Hélia

Hwaaaaaa! Daytona-beachet sosem fogom elfelejteni! Nagyi nagyon jól kínálja mindig a kókusztejet, ahogy szeretem: szívószállal és azzal a színes koktélernyővel megtűzve. Elég sok kókusztejet ittam a szünetben. Fürödtem a tengerben. Azon kívül összefutottam valami fura lánnyal. Pontosan annyira kellemes, tartalmas szünet, amennyire szeretem!! Épp csak lepakolok és próbálok visszatérni az ódon kastély szürke falai közé, amikor felvetül egy nagyon izgalmas lehetőség! Így jutunk el a jelenig. Hélivel nem sokat beszéltünk még, azt tudom, hogy nincs oda annyira a futóférgekért, de a "murikat" hozzám hasonlóan ő is szereti! Hát micsoda remek módja ez egy új barátság kötésére! Tudod, elég sokan ismernek és szeretnek ám. Ezért könnyen eljut hozzám Héli kalandvágyának a híre. Rögtön bagolyra is váltunk, nehogy mások meg tudják a részleteket. Aztán másnap már futok is ki hozzá sárga rövidujjúmban, "játszós" farmerban, fehér edzőcipővel. Mindkét zsebemből egy-egy kesztyű lóg ki, amit a kertészek szoktak használni.
- Haaliii! - váltok sétából kocogásra, ahogyan egyik kezem a magasba lendítve üdvözlöm kalandor társamat - Bocsánat, nem találtam a játszós farmeromat. Ááááh remek, elhoztad a vödröket! Ez annyira jó muri lesz!
Tekintetem a lányról a piros kis vödrökre vándorolnak, aztán visszairányítom őket beszédpartnerem tekintetére. Vigyorom végig letörölhetetlen.
- Mondd csak, készen állsz ma egy új kalandra? - kérdezem huncutul, cinkos vigyorra váltva, enyhén oldalra billentett fejjel. Karjaimat hátul összefonom, lábaimmal én előre-hátrahintázom.

Hélia

Szerintem mehetne a hálókörletbe is pár féreg, meg hagyhatunk pár extrát azoknak a tanároknak, akiket utálunk. Jujj de izgi leesz!! Nem félek ám, mert rettenthetetlenül magabiztos vagyok benne, hogy amire előkészületeket teszünk, azért nem vághatják ki egyikünket se. Olyan kis lelkes! Kész csoda! Sikerült találnom még egy őrült extrovertáltat! A vödrök enyhe fémes hangot hallatnak, ahogy hintáznak Hélia kezében a felemelés okozta lendületétől.
- Azok tökéletesek lesznek! - legyintek lazán, de észreveszem lassuló beszédét. Furcsállón nézek rá meg kicsit aggodalmasan, szegényke rosszul ne legyen itt nekem. Persze a vadőrlaknál vagyunk, felőlem bemehet egy fa mögé, nem fogok rosszalón nézni rá, sőt... Ja meg vödrünk is van, de jobb lenne az eredeti célra tartogatni, mintsem na... értitek. Nekem csak egy pár kesztyűm van, az üvegház zárva volt ezért nem tudtam tartalékot lopni, mármint kölcsizni! Most furdall is a bűntudat érte, mert hátranézek ahol feltehetőleg a futóférgeket tárolja a vadőr és összeáll a kép bennem.
- Cseréljünk jó? - ajánlom fel és mutatóujjammal az egyik vödörre bökök. Közben már húzom is kifelé zsebemből a kesztyűpárt és lobogtatom előtte, mintha legalább pénzt ajánlanék fel - Használhatod nyugodtan, én meg merem fogni őket anélkül. Ígérem nem lesz hozzád nyúlka-piszka!
Biztatón vigyorgok, amiatt nincs oka aggodalomra, hogy váratlanul letapiznám, netán megölelném nyakig nyálkásan. Viszont most ebbe belegondolva lehet, hogy majd ha sikerül ez az egész, akkor megpróbálok még utoljára lecsúszni a lépcsőkön hason, vagy beosonni még egyszer a Fejetlenség folyosójára. Ki kell ezt még találni. Hacsak nincs több kérdés vagy megjegyzés, mivel társam lelkesen jelez én meg is indulok előre, remélhetőleg a kesztyűk helyett az egyik vödörrel a bal mancsomban.

Hélia

A megérzésem azt súgja, hogy Héliában megbízhatok. Nem érzem úgy, hogy beköpne; ha meg mégis, az-az ő döntése és elsősorban saját magát írja le vele. A lebukás esélye mindig a nyomunkban lesz. Történhet, hogy egyszerre mindkettőnket rajta kapnak a csínyen, akkor viszont szívesen magamra veszem a felelősséget. Úgy fair, én voltam mindennek kiötlője. Hélia csak besegííí...tene, de szerintem lefagyasztom. Olyan sápadt, mintha mumust látna. Lassanként tér vissza arcába a pír és vele együtt egyre torzul. Azt ne mondd, hogy vélát fogtam ki és hárpiává változik! Az egyik könyvben amit a nyaralás alatt olvastam, ott a mérges vélából hárpia lett, de olyan, aki tényleg megette vacsorára az embert. Haha, persze tudom, hogy nem valódi! Csak érdekes párhuzam. Csípőre tett kézzel felfújom arcomat és benntartom a levegőt, mint amikor a gyerek azzal fenyegetőzik, hogy most haragszik és nem fog levegőt venni öt percig. Míg ezzel ők a másik sajnálatára játszanak rá, próbálok egy humoros helyzetet teremteni, egyúttal jelezni, hogy még nem válaszolt és azért nekem sincs kedvem itt ácsorogni egész nap. Szerintem tudat alatt átveszem a dühét, de nem tudom hogyan érez, nem látok bele. Frusztráltnak tűnik, ami nem feltétlen felém irányul. De lehet csak nem szereti, ha kedvesek próbálnak lenni vele az emberek. Fura.
- Áh, oké! - fújom ki boldog vigyorral a levegőt. Vonásaim könnyedebbé válnak. Azt hiszem kicsit befeszültek, mikor Héliát annak láttam, így viszont tökéletesen értem. Nehezen jutnék én is dűlőre hasonló helyzetben, hogy most megfogjam-e a futóférgeket, elvégre nem mindennap hívom el ilyesfajta tevékenységre a diáktársaimat, meg nem is buzdítom, különben sok másik csínyhez is odaírhatnák a nevem és nem szeretném, hogy bármi konkréthoz kötve legyen a buzgóságon kívül. Ki is az, akit utálok? Haaaah... lássuk csak! Én mindenkit szeretek. Alap esetben. Egy sárkánytan tanci van, akiről viszont több a negatív hír ebben az iskolában, mint a jó.
- Brightmore profot! - vágom rá. Hangomból kihallatszódik némi él - Szerintem az a pasas nem normális! Állítólag egyszer diákokat ugrasztott egymásnak, a többit meg arra parancsolta, hogy nézzék végig a rögtönzött bunyót!  Te kihez szeretnéd, hogy vigyünk? Nem muszáj tanárnak lennie. Olyan diák is lehet, akit nem szívlelsz.
Hátrafordulva kérdőn pillantok rá. Megállok, míg felteszem a kérdést, aztán megérkezünk a vadőrlakhoz. A közelben intek, hogy csendesedjünk el és próbálok lassan közlekedni. Az épülethez közel érve összehúzom magam, próbálok bekukucskálni otthona ablakán, de nem látok semmit. Az állatait se látom nagyon kint.
- Psszt! Szerintem ez elment... Te látod a futóférgeit valahol? A griffmadár az végre csöndben van, szerintem szunyál vagy elrepült vele a bácsi. Úgy tudom jelenleg az a fene nagy bestia volt ami beriaszthatna és egyből lebuktatna minket.