Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Még szoknia kell az itteni életet. Hiába telt már el lassan három hónap azóta, hogy visszajött az országba, még mindent újként él meg. Hogy bővítse ismeretségi körét, s potenciális visszatérő vásárlókat szerezzen, úgy döntött, hogy havonta egyszer szerencsét próbál a piacon.
A többi portához képest, az ő kis asztalkája és eladni kívánt termékei még csekélyek, sőt, mondhatni eléggé észrevehetetlenek, de ez sem tántorítja el attól, hogy mosolyogva ácsorogjon ott. Ő hisz az ásványokban, az olajokban, a növényekben, az ékszereiben, melyek egyediek és utánozhatatlanok és természetesen magában is. Veszteni valója nincs, hiszen az idejébe bőven belefér az, hogy egy fél napot itt ácsorogjon. Maximum majd úgy megy haza, hogy nem ad el semmit. Nem fog tőle a kardjába dőlni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ő nem a rámenős fajta. Nem mászik bele a piacon mászkáló emberek arcába, hogy mindenáron rávegye őket a vásárlásra. Inkább olvas, vagy huszadszor is átpakolja a dolgokat, mintha ezzel előrébb lenne. Éppen színek szerint rendezi a dolgokat, amikor megszólal mellette hang, Manka pedig meglepetten fordul irányába.
- Mi? Mármint, szia. Rólam? Miért? - hangja inkább meglepett és érdeklődő, mint mérges lenne. Megszokta már, hogy megbámulják, mert feltűnő, de ennyire konkrétan még nem célozta meg senki fénykép vagy bármi más miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Szia - köszön ő is ismét, szintén mosolyogva. Mondjuk vicces lesz a dolog, ha itt perceken át köszöngetnek, de ő aztán nem bánja, mert legalább valaki meg merte szólítani. Kezdi úgy érezni, hogy nem is azzal van a gond, amit árul, hanem ahogy kinéz. Pedig nem harap ám, sőt, kifejezetten kedves egyén.
- Szerintem te vagy az egyetlen, akinek tetszik, szóval köszönöm - mosolyog még mindig, s hátát neki támasztja az asztalkájának, hogy megnézze a képet, amit a srác lőtt róla.
- Legalább nem éppen nyitva van a szám vagy csukva a szemem - neveti el magát. - Jó kép lett, ahhoz képest, hogy lesifotó - ezt nem tudja elvitatni tőle. Ha még rá is dolgoz, ahogy a fotósok szoktak, lehet el is kéri.
- Nem zavar, sőt.. Csinálnál párat az ékszerekről? Feltenném, meg előhívnám, hátha az ékszert nézve mernek rendelni, vásárolni - néz érdeklődve a másikra. Tiszta haszon lenne számára ez a véletlen találkozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Van az a pont, amikor valamelyiküknek fel kell adni ezt a köszöngetést. Nem azért eszi, mert kínos lenne, hanem azért, mert már csak nevetve tudna ismét kiejteni a száján ismét egy sziát. Ami valószínűleg értelmetlenné is válna így.
- Ott divat, itt Magyarországon viszont még mindig kinézik az embert, ha ennyire díszes - ez tény, de nem fogja azért elrejtegetni, mert Marika néni elátkozza minden egyes alkalommal, amikor utcára lép. Múltkor már adott neki fényképet, mikor még nem voltak tetoválások rajta, de akkor meg az nem tetszett a néninek, hogy látszanak a sebei. Ő a tipikus, mindenre is ráérő öregasszony.
- Neeem, én kifejezetten neem. Hééé - nyúl a gépért, s ha véletlenül sikerül megkaparintani, ő is kattint egy képet a srácról. - Na így egál, mondjuk - nyújtja vissza neki a fényképezőt, mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- De, legalább sült galamb nincs benne - közli nevetve. Nem rossz az a kép, sőt. Bár azt nem tudja nem észrevenni, hogy a mosoly és nevetés mögött, mintha lenne más is. De nem ismeri, nem kérdez rá, inkább csak odébb oldalaz, hogy tényleg csak a portéka legyen a képeken.
- Öhm, ékszerek? - nevet ismét. Lehet, hogy azért nem érdekli másokat, mert nem egyértelmű, hogy mik ezek? Mondjuk, ez még nem jutott eszébe.
- Oké, az ott nem ékszer - mutat a fiolák felé, amiben illóolajok vannak. - Vannak itt ásványok, illóolajok, meg hát ugye az ékszerek, amik között van, ami teljesen átlagos, de a legtöbbjük bűvölt. Például, ha azt mondod, hogy jövő hétre szeretnél egy olyan medált, amiben ott a kicsinyített másod, ami mozog, úgy csinál, mintha fényképezne, akkor azt elkészítem - persze, nem készít igazi képet, de azt simán megoldja, hogy villanjon a vaku.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ühm, van egy félig megrágott müzli szeletem - ajánlja a világ legrosszabb étkét nevetve. Nem, nem gondolja komolyan, ezért is nem áll ott fapofával, hanem érzékelteti egész testével, hogy csak viccel. Reméli, hogy a srác is veszi a poént.
- Persze, megoldom - válaszol mosolyogva arra, hogyha hoz egy képet, akkor is sikerül-e. Nagyon sok időt tölt azzal, hogy a lehető legtökéletesebbet alkossa. Van olyan darab, aminek három prototípusa is van, mert sosem tetszett neki. Ez nyilván sok idő, energia, de imádja csinálni, kikapcsolja a dolog.
- Neeem. Nem vagyok bájital keverő - rázza meg a buksiját mosolyogva. - Tudod az illóolajoknak vannak jótékony hatásai, millió és egy keveréket lehet készíteni, amik tovább fokozzák a dolgot. Nem mellesleg az illatuk is jó - na nem mindnek, de ezt nem szokta említeni, mert mindenkit más szagok irritálnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Sűrű pislogások közepette állt ott az asztalka mellett, úgy fél percig. Mert rájön ám, hogy a srácnak sem esik le, hogy mit mond. Vesztére, Manka nem az a fajta, aki kihagyna egy ilyen túlságosan is magas labdát. – Anyukádat is bevesszük? –teszi fel tök természetesen a kérdést. – Ne értsd félre, nekem totál oké, na de azért azt nem néztem ki belőled, hogy hát anyukádat vonnád be harmadiknak.. - somolyog egyet és azt hinnénk, hogy itt befejezi, de nem. Ugyan, az nem Gyarmati Lora Manka lenne. – Tehát ma anyukád, holnap esküvő, utána gyerek? Mondjuk, kicsit húzós, hogy még a nevedet sem tudom, de vannak, akiknek totál bejön, hogy csak az oltárnál találkoznak először, nem? – jó, itt már nevet, mert nem akarja, hogy esetleg a srác agyvérzést kapjon, vagy elmeneküljön, még mielőtt megkapja a képeket.
– Tessék – nyújtja át végül a kiválasztott fiolákat. - Azt pedig tedd el, nem kérhetek értük semmit, ha már ennyi képet készítettél és még a napom is feldobtad – szép is lenne, ha ezek után számlát nyújt be. Nem tudna tükörbe nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A képzeletében ez a jelenet sokkalta viccesebben zajlott le, mert a srác reakciója, inkább kínos érzést kelt benne, mint viccest. Legalább jól megtanulta ma, ha véletlenül még összefutnak, hogy vele a világért se poénkodjon szexuálisan. Kár érte, egész finom falatnak tűnt volna. – Ne aggódj, csak vicceltem - közli könnyedén, annak ellenére, hogy most valahogy már nem érzi annak az egészet. Pedig jól indult.
– Lora vagy Manka, amelyik szimpatikusabb. Szia – fogadja el a felé nyújtott kezet és megrázza a másikét.
– Ühm, nem sűrűn hallok férfiakat ennyit dumálni, annyi biztos – mosolyodik el szelíden. – Nagyjából délig terveztem, hogy maradok, ha hazadobhatom a cuccaimat, akkor végül is, ráérek – nem tervezett mára nagy dolgot. Oké, ez hazugság. Azt gondolta, hogy sikerül jó pár holmit eladnia és azt jól megünnepli némi süteménnyel és ruhavásárlással, de láthatóan erre nem fog, sor kerülni. – Nem kérek, köszönöm szépen – nem igazán szereti az olajban sült dolgokat, valahogy az illatuk és állaguk nem jönnek be neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem különösebben szeret vonattal utazni, de most rávették, mert hogy mekkora buli lesz. Aha, egészen addig az volt, míg négyből egy be nem aludt, kettő össze nem veszett, a harmadik meg neki nem állt sírni a pasijanempasija miatt. Nem igazán bírta követni az eseményeket, s úgy félúton ült el többi nőtől, mert úgy érezte, hogy Bogolyfalváig még eret is vág, ha tovább hallgatja őket.
Így hát volt ideje lenyugodni, átgondolni, hogy még mit kellene alkotni mára. Terveiben elmélyedve száll le a vonatról, véletlenül pont neki ütközve a néninek, aki után még időben kap, hogy az ne essen össze. A nőnek azonban az nem tűnik fel, hogy ezzel a koccanással, a táskáját hagyja maga mögött, mert annak pántja megadja magát. Eddig is egy hajszál tartotta életben.
A számára idegen férfi – Marcell – mellett egy aprócska mosollyal halad el, majd odalép az eredeti útitársai mellé, hogy azért rákérdezzen, minden rendben van-e. Miközben a válaszokat hallgatja, szeretné napszemüvegét és telefonját a táskába süllyeszteni, ami nincs ott. – Baszki, a táskám – talán kissé hangosabban csúszik ki a száján, mert a nénike csúnyán néz rá, de őt ez pont nem érdekli. – Bocs lányok, de a táskám nincs meg, majd, majd beszélünk – nem kezd el pánikolva futkorászni, mert az nem ő lenne, de azért elég kellemetlenül érinti a helyzet ahhoz, hogy minden szembejövőnek neki ütközzön, így megy neki Marcellnek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nincs benne az élete, de a lakáskulcs az igen. S, bár vicces lenne, ahogy felmászik az öreg tölgyfán, s annak ágáról átugrálna a tetőre, hogy aztán macskákat megszégyenítő mozgással másszon végig, vagy érjen földet.. Nem kockáztatna. Az öreg így is elég sokat zsörtölődik vele. Ő pedig mosolyogva hallgatja, mert hálásnak kell lennie, hogy kapott szállást. Átmeneti, ez élteti.
Szóval a kulcs miatt fordul, ütközik, majd kissé zavarban néz a bácsira.
- Igen, azért fordultam vissza - néz le rá, majd megvárja, hogy a férfi felemelkedjen. - Köszönöm szépen - mosolyodik el végül, s ha nyújtják felé, el is veszi a táskát. - Nem vettem észre, hogy leesett, hirtelen azt hittem a vonaton hagytam, az kellemetlenebb lett volna - bár néhányan biztosan nevetve nézték volna vissza, ahogy kétségbeesetten kergeti a szerelvényt, hogy visszaszerezze a táskát.
- Jó dzseki, remélem nem csak divat, hanem tényleg motorozol is - lép kettőt hátrébb, hogy jobban megnézze magának. - Igen, határozottan olyannak tűnsz, aki nem csak divatol. Manka vagyok, örülök az ütközésnek - s nő létére, fittyet hányva az illemre, nyújtja előre a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Kissé megemelkedik a szemöldöke, mikor Ádám a merevséggel jön, de tanulva az előző félreértésből, nem lő el rá egyetlen egy poént sem. Pedig kapásból három eszébe jut. Inkább csak elmosolyodik és hallgatja tovább a másikat. – Biztos az éhség szól belőled ennyire – bár, akkor inkább ájulás közelébe szoktak lenni az emberek, nem pedig fosni a szavakat. Lényegtelen. Az mindenesetre nem rossz, hogy nem ragadnak benne a kínban, hanem képesek túllendülni. Végén még tényleg gyümölcsöző kooperáció lehet közöttük.
– Nem igazán szeretem ezeket az étkeket – ad némi magyarázatot arra, hogy miért ad nem leges választ. – Nem veled van a gond, ne értsd félre. Egész rendben vagy - igen, ezt az iménti miatt közli, s mosolyogva teszi. Nem tudja meghazudtolni önmagát, muszáj, hogy kicsit élcelődjön, hiszen az élet szép, nem lehet mindig búskomor. – Nekem teljesen oké a dolog. Hol találkozzunk? – legalább nem csak gyorsan lepakolni és rohanni lesz ideje, hanem arra is, hogy teljesen átöltözzön és adjon is magára. Mert azért most nincs annyira kikerázva, mint általában, hiszen ez csak a piac.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Várakozón tekint a másikra, s van ideje arra, hogy jobban megszemlélje az arcát. Fáradt, kissé gondterhelt vonások, üvegesnek tűnő tekintet. Lehet, hogy vannak, akik megijednének tőle, hiszen van az egész kiállásában valami hátborzongató, de Mankának ez inkább figyelemfelkeltő, mintsem intőjel.  Ezért is nézi meg tényleg nagyon, már-már szemtelenül stíröli, mielőtt a motoros téma jönne.
– Tudtam én – bólint is egyet, meg képzeletben megveregeti a vállát, hogy most sem tévedett. – Nyáron ültem utoljára motoron, akkor is csak utasként, de! Megszereztem rá a jogosítványt két éve – már kiskorában azt mondogatta, hogy neki, ha férje lesz, az motoros lesz. Nos, még bőven van ideje, hogy megtalálja ezt az embert, de úgy gondolta jobb biztosra menni és szerez magának is egy jogsit.
– Nos, hivatalosan még nem. De már egyszer végeztem, az alapképzést itt csináltam, neki álltam a gyógyítónak, amit végül nem itt fejeztem be, hanem cserediákként, kicsit kint éltem, s most visszajöttem. Aztán gondoltam, hogy az ékszerkészítés, az ásványok és az illóolajok mellé egy kis botanika is jó lenne, így a tanév elejével, elkezdem azt a szakot – kicsit sok ez így egyszerre, de nem szeret rövid és tömör válaszokat adni. Így legalább kikerüli azt, hogy további három kérdéssel jussanak el ugyanide. – Szívesen visszakérdeznék, hogy te is odajársz-e, de gondolom nagyon nevetnél.. Szóval, te mit csinálsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kis zavartan neveti el magát. Még, hogy ő adja vissza valakinek a fiatalokba vetett hitét.. Ez csak vicc lehet. Magyarországi idősebb emberek többsége nem vélekedik így róla, amikor meglátja. Inkább neveznék az ördög lányának, minthogy reménysugárnak. – Csak nehogy meglepődj, mikor tényleg bekövetkezik ez – mosolyodik el pimaszul. Tervei között szerepel majd beszerezni egy motort, de jelenleg még nem telik rá. Telne, ha szépen pislogna a szüleire, de nem fog, mert nem szeretné, ha ők pakolnának alá mindent. Ezért is él egy öreg bácsinál és nem egy saját lakásban.
– Tényleg? –néz egy kissé meglepetten, mikor az ásványkutatás szóba kerül. – Ez nagyon jól hangzik. Most is ott voltál? – lehet, hogy kissé túl lelkesnek és tolakodónak tűnik, de nem is emlékszik már arra, hogy mikor találkozott volna valakivel, aki egynél több ponton is hasonlított rá.
– Eridon? – nevetve rázza meg a fejét, majd bal karján kissé feljebb tolja ruházatát, hogy a piros főnixet megmutassa. – Szintén Eridon, én most is ott leszek mester. A többi ház kissé fura nekem – utolsó mondatát csak úgy mellékesen, kissé halkabban súgja. Nem mintha, bármitől is félne. – Elég érdekes, hogy ennyi mindenben hasonlítunk – állapítja meg végül és nem is tartja ezt magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kissé meglepi, hogy Hege visszakérdez. Talán valamit rosszul, helytelenül fejezett ki? Pedig azt gondolta, hogy távolléte alatt, nem kopott meg nyelvi tudása. Értetlensége arcára is kiül, ám nem kérdez vissza, mivel a férfi sem akad fent különösebben hosszabb ideig a dolgon. – Ez nagyon érdekesen hangzik –most legyen rámenős és ajánlkozzon arra, hogy szívesen hallgatna még az ásványokról és azok kereséséről történetet? Nem, mintha gondja lenne azzal, hogy belemászik mások aurájába, na de itt azért több is van. Hegéről úgy pattannak vissza a dolgok, hogy Manka már szinte kínosnak érezné a kávé avagy sütemény fogyasztás felajánlását.
Pedig azt gondolná az ember, hogy a kínosság és alamusziság nincs benne a szótárában. Úgy tűnik mégis.
- Ühm, nem. Nem tartasz – kezdene bele, de aztán jobban átgondolja az elmúlt perceket és inkább nem erőlteti azt, ami láthatóan nem megy. – Igazad van, inkább megyek – adja fel végül mosolyogva a dolgot. – Köszönöm, hogy összeszedted a táskámat, talán majd egyszer meghálálom – ez a legjobb opció. Nem mászik rá, mégis közli, hogy azért vevő lenne akár egy süteményre is. Még magát is meglepi azzal, hogy ennyire könnyen megy. – További szép estét! – int egyet, majd mosolyogva fordít hátat Hegének és lendületes, szinte szökkenő léptekkel halad barátnői közé, akik mellé odaérve, még egyet int búcsúzóul a férfinek.

// #köszöntem #Élményvoltál