Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elég hülyén éreztem magam, amikor mondta, hogy igazából eléggé hasonlítanak. Soha nem volt az ilyesmiben jó, kivéve ha a testvérek konkrétan egypetéjű ikrek voltak. Egészen addig azt tartom, hogy hasonlíthat két ember úgy is, hogy még csak nem is ismerik egymást. Akkor meg minek rákérdezni.
- Hát... igazából nem. Itt kötöttem ki valami agyament dolognak hála, de nem hiszem hogy az lenne az én igazi álmom, hogy megtanítsam a gyerekeket arra, hogy egy meg egy az kettő - gondoltam végig. Meglepő módon ezt még eddig magamnak se nagyon ismertem be, mert talán attól féltem, hogy fogom a cókmókom, és elmegyek amerre akarok. - Tudod, én inkább utazni szeretnék. Akkor érzem magam igazán élőnek - vontam vállat. Sosem tudtam erről senkivel igazán beszélgetni. Talán csak apával, de vala azóta nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, mióta eljöttem. Meg ezzel a témával otthon mindig csak a vitákat gyártottam, szerencsésebb, ha fel sem hoztam.
- Szoktál túrázni? Hegyet mászni? - kérdeztem. - Az a legjobb, amikor a felénél már majdnem feladod, de mégis tovább mész, és amikor a hegy tetejére érsz...az csodálatos. Egészen más színben látod a világot. - Miközben beszélek csillog a szemem. Rég voltam már igazi kiránduláson, ahol igazi kihívás is lett volna. A magyar dombok nem állítanak elég nehézséget elém.
Megköszörültem a torkomat, hogy visszatérjek a földre az álmodozásaimból. - És neked? A tetoválás? Vagy amit mellette csinálsz a suliban? - kérdeztem, és beleittam a kávéba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sose voltam olyan ideges, mint azon a délutánon. Miután találkoztunk Várffy-val a tanáriban, nem hittem el, hogy megtörtént a dolog és hogy a férfi komolyan is gondolta. Egészen addig, míg az asztalomon nem találtam egy üzenetet tőle, amiben leírta hol és mikor találkozzunk.
Ezután folyton vergődtem saját magammal. Vajon elmenjek, vagy lemondjam? Jó ötlet? De inkább nem. Vagy mégis? Többször elkezdtem megfogalmazni a levelet, melyben lemondom az egészet, de aztán az összes a kukában végezte. Rájöttem, hogy képtelen lennék rá.
Ez után következett a "mégis mit kéne felhúznom?". Egy étterembe mentünk, de azért nem volt ez olyan nagyon kiöltözős, csak maximum egy kicsit. Szerettem volna, ha a ruhám a leginkább illik az alkalomhoz. Miután kipakoltam az egész szekrényem - kétszer -, végül egy fekete hosszú ujjú ruhánál állapodtam meg, amely épp csak a combközepemig ért. A magassarkú bokacsizmám ehhez tökéletes választás volt, ráadásul az elmúlt alkalommal kiderült, hogy pontosan úgy leszek ideális magasságú Robihoz, ha pár centivel megnövesztem magam.
Kabátomat összehúztam magamon, nem volt valami jó idő. Igazából kellemesebb lett volna, ha nem fúj a szél, de az időjárást nem tudtam irányítani. De igazából annyira ez fel sem tűnt, úgy izgultam a találkozó miatt. Nem akartam annak tűnni, ezért stílusosan késtem öt percet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Rámosolyogtam a férfira, amikor odaértem. - Szia! Köszönöm, nagyon szép! -  próbáltam kedvesen válaszolni, és átvenni a virágokat. Igazán nem éreztem szükségét annak a rengeteg rózsának, bőven elég lett volna egy szál is. Azt könnyebb lett volna az étteremben is letennie, illetve nem kellett volna egy csomó virágot levágni.
Belekaroltam Robiba, és együtt léptünk be az épületbe. Az éttermi rész fent volt az emeleten, ahol egy elegánsan öltözött úr várt ránk. Biccentettem a festmények mellett, ahol elhaladtunk, véletlenül sem akartam modortalannak mutatkozni egy ilyen helyen.
Az asztalunk egy ablak mellett volt, az egyik sarokban. Meghitt volt, egyedül az andalító zene jutott el fülünkbe a külvilág zajai közül. A pincér még étlapokat hagyott nálunk, aztán el is ment, hiszen újabb emberek jöttek be.
- Hát, itt vagyunk - jegyeztem meg, és szétnyitottam a kis könyvecskét. Megrökönyödve néztem, hogy a legtöbb dolog benne a tipikus hazai specialitások, és ezzel csak egy gond volt. A hús. Gyorsan lapozgattam benne, igyekeztem valami olyat találni, amivel egyszerre jól is lakhatok, és meg is tudom enni. Meg kellett mondanom, eddig nem indult valami jól ez az egész. Talán csak az én szerencsém. A randik már csak ilyenek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Még mindig a nap eseményein kattogott az agyam. Egyszerűen csak újra meg újra lejátszotta őket, mintha nem lehetne megállítani. Aztán egyszer csak bumm. Valakinek sikerült.
Ugrottam egyet a székemben, és hirtelen bekapcsolt minden érzéskszervem - és nem mellesleg mindegyik pirosan villogott, hogy hagyjam el a süllyedő hajót. De a kíváncsiságom ott tartott. Amint megláttam ki csörtet felém, még inkább. Már épp mondtam volna neki, hogy Kirill nincs itt, amikor a gyereket a kezembe nyomta. Szerencsére volt már dolgom kicsikkel, így előbb megfogtam, minthogy leejtettem volna, de egyebet nem tudtam, hogy mit kéne vele kezdenem. A vörös ölelése pedig még ennél is jobban meglepett tán.
Csak néztem, ahogy a kicsi nő ide-oda pattog, és közben magyaráz, mint akibe nem férnek a szavak és ezért ki kéne mondania őket. - Nem, az nem az asztalok neve, hanem azoké, akik ott ülnek. Ezért van az én asztalomon az én nevem... - magaráztam, és közben elkezdtem ringatni a kis legényt a karomban, hogy legalább ő ne kezdjen el sírni még pluszba.
- De úgy hiszem, hogy nem azért vagy itt, hogy fogjam a fiad, vagy hogy az asztalok neveiről tárgyaljunk - próbáltam témára terelni a vöröskét. - Kirill nincs itt, szóval nem tudok segíteni szerintem - vontam vállat, hiszen ez tűnt a legegyértelműbb válasznak. Legalábbis mivel kettőjüknek gyereke van, amit valami furcsa oknál fogva én tartogattam, az volt a logikus, hogy őt keresi. Még akkor is, ha előtte az én nevemet ordibálta a folyosón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A kicsi elkezdett mozgolódni a karjaimban, mire dajkálni kezdtem. Piciket rázogattam, és közben ide-oda fordultam, de be kellett vallanom, jobban lefoglalt az, amit Luca hadobált össze.
- Mással.... - ismételtem meg a szót egyszerre értetlenül, és rosszallással a hangomban. Még mindig nem tudtam hova tenni az egészet. Nem velem és nem Lucával, hanem....azt a rohadt.
Ahogy az apró pattogva folytatta a problémájának a nem épp szakszerű körülírásását, hirtelen leesett a tantusz. Átvette a síró gyereket, de tovább magyarázott, mintha nem lenne ami megállítsa. Amikor az érzelmek is hozzájöttek a magyarázathoz, csak még egyértelműbb lett. Pontosan olyan volt, mint nekem volt.
A kis babára vigyázva öleltem át a lánykát. Szorosan, hogy érezze, hogy nincs egyedül, hogy legalább egy kicsit megszünjön az érzése, hogy egyedül maradt. Úgy álltunk ott egy kicsit, majd elengedtem.
- Na jó, ülj le, és mesélj el mindent. Ez most történt? És merre fogsz most lakni? Van helyed? És mi lesz Bencével? Hozzám jöhetsz, de nem hiszem, hogy ő is tudna porral vagy bármivel utazni Pécsre - hadartam, miközben egy széket húztam Luca popója alá. Hoztam magamnak is egyet, nem akartam az asztal túloldalán lenni, az túl távol lett volna. Leültem, és bólintottam neki, hogy kezdheti. Minden idegszálammal őt figyeltem, és már egyáltalán nem foglalkoztatott a többi téma, amik aznap nem tudtak békén hagyni. Ez most egy sokkal nagyobb vészhelyzet volt annál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Miután kiderült, hogy minden rendben a lányka lakhelyét illetően, megvártam, míg magától elkezdett mesélni. Nem akartam sietettni, hiszen nekem sem volt más dolgom. Vagyis lett volna, de nem olyan, ami ezt felülmúlta volna. Szívszorító volt látni, ahogy a tőlem is pár évvel fiatalabb Luca a fiával a kezében ücsörög, és azt se tudja mihez kezdjen most az életével.
Ha nem lett volna olyan nagyon komoly az ügy, talán el is nevettem volna magam azon, ahogy elképzeltem, hogy a vöröske megpróbálja megetetni a picivel a pizzát. Közelebb hajoltam, és megfogtam a lány kezét, hogy érezze, hogy ott vagyok neki. Nagyon mérges voltam Kirillre, hiszen az egy dolog, hogy velem ezt megteszi, de a gyereke anyjával egészen más. És Luca amúgy is egy teljesen más eset. Törékeny és naiv. És a férfi most éppen ezt kezdte el összetörni benne.
- Kirill szeretett és valószínűleg még mindig szeret. Csak másképp. Neki nem való az elköteleződés. Képtelen rá. Viszont te sokkal jobbat érdemelsz. Hidd el, egy idő után be fogod ismerni, hogy nem kell neked Kirill. Most hiányzik, és szeretnéd, hogy az egész csak egy álom legyen... - mondtam, és közben újra visszatértek az emlékeim abból az időből. Szinte a bőrömön éreztem milyen fájdalmat okozott minden egyes alkalommal a férfi látványa. Hogy nem úgy nézett rám, mint előtte, ha pedig mégis, akkor csak egy pillanatra tért vissza, csak egy csók erejére. Csak játszott velem. -... de hidd el nekem, hogy van egy férfi odakint a világban, aki pont egy olyan nőre vár, mint te. - Rámosolygtam bíztatóan a lányra. Olyan fiatal és törékeny volt. Szinte biztos voltam benne, hogy Kirill volt az első szerelme. Az első nagy csalódása, és emellett a legnagyobb is. Csak mint nekem. Viszont Lucának volt egy örök emléke róla. Bence. A kisfiú, aki most is ott játszott hosszú tincseivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Összeszorult a gyomrom, ahogy megláttam a sóvárgó pillantását a lánynak, és ezerszer boldogabb lettem volna, ha a történetet azzal folytathattam volna, hogy minden rendben lesz, csak meglát és újra azt akarja, hogy az övé legyél. Akartam, hogy ne ugyanazokkal az érzelmekkel telitődve nézzen rám most Luca, amikben magamat ismertem fel. Bolond voltam. De soha többé. Nem ám. Nekem aztán nem kellenek őrült férfiak, akik összezavarják a gondolataimat is.
- Nem fogsz meghalni, ne beszélj butaságokat - korholtam meg kicsit a lányt. Kellett ez is neki, hiszen nem is figyelne rám rendesen, ha nem tenném. - A mesék csak befejezetlen történetek. Mármint némelyik. A magyar népmesék vége az, hogy hét éjszakán és hét nappalon zajlott az esküvő. Ennyi. De szerinted mi van utána? A csillagszemű juhász megunja az életet a kastélyban a királylánnyal, és visszamegy a birkáihoz. A királylány erre nagyon szomorú lesz. Sír, és vissza akarja kapni a szerelmét, épp mint te. De aztán egy holdfényes éjszakán, mikor a palotában bált rendeztek, egy daliás legény felkéri a hercegnőt egy táncra, és addig pörgeti, míg egymásba nem gabalyodnak, és onnantól kezdve nincsen, aki szétválassza őket. A te daliás legényed pedig még nem talált meg. Kirill csak egy csillagszemű juhász, aki vágyik a birkái után - kerekítettem ki egy mesét csak Luca számára. És hiába próbáltam magam győzködni, közben újra meg újra eszembejutott a végzős bál éjszakája. De Robi is csak egy juhász. Semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kicsit feszengve éreztem magam egy ilyen helyen. Persze, nem mindig lehetett, hogy az ember lánya csak bulikban találkozik emberekkel, de az egész túl sok volt nekem. Olyan valódi, amilyenre először nem akartam ezt a kapcsolatot.
- Igen, az lehet, hogy jó lesz - Az alkoholban mindig bíztam. Bizalmat adott a legkisebb korty is belőle, hogy én márpedig tökéletes vagyok. Egyik ismerősöm meg is jegyezte, hogy jó lehet nekem, mert nem kell sokat költenem és máris részeg vagyok. Így van ez, ha az ember nem a rendes ütemben szocializálódik és ismeri meg az italokat.
- Nincs semmi baj a hellyel - mosolyogtam a férfira, ahogy megfogta a kezem. Nem húztam el, igazából legszívesebben még közelebb is húztam volna. - Csak tudod... én soha nem ettem húst. És nem is szeretném kipróbálni - húztam fel az orrom. Elrettentett még a gondolata is, hogy valamikor is a számba kell tennem egy falatot egy nyusziból vagy egy kis csibéből. - És itt nincs semmi más, csak hús - suttogtam még gyorsan, mielőtt visszaért volna a pincér. Nem szerettem volna, ha a kis problémámról ország-világ - vagy legalábbis Bogolyfalva pletykás tagjai - tudott volna.
- Deee... ehetünk desszertet. Amúgy is azzal a legjobb kezdeni - próbáltam menteni a menthetőt. A pincér odaért, és kitöltött nekik az italból. Megállt, és várta, hogy mi lesz a kérés, de egyenlőre nem kaptam még meg Robi válaszát a felvetésemre, a pincér túl gyorsan tért vissza. Szóval csak néztem a férfit, és vártam, hogy most megyünk, vagy sütizünk. Igazából el tudtam képzelni egy romantikus sétát is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hihetelen, de a kisbaba már megint hirtelen a kezemben kötött ki. Egyik percről a másikra váratlanul. Csak most legalább nem sírt, hanem csak nevetett. Ez pedig be kellett vallanom, hogy sokkal jobban tetszett.
- Pontosan. A történetekben mindig van egy mélypont, amit majd felold a megoldás. És akkor érkezik el a boldog vég - erősítem meg a lányt. A kisfiú a hajamért nyúlt, de túl rövid volt, egyszerűen nem érte el. Pedig még puha volt az alja, hiszen nem rég vágták. Biztos élvezte volna, hogy olyan más.
- A daliás legény az nem megy el. Innen tudod megkülönböztetni a juhászt és a legényt. Mindenki életében van egy daliás legény, csak idő mire megtaláljátok egymást, és addig képesek a juhászok portyázni - húztam el a szám a gondolatra. Tényleg hittem benne, hogy így működik a világ. Hogy mindenkinek jár egy férfi, akivel csak össze kell kerülniük, és egyszerűen csak remélni mertem, hogy fel fogom ismerni, ha itt lesz.
- Nem lesz olyan sok. Nem minden juhász akar picikét, csak az igazán nagy csalók - Látszódott a grimaszomon, hogy nagyon nem tetszik az, ahogy Kirill elbánt Lucával. Mármint hogy gyerekük lett, és utána félrelépett. Bármennyire is önző amit gondol, hirtelen csak azt hallja az agya hátsó részében, hogy milyen jó, hogy ez nem vele történik.
- Nem, te látni sem akarod. És ha véletlenül összetalálkoznátok, akkor a lehető legdühösebb arcoddal nézz rá. Hogy érezze, mennyire nem jó, amit tett veled - adtam további remek tanácsaim a lánynak.
- Most pedig fogd a picit, menj haza és mind a ketten aludjatok egy jót. Rátok fér. És ha kellek, akkor csak egy bagoly, és ott vagyok rendben? - kérdeztem a lehető legőszintébben. Semmi esetre sem akartam most magára hagyni a vöröskét, de minden mellett tényleg pihenésre volt szükségük.
Nyúltottam a kisbabát a lánynak, hogy vegye el, és lehetőleg azonnal menjen a puha ágyikójába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Örülök, hogy a férfinek is tetszik az ötletem. - Lássuk csak... - veszem újra a kezembe az étlapot, és ezúttal a számomra is érdekes részt kezdem el vizsgálni. Erőssen koncentrálok, szemem összeszűkítem, és szám csücsörítve oldalra húzom. - Szereted a fagyit? Mert ez a brownie fagyival elég jól hangzik - jegyzem meg, de hát nem lehet mindenki olyan édesszájú, mint én. - Úúú, és van Panacotta is - böktem az étlapra, és azt hiszem ezzel el is dőlt, hogy mit rendelünk. Vagyis pontosabban én mit.
A pincér csak bólintott a rendelésre, arcán nem tükröződött meglepetés, hogy csak desszertért jöttünk. Kiöntötte italainkat, és már ott sem volt. Robihoz hasonlóan én is a poharamért nyúltam.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. Nem mindenki kedvéért húzok fel szoknyát - mosolyodtan el féloldalasan, és az asztal alatt lábammal megsimítottam az övét. Beleittam a poharamba. Kellemes, bizsergető érzés volt, ahogy az ital legurult a torkomon, s mire leraktam az asztalra a poharat, már ott is volt a desszertünk.
Egy kis darabot leválasztottam a többitől, és Várffy-ra néztem. - Meg akarod kóstolni? - kérdeztem, és felé nyújtottam az evőeszközt, rajta a saját kis sütimmel. Régi szokás volt már Kolos és köztem, hogy megkóstoltuk mindig azt is, amit a másik kért. Persze azért azzal mégiscsak emeltem a tétet, hogy Robival én kóstoltattam volna meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Néztem a lányt, ahogy rója a köröket, szinte én magam is beleszédültem közben. Meg akartam állítani, de aztán rájöttem, hogy egy pici baba csüng a karjaimon. Lehetetlen helyzet.
- Nem kell keresni. Majd rád talál. Ha keresed, akkor csak a juhászok dolgát segíted elő, mert könnyebben bedőlsz nekik - állapítottam meg nagyon elmésen, és csak hogy megerősítsem amit mondtam, még egyet bólintottam is.
Tetszett neki Luca határozottsága. Olyan naiv és jólelkű volt, hogy öröm volt nézni milyen gyorsan túljut a szerelmi bánatán. - Pontosan. A legrosszabbak közül való. Sunyi, és csak a végén jössz rá, mit is tett - körítettem még a helyzetet, csak hogy Luca is biztosan tudja hogy áll a helyzet.
- Nem csúnyán kell köszönni, hanem hidegen. Olyan kimérten. Hogy érezze, hogy te már túl vagy rajta. Hogy nem érdekel, hogy mit csinál, akár fejre is állhat az utca közepén, te akkor sem mész vissza hozzá. - Úgy belejöttem a szónoklásba, hogy észre sem vettem, hogy kicsit elkezdtem össze-vissza mocorogni, meg a karomat is jobban lóbálni. Bár úgy tűnt a pici élvezte, azért nem akarom teljesen felkavarni a gyomrát, vagy bármi hasonlót.
- Fekete ruhám éppenséggel lenne, és kölcsön is adnám, de ez messze nem a legkirillmentesebb hely, amit találhatsz - mutattam Kirill névtáblájára három asztallal mellettem. - Tudod, ő is itt dolgozik ám, nem csak én - húztam el a számat. Nem szerettem én játszani a rossz embert, de valakinek meg kellett mondania a lánynak. - Sőt, valószínű, hogy nem kerülheted el a találkozást vele Bence miatt. Biztos vagyok benne, hogy meglátogathatja ő is a kicsit, ha úgy van. Viszont ha úgy érzed nem menne még, akkor csak szólj. Komolyan. Mi lányok tartsunk össze - fogtam meg a lány kezét, hogy a szemembe nézzen még egyszer, aztán hagytam, hogy elviharzon az ijedségtől, ami valószínűleg rátört attól, hogy Kirill megjelenhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Már megint tovább maradtam bent, mint ahogy eleinte terveztem. Ilyenkor már Pénteket kellett volna elvinnem sétálni, vagy szabadon engedni az egyik kutyaparkban, de nem, helyette az asztalomon görnyedtem, és egy rakat dolgozatot javítottam. Néha fel-felkuncogtam válaszokon, melyeket a kicsik adtak, és a legkreatívabb megoldásokért plusz pontokat osztottam. Ha már nem tanulta meg az anyagot, legalább képes egyedi módon kiforgatni a kérdéseket. A leleményesség pedig fontos.
Pihennem kellett, már nagyon éreztem. Inkább felálltam, és elkezdtem a táskámba pakolni. Bele a papírokat, a könyveket, a saját jegyzeteimet, mindent. Otthon majd aztán újra kiválogatom, hogy melyik hova megy.
Hirtelen valaki megszólalt tőlem nem messze. Kis híján szívrohamo kaptam az édes gyerekhangtól, kezemet a szívemre is tapasztottam, úgy néztem a lánykára. A síró lánykára. Nem értettem, hogy hogyan jött be, vagy hogy mit keres, de azt tudtam, hogy azonnali segítségre van szüksége. Leguggoltam hozzá, és úgy néztem.
- Mi veszett el Léda? - kérdeztem, hiszen azonnal felismertem az előttem állót. Az egyik legjobb volt a csoportjában, és ha igazán figyelt az óráimon, akkor aztán végképp brillírozott. - Segítek, ezt megígérem, viszont ahhoz el kell mondanod mindent - fogtam meg az egyik kezét, míg a jobbommal letöröltem a könnyeket az arcáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Mi? Nem! - játszottam rá a reakciómra. A gyerekek folyton elveszítik a játékaikat, ez annyira nem volt meglepő. Inkább az, hogy Léda elvesztette az egyetlen társát az előkészítőben. Legalábbis nagyon is úgy festett, mert nem rosszból, de mintha a többiekkel nem jött volna ki annyira.
- Egészen biztos, hogy magától nem hagyott volna itt - biztosítottam a lánykát. - Viszont ez még nem jelenti, hogy Patrik volt az - fentem meg egyszerre. Ezt a részt kevésbé szerettem a dologban, dehát egyik nélkül nem mehet a másik.
Már éppen mondtam volna tovább, amikor egy furcsaság ragadta meg a figyelmemet. - Milyen vörös hajú néni? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Ha jól tudtam Cath-en kívül nem tanít más vöröshajú az iskolában, de őt is ismerik már a diákok annyira, hogy legalább a nevét tudják.
- Na jó, nyugodj le szépen, és mond el nekem, hogy merre láttad Pánt utoljára - simítottam meg a buksiját, és felálltam, hogy elővegyek egy papírzsepit Lédának. Lassan abba fog maradni a sírás és a riadalom, és elkezdhetjük keresni a plüssállatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Gondosan végighallgattam a lánykát, és közben többször is bólogattam. Úgy kellett kinéznem, mint aki most a világ legfontosabb dolgának tartaná, hogy megtalálja a plüsst. Persze érdekelt a dolog amúgy is, de nem gondoltam, hogy valaki tényleg elvette volna.
Hagytam, hogy Léda a termükhöz húzzon, de mielőtt bementem volna, megállítottam a kislányt. - Figyelj, most bemegyek, és megkérdezem, hogy ki mit tud. Viszont nem szemelhetünk ki egy embert, ne kezd el mondani, hogy Patrik volt, mert nem biztos, és így elfuthat a rendes tettes. Szóval íme a terv - kezdtem mondani, mert tudtam, hogy valamivel el kell csendesítenem a lánykát. - Bemegyünk, én beszélek, és közben te is, és én is fürkésszük a többiek arcát. Ha pedig bárkit gyanúsnak találsz, akkor utána megbeszéljük négyszemközt. Rendben? Ez egy fontos dolog! - hívtam fel a figyelmét, aztán amikor megbizonyosodtam, hogy Léda mindent értett, bementem a terembe. Odamentem az ott lévő vigyázóhoz, és suttogva felvázoltam neki a szituációt gyorsan, majd az osztály többi tanulója felé néztem.
- Egy kis figyelmet kérek mindenkitől! - váltottam hivatalosabb, tanáriasabb hangra. - A nap folyamán eltűnt az egyik társatok plüsse. Nagyon hiányzik neki, és szeretnénk megtalálni Pánt. Nagyon remélem, hogy egyikőtöknek sincs hozzá köze, ugyanis mélységesen csalódnék bennetek, ha ez így lenne - súlykoltam az üzenetet, és közben próbáltam minden gyerekre ránézni, hátha valamelyiknek csalfán villan a szeme. - Viszont, ezt a hibát is ki tudjátok javítani, ha azonnal szóltok nekem, vagy az egyik tanárotoknak. Addig is, ha bármilyen információtok lenne, kérlek szóljatok róla. - Egy pillanatnyi néma szünetet még tartottam, hogy a hatás mindenkihez elérjen, aztán intettem Lédának, hogy jöjjön arrébb.
- Nah, mit gondolsz? - kérdeztem tőle suttogva. Fontos volt, hogy úgy érezze, hogy ő is be van vonva a nyomozásba, és az ő szava is döntő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hallgattam, és már épp válaszoltam volna, amikor elindult a lányka. Utána nyúltam, és megragadtam a kapucniját, hogy muszáj legyen visszafordulnia.
- Nem fogjuk átnézni Kitti táskáját - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Reméltem, hogy volt annyira szilárd a hangom, hogy a lány utána nem szól semmit, de ha mégis, akkor megvártam, hogy befejezze a beszédét, és elismerje, hogy nem fogja a másik táskáját értelmetlenül feltúrni. Neki kellett elismernie, hogy nem gondolkodoott józanul, az nem volt jó lecke, ha én mondom el. Léda pedig elég okos volt hozzá, hogy rájöjjön.
- Menjünk és nézzünk körül a tornaterem környékén. Először is az öltözőben - tanácsoltam inkább, és bólintottam egyet az óvónőnek, majd az ajtó felé tereltem a kislányt.
- Tudom, hogy már megnézted ott, de több szem többet lát. Jobb, ha én is átnézem, hogy nem hagytad-e ott - fogtam meg Léda kezét, hogy úgy siessünk át a másik terembe. Közben hálát adtam az égnek, hogy nem a Bagolykőbe veszett el az a plüss, mert ott aztán egy évszázadig tartana átkutatni az összes kis szegletet. Arról nem is beszélve, hogy milyen sok rohangálással járna.
Igazából azért ment oda, mert szinte biztosra vette, hogy valamelyik gyereknél van a plüss, de idő kell nekik, hogy kitalálják mit csinálnak most. Lédának pedig amúgy is az lesz a jó, ha nem tudja meg, hgy az egyik társa elvette a plüssét, így se nagyon szokott velük barátkozni, nem volt konkrétan egy barátja mint a többieknek, csak a plüss. És ez az eset biztosan nem segítené előrébb a bizalom kialakulását.
- Melyik a te szekrényed? - kérdezte, amint beértek a kis szobácskába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Végig a higgedt tanár szerepében díszelegtem. Ellentmondást nem tűrően néztem a lányra, és nem hagytam, hogy elkezdjen kiborulni nekem. Azzal csak tovább erősítettem volna benne, hogy az egész expedíciót ő vezeti, és mehettünk volna átnézni a többi gyerek padját is.
Elkezdtem a tornacuccai közé nézni, mintha az a nagy plüss elfért volna ott úgy, hogy ne vegyük észre. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha egy egyszerű 'Invito' bűbájt alkalmazunk, de nem akartam se megszégyeníteni egy diákot, se Léda bizalmát elveszíteni a többiek felé. Szóval csak sóhajtottam egyet, és húztam az időt, ahogy tudtam.
- Nem, igazad volt, nincs itt - ismertem el. Elkezdtem visszapakolni a holmikat, aztán elindultam kifelé. - Nézzük akkor meg a tornateremben is. Hátha ott lesz valahol - intettem a fejemmel a bejárat felé, ugyanis a lány már nagyon indult volna tovább. Fogadni mertem volna, hogy Kitti táskájának fejre állítását gondolkodott.
Amint beléptünk megcsapott a jól ismert gumi és izzadságszag. Remek. Azt hittem a Bagolykő óta magam mögött hagytam ezt. Benyitottam a szertárba, és körbenéztem bent, mire hopp, egy lila folt villant fel a szemem sarkában.
- Nézz csak ide, Léda, ki került meg? - kérdeztem, felhívva ezzel a kislány figyelmét, hogy ne duzzogjon tovább magában, és kitártam az ajtót neki, hogy beszaladjóhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Már amikor megkérdeztem tudtam, hogy fogalma sincs, milyen tárgyakat tanítok. Pontosan ezért is ment bele a dologba olyan gyorsan. Elég volt egy kicsit győzködnöm, hogy a gyerekek mennyire szeretik, és hogy példát mutatna ezzel nekik is, és azonnal igent mondott. Gondolom akkor kezdhetett valamit sejteni, amikor előtte való nap egy üzenetet hagytam az asztalán, hogy mikorra jöjjön a tornateremhez. És persze azt is írtam neki, hogy hozzon váltóruhát.
Leggingsben és egy laza pólóban sétáltam az ajtóhoz, aminek vállat lecsúszott a karomon, így kibukkant alóla a színes top, amit viseltem. Bent elkezdtem a technikát felszerelni, hiszen erre az alkalomra új zenét hoztam a törpéknek. Mondjuk annyira nem is törpék már, hiszen tizenkét évesek. Kisebbek közé nem mertem volna Barnabást betenni.
Elindítottam a dalt, és újra konstatáltam magamban, hogy imádni fogják ezt a számot. Felhangosítottam, és a tükrös rész elé álltam, hogy elpróbáljam még egyszer, mielőtt megjönnek a lurkók. Kezem rutinosan mozgott, testem minden ütemre pontosan rezdült. Ezerszer elpróbáltam már a táncot, hiszen nem most találtam ki. Már régóta szerettem volna megtanítani nekik, csak volt az a rész, amit párosan kell, és eddig senkit nem akartam ezzel zargatni. Most is, amikor az jött, letáncoltam az én részem, de olyan hiányosnak éreztem. Kellett nekem Barnabás ehhez. Akkor nézett ki igazán jól ez a koreográfia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Az utolsó kis gyerkőc is hazament, én pedig mosolyogva integettem neki búcsút. Egy újabb nap zárása. Mielőtt azonban hazamehettem volna, még volt egy-két papírügy, melyet meg kellett csinálnom. Visszacaplattam a kihalt folyosókon a tanáriba, és az asztalomnál helyet foglalva igyekeztem koncentrálni. Bevallom nehéz volt, ahogy az egész délután is végigcsinálni. Reggel Robi azt mondta elmegy meglátogatni a családját. Azt mondta ez nagy dolog, és sok mindent dönt el. Nem teljesen értettem eleinte, de ahogy napközben újra és újra lepörgettem szavait, egyre baljósabbá váltak azok.
Felsóhajtottam, és hátradőltem a székemben. Semmi értelme. Nem megy. A koncentrációm akkor odalett, mikor rájöttem hogy működnek a híres varázslócsaládok. Hogy vagyunk mi ennyire szerencsétlenek, Ardaiak. Először Kolos játszotta el Myrával, most pedig én estem bele a csapdába. A férfibe. Akibe nem kellett volna.
Kopogás hallatszott, én pedig rögtön felkaptam rá a fejem. Robi volt. Azonnal görcsbe állt a gyomrom, és nagyra nyíltak szemeim.
Nem.
Összekulcsoltam ujjaimat, és beledöntöttem a fejem. Nem. - És öhm.. - néztem fel a férfire, igyekezve erős maradni. - Akkor mi most... Szóval hogy te...- Beharaptam alsó ajkam. Képtelen voltam kimondani a szót. Ott volt a nyelvem hegyén, egész nap hallottam a fejemben, de most valahogy mégsem akart nekem engedelmeskedni.
- Várffy-Zoller Róbert, nem teheted ezt velem - ingattam a fejem, és csak nem bírtam ki, egy könnycsepp száguldott végig az arcomon. Két év. Ennyi idő telt el azóta a tánc óta. Az ártalmatlan estének indult, és most mégis megtöri a szívem. Újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Utáltam a könnyeim. Mindig előbújtak, amikor nem kellett volna nekik. Gyengének mutattak, mikor nem akartam. Egy gyors mozdulattal letöröltem, és közben felálltam a székből. Egy pillanatig vártam, hogy választ kapjak, de láttam, hogy nem fogok. Szemem égett a fel-feltörő cseppektől. Inkább elfordultam, hogy ne is lássa őket. Képtelen voltam visszafojtani őket. Vége. Csak így. Egyik napról a másikra.
- Semmit se muszáj, amit nem akarsz... - szóltam vissza erőtlen hangon. Az ő választása. Lehet, hogy nem származok olyan előkelő családból, mint ő, de nekem sem támogatták a tanári pályámat. Éveken keresztül marakodtunk anyával, és ha nem éltünk volna egy tető alatt, talán még ma sem beszélnénk. Mégis megtettem. Mert nem hagytam, hogy megállítsanak mások.
- Mond... Szeretsz? - kérdeztem gyengéden, és felé fordultam. Könnyeim már rég elszabadultak, szemeim már vörösen égtek tőlük, de már nem zavart. Közelebb sétáltam, és belenéztem íriszeibe. Nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Szavak nélkül is megértettem. - Akkor harcolj értem - adtam ki a "parancsot", pedig tudtam, hogy nem fog. Nem tudott és nem is akart. - Harcolj! - löktem meg a mellkasát. - Harcolj, harcolj - tettem meg újra és újra, mintha ezzel bármit is elérnék. Az agyamban valami megtört, a szívem nem akarta elfogadni. Meghasadtam, zokogni kezdtem. Nekidőltem a mellkasának. Azt akartam, hogy bevallja csak egy rossz vicc volt. Hogy addig simogassa a hátam, míg megnyugszom és a fülembe suttogja, hogy nem lesz semmi baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Megállhatatlanul potyogtak szememből a könnyek, mintha soha nem lenne vége. Talán nincs is. Arra lettem kárhoztatva, hogy folyton elhagyjanak, és sírjak. A gyerekkorom is folyton abból állt, hogy barátok és ismerősök nélkül vándoroltunk. Meg se tanultam igazán, mikor kezdhetek el kötődni az emberekhez. Mégis, éreztem, hogy Robival ez más volt.
Ellökött, én meg erőtlenül hulltam hátra keze nyomán. Az eleséstől egyedül egy asztal állított meg. Az asztal megrázkódott, és lehullott róla egy pár papír, melyek egy halom tetején csücsültek eddig. Fájt. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Már nem csak szavakkal taszított el. Ahogy öleltem se reagált a teste az enyémre, ahogy eddig. Mintha egy másik ember állt volna előttem.
- Nem fogod megtenni - jelentettem ki. - Azok az emlékek az enyémek, és nem foszthatsz meg tőlük - még mindig hulltak azok az istenverte könnyek, de már arcomon az elköteleződés vonalai húzódtak. Hátam mögül előhúztam pálcámat, s habár remegő kézzel ugyan, de magam elé tettem. Ha igazán ismer, tudja, hogy nem fogom hagyni. Ha igazán szeret, elmegy anélkül, hogy akár csak megpróbálná.
Nem tudnám bántani. De megakadályozni igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Éjfél és nekem csörög az a mugli masinám. Nem is vagyok benne biztos, hogy minek szereztem be, vagy hogy hogyan kell használni. Ráadásul mindig elég morcos vagyok, ha az éjszaka közepén felvernek. Engem és a kutyákat is.
- Shh... Péntek, hallgass el - szóltam rá a csaholó ebre, aki valószínűleg még annyira se tudta, hogy mi eredményezi ezt a furcsa hangot, mint én. Sóhajtva vettem fel a kagylót, csak hogy valami furcsa szörcsögést hallgassak. - Hello? - szóltam bele, és szemöldököm ráncba futott össze. Furcsa hangok jöttek abból a micsodából, és végre megszólalt benne valaki. - Balázs? Balázs te vagy az? - kérdeztem a férfitől, és kinéztem a nappali ablakán. Nem égett nála a villany, sőt... elég csendesnek tűnt a hely. - Milyen öltönyös? Balázs miről beszélsz? Be vagy rúgva? - kérdeztem felháborodottan. Hiába, nem tudtam véka alá rejteni az érzéseimet. - Balázs, hol vagy? Érted megyek! - jelentettem ki.

El se hittem, hogy ilyen későn valami buliba igyekeztem, hogy összeszedjem a szomszédom. Mintha a sors most büntetne meg azért, mert első alkalommal kikezdtem vele. De hát milyen ember az, aki lerészegedik egy tinédzsereknek tartott bulin? Meg se kellett válaszolnom magamban a kérdést, mire megláttam Denis Brightmore-t. Micsoda tanár... Megigazítottam fekete bőrdzsekim nagy alvós pólóm felett, és odaléptem mellé. - Kollega. Nem számítottam rád - jegyeztem meg elhúzva a számat. És jelentőségteljesen végigmértem az italt a kezében. De most nem ezért jöttem. - Mond csak, nem láttál errefelé egy illuminált állapotban lézengő papot? - tettem fel a kérdést, miközben a tömeget szuggeráltam. Túl sok diákom volt ezen a bulin, és túl részegek voltak ahhoz, hogy illendő legyen a jelenlétem. Gyorsan meg kellett találnom Balázst.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szememmel körbe pásztáztam a táncolókat, remélve, hogy megtalálom azokat az ismerős vonásokat. Ám igazából nem is máshova, mint a legnagyobb tömegben kellett volna keresnem. Ráadásul az asztal tetejére. Remek. Még onnan is szedhetem le.
- Ne aggódjon, megtaláltam - böktem még oda Denisnek, nem mintha annyira foglalkoztatta volna a kérdésem. Talán én voltam az egyetlen józan azon a bulin, és ez egészen zavarba hozott. Ám éppen csak elindultam volna, amikor egy szőke üstök utamat állta. Kende, hát persze. Egy féloldalas mosollyal fogadtam a köszönését, ám egy szavát se hittem el. Ugyanannyira el volt ázva, mint bárki más azon a helyen.
- Nagyon kedves vagy, köszönöm - vigyorogtam, mert végig se kellett néznem magamon tökéletesen tudtam mennyire nem odaillő a pizsamám. Viszont a puszira még én se számítottam. Mivel azonban nem szájra történt, így nem is foglalkoztam vele. Némán megingattam a fejem, és inkább elindultam a másik delikvens felé.
Úgy kellett odatolakodnom az asztalhoz, hogy végre elérjem egyetlen drága papunk. - Balázs! Balázs! - kiabáltam fel, és megragadtam a karját is. - Gyere le az asztalról! - korholtam azonnal. Kicsit talán mérges voltam, amiért az éjszaka közepén kirángatott a puha párnák közül, de még inkább azért, amiket a telefonba mondott. - Vége a bulinak, megyünk haza - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Borzasztóan szét volt esve Balázs, talán még soha nem is láttam ilyennek. Lehet ő is annyira bírja az alkoholt, mint én. Csakhogy én nem álltam apácának, és nem kötöttem mindenféle egyezséget a nem látható lelkekkel. Szóval jobb híján most úgy tűnt nekem kell lenni a morális vezetőnek kettőnk közül.
Ráfogtam a karjára, hogy biztos ne essen el, és amikor végre egészen stabilan állt mérgesen fürkésztem. - Nem, hazamegyünk. Nem vagy józan, és... - kezdtem mondani, de mintha a falnak beszélnék. A szavamba vágott, ráadásul már megint a pizsomámmal jött valaki. Igazán sajnálom, de nem erre készültem aznap este. Megforgattam a szemeimet, de mielőtt képes lettem volna visszavágni valamivel, hirtelen már nem én voltam az ura a testemnek. A közelsége egy pillanat alatt letaszított a talpamról, és ha nem fog, talán még össze is esek. Belesimultam a karjába, és reflexből visszacsókoltam az első pillanatban. Aztán megéreztem azt a furcsa mellékízt. Ismerős volt. Kesernyés.
Erőszakosan eltoltam magamtól Balázst, és hitetlenkedve néztem a szemébe. - Te szívtál? - vontam kérdőre. Kezeimet kinyújtva magam előtt tartottam, hogy ha újra próbálkozna, azonnal tudjam hárítani. - Balázs, hazamegyünk. Most! - jelentettem ki, mintha csak az egyik előkészítősömmel beszélnék. - Indulás - mutattam az irányt, hogy merre kell elindulnia. Közben szétpillantottam, mintha csak azt mérném fel, ki látta a csókot. Aztán halványan elmosolyodtam. Akkor is jól esett, ha csak kevés ideig tartott. És úgy, hogy nem volt tudatában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hiába volt minden mondat, ami elhagyta Balázs ajkait, nem dőltem be neki. "Hisz mi csak jó barátok vagyunk." Akkor meg mégis miért vennék komolyan? Azonban a csók, amit adott egészen igaznak tűnt. Még a lelkem is belesajdult abba, hogy olyan erőszakosan el kellett távolítanom, de éreztem, hogy ez így nem helyes. Legutóbb még azt mondta, hogy nem lehet köztünk semmi. Akkor jobb is lesz, ha ehhez tartja magát. És én is. Mert ez így, csak egy újabb csalódás lesz, és nem volt erre szükségem.
- Akkor ittál? Vannak partidrogok, belerakhatták az italodba - jegyeztem meg még mindig kétkedve. Tanár voltam, az ilyenekről akkor is tudnom kellett, ha éppenséggel nem azért voltam ott, hogy fegyelmezzek. Körbepillantottam a táncoló diákságon, de fogalmam se volt róla, hogy vajon a tömérdek mennyiségű ital miatt, vagy egyéb szerek hatására van mindenki ennyire kiütve. Lefújhattam volna az egészet. Hazaküldhettem volna őket. De inkább csak Balázsra koncentráltam.
- Milyen másik pasi? Miért jössz mindig ezzel? - vontam össze a szemöldökömet, és még egy apró ránc is megjelent a bal szemem sarkában. Erre csak akkor volt példa, ha már igazán felbosszantottak, és drága papunk már egészen közel állt hozzá, hogy inkább csak ott hagyjam ahol éppen van.
- Mégis kinek? Amúgy is, a te csókod csak reflexből működik nem? Hiszen mi csak barátok vagyunk. Te nem érzel semmit - idéztem fel neki a szavait, amelyeket pár héttel azelőtt a lakásban mondott el nekem. Összevontam a kezeimet a mellkasom előtt, és mérgesen sétálva indultam el hazafele. Hogy haragudhattam rá még mindig ezért? Hiszen pap!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mérges voltam, és sértett, ami talán a legrosszabb párosítás. És ezen kedvenc házvezetőnője említése segített. Összeszorítottam a számat, hallgattam amiket a fejemhez vág. Szinte nem is ismertem rá. Mintha Margitka képes lett volna átmosni az agyát, és elhitetni vele, hogy én nem vagyok más mint valami falubéli céda.
- Igen, igenis hazudik. És te is. Olyan dolgokról beszélsz, amiről fogalmad sincs. És ahelyett, hogy megkérdeztél volna engem elhiszed egy pletykás öreg nő szavait, akiről tudod, hogy utál - eredt meg a nyelvem azonnal. - De rendben, játsszuk a te játékod. Igen, jár hozzám egy férfi. A neve Mikhail Sergejevics Kazanov. Ő az iskolai könyvtáros és nem mellesleg a házvezető társam. Át szokott jönni, hogy megbeszéljük a teendőket a Navinével kapcsolatban, és néha átjön, hogy tanácsot adjak a lányával kapcsolatban, mert nincsenek jóban. Az ő nevét is kéred, vagy ez így már elég lesz? - kérdeztem, de a mondat csöpögött a szarkazmusomtól.
Újra elindultam, de Balázs csak nem hagyta, hogy elhagyjuk a helyet. Tehetetlenül tártam szét a karomat a kérdése hallatán. - Te magad - néztem a szemébe szinte kétségbeesve. Lehetetlen volt vele beszélni, szét volt esve, mint még soha. Mi sem bizonyította ezt jobban, minthogy olyan érzelmeket vallott be, amit én hiába éreztem magamban, eddig ő tökéletesen az ellenkezőjét vallotta. Újra eltoltam magamtól, már egyre rosszabbul éreztem magam a folyamatos próbálkozásai nyomán.
- Hagyj már békén Balázs! Ez nem te vagy. Egy tisztességes pap vagy, aki valamiért ide keveredett. Abba kell hagynod ezt a nevetséges viselkedést, ha csak nem akarsz egyedül hazatalálni - fenyegettem meg. Értelmetlenül, mert bármit is tett volna, tudtam, hogy képtelen lennék ott hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Az ebédlőt gyönyörűen átalakítottuk. Olyan fényben ragyogott a helyiség, amiben eddig még soha nem láttam. Emberek is már szép számmal gyülekeztek, néhány kollégám oda is intett, amikor meglátták, hogy megérkeztem. Szerettem ezekkel az emberekkel együtt dolgozni, de talán egy fokkal még inkább imádtam a kis lurkókat, akik a szemem láttára cseperedtek fel. Arról nem is beszélve, hogy az előkészítő után még a Bagolykőben is végigkísérhettem az útjukat. Ez az este is róluk szólt, és arról, hogy minél több diák járhasson hozzánk, minél több ideig.
Először a tanárokhoz mentem oda sorban, gyorsan elvegyültem, és könnyedén beszélgettünk, csak hogy utána egy két komolyabb emberhez is odalépjek, hogy bemutatkozzam. Kicsit ecseteltem nekik milyen kellemes az intézményben dolgozni, hogyan segítjük a gyerekek fejlődését. Valószínűleg, ha nem tudom, hogy rajtuk múlik az iskola támogatottsága, akkor is ugyanezeket a szavakat mondtam volna. Kísérőm az oldalamról közben egy pillanatig nem mozdult el, csak hevesen bólogatott, ezzel elérve, hogy komolyabb benyomást keltsek. És én imádtam érte.
Végül az egyik falhoz közeli képet mutattam meg neki, amin az osztályommal együtt voltam.  
- Hozok neked egy italt - simította meg a karomat Márk, és már a pult felé is sietett. Én tovább néztem a rám mosolygó arcocskákat. Két éve ballagtak el, de sokat közülük még mindig tartok, és fejből mondanám vissza az összes nevét, ha kérdeznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Kellemes volt az este. Éreztem a csontjaimban, hogy sikeres lesz, mert sok embernek számított. Az egyetlen amit sajnáltam, hogy a gyerekek nem mutathatták meg, nekik mit jelent az iskola. Ha más nem, ez biztos mindenki szívét megérintette volna. Nekem minden nap megteszik.
Az ismerős hangra odakaptam a fejem. Nem számítottam rá, hogy itt lesz, pedig hogy ne lenne itt. Az elmúlt napokban jó párszor láttam az utcában, és Margitka sse volt rest az orrom alá dörgölni, hogy a házgazda hazaért, és jobban koncentrál a munkájára, mint valaha. Az egyházra. Az életébe, amibe én sehogy nem férek be. Mégsem tudtam ellentmondani a gyomromban feléledő pillangóknak. Bárcsak ne lennének ott. Bárcsak képes lennék enélkül a férfira nézni.
- Igen, én is nagyon szeretem - pillantottam inkább vissza a fotó felé. - Megmutatja milyen kis élénkek a gyerekek. Annyi potenciál van bennük - mosolyodtam el a nevető arcocskákat nézve. Aztán vissza Balázsra.
- Örülök, hogy eljöttél. Sokat jelent. Az iskolának, és a gyerekeknek - tettem hozzá gyorsan. Nem kellett, hogy visszatérjünk a kínos kérdésekhez. Azokhoz, amik miatt egy éve nem beszélünk normálisan. Azt hinné az ember ennyi idő alatt elmúlnak az érzések és a sérelmek, de az idő semmit nem tesz, mikor szembe állsz vele.
- Tessék Tánya - nyújtottak felém egy poharat, én pedig a férfira mosolyogva átvettem.
- Köszönöm. Márk, ő itt a falu papja, Nemes Balázs - mutattam be neki, mire a férfi azonnal nyújtotta a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Lágy, puha beszélgetés. Egyikünk se tudta mi forog a másik fejében, egek, hisz azt se tudtam mi forog a saját fejemben. Az elmúlt egy évben próbáltam túllépni rajta, megtalálni az elveszett egyensúlyomat, de mindez odalett amint mellém lépett. Hangja olyan folyamatokat indított el bennem, ami nem volt helyénvaló, mégis annyira szerettem volna, ha tovább marad. Ha nem hagy ott, hanem csak beszélget velem. Úgy, mint régen. Még a kis tavacskás eset előtt, hiszen barátok is voltunk. És ez hiányzott.
- Várj… - szóltam utána, de nem fordult meg. Márk a vállamra tette a kezét, és együttérzően nézett rám. Meséltem neki Balázsról. Tökéletesen tudta, hogy mi történik az orra előtt. Fel akart vidítani, így kerültünk végül a tánctérre. Nem is volt igazán tánctér, hiszen nem azért rendeztük az eseményt, mi mégis megkezdtük a sort, és lassan mások is csatlakozni kezdtek. Az arcomra pedig visszatért a mosoly, ami Balázs távozásával fagyott le a helyéről.
Órák óta ott voltunk, és az esemény a végéhez közeledett. Éreztem az emberek attitűdjén, viselkedsén. Így már nekem se kellett szóval tartanom őket. Kicsit leereszthettem, ehettem pár falatot. Csakhogy megint Balázsba botoljak. - Ugyan nem, te voltál itt előbb - mosolyogtam rá játékosan.
- Persze, minden rendben? - vontam össze a szemöldökömet, ahogy engedtem a húzásának. Zavartan pillantottam Balázsra, félve, hogy most vajon mi következik. A tavacska. Szinte biztos voltam benne. Rettegtem tőle. - Azért vontál félre, hogy megkérdezd mi újság? - kérdeztem lassan. Aztán sóhajtottam. - Balázs, mi ez az egész? Nyugodtan mondd el, ha valami gond van. Bennem megbízhatsz - biztosítottam, és megsimítottam a karját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem értettem a kérdést. Annyira nem illett a szituációhoz, mégis erőt vettem magamon. Nem Balázs hibája a zavarom. A saját fejem teszi ezt velem. Mintha csak egy variációja lenne a mi barátságunknak. Egy olyan verzió, ami nem illendő.
- Igen, elég rég. De velem nem történt semmi érdekes. Csak tudod, nap nap után - válaszoltam meg végül, még mindig furcsállva a szituációt. Hiába, képtelen voltam végigjátszani az egészet, tudnom kellett miért kellett egy oszlop mögé bújnunk, mint a szerelmeseknek.
- Hogy mi? - bukott ki a számon a kérdés szinte azonnal a kérdés után. Szemeim kitágultak, és úgy néztem Balázsra, mintha nem is ismerném. - Semmi közöd hozzá, hogy milyen döntéseket hozok. Pláne nem az ilyenekhez. Mégis… - ingattam a fejemet, és a szavaim elfúltak. Mégis mi lenne ez a helyes válasz? Mégis miért érdekli ilyesmi? És mégis miért akartam megnyugtató választ adni számára?
- Balázs. Márkkal nem vagyunk együtt. Márk… másokat szeret - néztem a szemébe. Fogalmam se volt hogy fogja fogadni a hírt. Sok vallásos ember reagálja le helytelenül az ilyesfajta szeretet. Pedig nekem fontos volt. Mind a két férfi. Csak éppen másképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Kezemmel babráltam, a körmömet pattogtattam a másikkal. Ez az egész szituáció nem volt rendjén, éreztem. És most még csak azt a pohárka pezsgőt se hibáztathattam, amit az est elején megittam. - Úgy - válaszoltam röviden. Nem kellett volna. Hagynom kellene, hogy elhiggye, hogy ne gondoljon rám, még akkor se, ha én gondolok rá.
- Nem, nem is volt ilyenről szó. Nem, vele… vele nem - hebegtem, és ajkamba haraptam zavaromban. Látszólag egyikünk se értette a szituációt. Nem foghattam fel, mert ha megtettem volna, akkor valószínűleg megint valami butaságot tettem volna, mint eddig minden egyes találkozásunkkor. Őrült érzelem ez a szerelem, az egyszer biztos.
Ajkam elnyílt az őszinte szavakra. Olyan régóta éreztem már azokat, amikről beszélt, mégis folyton falakba ütköztem. Elhitette velem, hogy ő csak barátként gondol rám, aztán egy este végre bevall mindent önkívületi állapotba, majd majdnem egy évre eltűnik. Mégis mit kéne tennem? Mit tenne egy nő, aki már annyiszor érzett rossz szerelmet, mint én?
- Én… azt mondtad te nem… - keresem a szavakat, de tekintetemet nem tudom elvenni az övéiről. Sarokba szorított velük. Képtelen vagyok reálisan gondolkodni, visszakozni. Egyszerűen ledermesztettek az érzelmeim, amik hirtelen ellepték a mellkasomat. És hagytam, hogy még közelebb jöjjön.
- Nem akarlak választásra késztetni - suttogtam kettőnk közé, de hiába. Ajkai egy pillanattal később már enyémeken voltak. Karom reflexszerűen kunkorodott nyaka köré. Helytelen volt, mégis annyira helyesnek érződött. Mintha a világ egyszerre értelmet nyert volna.