Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása
DashaÁááááá, nem is hiszem el, ahogy vonatom már Magyarországon robog, legszívesebben megtolnám, ha tehetném, és gyorsabb lennék, mint a vasparipa. Nem sok idő és láthatom végre a testvéremet, akit két hosszú éve nélkülözök már. Míg idejövet a repülőn ültem, terveket gyártottam, mi mindent fogunk majd csinálni együtt, hova szeretnék elmenni vele, bár a tervezés az ő dolga, de annyira belelovaltam magam az ábrándozásba, hogy még a testhőmérsékletem is felugrott kicsit. Szerencse, hogy anya ezt nem tudja. Igyekeztem lehiggadni, de hiába, újra nem ment le egy falat sem a torkomon. Már kicsit több, mint egy éve, hogy kilábaltam egy kimondhatatlan nevű betegségből, amitől enni sem tudtam, már megint kiütközik rajtam? Megijedtem a feltételezésre és mély levegőket vettem, ujjaim csuriba tettem és felidéztem magamban egy iskolai emléket, hogy pulzuson a normális szintre térjen vissza. Gyomromban az izgalom görcsei azonban nem akartak alább hagyni. Később az ablak előtt elsuhanó tájat szemléltem, szememmel már a kastély keresve. Állítólag látni a vonatból, ahogy a dombok között kanyarogva közeledik a falu felé, ám még nem fedte fel magát egyelőre. Kihasználtam az időt, hogy gyorsan egy levelet fogalmazzak Koreába, megnyugtatni szüleinket, hogy megérkeztem. Ugyan ez még várat magára, de nagy baj már nem lehet. Épp útnak eresztettem a kis termetű baglyocskát, amikor megláttam az iskola, ködbevesző falait, hogy el is takarja a következő pillanatban, egy közénk tolakodó hegyfal. Nemsokára beérünk az állomásra, ezért összekapkodtam a széthajigált cuccaimat, mindent a kézitáskámba gyűrkésztem, majd az ajtók felé tolongó, zsibongó tömegbe integrálódtam. A vonat közepe felé találtam szabad fülkét, ahol csak egy elsős rellonossal kellett osztoznom, mint kiderült. Nem nagyon beszélgettünk, de sárkányszívizomhúr volt a pálcája magja és akkor rellonos lehetett. Leszálltam, megálltam a szerelvénytől egy kicsit távolabb, mélyen beszívtam a friss levegőt, aztán Dashát kerestem. Neki szemben sütött a Nap, így nehezebben vehet észre, én gyorsabb voltam. Az öreg gőzöst is megszégyenítő sebességgel ugrottam a nyakába.
- Dasha! Dasha! Jaj, de örülök, hogy kijöttél elém. Nélküled elveszett lennék a tömegben. Mi újság veled? Hagy szorongassalak meg! - Ezzel átkaroltam, két hatalmas cuppanós puszit is nyomva az arcára.