Roland
Blanka nagyon unatkozott már odabent. Úgy gondolta, hogy mivel már kissé lehűlt a levegő, sétál egyet. Tudott erről a kis tavacskáról, így erre irányította lábait.
A fiatal lány egész úton azon gondolkozott, hogy nem kéne-e mégis visszamennie, és tanulni még. Igaz, már majdnem mindent tud, de akkor is. Biztos ezt is elbaltázza majd, mint ahogy a mugliknál elbaltázta a dolgozatait.
Elhessegette a muglikat a gondolaitól. Nagyon hiányoznak neki az otthoni barátai. Illetve, az egyetlen barátai. Merthogy itt még nem szerzett barátokat. Egyet sem. Igaz, még nem rég érkezett, és eddig teljesen magába rántotta a tanulás. Szóval nehéz is lett volna így barátkozni.
Amikor a tóhoz ért, meglátott egy fiút, aki az egyik fa tövében feküdt.
~ Oda menjek hozzá? ~ gondolta magában.
Na jó, odamegyek. Hátha jófej, és akkor talán még össze is barátkozhatunk.
-Szia. Zavarlak? Nincs kedved beszélgetni? Unatkozok.-mondta egy édes mosoly mellett.
~ Remélem, nem zavarom, és nem fog megharagudni, hogy megzavartam a pihenésben. ~ Gondolta magában, és bámult a fiúra.