Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egész hazafelé menet énekeltem, aztán körbetáncoltam a házat, és eldicsekedtem az apukámnak azzal, hogy bizony már az út felénél járok. Eddig minden vizsgám sikeres, ráadásul mindegyik kiváló. Hiába akarnak megbuktatni, mert meg akarnak, hiszen az órák nyolcvan százalékáról kizavarnak, van itt ész. Anyu egyszer még azt is felajánlotta, hogy legyek magántanuló, mert még a végén kicsapnak, de neeeem, olyan Isten nincsen, hogy én meghunyászkodjak. Csak azért is le fogom tenni a vizsgáimat, és el fogom végezni az alapképzést, és lehet, hogy mesterképzésre is maradok, csakhogy bosszantsam a tanáraimat. Mondjuk, hogy milyen szak legyen, azt még nem tudom.
Lényeg viszont, hogy eldicsekedtem apunak, aki ennek örömére jól megtömte a zsebem galleonokkal, szóval lesz mit elvernem a cukrászdába, hiszen a világ - vagy legalábbis Bogolyfalva - legtutibb helye a falatozó mellett. Így hát miután ebédeltem, pihenek egy kicsit, majd pancsolok egy nagyot, felöltözök, és magamhoz véve a kis vagyonomat elindulok, hogy jól elverjem. Szoktam spórolni, de most határozottan úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy a fenekére verjek.
- Helló.
Az új rendszer szerint kijönnek, nem kell a pultnál sorba állni, így én is így teszek, egy ablak melletti üres boxot szúrok ki magamnak, ahova lepakolom jajpiros kabátomat, majd bemászva végigböngészem a már kívülről ismert kínálatot.
- Szia Karina, mit hozhatok?
Ez mindig olyan nehéz kérdés, így hát mint mindig, most is a lányra bízom, aki ott áll mellettem.
- Szia, ami biztos, az egy nagy habos kakaó, mindenféle plusszal, amit csak kérni lehet hozzá. És szeretnék sütit, sokat, amiket a legfinomabbnak gondolsz, de sajtosroló mindenképpen legyen benne, több is, és gyümölcskocka, a többit viszont tényleg rád bízom, jó? Ti tudjátok mi a jó nekem.
A fentiekre pedig már most összefut a nyál a számban, mert szinte érzem, hogy máris behabzsolnék mindent. A lány csak mosolyog, és biccentve távozik, én pedig elégedetten nyújtózom egyet. Amíg várakozok, az ablaküvegben nézem magam. Szinte fel sem lehet amúgy ismerni, annyira másabb vagyok civilbe, nem mintha zavarna, épp csak újabban elkezdtem megvizsgálni a kettő közötti különbséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy elhalad a kirakat előtt, a szívem hirtelen hevesebben kezd el verni. Milyen jól néz ki így suhanva. Egy tökéletes, komoly férfi. Bárcsak hozzám sietne ilyen nagyon. Szinte kívülről figyelem, ahogy felszakad belőlem egy hatalmas sóhaj, amire még én magam is elpirulok. Nem is értem, hogy képes ilyeneket kiváltani belőlem. Ilyet még tényleg soha, és senki iránt sem éreztem, erre jön ő, és egyszerűen nem tudok nem figyelni rá. A múltkor is, olyan kedves volt, és olyan különleges volt, ahogy kiszúrt a tömegben, mint egy tökéletes filmbéli jelenet.
Ahogy belép, érzem, hogy egy pillanat alatt kiszárad a szám, és kaparni kezd a torkom. Még nincs itt a rendelésem, úgyhogy a táskámhoz nyúlok a mindig nálam lévő üveg vizem után, ami a mai napon úgy néz ki, limonádéban nyilvánul meg. Apu biztos akkor csinálta, amikor készülődtem. Azt hiszi ilyenkor, hogy fiúzni jövök, és szerintem belőlük kiindulva, csak abban reménykedik, hogy nem terhesen megyek haza. Ki van zárva, nem akarok még teherbe esni, mert előbb világot akarok látni, akarok némi karriert csinálni, és nem mellesleg rá kell ébresztenem Szikszai Attilát, hogy _én_ vagyok az a nő, akire ő vágyik. Az utóbbi kifejezetten nehéz lesz.
Leül, nem messze tőlem, egy két személyes asztalhoz. Vajon a barátnőjét várja? Nem akarom látni, nem akarom tudni, hogy van-e neki, mert akkor összetörne a szívem, és mégis, valahogy tudni akarom, hogy milyen. Biztos nagyon szép, nőies és sikeres. Olyan nő, aki mellett a prof lehet simán csak cuki pasi. Kiskutya szemeivel pillant körbe, és amikor találkozik a pillantásunk, elmosolyodok és biccentve elrebegek egy gyenge "jó napot"-ot is. Kicsit hülyén érzem magam, mert valamiért a "Szia" akart a számra jönni, így volt némi fáziskésésem.
Nyílik megint az ajtó, a falu vége felé lakó sokgyerekes család jön be, a gyerekek először összetapogatják az üveget, majd elindulnak helyet keresni. Felpattanok, mint akit bolha csípett meg, magamhoz véve a kabátomat, és engedem, hogy elfoglalják a boxomat. Elvégre, én egyedül vagyok...hacsak... és a barátnője? Áh, max elküld.
- Csatlakozhatok vagy vár valakire?
Érdeklődöm meglepődve magamon. Máskor persze nagy szám van, de most itt van a FÉRFI, az a csupa nagy betűs igazi, akit én annyira, hogy nagyon, és legszívesebben elmenekültem volna, vagy csak titokban figyeltem volna, most mégis itt állok mellette, belül bénán, kívül egész összeszedetten.
- Inkább átengedtem a helyem.
Teszem hozzá a fejemmel a sok gyerek felé bökve, akik máris egymást licitálják túl, hogy ki mit fog és mennyit megenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerencsére az új kialakításnak köszönhetően már gondoltak arra is, hogy vannak emberek, akik csomagokkal érkeznek, így köszönöm szépen tökéletesen elférek, és szerencsére a mesternek sem kell összehúznia magát. Attila nagyon kedves, hiszen nem zavarja, hogy ideülök hozzá, pedig tuti, hogy a legtöbb tanár frászt kapna ettől. Attu ettől is különleges és király. Nem is tudom, hogy találok - e benne rossz pontot, mert jelenleg egyszerűen nincs, ez az ember csodálatos.
- Az nem kifejezés, senki sem tudott fogást találni rajtam.
Jelentem ki büszkén, és ki is húzom magam. Hihetetlen, hogy emlékszik erre, hogy mennyire hadilábon állok a többi tanárral, hiszen nála mindig jól teljesítek, figyelek, és eredményes vagyok. Ez pedig nem véletlenül van így, de ez bonyolult, és nagyon nem fair. Hihetetlen, hogy az univerzum képes ennyire kiszúrni velem. Itt ül velem szemben a tökéletes pasi, a cuki kiskutya szemeivel, a csókolni való szájával, és mi a legnagyobb hibája? Jaj, hát persze, hogy a tanárom. Persze, leadhatnám a tárgyát, de az semmivel se lenne könnyebb, mert akkor azt a heti pár óra titkos csodálatot is megvonnám magamtól.
- Eddig minden kiváló, már csak magán múlik, hogy megmarad-e ez a sikerszériám, és ez a következő vizsganapon ki is derül.
Szándékosan hagytam a végére az ő vizsgáját, hiszen arra többet akartam készülni, mint a többiekére, mert neki nagyon meg akartam mutatni, hogy tényleg jó vagyok.
- Remélem kíméletes lesz.
Vigyorgok rá, és már nyitom is a számat, hogy válaszoljak a barátnős kérdésére, de pont akkor lép be a képbe a pincérlánykám, aki egy hosszú ovális tálcára pakolta a sok süteményt, majd egy pincérfiú, aki a habos kakaómat hozza.
- Köszönöm. Nos, itt is vannak a barátnőim. Kiwi kocka, Barackos álom, Banános csoda, ő amúgy nagyon érzékeny, szereti kiélvezni, hogy hosszan tart, ezért nem jó, ha elsőra behabzsoljuk, ó és itt a kedvencem, Málnácska, vele maximum a vulkán süti tud vetekedni,
A vulkán süti alapvető kelléke minden ittlétemnek, most is itt ficereg, de egyelőre még nem akarom levenni a tetejét. Két villa van a tálván, így az egyiket a férfi felé nyújtom, hogy vegyen annyit és abból, amennyit és amelyikből csak szeretne.
- És ön? Nem ér rá a barátnője?
Fogalmam sincs, hogy miért pont a barátnőjére kérdezek rá, mert nyilván nem lenne jó azt hallani, hogy van neki, de mégis tudni akarom, mert a múltkor teljesen feleslegesen törtem be a tanáriba, ott semmi érdemlegeset nem találtam, még a korát se, pedig arra nagyon kíváncsi lettem volna. Levágok egy kisebb darabot a barackos sütiből és bele is tolom a pofikámba.
- Hallottam amúgy egy lánytól, hogy magától tanult meg patrónust idézni, és hogy állati jó tanár. Arra gondoltam, hogy lenne - e kedve engem is tanítani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Akkor nem lesz itt gond.
Felelem vidáman. Az biztos, hogy figyeltem, sőt, ittam a szavait. Mindig olyan szépen beszél, olyan szépen tudja érzékeltetni, hogy mit is kell tennünk. A legtöbb varázslatom elsőre megvan, hiszen pontosan azt csinálom, amit mond. Imádom a bűbájtant, imádom, amikor gyakorolhatom. Valószínűleg a többi tárgyam azért olyan „enyhébb” hangvételű, mert erre akarok koncentrálni. Nem akarok neki csalódást okozni, vágyok az elismerő tekintetére, vagy csak arra, hogy engem figyeljen. Érdekes egy lény vagyok persze ebből a tekintetből, hiszen, amikor érzem, hogy néz – mert hát gyakorlati tanát, az a dolga, hogy nézze a gyakorlatot végző kölyköt –, akkor nekem egyszerre lesz melegem, és reszketek a libabőrtől és érzem, hogy kiszárad a szám, amit muszáj lopva megnyalnom. Ez szerelem. Tudom, hogy az. Amikor gratulál és közli, hogy szurkolni fog, érzem, hogy egészen cseppfolyóssá válok, és két oldalt lecsöpögök szépen a székről. Kicsi Karina, aki a fejemben lévő hang, most éppen mélyeket sóhajtozik, hiszen ez a férfiember hihetetlenül tökéletes a fenébe is.
- Simán meg tudom enni ezt az adagot, nagyon szeretek enni, a kedvenc hobbim. Komolyan. Vannak a lányok, akik mindig azt mondják: „Jaj, nem kérek semmit, csak egy kis salátát, hehe.”
Itt direkt olyan negédesre változtatom a hangom, mint amilyet ezek a lányok szoktak felvenni. A folyton fogyózó tökéletességek.
- Nem bírom őket, olyan műnek hatnak. Én szeretek enni, és a kviddics miatt rengeteg kalóriát égetek el. Ha meg majd nem kviddicsezek, akkor lehet majd meglátszik, de nem hiszem, hogy annyira izgatni fog, hogy salátás lány legyek.
Ezt bizonyítandó nagyot kortyolok a habos kakaómból, és egy nagyobb szelet süti is eltűnik. Mivel van sajátja, és inkább azt fogyasztaná, ezért mindegyikbe belekóstolok, és szépen lassan sorba állítom őket, annak szellemében, hogy melyik mennyire ízlik.
- Tudom, hogy bonyolult, sokat olvastam róla, azt is, hogy nincs rá garancia, hogy sikerülni fog, de meg akarom ismerni a határaimat. Jövőre végzős leszek, jól akarok teljesíteni abban az évben is, viszont úgy akarok oda menni, hogy legyen bennem valami plusz. Érzem az erőt rá, hogy meg tudom csinálni, és érzem azt is, hogy készen állok. Ha más nem, legfeljebb letöri a szarvamat.
Végig komolyan és elszántan beszélek, olyan magabiztosan, mint még eddig talán soha. Vagy legalábbis nem mostanában. Amióta furán érzek iránta, azóta valahogy minden olyan más lett, többek között az én stílusom is. Az utolsó mondatnál azonban elmosolyodom, mert bár remélem, hogy nem így lesz, de azért ez is benne van a pakliban.
- Elintézem az igazgatóságot, úgyis külön fogadóidőm van már ott. A vizsgák után tökéletes lenne, köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem vagyok az a csárdába járó típus, de ha egyszer azt kérik, hogy itt legyen a találkozó, akkor az utolsó pillanatban már hogyan mondjak mást? Nem igazán van hozzá kedvem, de nem lehet minden rózsaszín. A combközépig érő szoknyámon lopva végigsimítok, veszek egy nagy levegőt, végül pedig elindulok befelé. Hát ez is megtörténik, most már nem mondhatom el magamról, hogy még nem jártam itt.
Odabenn fülledt levegő van, egy pillanatra meg is szédülök az arcomba csapó meleg, és italszag keveredésétől. Ez tuti bele fogja inni magát a ruhámba. Azt hiszem jobb lesz, ha majd kint elmondok egy tisztítóbűbájt, mielőtt hazamegyek. Nem azért, mert anyámék ne lennének lazák, de egészen biztos vagyok benne, hogy furcsán néznének, és most nincs kedvem hozzá, hogy feleslegesen aggódjanak. Elég nekem ez az egyetemi cirkusz.
- Szia.
Egy lány áll a pult mögött, nagyjából egyidősek lehetünk. Őszinte elismerésem, hogy egy ilyen helyet bevállalt. A pub ehhez képest egy álom, pedig ott is megfordulnak olyan alakok, akikkel nem biztos, hogy kint is szívesen összefutna az ember. A kabátomat és a táskámat a mellettem lévő székre rakom, csak utána ülök fel a magasított bárszékre.
- Valami alkoholmenteset szeretnék, ami akár alkoholosnak is kinézhet, valami koktélt vagy ilyesmit. Nem akarok nagyon kilógni, csak egy lányt várok.
Az biztos, hogy ő nincs itt, a munkaideje körülbelül hat perc múlva jár le, de inkább vagyok itt bent, mint kint, ahol lassan már állandó jelleggel mínusz fokok lesznek, már most is olyan hideg van, hogy elő kell keresnem a kesztyűmet, mert már tegnap se volt melegem.
- Van ilyesmitek?
Kérdezem, mert nem akarom, hogy hülyének nézzen, gondolom látszik rajtam, hogy kicsit el vagyok veszve, még ha nagyon is igyekszem úgy csinálni, mint aki nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Rápillantottam a székre, amire a cuccaimat halmoztam, majd egy néma mozdulattal közelebb húztam magamhoz. A táskám értékesebb jelenleg, mint az életem. Benne vannak a jegyzeteim, a könyveim, a fizetésem, a csinos kis borravalóval, a határidőnaplóm, és belegondolva minden, ami ahhoz kell, hogy túléljek. Egyszerűen nem szeretnék kockáztatni azzal, hogy valaki meglovasítja. Sokan csak kidobnák a nagy részét, vagy elégetnék, nem is tudva, hogy milyen kincseket rejt. Felsőbbévesektől szerzett jegyzetek, Merlin szentségére, azok tényleg nagyon súlyosak.
- Köszönöm.
A tanácsát azért illik megköszönni, még ha első körben, hirtelen nem is szóltam semmit, másodszorra azért megjött a hangom, és ha nem is azzal a karinai magabiztossággal, de hálával telten köszönöm meg a tippet, és még egy kedves mosolyt is küldök a lány felé.
- Ojj.
Hát ez nem a legjobb kínálat, ha az ember nem akar feltűnni, de nem is akar olyat inni, ami miatt olyat tenne, amit később megbánna, sokszorosan. Ismerem magam, tudom, hogy nem kell sok ahhoz, hogy bátor legyek, és azt is, hogy az alkoholmentes sör nálam maximum placebóként működik, hiszen majdnem ugyanazt a hatást el tudja érni, mint az alkoholos. Én legalábbis annyira nem érzem a különbséget, és bizony megy ilyenkor a téves üzenet az agyamnak, meg a felbátorodás is.
- Azzal életet mentenél. Kifizetem érte egy rendes ital árát, csak nem akarok feltűnő lenni.
Kicsit még a számat is elhúzom a tényre, hogy ha nem iszok, akkor kilógok a sorból. Arra meg szinte le is kámpicsorodik, hogy mit tehetnek velem, ha kiderül, hogy nem iszok, csak vagyok itt. Szóval a leginkább igyekszek feltűnésmentes maradni.
- Igen, ezt a helyet jelölte meg. Egyetemi jegyzeteket hoz nekem, utána meg itt találkozik a haverjaival.
Kint meg elég hideg van, és bár én jobban örültem volna bármi másnak, azért ez a hely még mindig jobb annál, mint, hogy kint várakozzak, ahhoz eléggé elrettentő fokok vannak kint.
- Jó a fizetés itt? Te sem tűnsz éppen ebbe a közegbe illőnek.
Azt hallottam, hogy itt csak kigyúrt emberek vannak, erre itt egy törékeny lány, és fogalmam sincs, mit is kereshet egy ilyen helyen, hogy miért nem tart az emberektől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Őszinte csodálatom, hogy ezt így bírod csinálni. Nekem nem menne. A pubba csak néha jönnek be furcsa arcok, de az a néha is bőven elég, itt meg már délután matt részeg mindenki.
Egy kicsit el is húzom a szám, nem éppen az a közeg, ami nekem való. Ó, ha ezt valaha a szüleim megtudják! Abból lesz ám csak a nagy baj. Nem, nem szabad így történnie. Hiába lazák, hiába vagyunk szinte egy korosztály, hála annak, hogy én váratlan baba voltam, mégis vannak dolgok, amiket nagyon rossz szemmel néznek. Például az alkoholt.
- Készülj arra, hogy akkor sikítozós esőtáncot fogok bemutatni.
Persze nem, nem fogok, még a végén a kelleténél is jobban felfigyelnek rám. Nem mintha a vörös haj ne lenne eléggé feltűnő, kell nekem mindig túlzásba esni, de hát ilyen az élet.
- Sosem ittam még. Mármint alkoholt, vizet azért már igen.
Az első mondat elég hülyén hangzott ahhoz, hogy kellőképpen bambának érezzem magam, így aztán gyorsan hozzátettem még ezt a kis pluszt, bár ezzel talán csak még jobban belezavartam magam a dologba. Ügyes vagyok, meg eléggé fáradt is ahhoz, hogy bekábuljak, ráadásul a tömény alkohol se segít túlságosan.
- Szerintem a vendégek kifejezetten örülnek, hogy nem egy nagydarab, kopasz melák szolgálja ki őket, ráadásul lány is vagy, ennek a célközönségnek ez bejön.
A velem szemben álló pedig még szép is, úgyhogy alkohol se kell hozzá, hogy felfigyeljenek rá. Ráadásul a vonásai miatt még különlegesnek is számít, én is biztos vagyok benne, hogy nem fogom elfelejteni. Arra, hogy jó helyet választott, csak elhúzom a számat. Na igen, ez pont az a hely, ahova nem tettem volna be a lábam semmi pénzért. Jegyzetekért viszont igen. Az egy egyetemistának olyan csoda, ami bizony függőséget okozhat.
- Igazságügy és varázstörvénykezés. Ha nagy leszek, akkor szeretnék ezen a területen sikereket elérni. Szeretném, ha a varázslények igazságosabb besorolást kapnának, több lehetőséget és nagyobb fogú biztonságot. Ez lesz, remélhetőleg, a szakterületem.
Az arcom a lelkesedéstől kipirult, érzem, ahogy egy ponton már ég a bőröm, persze nem zavarón. Ha erről a célomról beszélek, az arcom egyszerűen ragyogni kezd, és úgy érzem, hogy ez az, amire születtem. Már most is, alig néhány hónap alatt, többet tanultam, mint hittem. Alig várom, hogy lehetőségem is legyen.
- Óóó a fene vinne el téged, milyen helyre hoztál!
Meglátom az éppen belépőt, aki nem messze lakik tőlünk, és már végzett ezen a szakon. Széles mosollyal nyújtja át a vastag jegyzetekkel teli füzeteket, könyveket, én pedig mohón átveszem tőle, és elkezdem átnézni őket.
- Egy Isten vagy! Óóó, had mutassalak be titeket egymásnak. Ő itt Milan Blaise Felagund, igen a félelmetes professzor fiacskája, ő pedig… te jó ég, be se mutatkoztunk egymásnak! Simfel Karina.
Nyújtom felé a kezem, ez mondjuk így eléggé illetlen, de jobb később, mint soha.
- Nekem viszont rohannom kell, szóval, köszönöm szépen az italt, a jegyzeteket. Mindkettőtöknek jövök eggyel. Köszönöm!
Felkapom a táskám, és a jegyzeteket magamhoz ölelve szinte futok hazáig. Muszáj a szüleim előtt hazaérnem, különben megérzik rajtam a kocsma szagot, és akkor kinyírnak.