Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg meg fogja tudni oldani a dolgot, de ki vagyok én, hogy megmagyarázzam neki, amit ő ennyire magabiztosan kijelentett? Senki. Ugye. Szóval hagyom, hogy ha szeretné a holtakat felverni a temetőben, magára haragítani Bözsit, és elintézni, hogy Jolika feljelentse azért, mert megkaristolta a macskakövet, legyen. Bár, nem, ha megkaristolja a macskakövet, és azért feljelentik, az nem az én hatásköröm, bizottságin meg majd sóhajtok, hogy én szóltam neki, hogy ne csinálja, de hát ő erősködött.
- Elég messze, ami azt illeti. Az utca végén balra kell fordulni, át teljesen a téren, és az első lehetőségnél megint balra fordulva, az utca középtáján.
Nem tudom, hogy mit esznek annyira az emberek a kocsmában, mert büdös és tele van olyan emberekkel, akik sem az illemet, sem a szappant nem ismerik. Nagyon sok tulaja volt már, de valahogy egyik sem élte túl hosszan. Ebben a mostaniban van mindenkinek minden reménye, de nem tudjuk, hogy kellő kitartással megy-e neki.
- Szóval, azt mondtad, hogy ez a dolgod. Esetleg csomagkiszállító vagy?
Mert hát nem nagyon tudom hova tenni, hogy az élete árán is egyedül akar elvinni ez rozoga bőröndöt odáig. Hacsak nem drogot csempészik. Na onnantól meg az én dolgom is, mert akkor ez az egész települést érintő ügy, és igen, van annál fontosabb, mint, Jolika feljelentgetései. Én türelmes vagyok a nénikkel, de a múltkor éreztem, hogy megint úgy néztek rám, mint akik azon gondolkoznak, hogyan tegyék tönkre az életemet, persze puszta segítő szándékkal. Azt már tudom, hogy az olaszokba az ember ne bízzon, mert amilyen hangosak, olyan sunyik. Ezt azért valahogy Francesco-nak elfelejtettem megemlíteni, mert még a végén olyat tenne, hogy én magam is elkezdenék aggódni.
- Karola.
A kislány persze élelmes, amíg mi beszélgetünk, ő a bőrönd egyik cipzárját kezdi el kinyitni, de ahogy a nevét hallja, vissza is zárja, és visszasomfordál mellém. Mostanában igen érdeklődővé vált a gombok és cipzárak iránt.
- Elég messze, ami azt illeti. Az utca végén balra kell fordulni, át teljesen a téren, és az első lehetőségnél megint balra fordulva, az utca középtáján.
Nem tudom, hogy mit esznek annyira az emberek a kocsmában, mert büdös és tele van olyan emberekkel, akik sem az illemet, sem a szappant nem ismerik. Nagyon sok tulaja volt már, de valahogy egyik sem élte túl hosszan. Ebben a mostaniban van mindenkinek minden reménye, de nem tudjuk, hogy kellő kitartással megy-e neki.
- Szóval, azt mondtad, hogy ez a dolgod. Esetleg csomagkiszállító vagy?
Mert hát nem nagyon tudom hova tenni, hogy az élete árán is egyedül akar elvinni ez rozoga bőröndöt odáig. Hacsak nem drogot csempészik. Na onnantól meg az én dolgom is, mert akkor ez az egész települést érintő ügy, és igen, van annál fontosabb, mint, Jolika feljelentgetései. Én türelmes vagyok a nénikkel, de a múltkor éreztem, hogy megint úgy néztek rám, mint akik azon gondolkoznak, hogyan tegyék tönkre az életemet, persze puszta segítő szándékkal. Azt már tudom, hogy az olaszokba az ember ne bízzon, mert amilyen hangosak, olyan sunyik. Ezt azért valahogy Francesco-nak elfelejtettem megemlíteni, mert még a végén olyat tenne, hogy én magam is elkezdenék aggódni.
- Karola.
A kislány persze élelmes, amíg mi beszélgetünk, ő a bőrönd egyik cipzárját kezdi el kinyitni, de ahogy a nevét hallja, vissza is zárja, és visszasomfordál mellém. Mostanában igen érdeklődővé vált a gombok és cipzárak iránt.