Minden újdonságot imád és számára a barlangfürdő is ilyen. Odettet kérdezte, hogy miért olyan nagy szám ez a hely és, amikor kiderült, hogy belülről milyen is, azonnal el akart jönni. Ez egyébként egy igen hosszú történet, hogyan is lett ő jóban a navinéssel, főleg azok után, hogy tulajdonképpen majdnem megölte. Amiről az ember nem tud, az nem fáj neki ugyebár. Pusztán egy megmentőt látott a nőben, semmi többet, így azon túl, hogy segít neki normális ruhákat találni – mert valljuk be, jelenleg borzalmas a választéka otthon -, néha találkoznak. A sebei azóta begyógyultak és már alig fáj néha valamije. Ez köszönhető a gyógyítók és persze Niadra közbenjárásának is, aki monitorozta az állapotát, hogy semmiképp se maradjon el kezelés vagy süljön el rosszul. Hát nem cuki?
Vállán egy táskával, melybe fürdőruháját, törölközőjét és papucsát rejtette, közelít a bejárat felé. Bámészkodva rója le a távolságot, aztán miközben egy cuki kutyusra terelődik a figyelme, amit a közelben sétáltat egy hasonlóan aranyos srác és összemosolyognak, nemes egyszerűséggel nekiütközik valakinek. Mondanom sem kell, hogy az ő apró termetéhez képest Ruben egy élő falnak tűnik, így ösztönösen hátrál egy lépést.
- Bocsánat, nem vettelek észre – ez a legrosszabb mondat, amit egy másfélszer akkora férfinak mondhatsz, miután nekimentél. Ettől függetlenül írisze őszintén csillan és ártatlanul pislog fel Rubenre. Ez se tart sokáig, mert tekintete lassan a kezében tartott kütyüre vándorol és láthatóan megragadja figyelmét. Hűűűű. Hát mi lehet az a világító csoda? És milyen sok dolog ugrál rajta! Nem volt még dolga mobiltelefonnal, így számára szinte már űrtechnológiának számít – még úgy is, hogy azzal sem találkozott eddigi élete során egyszer sem. Teljesen reflexszerűen lép oda a férfi mellé, hogy a képernyőt nézze, egyébként teljesen faragatlanul és illetlenül. – Mondd csak, hol szereztél ilyet és mit tud? Ezek mik? – halálos nyugalommal emeli meg kezét, hogy belenyúljon, hacsak meg nem akadályozzák. Ebben az esetben a messenger kamera funkcióját találja el ugyanis és ki tudja, mit lát meg ott. Ez attól is függ, milyen épp a beállítás. Hajjaj Ruben, ebbe csúnyán beletenyereltél.
Vállán egy táskával, melybe fürdőruháját, törölközőjét és papucsát rejtette, közelít a bejárat felé. Bámészkodva rója le a távolságot, aztán miközben egy cuki kutyusra terelődik a figyelme, amit a közelben sétáltat egy hasonlóan aranyos srác és összemosolyognak, nemes egyszerűséggel nekiütközik valakinek. Mondanom sem kell, hogy az ő apró termetéhez képest Ruben egy élő falnak tűnik, így ösztönösen hátrál egy lépést.
- Bocsánat, nem vettelek észre – ez a legrosszabb mondat, amit egy másfélszer akkora férfinak mondhatsz, miután nekimentél. Ettől függetlenül írisze őszintén csillan és ártatlanul pislog fel Rubenre. Ez se tart sokáig, mert tekintete lassan a kezében tartott kütyüre vándorol és láthatóan megragadja figyelmét. Hűűűű. Hát mi lehet az a világító csoda? És milyen sok dolog ugrál rajta! Nem volt még dolga mobiltelefonnal, így számára szinte már űrtechnológiának számít – még úgy is, hogy azzal sem találkozott eddigi élete során egyszer sem. Teljesen reflexszerűen lép oda a férfi mellé, hogy a képernyőt nézze, egyébként teljesen faragatlanul és illetlenül. – Mondd csak, hol szereztél ilyet és mit tud? Ezek mik? – halálos nyugalommal emeli meg kezét, hogy belenyúljon, hacsak meg nem akadályozzák. Ebben az esetben a messenger kamera funkcióját találja el ugyanis és ki tudja, mit lát meg ott. Ez attól is függ, milyen épp a beállítás. Hajjaj Ruben, ebbe csúnyán beletenyereltél.