne-e valamit eszközölnöm. Vagy sem.
- Ha szépen kérem, akkor kérsz nekem egy bögre mentateát? Rendelj te is bátran, ez a kör az enyém.
Letargia. Félek tőle, főleg, hogyha most bele kell esnem. Mesélni akarok, de mégsem. Nem ismerem még annyira. De olyan könnyű lenne mindenről elfeledkezni és végre valakiben megbízni a suliban. Vagy legalább a faluban, úgyis rendszeresen jövök ide.
Fogalmam sincs, mit tegyek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Most kezdjek el fullon az életutamról beszélgetni? Inkább kihagynám a dolgot, de ha már én hozom fel a miérteket, illene legalább valami minimálválaszt adnom rá. Vagyis hát nem is tudom.
- Hogy emiatt töltöm itt az utolsó két mestertanonci évem. Mert jól megszívtam a múltban. Vagyis...
Még mindig furcsa, hogy nem igen beszéli a nyelvet, mondjuk én aztán befoghatom a szám, mert én sem beszéltem mindig jól. A tökéletestől pedig még iszonyatosan messze vagyok.
- Nagyon pórul jártam.
Igazítom ki szavaim a magyarázattal, ami lassan már belém lesz kódolva genetikailag. Utálom ezt.
Talán ezért, talán nem, de csak bólogatok a következő pár percben, nem tudok mást tenni. A család az család, és én szeretem őket, sok velem egykorúval ellentétben.
Még el is gondolkodom a szavain, mert tudom, hogy igaza van, hiszen ezért vagyok itt, de aztán elszörnyedek. Azt biztos, hogy nem fogom megtenni. Éppen elég teher nekem ez az egész baromság.
- Lehet, hogy ezentúl közösségbe se kéne mennem.
Pro és kontra érvek, teljesen más kimenetellel, és a hangos gondolatom kissé ironikusabbra sikerül, mint szeretném. Plusz egy mínusz. Nekem. Szóval ideje lenne végre befognom azt az ólajtó nagy számat, de hát ezt már megszoktam, nem? Keserédes mosoly költözik a szám szélére, ami még akkor is csak halványan változik, amikor megkapom a teám. Vagyis, hogy nemsokára érkezni fog a teám. Egy hálásszerű kifejezés is bekúszik pár másodpercre az arcizmaim közé, de nem sokáig.
Ezen pedig nem változtat az elkövetkezendő események sora sem. Egyelőre biztos, hogy nem.
- Nem igen vagyok fotogén típus.
Jó, tudom, hogy a fotogén nem teljesen ezt jelenti, de a nyelvi hibáim még nekem is megmutatkoznak. Meg most nem is érdekel, hogy jól mondom-e, amit vagy nem.
Lassan megérkezik a tea, amit hálásan fogadok a pincérnőtől. Beszélni viszont egy ideig, magamtól biztos nem fogok. Nincs kedvem. Talán a viszonylag semleges képet sem kéne lerombolnom. Fogalmam sincs, mit tegyek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A szívem és az agyam megint külön utakon járnak. Tudom, miért vagyok itt, de mégsem érzem azt, hogy ez lenne a helyes. De akarom...
- Ez nem olyan dolog, amiből jót kihozhatsz. Nem mehetek végig a folyosón anélkül, hogy ne tudná rá 5 percre mindenki, hogy ott voltam. Nem ülhetek nyugiban végig egy tanórát anélkül, hogy ne súgnának össze a hátam mögött. Igazából nem csinálhatok semmit anélkül, hogy valaki ne legyen a nyomomban. Én pedig utálok a figyelem központjában lenni, szóval...
Nyitva hagyom a mondatot, úgyis teljesen egyértelmű, hogy mit akartam mondani befejezésképpen. Nem is kell számomra több, rendeljük a következő adagnyi finomságot, amit megérkezve jóízűen takarítani kezdek, kavargó gondolatokkal a fejemben, amiket talán lenyugtat a teám ellenhulláma. Vagy nem.
- Akkor én ismerem rosszul a szót. Megesik. Igazából azt akartam mondani, hogy nem igen viseltetek jó gondolatokkal azon képek iránt, amiken viszontlátom magam. Még a tükröt is sokszor a falhoz vágnám. De ha neked ilyen fontos, legyen. De egy feltétellel.
Az addigi komor én szinte egy csapásra feloldódik az utolsó mondatomban, hogy visszatérjen egy ellentétes személyiségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem szeretem ezt a témát, és kezd elmenni olyan irányba az egész, amiből menekülni szoktam. Anyáékkal is már sokszor átbeszéltük, mi lenne a legjobb, de ők most nincsenek itt, és pont az ellenkezőjét javasolják. "Nézz szembe a félelmeddel" Mindig ezt mondják. És ilyenkor meg... Á, mindegy is.
- Pont ennek elkerülése érdekében vagyok itt. Hogy végre normális közösségben lehessek. De eddig nem megy túl jól.
Keserédes gondolatok tolakodnak a fejemben, köztük elég erősen az, hogy tényleg el kéne mennem. Nincs itt helyem. De akkor is kiállok azért, amit akarok, ebben nem akadályoz engem meg senki sem. Maximum én, saját magam. De ennél erősebb vagyok. Nem adom fel.
- Mert akárhányszor belenézek, eszembe jutnak a gyűlölködő pillantások, amiért elmenekültem Franciaországból. És ugyanazt a lányt látom, mint aki akkor voltam, csak barna szemekkel.
Ami szintén csak egy álca. Mint egy maszk. Ez vagyok én. Egy begubózott, álarc mögé bújt félvéla, aki utálja, ami, és legszívesebben elmenekülne a világ elől.
Hülye, mocskos, letargikus gondolatok, jó, hogy az érfelvágást nem fontolgatom...
Beleborzongok, ha mindebbe belegondolok, úgyhogy jó lenne valami derűsebb dologról blablázni.
...
- A szemeimet nem kapod meg. És én sosem fogom látni, mit alkottál.
Hopsz, ez kettő volt. Nem baj, talán nem tűnik fel neki, pont úgy, ahogy nekem sem, hogy már megint túl kevés az italom. Többet viszont nincs képem kérni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lelkizős. Amit agyon sokszor, kb. mindig el akarok kerülni. Kell nekem jártatnom a számat... Mivel nem akarok mesélni, így csak megrántom a vállam, meg egy picit megrázom a fejem, talán ennyi is elég lesz. De már sokáig mentem. Ezt nem fogom tudni kimagyarázni. De érdemes egy idegenre bármilyen titkot rábízni? Vagy ez nem is titok, csak az én felfogásom szerint?
Csak nem hagyom nyugodni a témát, így végül úgy döntök, hogy akkor tessék, kitálalok, vesztenivalóm úgysincs...
- Nem megy túl jól, mert nyílt titok, hogy mi vagyok, és így sosem tudok nem a központban lenni, főleg, ha valakivel összefutok, aki nem lány. És nem tudom másik szemszögből nézni azt, amit látok. Mert fogalmam sincs, hogy ki is vagyok. Vagy ki lehetnék. Netalántán ki leszek. Ha bármi sejtelmem lenne arról, hogy nem lesz belőle bajom, hogy "normálisként" viselkedem, hidd el, nem lennék ekkora civakodásban önmagammal.
De bármilyen tippet szívesen meghallgatok, ami segíthet, és ráadásul még nem próbáltam. Ilyen viszont nem lesz túl sok, szóval inkább csendben maradok, hátha lecsendesedik ez a téma...
... hogy aztán valami hasonló kényelmetlen kerüljön elő, de ez máshogy kényelmetlen, inkább olyan izé. Grace fényképezett, de az mégsem olyan volt, és nem is tudtam volna mit tenni ellene, hiszen már azelőtt is kattant a vaku, mielőtt bármit szóltam volna. De várjunk csak... Ugye nem élt vele vissza. Ha visszamegyek, majd beszélek vele.
- A valódit sem, meg a festettet sem. Félek tőle.
Azt hittem, eddig nyilvánvaló volt, hogy nem akarok tükörbe nézni, de ezek szerint mégsem. Nem baj, a higgadtságom (még) megvan, így tudok válaszolni minden ingerencia nélkül.
- Mert az már majdnem ugyanaz, mint a tükörkép.
Talán ennyi elég lesz magyarázatnak, de azért várok még pár pillanatot, hogy be is bizonyosodjak róla, és ha semmi egyéb nincs, akkor tényleg vidámabb vizekre próbálok evezni. Vagyis számomra érdekesebb dolgok felé.
- Miért próbálsz meg nekem segíteni? Elvégre nem is ismersz annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kész. Vége. Egy pillanat alatt porba hull minden, amit felépítettem logikus érvek alapján. Tudom én, hogy ezek között vacilláltam én is, a mai napig, vagyis még tuti, hogy ezután is fogok, de akkor is. Ez így hatalmas pofonvágás. Csak hogy szépen fogalmazzak...
- Pont ettől félek én is. Hogy kit is fogok benne látni.
Ismerem el olyan őszintén, és kissé összetörten, ahogy az csak lehetséges. Ha öt éves lennék, most tuti, hogy sírni kezdenék, minden előjel nélkül. De nem vagyok óvodás, így nem is fogok sírni. Majd otthon, a szobámban, a takaróm és a párnám védelmében, ahol lehetek gyenge.
Most viszont elég ebből, ideje, hogy kicsit azon is gondolkodjak, még jó sokat, amivel érvel. Nem is rosszul. És én nem tudom betörni, mint egy tükröt... Ironikus hasonlat, nemde? Hát ez vagyok én...
- Talán. Majd. Egyszer. De nem most.
Majd lépésben haladhatok efelé. Meg se gondolom, mit mondtam ki, talán azt, amit akarok. Normális lenni, és nem a saját nyűgömet siratni, mert az tuti, hogy pont így kezdődnek azok a történetek, amik úgy végződnek, hogy: "... és az öreg néni egyedül halt meg, két macskája társaságában, mikor rágyulladt a ház...". Szánalmas vagyok. Fújjj...
Lehet viszont, hogy nem vagyok egyedül az ilyen jellegű problémákkal? Vagyis a hasonló cipősökkel? Oké. Még szarabbul érzem magam, hogy képes vagyok a sírba dönteni mindenkit, és kicsinálni. Esküszöm, kolostorba vonulok.
- Én is ezt tenném a helyedben.
Vonok vállat kicsit ingerültebben, és dühösebben, mint szeretnék, mert most ez tombol. Ki iránt? Naná, hogy magam ellen, mert egyedül én lehetek ekkora balfék. És ez így nem jó. Nem szeretem. Irritál, utálom, felidegesít, és azt nem szeretné senki sem.
- Mit szólnál két korsó vajsörhöz, egyet neked, egyet nekem, és mellé némi rumos kókuszgolyóhoz?
Igen, nem titkolom valami jól a szándékaimat, de talán felszabadultabb leszek, és nem ilyen búval b****tt. Ez kell most nekem. Tombolás. Főleg egy ilyen gyónás után, amit most levágtam itt pár percen belül, ráadásul egy ismeretlennek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Akire büszke lehetek.
Felelek automatikusan, olyan klisé válasszal, amennyire csak lehet, de most ezzel mit csináljak, ha tényleg így gondolom? Ennyire átlagos lennék, szürke, semmibe vehető? Nem akarok ilyen lenni...
A gondolataim el-elkalandoznak, néha válaszolgatok, de végem van. Mondjuk mindez csak addig tart, míg nem kapok olyan választ, amire magam sem számítok, és amin vigyorognom kell. Olyan igazi, fülig érővel, amit már rég nem láthatott tőlem senki sem. Jó érzés. Kissé felszabadító és vidám. Olyan, mint én régen...

A jövőbeli ígéreteknek nem vagyok híve, most mégis ilyet tettem, szóval megint kezd olyan érzésem lenni, mintha segget csinálnék a számból és saját magamból is. Nesze neked jókedv, ami azért egy kicsit visszajött. Nevetek. Magamon. Pf. Csak nézek magam elé, mint nem is tudom, mi, de kénytelen- kelletlen felnézek, mert enyém lehet a vallató szerep. Igazából egyetlen dolog érdekel, de az piszkosul. Mindezt viszont csak azután, hogy kikérem a vajsört, meg az aromás rumos golyót. Némi fincsiség, még több cukorral karöltve, hogy túl sok legyen a nap végére a jóból.
A kezeim tördelem, nem tudom, meg merjem-e kérdezni, amit akarok, de rájövök, hogy muszáj. Nem fogom úgyse kibírni, akkor meg minek halasztgassam? Maximum első találkozás után rögtön megutál, és nem találkozom vele többet. Na és? ...
- Mi az a probléma, ami téged nyomaszt?
A "téged"-en csipetnyi hangsúly, a probléma jelzője pedig lemarad, szánt szándékkal, mert nem akarok elsietni semmit sem. Ha hasonló a helyzete, akkor igen, tényleg nagy a gond, még szerintem is, de ha nem, akkor ki tudja. Mindenki más. Más értékrenddel, más felfogással, de mindenki súlyozottabb a saját kis élete, a saját kis dolgai, mint másoké. Maximum átérezni lehet a többiek gondját, és viszonylag objektíven érezni, de az akkor sem ugyanaz. Engem viszont érdekel, a többieket mi nyomasztja, ugyanabból az indokból. Nem szeretek a saját nyűgömmel foglalatoskodni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy kérdés. Engem sem hagyott békén, nekem sem kellene, de egy kérdést engedek meg magamnak. Ma legalábbis biztos, hogy csak egyet, elvégre a jóból is megárt a sok. Főleg, ha még néznem is kell nagyokat. A jó pár perc csend és gondolkodás után, mint akit pofon vágtak, úgy ülök ott, és egy kicsit még dühös is vagyok.
- Persze, mert az én génjeim csak és kizárólag 24 pár kromoszómát tartalmaznak, nem?
Nem üvöltök, pedig legszívesebben azt tenném. Nem tudom, miért, igazából gondolhattam volna ilyenre. Vagy legalább hasonlóra. De nem, mert a buta csitri fejem megint csak saját magán jár. Gratulálok önmagamnak. Megint kezet foghatok idióta énemmel, és akkor most ideje lenyugodni.
Két kortynyi forró ital, két mély levegő, két hosszúra nyúlt másodperc, aztán magamhoz térek.
- Ne haragudj. Hallgatlak.
Veszek vissza picit, bár sanszosan úgyis kb. csak annyit lehetett ebből észrevenni, hogy a szemem egy fél percig villámokat szórt, és olyan bamba arckifejezéssel ültem, hogy egy pantomim mester megirigyelhetné. Mozdulatlanul, mintha meghaltam volna, akár egy légy is simán beröppenhetett volna a számba, mikor picit magamhoz tértem, és inni kezdtem. És most jobb, mert nem is haragszom annyira. Csak egy picit. Tényleg csak egy iszonyatosan picikét. Az se lesz már sehol néhány pillanat múlva. Feltéve, ha ezek után még megszólal és képes lesz bármit is az orromra kötni. Arra a pisze, piros nózimra, amit nem kéne beleütnöm jobban a dolgokba, mint amennyire kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Fogalmam sincs, miért kéne haragudnom, de legyen. Hagyjuk is, mert csak még több szóváltásnak lehet az eredője, ezt meg nem akarom, és gyanítom, hogy ő sem...
Helyette inkább lekötöm a figyelmem azzal, amit hallok, és rá kell jöjjek, nem feltétlenül csak én járhatok térdig a kakiban. Szóval elég lesz mára az önsajnálatból. Most már tényleg.
- Akkor miért beleesve a szökőkútba találtalak meg?
Nézek most már inkább érdeklődően, és kissé szórakozottan, mondjuk a kis sötétség a hangulatomban még érezhető. De határozottan javul az állapotom, már nem akarok sem sírni, sem menekülni. Annyira.
Az érzéseim viszont kicsit másféle sötétet mutatnak, így reflexből nézek ki az ablakon, ami mögött az utca már enyhén szólva is, sötétbe burkolózott. Ennyire elment volna az idő? Pedig csak a teák, a sütik, a vajsör fogyott el, meg némi golyócska.
El kell, hogy gondolkodjak mindezen, de nem tart oly sokáig.
- Kicsit elfáradtam mára. Nagyon megharapsz, ha most elvonulnék? Még fel kell érnem a kastélyba, aztán pihenni is kéne egy kicsit, mielőtt holnap megint jön a mókuskerék.
Az arcom védekező, és megpróbálom kimutatni, hogy nem lerázásnak szánom ezt a mondatot. Ennek ellenére azért lassan összeszedelőzködöm, gyors öltözés, már ami a sapim illeti, és máris készen állok a távozásra. A tárcámból kiveszem a pénzt, leteszem az asztalra, még mielőtt eloroznák a fizetési lehetőséget előlem, aztán felnézek, vigyorgok, még mindig vigyorgok, mert tudom, hogy a következő mondatom kiverheti a biztosítékot.
- De megengedem, hogy elkísérj a falu széléig, hogy biztos ne egyen meg senki.
Nem tudok komoly lenni, és nagyon remélem, hogy neki is leesik, hogy csak viccelek. Nem akarok haragba lenni senkivel. Inkább semleges viszony, vagy ne ismerjem, de nem akarom, hogy ilyen kis hülyeség miatt meglegyen akár az esély is, hogy valakit az ellentáboromban köszönthessek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A múltkor nagyon gyorsan elrohantam Alíztól, már nem is igazán tudom, hogy miért, de elmentem, és mivel megígértem neki, hogy kárpótlom azért a napért, így elérkezettnek lreztem az időt arra, hogy bevasaltattassam vele a tartozásom. Úgyhogy most itt ülök az egyik asztalnál, könyökölök az egyik kezemmel, amivel a fejem is tartom, a másikat csak támasztom az asztalon és az ujjaimmal dobolok. Illetlenség lenne így ülni, ha lenne társaságom, de még nincs, és ahogy ránézek az órámra, egy jó tíz percig még időszerint nem is kell, hogy legyen.
Csak ülök, bámulok ki a fejemből, és az elmúlt tanéven gondolkodom, hogy mennyire szúrtam el. Igazából hullára nem érdekelt ez a félévem, mert végre szabad akartam lenni, utazni, világot látni. Hát sikerült, minden más rovására. Össze is kaptam emiatt anyuékkal, de hát az ember lánya előbb utóbb kirepül, és barangol, nekem pedig úgy érzem, a rengeteg bezártság, és minden más mellett most jött el az ideje. Az itteni életem egy részét lezártam, és szabadnak érzem magam. Szabadabbnak, mint eddig valaha. Oda megyek, ahova akarok, és ha végre megtanulok hoppanálni, merthogy nem, még mindig nem hajlottam rá, akkor tényleg enyém az egész világ. Addig pedig maradnak az igényelt zsupszkulcsok, de nem is bánom.
Nagyon elbambulok, így amikor újra magamhoz térek, már egy újabb asztal foglalt, az óra pedig két perc múlva elüti a kellő időt. Kellemes, nem meleg nyári, késő nyári délután van, úgyhogy minden ideális számomra...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az óra mutatói elütik a kellő időt, és én, csak és kizárólag egy csekkolás miatt ránézek a ketyegőre, pont, amikor belép Alíz. Mint mindig, most is pontos, és elég elegáns, ahhoz képest, hogy csak a vacsit állom én. De mondjuk ha nem otthon kajálok, én is kicsit kicsípem magam, úgyhogy én lehetek az utolsó, aki egy követ is vet rá.
- Szia!
Köszönök félig hangosan, de inkább csak annyira, hogy ő meghallja, arcomra pedig akkora mosoly ül ki, mint régen nem. Kicsit el is szégellem magam, de ennek nem most van itt az ideje, úgyhogy csak szimplán örülök, hogy nem hagyott cserben.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen rekord idő alatt képes lesz bárki is rendíteni a jó kedvemen, de neki sikerül. Nyögök egyet, olyan jézusom, ezmost komoly... hangsúllyal, majd nyelek egyet, és megpróbálok higgadt maradni.
- Akarod mondani rendeltél.
Hangsúlyozom ki az utóbbi szócskát, hiszen nem olyan sokkal fiatalabb, mint én, simán iskolatársak voltunk. Asszem. Vagy már utána jöt, miután én végeztem, és azt a rövidke időt a katedrán töltöttem? Mindegy is.
- Én egy egyszerű szezámos csirke mellett teszem le a voksom.
Gyorsan elkészíthető, és finom, nem beszélve arról, hogy egyszerre édes, csípős, és kissé sós is. Nyami.
Megkordul a gyomrom, de akkorá, hogy már fáj, a kezem is ráteszem a hasam tájékára, hogy márpedig most csendben legyen az a szervem, mert nem kell már sokáig kibírnia, és munkához láthat. Alig pedig, hogy ez átfut az agyamon, meg is jelenik egy mosolygós, kedves leányzó, és azt kérdezi, mit kérünk. Én hagyom Alízt kibontakozni, ha még nem választott, akkor addig én sem teszem, így ha rendelt, én is leadom az enyém, ha még nem, akkor udvariasan visszautasítom, és elmondom, hogy még szeretnénk egy kis időt.
- Mesélj, milyen volt a kirándulás!
Térek más vizekre, mert igazán érdekel, hogy amíg én megmaradtam a négy fal közt, addig ők a tanév vége felé vígan rótták Amerika ösvényeit, és élőben tapasztalták meg az ottani dolgokat. Irigylem őket, de ez még inkább megerősít abban, hogy jól döntöttem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A kérdését egyben meg is válaszoltam azzal, amikor megrendeltem rizzsel és egy pohár fehér borral, de csak úgy lazán, komótosan, nem is kell több, ez tökéletes lesz mellé.
Elmegy a leányzó, így megint visszatérhetünk arra a csevegésre, amit elkezdtünk, de nem is visszatérünk, mert engem más dolog izgat, érdekel, hogy milyen is volt az a néhány nap, amíg nem voltak a faluban meg az iskolában. Jó, mondjuk én sem igen voltam erre, de hát az már kit érdekel...
- Mióta itt hagytam az iskolát, azt csinálok, amit akarok. Nincs megkötve a kezem, hogy most óra van, most szabad idő, hanem mindig azt cisnálom, amihez kedvem szottyan.
Nem is tudom, hol kezdjem a mondandóm, így leginkább arra fektetem a hangsúlyt először, hogy mindezt ábrázolni tudjam.
- El nem tudod képzelni, milyen királyságos érzés csak felkelni, és úgy dönteni, hogy akkor ma elmész valahova kirándulni, akár egyedül, akár mással.
 El nem tudod képzelni, hogy milyen nem az órarendtől függeni, hanem szabadnak lenni. Igazán szabadnak.
Tudom, hogy ez nekik csak nyáron adatik meg, amikor nincs iskola, és a szülőkkel lehetnek, vagy maximum egy-két hétvégén, amikor hazamennek, de ennél többre nincs igazán alkalom, és lehetőség sem, hiszen a suli mégiscsak bentlakásos, nem is véletlen. Legalább a szemeket rajtuk tudják tartani, hogy senkit ne gyűjtsanak fel indokolatlanul. Na nem mintha ez visszatartaná a népet a másokkal kiszúrástól, de azért a látszat sokat számít.
- Nemsokára végzel te is. Mielőtt mennél akárhova tovább, javaslom, tarts egy év szünetet, és csinálj azt, amit akarsz. Oké, hogy nekem ott az egyetem, de az a kelleténél sokkal lazább, na meg az eszem sem hangyafing méretű, úgyhogy nekem mondjuk könnyű dolgom van. Fogjuk rá.
És csak beszélek és beszélek, miközben megjön az üdítőnk, aminek fele rögtön le is gurul a torkomon, úgyhogy rögtön rendelem a következő kettőt, de az már csak narancslé lesz, az nem olyan édes, nem leszek annyira szomjas tőle.
- És amúgy nálad mi a szitu? Régen találkoztunk, és már a szemem és figyelmem sincs minden kis mozdulatotokon, úgyhogy ki vele!
Most én akarok kicsit hallgatni, mert nem igen vagyok olyan, hogy jobban szeretem a magam hangját. Egyelőre biztosan nem. Még nem. De haladok a teljes szorongás nélküli állapot felé, szépen, lassan, mint a csiga a céljához.