Nemigen tetszik neki, hogy egyre rövidebbek a nappalok, és a vastagabb pulóvereit is magára kell húznia, hogy ne dideregjen. Nem fagyos, csak épp nem szereti azt, ha rétegesen kell öltözködnie, mivel olyankor kevésbé tud szabadon mozogni, mint amúgy, pólós időben. Morog is ő magának, de mást nem tud, így most is egy vastag, fekete, kapucnis pulcsiban igyekszik lefele a faluba a találkozási pontra. Hogy miért nem az iskola falai közé szervezte meg ezt? Maga sem tudja, így volt könnyebb, vagyis nem, csak pillanatnyi kirohanása ezt eredményezte. A hely, ahova készül, vagyis, ahova készülnek, igen kecsegető, jót hallott róla, és mindenképp ki szerette volna valamikor próbálni. Most adott az alkalom is, no meg társaság, mivel sehova nem olyan jó egyedül menni, így csak öröm neki, ha talál valakit, aki épp vevő arra, amit ő kiagyal. Jó, most nem extrém későn, és ijesztő helyre készül, meg olyanra, ami egy picit is tilos dolog, totál ártalmatlanul akarja megtömni a hasát egy jónak ígérkező helyen. Mókára is lenn ereje, de túl egyhangú lenne mindig rosszban sántikálni, néha meg kell mutatnia, hogy mennyire jó gyerek is tud ő lenni, ha enni kap, és még finomat is. A tökéletes álca, mondhatni.
Nagyot nyújtózik, mikor az étterem közelében lévő, pados részhez ér. Nem indul még oda, lecsüccsen a kissé hűs falapra, és lábait kinyújtva tekint körbe. A várt társ még nincs a láthatáron, de nem aggódik, és nem is idegeskedik, mert bőven van idő, kb-ra beszélték meg a dolgot, nem fog percekért mérgelődni, ha többet kell várnia. Ha nem jön, akkor sem csügged, mert akkor megejti a dolgot egyedül, nem szívbajos. Olyannal sosem volt gondja, hogy valamit egyedül oldjon meg, vagy jusson el oda. Addig is, míg nem pillantja meg, a lábaival a fülében csengő ritmusra dobog, miközben a közeli plakát feliratait olvassa, amely a korcsolyapálya felé invitálja nagy hévvel. Ez nem mozgatja meg annyira, mint a kaja, mert nemigen megy neki jól, általában a feneke találja meg a földet, vagyis a jeget, a lábai pedig minden mást. Nem az ő sportja, az szent, így tekintete onnan is elszakad, vissza az útra. Az idő telik, ő órát nem is hozott, így legközelebb már csak akkor pattan fel, amikor kajatársa beérkezik, ő pedig nagy hévvel integet neki, hogy itt van, el sem veszett még, és nem is rabolták el az idegenek. Kajára fel!