Pöttöm
~Ma délelőtt
Az itt töltött első éjszakámat sikeresen túléltem. Vagyis.... fogjuk rá. Még élek, de ha még több időt töltök a Gólyalakban, akkor vagy elmegyógyintézetbe megyek előbb-utóbb, vagy néhány sipítozó lány fog teljesen véletlenül eltűnni. Nem tudom, hogy hogyan tudnak így vihogni, meg pletykálni. Komolyan, némelyik lány rosszabb, mint a festmények, pedig azokból is láttam már katasztrófa darabot.
Szóval nincs maradásom abban a szobában, minél hamarabb be kell költöznöm egy olyan szobába, ahol kevesebben vannak, és talán még normálisabb is. Persze a Gólyalakban lakók között is van néhány normálisabb személy. De mindegy.
Most is már kora reggel fent vagyok, mikor még mindenki alszik, és gyorsan felöltözöm, majd kislisszanok a Levita területéről, sőt, a kastélyt is elhagyom. Na, persze nem örökre, nem megyek el innen, valahova jó messzire, csak a faluba és a kastély környékére, egy egész napos felfedezőtúrára. Szóval van egy napom, hogy szépen eltévedjek és vissza is találjak. Na, a terv első része már sikeres, mert fogalmam sincs merre járhatok. Házak. Házak vannak mindenhol. Persze ez nem olyan meglepő, hisz egy faluban vagyok, tehát az lenne a meglepő ha nem lennének házak. Már kezdem azt hinni, hogy a házak rengetege soha nem ér véget, mikor végre kikerülök a.... Boglyas tér? Igen, Boglyas tér. Elvileg. Egy öreg nénike legalábbis ezt mondta nekem. Komolyan, teljesen úgy nézhetek ki, mint valami túrista vagy mi, és a tetejében még fiúnak is néz engem, ami persze már megszokott nálam. Szóval a Boglyas téren vagyok. Akkor menjünk tovább. Jééj, hát ez meg mi? Mintha valami játszótér lenne. De jó. Hah, gyermeki én elő és futás a hintához! De rég voltam már játszótéren. És szerencsére most seeenki az égvilágon nincs itt. Jupii!! Próbálom minél magasabbra hajtani magam, amit persze ha anyuék látnának.... De most nincsenek itt, szóval szabadsááág!!
kinézet