Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása
Mark *___*Valamikor régen, még szeptemberben...
Annyira izgatott voltam ettől az egésztől! Most pedig, hogy a vonaton ülünk már tartok kicsit tőle. Mi van ha nem tudok beilleszkedni? Oké, hogy Mark itt van, de nem lehet mindig ott. Na meg most már... most már illene magam megvédeni egyedül. Pácával persze verhetetlen vagyok, de az mégsem ugyanaz.
Az idegesség miatt, ami az izgatottságom helyére költözött miután a vonaton "kettesben" maradtunk - a szüleim nélkül -, nem tudok megszólalni sem. Az ablakon bámulok kifelé. Sokan vannak a vonaton. Engem ez eléggé meglepett, megszoktam, hogy a Roxfort Expressszen csak mi voltunk és magunkra zárhattuk a fülkénket. Itt most más a helyzet, így egymás mellett ülve, kissé szűkösen utazunk.
Nagyot sóhajtok, aztán Mark felé fordulok, kinyitom a számat, mintha mondani akarnék valamit, de rögtön be is csukom. Nem tudom, mit akartam mondani. Máskor könnyű vele beszélgetni bármiről, de jelenleg semmi értelmes nem jut eszembe. Visszafordulok az ablakhoz inkább és bámulom a tájat. Ahogy változik a környezet összébb húzom magamon a sötétkék pulcsimat. Nem bírok magammal így felállok és előhúzom a farzsebemből az órámat, és megállapítom, hogy jó darabig vonatozunk még. Miközben visszaülök, Markra pillantok és beharapom a számat - észre sem veszem.
Ásítok egyet és végül úgy döntök, ha úgysincs semmi témám, talán alhatok egy keveset, addig sem érzem ezt a furcsa idegességet. Saját házunk lesz! Csak nekünk, kettőnknek! Nem a hollóhátas évfolyamtársaimmal fogok együtt aludni és nem is az új suliból valakikkel. Nem a közeli faluban leszünk Markkal. Ketten. Annyira hihetetlen és valahogy nagyon feldob mégis idegességgel tölt el. Gyorsan be is csukom a szemem, hogy ne gondoljak ezekre. Nehezemre esik, de végül csak elalszom. S ahogy a vonat zötykölődik a fejem Mark vállára esik.