Aileen
Épp jó napom volt. De tényleg, szinte szivárványt hánytam mindenkire, aki szembeérkezett velem a faluban, de hangsúlyozom, csak szinte. Reggel a kedvenc pólómat vettem fel, és kivételesen a zoknijaim után sem kellett fél órát kutakodni, és ezek még csak a kezdeti sikerek voltak. Persze semmi nagy dologra nem kell gondolni, ilyen apróságokon múlik a boldogság, nálam legalábbis.
Úgy határoztam, hogy ennek az idilli napnak az örömére eszem valami édességet is, szóval lemásztam a faluba, hiszen volt időm bőven. Nem siettem túlzottan. Komótosan sétáltam be a cukrászdába, és még ennél is ráérősebben indultam kiválasztani, mit szeretnék enni - vesztemre. Lesből támadva egy ismerősnek tetsző lány leöntötte a lábamat egy egyelőre beanozosíthatatlan cuccal. Pár másodperc múltán megsejtem, hogy tea lehetett újkorában, ugyanis addigra az agyamig eljut a kamillaillat, meg az ital hőmérséklete.
- Jujjujjujjuj, ez meleg - állapítottam meg, eleinte fel sem fogva, hogy merénylőm bocsánatot kért. Miután elmúlt a kezdeti sokk, csak akkor pillantottam rá. Kicsit zavarba jöttem a nagyjából korombeli, csinos lány láttán, aki eléggé megszeppent a baleset miatt. Legalábbis sejtettem, hogy baleset lehet a dolog nyitja, bár sosem lehet tudni.
- Semmi... semmi baj - igyekeztem megnyugtatni. Tényleg nem éreztem haragot, ezt talán a jókedvem tette, és reméltem, hogy a lány nem érzi magát nagyon kellemetlenül miattam. - Nekem sem ugrik be - tettem hozzá a fejemet csóválva, halvány mosoly kíséretében. Azt hittem, a párbeszéd itt le is záródik, de meglepetésemre a támadó nem hagyja annyiban a dolgot, és felajánlja, hogy meghív valamire. Kicsit kínosan érzem magam, hogy már készülök belemenni az ajánlatba, mégsem kéne kihasználni egy ember lelkiismeretfurdalását, de nem is akartam elutasítani a kedves ajánlatot.
- Hát... oké - adtam be a derekam, és rámosolyogtam a lányra. - Köszi szépen.