Medenceparti Edinával
Hamar bejárta a kastélyt a hír, hogy a réten megkezdődött a medenceparti. Nara szinte már az elsők között értesült a tényről, pár évfolyamtársa a futástól zihálva, levegőt kapkodva újságolta neki a klubhelyiségben. Természetesen a lány eridonos lévén szinte már kötelezettségének érezte, hogy részt vegyen a mókában. Hiszen ahol a jókedvet, ott Nará-t is meg lehetett találni.
A ruhatárában volt is egy piros, kétrészes fürdőruhája, ami pont megfelelt az alkalomnak. Az már csak hab volt a tortán, hogy egyik felsőbb éves barátnője gyönyörű főnixeket rajzolt a fürdőruha felső részére és mivel, ő már jóval jártasabb volt a varázslásban, meg is bűvölte őket, hogy folyton lángoljanak. Amikor felvette olyan volt, mintha a mellkasa is tűzbe borult volna. Ettől naná, hogy még jobban tetszett neki.
A papucsát levette, mezítláb járkált a réten, a fűszálak csiklandozták a talpát és lábfejét. Törülközőjét a vállára terítette. Egyéb nem is volt nála, ezek is csak addig voltak a keze ügyében amíg le nem dobta őket valahova.
15 óra körül a Nap még magasan járt és ontotta magából a hőséget. A napsugarak szinte égették Nara bőrét és a vállánál egyre nagyobb felületben jelentkeztek a piros foltok.
Persze a káros napsugárzás elleni védelem és az örök érvényű szabály, miszerint felhevült testtel nem megyünk egyből vízbe egy kicsit sem érdekelték Narát, egyből starttól is a medence felé, amint végre megtalálta a megfelelő helyet. Se túl közel, de nem is olyan távol. Félig árnyékos, félig napos, egyszóval tökéletes.
-Uuuu, le akarok csúszni a sárkány szájából!- már törte is az utat a vízben egyenesen a csúszdák felé.