Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Úgy tűnt, megtörik a jég. A sok kérlelés végre meghozta részemről az eredményt és elértem, hogy Kamilla elmesélje nekem a problémáját. Hivatalosan is a lelki szemetesládája lettem, hurrá. De tudni akartam én az igazságot? Lehet, hogy jobb lett volna hagyni ezt a témát, legalábbis az én oldalamról. Neki biztos hasznos, hogy elmondhatta valakinek. Legalább egy fordulópont, hogy erőt vett magán és őszintén beszél egy úgymond idegennek.
Tudván, hogy komoly dolgokról van szó, most félretettem a humorosabb énem. Nagyon nem lett volna szép visszaélnem a helyzettel, elviccelődve a szituációt. Csendben hallgattam, a létező legfelnőttesebb arcommal. Csodálkoztam, nem hittem a fülemnek. Hagytam, hogy kibeszélje magából ami bántja, nem vágtam közbe, csak a végén ragadtam magamhoz a szót.
- Ó - horgasztottam le a fejem - Ez tényleg nem túl kellemes. És azóta semmi se változott? Hát, amúgy rengeteg rossz anya van a világon, szerencsére az enyém nagyon jó fej. A rokonait nem válogathatja meg az ember, szokták mondani. Ha netán megmutatnád neki, hogy milyen menő dolog is varázsolni? Vagy beszélnél apukáddal, mert gondolom ő megért és beszél anyukáddal is erről.
Nem tudtam megoldást kínálni neki, de hogy is lett volna várható? Egy biccentéssel megköszöntem őszinteségét, aztán a kérésének engedelmeskedve témát váltottunk. Túl sok negatív dolog volt ez egyszerre.
- Rendben, akkor beszéljünk másról. Mondjuk miről? Találjunk valami vidámabb témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez tehát a helyzet más családoknál. Eddig sem éltem vakon, nem dugtam homokba a fejem, pontosan tisztában voltam az idejáró diákok helyzetével anélkül, hogy tiszteletlenül vájkáltam volna magánéletükben. Ez csak egyszerűen így működik egy zárt közösségben. Hall az ember dolgokat, de a folyószerűen ömlengő információmennyiség működéséről és általános jellemzőiről órákig tudnék mesélni. Annyi biztos, hogy én nem kavarok semmit. Őszintén bízhatnak bennem a többiek.
Sajnos nem tudtam átérezni úgy a problémáját, mert ilyet még sosem tapasztaltam. Akármilyen hülye megoldáson is törtem a fejem, Kamilla gondja megoldhatatlannak és megfejthetetlennek látszott. Lehetséges, hogy túlságosan váratlanul ért egy ilyen komoly probléma. Itt vagyok a vizsgaidőszak előtt, kényelmesen teáztam, erre a nyakamba zúdul ez is. Nem számítottam rá, bármennyire is hittem benne.
- A kastélyban legalább nem kell sokat látnod. Idővel pedig rendeződik az otthoni ügyed - mivel láttam, hogy nem sokat tudok tenni, ennyiben hagytam. Mélyet sóhajtottam, kínomban mosolyra húztam a szám, aztán a vidámabb témaként felbukkanó új kérdésére kaptam oda tekintetem.
- De rég gondolkodtam már ilyenen! Hát... Mondjuk... Szerintem amikor összejöttem a barátnőmmel. Vagy amikor összegyűltek a testvéreim és az unokatestvéreim és egész nap csak játszottunk. Sok ilyen volt.
Az asztalra könyökölve szegeztem le szempáromat, miután rám tört ez a nosztalgikus érzés. Azóta rengeteget változtunk, a testvéreimnek már alig maradt ideje rám. Egyedül a húgom tartja magát, ő még cuki. Aztán idővel ő is kamaszodni fog. Az lesz a vége mindennek.
- És neked?