Lora
A játszótérre tévedvén leülök egy hintába. Gondoltam kiszellőztetem a fejem a sok vita után így eljöttem ide. Nem tudom mért pont ide jöttem. Szép hely ez. A hintában ülve eléggé elgondolkodtam. Még azt sem vettem észre hogy körülöttem zajlik az élet. Mintha megállították volna az időt számomra. Nem voltam magamnál. Nagyon rosszul érintett a Zolival történt vitánk. Pedig az mind az én hibámból volt. De egy világ omlott össze bennem. Minden ami csak felépült a lelkemben, az most porrá lett. Nagyon szörnyű érzés. Kis idő múlva már jobb volt. És mintha kezdett volna felépülni a lelki világom. Eszembe jutott, hogy szeretjük egymást, ezért úgy is kibékülünk. Majd teljesen magamhoz tértem, és felfedezni véltem, hogy éppen nincs senki a játszótéren csak én. Majd fel akartam állni és hanyatt estem a hintán. Lehet ennél rosszabb? Még jó hogy nem látta senki mert különben jót nevetett volna rajtam. Feltápászkodok és elindulok haza mikor meglátom Lorát.
-Szia Lora.. Hát te hogy-hogy itt vagy?
Gondoltam ha már látom megkérdezem mit keres erre. Talán beszélgethetnénk is egy kicsit, ha nem lenne ellenére.. Bár kedves lány úgyhogy biztos válaszolni fog. Igaz nem olyan rég ismertem meg. De máris mintha 1000 éve ismerném. Remélem nem látta ahogy leestem a hintáról mert az kicsit ciki lenne. Vajon most mit gondolhat rólam. De jó lenne belelátni az emberek fejébe.