Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Tudja, hogy most ez nagyon rosszul sült el, és hallgatnia kellett volna a lányra. Ha egyszerűen kiborítják a bort, most nem lenne semmi gond, sőt otthon lennének, ennének és utána egy jót aludnának. De ezt már nem lehet visszatekerni, megtörtént, ami, neki pedig semmi baja igazából. Abban változott a véleménye mindössze, hogy ha családról van, hallgatni fog a lányra és nem lesz ennyire nyíltszívű a Saint-Venant-ok felé.
- Ez azért volt, mert szeretsz, nekem ennyi bőven elég. Egyébként is túléltem, és megtanultam a leckét – szomorkás mosoly Michellere, tudja, hogy marja a bűntudat a másikat. Ez ellen pedig nem nagyon fog tudni tenni, csak annyit, hogy érzékelteti vele, hogy szereti.
- Hát igen, nem gondoltam, hogy ennyire félelmetes vagyok, hogy megpróbáljanak megmérgezni – próbál vad ábrázatot vágni, és elviccelni az egészet, de ez persze lehetetlen. Ugyanúgy, ahogy Vasil felfogása az élettel. Úgy gondolja, hogy ez az élet egyik kihívása volt, és ő teljesítette. Attól, hogy nem önerőből, a végeredmény pozitív lett. honnan tudná, hogy él, ha meg sem kísérti a halál? De úgy érzi ennek ellenére, hogy most már tudja, milyen élni és köszöni szépen, ebből nem kér többet. A probléma a barátnőjénél kezdődik, aki viszont nagyon nem így fogja fel a dolgokat. Az ő módszerei hatékonyabbak, még ha nem is túl elegánsak, na és persze neki más élete volt, mint Vasilnak. Persze, ha Vasil kapna bort Bulgáriából, valószínűleg ő is kiöntötte volna, de az egy másik történet. Látja, hogy Michelle agya elborul az ő csitítgatására, de ha csak hallgatna, azzal csak arra ösztönözné a másikat, hogy megtegyen valamit, amit nem lenne ildomos. Egy kicsit meg is ijed a lány tekintetétől, még sohasem látta ennyire dühösnek és keserűnek.
- Kérlek, ne csinálj őrültséget. Mi van, ha bajod esik? Azt nem tudnám megbocsájtani magamnak – kérleli, de Michelle lecsillapíthatatlan jelenleg. Tudja jól, hogy most bármit mond, nem tud ezen változtatni. Olyan fegyver pedig nincs a kezében, ami hirtelen elgondolkodtatná a másikat, csak ilyen kisebb lélekre ható dolgok. A kés reppen és az ablakba áll, Vasil lehunyja a szemét egy pillanatra. Mérges, nem is kicsit. Megmondta már, hogy ne használja a közelében, de ha felhozza, csak olajat önt a máglyára.
- Nem fognak bántani, mert megszakítjuk a kapcsolatot. Amúgy pedig meg is ölhettek volna, mégsem tették valami miatt. Nem hiszem, hogy azért, hogy te ne legyél ideges. Szóval valamiért nem akarnak halottnak látni. Ez inkább csak amolyan figyelmeztetés lehetett… csak tudnám, hogy mire vonatkozik – nos, igen, nem túl értelmes megmérgezni valakit csak úgy. Oké, figyelmeztetésnek jó, de mi lett volna, ha lett volna mellé egy cetli, vagy egy levél. Semmi, így Vasilnak gőze nincs, hogy mire volt jó ez a színjáték. Ha meg akarták volna ölni, már a kúriába is megtehették volna. Össze van zavarodva, és nem szereti, ha az életét fenyegetik. Ki szeretné?
- Higgadj le, Mich! Ha bántasz valakit, annak következménye van. Talán olyan akarsz lenni, mint ők? Lesüllyedsz a szintjükre? Nem mondom, hogy nem érdemelnének büntetést, de térj észhez. Ha megteszed, meg fog változni az életed, talán az egész Michelle más lesz, akit én szeretek. Nekem pedig így vagy tökéletes. Tudom, hogy képes vagy bármire… értem, értünk. De nem kell még ha úgy is érzed. Én nem szeretnék menekülni a törvény elől azért, mert bemocskoltad a kezed. Mert azt tudnod kell, hogy tőlem nem szabadulsz meg, semmilyen körülmények között sem – sóhajt, majd visszahanyatlik a párnára. Az üres plafont bámulja, és magát okolja az egész miatt. nem akarja bevetni az adu ász beszólást, mert fél attól, hogy csalódna. Ő pedig már eleget csalódott és itt remek élete van. A mérgezést nem figyelmen kívül hagyva is, imádja az életet, amibe csöppent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Jól van, jól van, tudom – belefúrja sóhajtva a fejét a párnába. Azt hitte, hogy hatni fog egy kis humor a lányra, de annyira ellenséges a szüleivel szemben, hogy ez alapvetően elveszett próbálkozás volt. Tudta ő jól, majdnem biztos volt benne, hogy nem jó ezzel viccelődni, de egy próbát megért. Természetes, hogy a szőkének igaza van, és a másik megmérgezése nem éppen karitatív kedveskedés, de Vasil nem szereti, amikor Michelle bepipul. Azt pláne nem, ha őmiatta van az egész. talán meg kéne békélnie azzal, hogy a francia leányzó ilyen, és akkor még simább lenne az életük. Azonban ő is ilyen akar maradni, ezért folyamatosan faragják egymást, ami egyébként jót tesz nekik. Tudják, hogy mit várhatnak el a másiktól, és azt is, hogy mit nem. Pont ezért jó a kapcsolat, hogy néha egyikük máshogy lép, és az igazi meglepetés és jól esik a másiknak. De nem vágják egymás fejéhez, hogy „Persze, ha a múltkor ezt csináltad, most miért nem?”, egyszerűen elfogadták egymást.
- Ha küldenek másikat, majd nem iszom meg. Egyébként pedig, ha naiv is vagyok, ostoba nem – nyugtatatja meg a lányt saját magával kapcsolatban. Ő csak jóhiszemű, és ebben benne van, hogy pofáraesik néha. Igaz, most majdnem a sírba esett, de végül is nem akarták megölni, szóval talán még jobban is jártak. Így legalább nem kell majd meghívni az esküvőre őket – egyébként sem valószínű, hogy Michelle ebbe belement volna, még akkor sem, ha nem mérgezik meg a bolgárt -, meg családi piknikekre járni, ahol üres témákról lehetne hazudozni egymásnak.
- Bizonyára igazad van, én nem ismerem őket annyira, mint te, vagy Mihael – bólint egy aprót és megigazítja a takaróját, amibe kezd egy kicsit izzadni. Valószínűleg a téma miatt, meg, mert úgy érzi, hogy Michelle túlságosan is eltökélt. Vihara a szemeiben és az arca… halálos aggodalom és harag egyvelege.
- Én csak akkor sétálok ki az „egészből” ha találkozom a kaszással. Sajnos, nincs olyan lehetőség, hogy elhagyjalak, túlságosan is ragaszkodom hozzád – elfelejt mosolyogni, mert elege van az egészből. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha most kijjebb rudalná a lányt, aki bármit is mondjon, tudja jól: valamit lépni fog.
- Sajnálom, hogy nem hallgattam rád – mondja őszintén, és tényleg jobb lett volna, ha nem iszik belőle. Azóta már meghitten összebújva üldögélnének a tűz előtt, vagy egyéb testmozgásokat végeznének az egészségük megőrzése érdekében. Mihael említése nem segít Vasil aggodalmán, de beletörődően bólint egyet. Nem fog színlelni, ismeri már a szőke őt is, mindig elmondja a véleményét.
- Tényleg vigyázzatok magatokra, még ott is. Remélem Mihaelnek sikerül lenyugtatni. Sajnálom, hogy nem tarthatok veletek, de egyszer majd megmutathatnád ezt a titkos fészket. Persze, ha előttem nem lesz az… - sóhajtja, majd még hozzáteszi. – Menj csak, úgyis fáradt vagyok, és akkor három nap múlva várlak – dob egy csókot a kezével, majd befordul a fal felé. Idegesen nézi belülről a szemhéját, várja, hogy Michelle távozzon. Szomorúan alszik el, mert nem hiszi el, hogy 3 napig csak úgy elmegy a lány pihenni. Főleg azért, mert három napig meg lehetne őt látogatni, most pedig aggódni kezd. De megígéri magának, hogy ha tudja, nem fog kérdezgetni az egészről, mert félő, hogy szíven szúrnák a válaszok.
- Szeretlek - súgja még Michelle illata után, majd elnyomja az álom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bolgár nagyon jó kedvében van. Tesztet keresnek a mugliknál, ami kimutatja valahogy, ha állapotos az ember leányzója. Márpedig Michelle teljesen ki van emiatt, hogy… na, szóval amiatt, hogy nem a rendes kerékvágásban mennek a női dolgai. Egyrészt tudja ő jól, hogy bár biztos jó apa lesz egyszer, az nem mostanában lesz, és még nem is tudná megteremteni maguknak a kellő egzisztenciát. Nyilván van pénz egyébként, de valahogy jó lenne, ha valamennyire normális családja lenne, ha már neki nem igazán adatott meg. Nos, Michelle sem büszkélkedhet nagyszerű felmenőkkel, legalábbis Vasil szemszögéből biztosan. Ők tutira mindent jobban csinálnak majd – gondolja.
- Jól van kicsim, nem akarlak felidegelni titeket – adja meg magát, és visszább vesz a mosolyából. Persze odabent, nagyon is jót mosolyog az egészen. Egyébként pedig úgy érzi, hogy a francia nem állapotos, legalábbis amiket ő tud az első időkről, a drágán nem mutatkoznak jelei. De ha már itt vannak, miért ne segíthetné egy kicsit, ha mégis? Ki tudja?
- Egyébként pedig a buta esküt még nem tetted le, ne hivatkozz rá – próbálja visszafogni a nevetését, erősen összezárja a száját, és karon fogja kedvesét.
- Szerencsére nem dohányzol – szól, majd gyorsan hozzáteszi. – Mert az nagyon káros, és vigyázni kell az egészségedre – bólogat, mintha tisztában lenne azzal, hogy most kizárólag csak Michelle lelki békéjére figyel. Na, meg az egészségére.
- Nem is gondolsz arra, hogy mi lenne ha… - nem fejezi be a mondatot, csak lopva a lány lapos hasára pillant. ~ Nekem lesz a legkisebb gyerekem a világon, ha e most igaz. ~ Nyilvánvaló, hogy gőze sincs az egészről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Huhúú, milyen helyzetbe kerültek! Illetve nem is biztos, hogy kerültek, Vasil tippje az, hogy nagyon kicsi az esélye, hogy gyermekük lehessen, mert odafigyeltek bizonyos részletekre, amire olyankor oda kell. Eléggé kizártnak tartja, hogy most Michelle állapotos, de szívesen eljátszik a gondolattal. A vicc az, hogy ha mégis ketten van a szöszkéje, akkor ő lehet, hogy jobban pánikba fog esni. De most még nem, nem tart ott, inkább új képek úsznak a képzeletfelhőjébe. Látja, ahogy játszanak vele, a kis szőke lánnyal, aki még lehet, hogy az anyukájánál is szebb, vagy viszik ide-oda, tologatják andalogva a csöppséget, vagy éppen Michelle idegesen, kiabálva utasítgatja, hogy miben hogyan segítsen. Az utóbbi kép azért nem annyira édes, de tudja jól, hogy Michelle ki tud akadni, ahogy ránézve most is közel áll már hozzá. Csak meg ne pukkanjon, árthat a gyereknek!
Sajnos a Saint-venanok büszkesége nem oldódik igazán, és tudja Vasil, hogy talán nem kéne húzogatni az alvó oroszlán bajszát. Olyan jó lenne pedig egy kicsit, mert mindig ő van a rossz oldalon ilyen esetekben., és egy igazi revansot még nem vett soha. Kicsit tart is tőle, hogy hosszabb lenne a mosolyszünet, mint kellene, de ilyen a kompromisszum. Annyit nem ér meg, hogy ne ölelhesse az ő Michellejét.
- Ne legyél az, nem lesz semmi baj – túr a lány hajába, őszinte mosollyal az ábrázatán. Kicsit elhúzódik, hogy Michelle válogathasson, most pedig talán neki kellene egy kicsit motiválnia a másikat, vagy nyugtatni. De olyan jó a feltételezés, bizsereg még a hajszála is a gondolatra, hogy közös gyermekük legyen, összekötve őket. Vajon milyen szülők lennének?
- A legfőbb érv nálam az, hogy te nem érzed késznek magad. A többi nem számít. Mindig is te számítottál, éhenkórászom – megböki az orrát meg pimaszul, de mégis olyan Vasilosan, kedvesen. Igaza van úgy nagyjából a lánynak, nem készek még egy babára, hiszen még a saját életükkel sincsenek tisztába.
- Amúgy meg te, mint Saint-Venant, nincs pénzetek? Azért ez milyen érv már –húzza fel a szemöldökét, és igaz, ami igaz, Vasilnak is van valamennyi, de azt amolyan titkos tartaléknak szánja, hogyha mégis elő kell valamiért húzni a cilinderből.
- Amúgy gondold el Mihael és a többiek milyen ajándékokat hoznának! Előre félnék tőlük – nevet fel, majd megnézi Michelle zsákmányait. – Ezeket hogyan kell bekapcsolni? – nézegeti a dobozt, ami nála a benne lévő dolog, inkább hasonlít egy lázmérőre, mint egy tesztre. Azt beadni szokta az óra végén ugyanis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hirtelen átöleli, hogy szavai mellett tettekkel is kifejezze, hogy mellette áll. Természetes, hogy egymást húzzák, de az is, hogy egymást támogatják, ahogy azt Michelle is mondta: jóban, rosszban. Ebben rejlik az ő harmóniájuk, és az, hogy tisztelik egymást és a másik véleményét, még akkor is, ha az fájó, vagy nem tetszik. Így aztán persze, hogy megemlíti a pénzkérdést, valahogy nem igazán jön össze, hogy csórók lennének.
- Áh, értem. Magadnak, illetve magunknak szeretnéd megteremteni a javakat, hogy senki más ne dörgölhesse az orrunk alá, igaz? Akkor majd én kertészkedek, meg ilyesmi, amíg te keresel, oké? – húzódnak az ajkaim mosolyra, holott azt sem tudja, hogy mi fán terem a kertészkedés, Egyetlen ilyen bűbáj nincs a birtokában, csak, amit alapszinten megtanítanak neki. A fűnyíráskor is általában az olló lemetszett pár virágot, vagy növényt, amit nem kellett volna, ez még nagyon fiatal korában kiderült, hogy nem ez lesz a fő profilja. Az öntözőbűbáj is inkább medencefeltöltő-bűbájként üzemelt, a tanárai nem is erőltették nagyon ezeket, miközben a diákok röhögtek. Nem feledkezik meg a rokonokról sem és bólogat, szerinte is el lennének halmozva. Na, majd később, mert nem akarja tovább ezzel idegesíteni a másikat. Közben megnézegeti a kiválasztott tesztet és Mich felhomályosítja, hogy hogyan működik. Azonnal elvigyorodik, ahogy megtudja, hogy mit kell vele csinálni, máris gondolatok sorai rohanják meg, ahogy elképzeli.
- Erre van külön cucc, vagy csak berakod…izé… magad alá? – röffen fel röhögés közben. Próbál elfordulni, hogy ne nagyon lássa senki, mert eléggé kényelmetlenül érzi magát.
- Hajrá egy csík! – kiált fel a bolt közepén, miközben Michelle ujjai az övé közé fonódnak. Még rá is szorít egy kicsit, nehogy el akarja lökni őt a másik. Jól érzi magát, mert nagyon biztos abban, hogy vaklárma az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy tűnik egy kicsit sikerült elvennie a rosszkedvét Michnek. Erre büszkének kell lenni, mert nem könnyű ám ezt elérni, és látszik, hogy oldódik is lány egy keveset. A bolgár csak próbál pasi lenni, és egyébként is annyi látnivaló van itt a mugli világban. Michelle ragaszkodott a mugli öltözethez és Vasil csak vonakodva vette fel a szakadt farmert – miközben azt nézegette, hogy hogyan fog ez a ruhadarab gazdálkodni… hiszen farmer, nem? -, meg a furcsa pólót, de hát a muglik már csak ilyen furák. Ha pedig közéjük megy a mágus, el kell vegyülni… és amikor megérkeztek, már látta, hogy Michelle tudja a dörgést, tényleg igazi muglinak nézett ki.
De azóta már érdekli a használati utasítás, hogy hogyan is állapítja meg egy ilyen rudacska, hogy van-e a barátnőjében leendő kisbaba. Rá kell köpni, vagy a hóna a lá kell tenni és dörzsölni, vagy ilyesmi? Persze Michelle kerüli a témát, majd elolvashatja… hát köszi! Őt most érdekli, de a lényeg, hogy egy csík kell, akkor lesz jó. Illetve… na, mindegy.
- Minden tudás hasznos, majd átadom a tapasztalataim a mugliismeret professzornak. Lehet, hoyg ő sem tudja, hogy milyen woodoo eszköz ez, kisebbfajta varázspálca, vagy fagyipálca. Lehet, hogy nyalni is lehet? – ekkor már kuncog rendesen, mert csak a fantáziájára hagyatkozik a kis fura szerkezet mibenlétén. Persze Mich már elmondta, hogy mit kell vele csinálni… tudnak ezek a muglik varázsolni, az biztos! Meggyőződése, hogy a repülőben is van egy ember, aki hajt valami szerkezetet, ami a magasba emeli.  Mugliismeretből sosem volt toppon. Persze érzi a finom biztatást, hogy ne kiabáljon ilyeneket. De hát, ha kedves akar lenni, hogy csinálja máshogy?
Közben megveszik a cuccot, és Mich hogyhogy nem, éhes lesz. Már csak a szavakkal van gond, hiszen Vasil nemigen jár a muglik között, csak ha muszáj.
- Állj, állj, állj – fogja meg, egy pillanatra kedvesét, hogy megálljanak. – Mi az a „bigmekk”? Valami kecskeétel? Meg minek kell a mosdóba számla? Nincs papír? – tekint rá kissé naivan. – A kajálás viszont remek ötlet. Mutasd az utat főnök! – ad egy cuppanóst a lány arcára és húzni kezdi a járdán. Mondjuk, nem tudja, hogy jó-e az irány, de minden bizonnyal, ha mekegést hall, majd hirtelen meglesz az étterem. ~ Kecskehúst még úgysem kóstoltam. Főleg nem nagyot! Big Mekk! ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bolgár nagyon várja a választ, majdnem hogy remeg a kíváncsiságtól, de az nem jön. Mert ami jön, az lelohasztja a jókedvét. Michelle konkrétan leinti, hogy fejezze be a hülyeséget. Pedig a cél az volt, hogy kihozza kedvesét a letargiából, amit az esetleges gyermek születése okozna. Hát, nagyon nem sikerült, így a továbbiakban már nem szól semmit, csak hagyja magát vonszolni és a furcsa mugli készítményeket, meg dobozokat tanulmányozza. Ezzel, hogy Michelle valójában az összetartozásukat is kifejezte, már nem annyira boldogtalan. Nos, igen, a bolgár ifjú fel tud lelkesedni szinte bármin, és akkor aztán, ami jön, az jön, akár a mondatait, akár a cselekedeteit nézzük. Michelle viszont nagyon jól tudja kezelni, még ha néha szívfájdítóan is cselekszik. Ezeket már megszokta tőle, és az alvó, ébredező oroszlánnak nem húzogatja a bajszát. Úgy van vele, hogy igaza lehet a lánynak, végül is ő teljesen idegen a muglik között, szökőévente egyszer keveredik közéjük, akkor is csak a minimális időt tölti ott el. Michelle fizet, elteszi a kis cuccot és már mennek is kifelé. Ki gondolná, de megéhezett az ő bélpoklosa, és ezt teljes mellszélességgel tudja pártolni. Egészen addig, amíg el nem kezd a lány számára érthetetlen és összefüggéstelen dolgokról beszélni. Amikor rákérdez, a másik csak kineveti őt, de nagyon, teljesen szétesik, szóval Vasil tudja, hogy oltári nagy baromságokat mondhatott. De ha egyszer ilyenről szó sem volt mugliismeretből? Ő honnan tudja. Persze nem sértődik meg, nem az a fajta és végre Michelle nevet, őszintén kacag. Ezek a pillanatok pedig számára mindennél többet jelentenek, mert ilyen ritkán van, még ha ő is az elszenvedője. Annyira azért nem kell megrémülni, nem szenved nagyon. Azt hozzá kell tenni, hogy vannak még homályos foltok – a mosdóig eljutni csak egy kód segítségével lehet, he? -, de azért úgy, ahogy megérti. Vagyis inkább úgy van vele, hogy majd meglátja.
- Ahaaaaa – mondja, mintha már minden tiszta lenne, és elfogadja a lány kezét, és hipp-hopp, már be is térnek egy mugli gyorsétterembe. Ezt csak azért tudja, mert valami hasonló van Bogolyfalván is, csak nem ez az M-betűs, és persze varázslatok hada repked benn, hogy tényleg gyors legyen az éttermi kiszolgálás. Azonban őt feszélyezteti ez a sok mugli, egy kicsit vissza is vesz a mosolygásból, ahogy közelednek a pult felé a sorban. Azt meg kell hagyni, hogy amint beléptek rögtön megéhezik, és számára is ínycsiklandó illat terjeng. Addig is van egy kis idő felmérni a kínálatot, és tanulmányozza a muglikat, na meg a plakátokat.
- Az jó lesz, köszi kicsim – olvad el egy pillanat alatt és átkarolja a lányt. Próbál természetesnek hatni, szerencsére mindenki a saját dolgával törődik, de neki kezd egy kicsit bezárulni az étterem. Idegennek érzi magát nagyon, sőt ügyetlen idegennek, némi gombóc gyűlik a torkába. Michelle is érezheti, mert az átkarolás kezd kissé erős lenni, és félő, hogy Vasil magába fogja építeni őt.
- De aztán kiadós legyen ám – sóhajt egy nagyot, és beharapja az ajkait. Most már ideges, pedig pontosan ők következnek. Egyik lábáról a másikra lépdel, és már elengedi a lányt, csak pislog.
- Mekk neked – vigyorintja el magát idegesen az eladónak. – Majd ő kér, okéska? – mutat Michelle-re. Háh, tanult ám ő szlenget, vagy nem is tudja, de ez mintha megmaradt volna. Kezd melege lenni, a feszültség pedig kezdi elvenni az eszét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát igen, Vasil gondolataiba beugranak a mugliismereten szerezett dolgok, főleg a szabályok. Nem szabad elárulni semmit, ami a varázsvilágot veszélyeztetné, mert jönne az aurorok, meg az amneziátorok és felesleges munkával látná el őket. De a legfontosabb a büntetés, elképzelni sem tudja, hogy egy ilyen dolog milyen szankcióval járhat, ezt már nem jegyezte meg. Emiatt egyre idegesebb, és próbál a kedvesére koncentrálni, konkrétan belebújni, mintha itt sem lenne. Ez milyen természetes, nem igaz?
- Á, válassz csak te, az biztos jó lesz, még mellényúlnék – mondja ideges mosollyal az arcán, a hangja pedig nagyon izgatott. Nyilván nem azért, hogy majd mit fognak enni, és most nem is a baba miatt, csak egyszerűen nagyon feszült, nagyon ideges lett. Michelle-t pedig megpróbálja szimbiózisba költöztetni önmagával, egészen addig, amikor a lány is észreveszi már, hogy fáj neki. Az ő mosolya természetes, mintha muglik között élt volna, a bolgárnak erős a gyanúja, hogy ez részben így is lehetett.
A rendelés megmenti Michelle-t az összepréselődéstől, mert a bolgár pasija észbe kap, és elengedi őt, sőt még autentikusan köszön is, legalábbis ő így hiszi. Gőze nincs, hogy miket mond a lány, de biztosan elég lesz mindkettőjüknek. Nézi a sok mugli pénzt is, amit kitesz az asztalra és csodálkozik, hogy az valami papírféleség lehet. ~ Lehet, hogy váltó, vagy ilyesmi. ~ Akkor hogy csodálkozott volna, ha Michelle Erzsébet utalvánnyal fizetett volna. Persze olyan nincs a párjának.
- Persze, minden oké – hazudja és beharapja az ajkát. Nem akarja, hogy bénának lássa a lány, hogy még egy egyszerű étteremben is majdnem pánikroham fogja fel.
- Jaa, igen? Nem tudtam. Gondoltam valami ilyesmi lehet itt – vonja meg a vállát, belepirul a saját hülyeségébe. Á, szóval megint hülyét csinált magából, re-mekk. Jaj, neee.
- Á, azért nem kellett volna – mondja nagyvonalúan, közben pedig szétcsókolná Michelle-t, hogy milyen figyelmes vele. – De, ha már így alakult, akkor rendben drága – mosolyog és ad egy rövid csókot azokra az édes ajkakra. Ha a francia szöszke ismeri a fiú rezdüléseit, érezheti a csókban, hogy mennyire hálás és mennyire szereti a másikat. Csak húzzanak már kifelé innen!