Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása
fangs
A cseppek úgy hullanak alá, mint bűnbe esett angyalok, amikor a mélybe lesznek taszítva. Azzal a különbséggel, hogy láncra verés helyett, a szürke járdán koppannak, ami először pettyezett, majd egyre csak sötétlő árnyalatba borul. Tükrözi az égboltot. Az eső elől a plexi alá húzódik mind, aki a vonatra várakozik, a társaságtól elszeparálva pedig egy magas, szikár alak ácsorog, kezében kihűlt, hosszú kávéval. Többen felé sandítgatnak, rá, aki a borús időjáráshoz elbaszta, hogy fehér szettet vett fel, mert a szőke tincsek mellett még az is világít a szürkeségben. Illés Ferdinánd, mint egy elbaszott angyalka. Bukott angyalnak még el is menne - inkább az, mint ördög ivadéka -, de ha lehet a legkevesebb feltűnéssel. Izmai már csak a gondolattól is feszülni kezdenek, és fejébe kúsznak a zavaró gondolatok. Hűvös kék tekintete előremered. Ekkor a kopogó cseppeken túl meghallja sínek másik oldalán roskadozó váróban felcsattanni a női hangot. Megy az panaszáradat, mert késik a vonat. Szinte azzal egyszerre a peronon ácsorgók az esőt kezdik szidni. Ő megforgatja a szemeit, majd kortyol a hideg kávéból. Szereti. A hideg kávét is, és az esős időt - egyik nélkül sem indult volna el Bagolyfalváról ma délelőtt. Sőt, ha rajta múlna, addig húzná a téli időjárást, amíg csak teheti. A tűző napfény számára olyan, mintha fenntartatnák az ítéletre. A vonat végre befut.
A kupék melletti folyosón haladva olyat keres, ahol egyedül lehet, és a vázlatfüzetébe feledkezhet a városig, még a zakatolás okozta tökéletlen vonások sem érdeklik. De mindben meresztik már a seggüket. Kiissza a maradék kávét, megtorpan, majd hátrál egy lépést oldalasan besandítva a fülkébe. Ujjait a kilincsre fonva, könnyedén tolja félre az ajtót és néz egyrészt meglepetten, másrészt kérdőn a kuporgó ismerősre. - Nocsak. Ha valaki azt állítja, hogy újra találkozunk, pofán röhögöm, erre tessék - szája sarka felkunkorodik. Most Ferdinánd mosolya sokat ígérőn bajt sejtetet, avagy barátságos. Netán mindkettő. Hiszen, ha róluk van szó, akkor a baj bármelyik pillanatban felütheti a fejét. Ezen a vonaton is. Legutóbb csak kirabolni akarták őket. Kíváncsi lenne ma milyen szerencsétlenség történik, ha csatlakozik.
- Leülhetek, Lorin? - kérdezte, majd összeráncolta az orrát. - Ez sajt? - ekkor ránéz a dobozokra és mosolya kiszélesedik. Még egy halk, hitetlen nevetés is elhagyja ajkait. Ha pizza van, igazából már a korábbi kérdésétől függetlenül is beljebb lép, de nem közelebb a másikhoz. A pizzás dobozok mellett ül le, hátradől és karját összefonja a feje mögött. Onnan fürkészi egy pillanatig Lorin vonásait. Nem szól, mindössze érdeklődve billen oldalra a feje.
A kupék melletti folyosón haladva olyat keres, ahol egyedül lehet, és a vázlatfüzetébe feledkezhet a városig, még a zakatolás okozta tökéletlen vonások sem érdeklik. De mindben meresztik már a seggüket. Kiissza a maradék kávét, megtorpan, majd hátrál egy lépést oldalasan besandítva a fülkébe. Ujjait a kilincsre fonva, könnyedén tolja félre az ajtót és néz egyrészt meglepetten, másrészt kérdőn a kuporgó ismerősre. - Nocsak. Ha valaki azt állítja, hogy újra találkozunk, pofán röhögöm, erre tessék - szája sarka felkunkorodik. Most Ferdinánd mosolya sokat ígérőn bajt sejtetet, avagy barátságos. Netán mindkettő. Hiszen, ha róluk van szó, akkor a baj bármelyik pillanatban felütheti a fejét. Ezen a vonaton is. Legutóbb csak kirabolni akarták őket. Kíváncsi lenne ma milyen szerencsétlenség történik, ha csatlakozik.
- Leülhetek, Lorin? - kérdezte, majd összeráncolta az orrát. - Ez sajt? - ekkor ránéz a dobozokra és mosolya kiszélesedik. Még egy halk, hitetlen nevetés is elhagyja ajkait. Ha pizza van, igazából már a korábbi kérdésétől függetlenül is beljebb lép, de nem közelebb a másikhoz. A pizzás dobozok mellett ül le, hátradől és karját összefonja a feje mögött. Onnan fürkészi egy pillanatig Lorin vonásait. Nem szól, mindössze érdeklődve billen oldalra a feje.