Aaron

  Scar nemrég még a kastélyban pihengetett a szobájában, és arra készült, hogy egy napra felutaznak Lala házába. Erre kiderült, hogy a lány szinte elrabolta őt, és Angliába akarnak menni. Nem mintha Scar annyira neheztelne rá, de most meg magára hagyta azzal, hogy "Várj, még el kell intéznem valamit". Szóval a szőke meglepetéséből felocsúdva csak bebotorkált egy olyan helyre, ami még nyitva is volt ilyen késői időn.
  Szerencséjére megtalálta azt a helyet, ahol nem volt se tömeg, sem akkora hangzavar, se borzalmas zene, ami bántotta volna a fülét. Ezért csak leült a bárpult egyik székére. A táskáját feldobta maga mellé a pultra, és elhelyezkedett.
  - Egy sört! - intett a csaposnak, aki ide-oda mászkált, hogy mindenkit kiszolgáljon, de azért az érkezőket is szemmel tartotta.
  Miközben várt az italára, tüzetesebben is megszemlélte a helyet.Elég sokan voltak, különböző asztaloknál vagy kanapékon foglaltak helyet. Volt egy biliárdasztal is beállítva, ahol néhány helyes srác játszott, körülöttök meg a szurkoló lányok. Scar szinte már lenézte őket azért, ahogy néha sikongatnak. Azért az, hogy az egyikük belökött egy golyót nem akkora szám...
  Valaki letelepedett mellé, ráadásul oda, ahol a táskája nem választotta el őket. Közben megkapta az italát, és először húzott rajta egyet, hogy igazán megérezze a ízét, aztán már csak kisebbeket kortyolta. Érezte a srác tekintetét magán, ahogy ránéz, és nem tudott mit tenni, odafordult a fejével, hogy legalább tudja kivel áll szemben. A srác egészen helyes volt. Sőt...Persze ezt Scar akkor sem kötné az orrára, ha megkínozná.

Aaron

  A mellette lévő srác zsebéből kihullott egy karperec, és egyenesen a szöszi alá gurult. Scar szinte hallotta a koppanást, amint az arany helyet foglalt alatta, bár ez lehetetlennek tűnt a hangzavarban. A fiú abban a minutumban leugrott a székéről, és Scar széke alá hajolt. A lány egy kicsit arrébb húzódott, hogy a másiknak több fény jusson és korábban megtalálja a keresett tárgyat. Szemével végig követte a fiú összes mozdulatát, lehulló haját egyik kezével húzta vissza.
  Amikor felállt az ismeretlen, még egy ideig nézegette a karkötőt. Ebből Scarnak két sejtése támadt. Vagy éppen most szakított a srác valakivel, és éppen lepergett a szeme előtt a történetük, vagy jó pár egy éjszakás kaland után túl van, és azon gondolkodik vajon kié lehet az ékszer.
  - Ugyan, nem történt semmi - mosolygott halványan rá a lány. Szerinte ezzel be is fejeződött volna a beszélgetés, ha a barna nem állt volna még mindig vészesen közel hozzá a két szék közti résben. Scar rászegezte kék szemeit az idegenre, és azon gondolkodott, hogy vajon mit akarhat tőle. Ujjai még mindig a hideg üveget ölelték, de egyszerűen nem bírta mozgásra bírni őket. Magán is meglepődött, amikor végül teljes testtel a fiú felé fordult és bemutatkozott.
  - Scar vagyok - nem szándékozott visszakérdezni, hogy a másiknak mi a neve. Ha akarja megmondja, ha nem, hát nem. Nem erőszakolhatta ki, és nagyon utálta amikor fordított esetben ezt teszik vele.

Aaron

  A fiú elég nyíltan végigmérte, ezért ő is így tett. Kusza haja tipikusan az a "beletúrni való", pont amilyet Scar szeret. A szeme színét nem látta a félhomályban, de nem is volt annyira lényeges. Még a póló sem igazán takarta el izmos, kidolgozott testét, főleg nem a karját. A szöszi elismerte magában, hogy régen látott már ilyen helyes srácot, főleg a saját környezetében.
  - Téves - bólogatott a lány - A Scar csak felvett név, attól még magyar vagyok - jelentette ki, de így első találkozásra nem akarta elárasztani a fiút az unalmas életének minden részletével. - Angliában pedig még nem jártam. De ha a számításaim jók, akkor egy napon belül ott fogok kikötni - saccolta a lány, bár ezt is csak amolyan tényszerűen közölte, mintha nem várna erre sem reakciót. Nem akarta erőltetni a társalgást. Ha a másik ráun, akkor így járt. Nem kell szóval tartani őt akkor sem, ha úgy tűnik is, hogy unatkozik.
  - Anglia melyik részéről jöttél? - kérdezett vissza, bár az is igaz volt, hogy azt sem tudta, hogy ők hova mennek. Lanetta tervei kiszámíthatatlanok voltak. Az is megeshetett volna, hogy barátnője hirtelen megváltoztatja a döntését, és hirtelen már nem is az angol földön találja magát, hanem a finneknél. De igazából nem bánta nagyon egészen addig, amíg az egész egy jó kaland.
  Újabbat hörpintett az italából. Hagyta, hogy az édes bizsergető érzés végigkússzon a torkában a gyomráig. - Hogyhogy eljöttél Angliából? Úgy tudom az egy jó hely...legalábbis jobb mint ez - érdeklődött.

Aaron

  Úgy tűnt a fiút tényleg érdekli az ő története, de Scar nem érezte úgy, hogy ezt az estét is el akarja rontani azzal, hogy siránkozik azon, ami elmúlt, és azon amit akárhogy vár, úgy sem jön meg.
  - Legyen elég annyi, hogy amikor kicsi voltam a szüleim elváltak, és kimentünk Amerikába. Ott pedig nevet változtattunk, hogy könnyebb legyen a beilleszkedés. - ez csak félig volt igaz, hiszen az anyja nem ezért akarta megmásítani a nevét, hanem hogy semmi emlék ne kösse az apjához. De ez már részlet kérdés.
  - Salem? Ott már jártam egyszer. A haverjaimmal felszálltunk az első buszra amit találtunk, és csak mentünk. Négy napon napon keresztül utaztunk, és közben sokszor csak úgy megálltunk, leszálltunk és körülnéztünk. Szép hely Salem. Azért mentünk, mert hallottunk régi históriákat boszorkányokról, meg hasonlókról. Mindig kerestük a bajt - mosolyodott el az emléken. Régen soha nem gondolta volna, hogy a mesék igazak, sőt ő is egyenesen közéjük tartozik. De ezt egy muglival nem most fogja megbeszélni.
  - Mit dolgozol? - kérdezte helyette. Persze, elsőre is látta, hogy a srác idősebb mint ő, de nem gondolta, hogy ennyivel. Azt hitte egyetemista vagy valami hasonló. De hát soha nem lehet tudni.
  - Tudom, hogy ezt nem illene, de hány éves vagy ugyan? - kérdezte meg, mert fúrta az oldalát a válasz.

Aaron

  - Ugyan, nem történt semmi! - legyint a lány, és talán életében először komolyan is gondolja. Talán tényleg kezdi megunni a dolgot, és ha szerencséje van, akkor egy éven belül akár érzelmek nélkül is tud gondolni rá.
  - Boszorkányegylet mi? Vajon mit csinálhatnak? Ördögűzést? - nevetett fel a lány, bár ez már kicsit erőltetett volt. Egyszerűen nem tudta hogy lereagálni ezt a témát, tekintve, hogy a másik semmi olyat nem tud, amit ő. A csizmája szárában valószínűleg nem lapul meg egy varázspálca, és nem most készül melodimágiát tanulni. Néha az életnek vannak otromba fintorai.
  Aaron újra előszedi az ékszert, és a munkájáról kezd el beszélni. Scarnak pedig az első dolog, ami leesik, hogy akkor a fiú teljesen szabad. Vagyis van esélye rá. A karkötőnek teljesen más értelme van, mint amit ő hitt, és ezért a lány akaratlanul is elmosolyodott. - Érdekes munka lehet. Egyszer kipróbálnám... - mondta, és komolyan is gondolta a dolgot. Tárgyak után kutatni, amik lehet hogy léteztek, de lehet hogy nem? Ez pontosan olyan menő, mint amit az Elveszett ereklyék fosztogatóiban látott. Kiskorában odavolt azért a sorozatért.
  - Nemsokára tizennyolc leszek. Ha annyira pontosak akarunk lenni, akkor három hónap múlva. - vont vállat a lány, és ha így mondták, hogy az egyik lekoptatott pár évet, a másik meg felhozta a sajátjait, akkor nem volt sok korkülönbség köztük.
  - Akkor boldog születésnapot. Utólag is - emelte meg félig üres sörösüvegét a lány, hogy koccinthassanak rá.

Aaron

  Scar felemeli a poharát, hogy igyanak a fiú elmúlt szülinapja alkalmából, aztán miután koccintottak a szájához emeli az üveget, és egy jó nagyot húz belőle. Érzi ahogy a sör kesernyés íze ellepi a száját, és lecsúszik a torkán.
  - Tulajdonképpen azért vagyok itt, mert a barátnőm felrángatott egy vonatra, hogy menjünk el Angliába kirándulni egyet, csak megállt a r...háziállatát megőrzőbe adni. - mosolygott édeskésen, lehetőleg úgy, hogy Aaron elfelejtse a véletlen nyelvbotlást. Majdnem elköpte, hogy egy róka társaságában utaztak idáig, és ha ez bekövetkezett volna, akkor a fiú biztos nem hagyta volna csak azért, mert a két szép szemével rápillog.
  - És te? - kérdezte, de még mielőtt a srác válasszal szolgálhatna hozzáteszi. - Biztos vársz! Valami szép lányt? Netán a barátnődet? - fejben csak lecseszte magát a szöszi amiért ennyire direktben kérdezett rá a dologra, de annyira akart már valamerre haladni. Vagyis persze, ismerkednek, de ez egy fontos tény, amit úgy érzett joga van tudni, tekintve, hogy a fiú kezdeményezte a beszélgetést. Vagy legalábbis ő ejtette le a karkötőt.
  És az is rájátszott a hangulatára, hogy Lala bármelyik pillanatban betoppanhatott, hogy elrángassa és tényleg eljussanak az angliai vonatra.

Aaron
zárás

  - Ugyan, dehogy zavarsz. A barátnőm amúgy is idejön majd értem. - vont vállat a fiú kérdő hangsúlya hallatán. Érezte, hogy Aaron is ugyanúgy puhatolódzik felé, mint ahogy ez fordítva is igaz volt. Bár Scar inkább arra koncentrált, hogy ne szólja el magát a mugli ember előtt. Mostanság valahogy túl sok időt tölt a varázslósuliban, és már nehezére esik a téma kerülése is.
  De aztán mégis nyitott a fiú felé, és feltette azt a kérdést, ami már azóta a fejében volt, hogy a fiút megpillantotta. És a válasz a legtökéletesebb volt. A bókra pedig egyenesen úgy reagált, mint egy normális tinédzser, vagyis kissé zavarban kuncogott egyet. Ez még a szöszinek is új volt.
  Aztán a fiú komolyabb témára váltott. Scar pedig mosolyogva fogadta Aaron szavait. Az igazat megvallva ő is szívesen összefutott volna még egyszer a fiúval. Fejében gyorsan átgondolta, hogy mit tudna megadni, aztán rájött, hogy valószínűleg egy jó időt Angliában fognak tölteni, ott pedig tudja használni a telefonját. Így a szőke benyúlt a bárpult mögé, és kihúzott egy tollat és egy szalvétát - ami ráadásul senkinek nem tűnt fel -, és körmölni kezdett. Mikor befejezte a fiú elé tolta, hogy ő is megnézhesse, addig ő körbenézett. Meglátta ezüst hajú barátnőjét a bejáratnál, ami egyet jelentett a búcsúzkodással.
  - Sajnos nekem mennem kell. - ugrott le a bárszékről, ezzel csökkentve a kettejük között lévő távolságot.  - Örültem a találkozásnak, és remélem majd megismételjük...valamikor. - mosolygott, majd odahajolt, hogy egy puszit nyomjon a fiú arcára, aztán elment.

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  Még akkor ismerkedtek meg a fiúval, amikor az apjától kapott egy levelet, amiben sokadszorra is lemondta a találkozójukat. Rögtön megtalálták a közös hangot az apák utálásában.
  Most pedig ott ültek egymás mellett a vonaton, ami lassan befutott a Budapesti megállóba. Fontos küldetésük volt, ami nem volt kisebb, mint egy bevásárlókocsi elcsenése. És természetesen elvinni utána egészen a suliig. Tervük az nem sok volt, de majd eldől az a maga idejében.
  A vonat fékezett, és a szőke ördögi mosollyal a fiúra nézett. - Készen állsz? - felpattant az ülésről, és gyors mozdulatokkal a kijáratnál termett. Leugrott, és pár lépést lépve fordult meg, hogy barátja is utána jöhessen.
  - Azt hiszem a legjobb, ha egy Wallmartot keresünk - jelentette ki, ugyanis fogalma sem volt, hogy Magyarországon milyen üzletek működnek. Nem igazán járt máshol az iskola falain kívül és Amerikán. Persze amikor kicsi volt állítólag itt élt, de abból már nincs meg sok emléke.
  Ahogy körbenézett, saját szemmel nem is látta, hogy merre van az épületből a kijárat. Inkább elkezdte követni az embertömeget, azt remélve, hogy ők is a leggyorsabb módon próbálják megtalálni a kiutat.

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  Először nem értette a "kicsit tovább kell menniük" mondatot, már nézte is, hogy a vonat megy-e tovább is, vagy mi. Aztán leesett neki, hogy hát nem mindenhol vannak megtalálhatóak ugyanazok az üzletek.
  Már éppen mondta volna, hogy menjenek abba a boltba, ahol a nők flörtölnek a fiúval, hiszen meg nem fékezte volna az ismeretségszerzésben, amikor elsodródtak egymástól. Hülye emberek sose figyelnek a többire.
  - Akkor menjünk a Tecsóba. Hasonlít a neve a Lecsóhoz, úgyhogy biztos van ott valami kaja is - osztotta meg az asszociációját a fiúval, és megszorította a kezét amikor egy nagyobb embercsoport közepén vágnak át. - Hol van a legközelebb ilyen üzlet? - kérdezte amint újra barátja mellett lépdelt.
  Ahogy kiértek a kapun, végre felszabadultak az emberek furcsa pillantásaitól. Teljes volt a szabadság.
  - Tudod ez a hely hasonlít Chicagohoz. Olyan kedvesnek tűnnek az emberek - nézett körbe a lány. Járt már itt egyszer, de akkor is csak azért, hogy átszálljon a repülőre. Nem sok mindent látott még belőle. Az első megállapítása pedig az volt, hogy nem olyan nagy mint New York. És kevesebb a sárga taxi.
  - Merre kell menni? - kérdezte, mert hát a fiú nélkül teljesen el volt veszve. Igazából ha Ervó olyan gonosz lett volna, akkor el is rabolhatta volna. Fel sem tűnt volna neki. Persze azért megvédné magát, de hát nah...akkor is.

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  - Tesco? Ez fura. Nem hangzik jól... - emésztgette a nevet. A Tecsó jobban hangzott neki, pedig annak sincs valami sok értelme. Egyszerűen jobb a hangzása, kész.
  Eszébe jutott a legutóbbi kirándulása Pesten. Akkor elég zűrös környéken hagyta ott Lala, ráadásul egy bárba ült be. Mégsem lett baja. Sőt. Valaki még meg is kérte, hogy smárolja le valami fogadás miatt. A fiú már csak halványan élt a szőke tudatába, de azért még ott volt.
  Komor arckifejezést próbált erőltetni magára a lány, ahogy a fiú a tervet mesélte. De nem sikerült sokáig, szinte rögtön elmosolyodott.
  - Akkora jó buli lesz - nevetett. Elképzelte, ahogy ők a kocsival gurulnak le egy dombról mint az őrültek, a kövér rendőr meg futva próbálja utolérni őket. Eszméletlen lesz...
  - Persze, hogy nem. Életemben először fogok ilyen helyen járni, végig akarom nézni! Meg amúgy is, ki tudja milyen kincseket fogunk még ott találni - kacsintott rá a lány, és elkezdett az utcán balra menni, a fiút maga után húzva, ugyanis még mindig össze volt kulcsolva a kezük. Az nem nagyon zavarta, hogy éppen arra kell-e menni, már nagyon mehetnéke volt. Vitte a lába, amerre akarta.

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  A szőke elnevette magát, ahogy elképzelte, ahogy Ervin, és az ő kisebb hasonmása randalíroznak egy bevásárlóközpontban. - Úgy érzem, hogy az öcsédet is bírnám - bólogatott. Az egész Lasch családból csak a fiút és az apját ismerte, de az sem valami jól. Csak ahogy Ervin elregélte neki. És természetesen azok alapján, és mert ha a haver azt mondja rossz fej, ezért nincs róla valami jó véleménnyel. Kivéve a külsejével, mert hát azért a fiú is valakitől örökölte a szexi vonásokat, bár ezt nem kötné az orrára.
  - Nem is terveztem lopni - jegyezte meg, mert annak már vége. Régen Amerikában még megtette volna, de azóta már öt teljes év eltelt, és ő is rendesen megváltozott. Bár akkor is, és most is csak a bajt kereste. Csak kisebb ügyletekben. Itt most a szórakozáson volt a hangsúly, míg régen a figyelemfelkeltésen. Hát, akkor nem jött össze, most pedig csak szimplán imádja ezeket az alkalmakat.
  Furcsán nézett a fiúra, amikor a macskakaja szófordulat előkerült. Reménykedett benne, hogy csak véletlen egybeesés volt, és nem gondolta komolyan, hogy evett belőle.
  Rendesen szednie kellett a lábait, hogy beérje a fiút, és akkor egészen közel férkőzött hozzá. Olyan volt, mintha a fiú védelmezni akarná, ő pedig nem tiltakozott ellene, habár igazán meg tudta volna védeni magát. Egyszerűen csak jó érzés volt, hogy valaki foglalkozik vele.
  - Majd befogadlak a kanapéra, mint egy árva kiskutyát. Majd könyörgök egy kört Hajnánál, hogy hadd tarthassunk meg - mosolygott, aztán lassan egy nagy épület körvonalai kezdett kibontakozni előtte. Rajta piros felirattal TESCO.
  - Ez lenne az? - kérdezte. Valamiért úgy képzelte az egészet, mint valami nagy két szintes bevásárlóközpont szintű valamit. Nem pont ezt. De a célnak persze ez is megfelelt.

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  A lány hozzátette magában, hogy ő sem egy földre szállt angyalka, sőt sokszor megkapta hogy inkább olyan mintha ördög szállta volna meg. De legalább nem volt egyedül ezzel.
  Rámosolygott a fiúra. Tetszett neki a hozzáállása. Ahhoz képest, hogy minisztériumi dolgozó, elég lazán vett...mindent. És pontosan ez volt, ami miatt a szőke első perctől megkedvelte. Mert ahogy a magyarok mondani szokták, "laza mint a rigalánc". Bár a mondat értelméről fogalma sem volt, legalább tudta, hogy létezik.
  - Arra azért kíváncsi lennék, hogy te hogyan vakkantasz - nevetett fel a lány. - Lehet, hogy kellő mennyiségű ital tesz majd róla, hogy megmutasd a tehetségedet nekem - pislogott rá, mint aki egy teljesen ártatlan megjegyzést mondott.
  Maga az épület olyan csalódás volt, minthogy nem Tecsónak, hanem Tesco-nak hívják. A lány lebiggyesztette az ajkát, de aztán végül vállat vont. Végül is teljesen mindegy, hogy innen, vagy egy Walmartból lopnak el kocsit.
  A kezébe kapott egy érmét. Látott már ilyet, de ez most már volt. Olyan érzés volt, mintha megkapta volna a slusszkulcsot. Vagyis hát...tényleg azt kapta. Szemével körbepásztázta a helyeket, amiknél a kocsikat lehetett kiváltani.
  - Mond csak, van még egy ilyened? - kérdezte, és kinyújtotta a kezét. - Esküszöm visszakapod - tette hozzá. A tervei között nem szerepelt az, hogy még egy érmét eljátsszon, csak tényleg a megfelelő kocsit akarta.
  Amint megkaparintotta az érmét, merő elszántsággal neki indult az egyik tárolóhoz. Aztán hopp, elkezdett mászni a tetejükön. Közben folyamatosan mérlegelt, hogy az ott lévőek közül melyik a legjobb. Végül kiválasztott egyet kicsit beljebb mint a sor fele. Diadalittasan kiáltott fel.
  - Megvan a kocsink! - mutatott rá, hogy a fiú is láthassa. Aztán beletette a mögötte lévőbe az egyik pénzérmét, és eloldotta. A lábával nyomni kezdte kifelé az egész sort odaáig, ahogy volt. Nehéz volt, de neki szüksége volt arra a kocsira. - Segíts, és húzd! - mondta a fiúnak, aki reményei szerint valahol elképedve ácsorog.
  Mikor végre kint volt az a része a kocsiknak, a szőke lehuppant a kinézett jármű elé, és elegánsan beledugta a pénzt, és kihúzta a helyéről. - Látod? Tökéletes! - mutatta meg szerzeményét Ervinnek is. - Most már csak vissza kell tolnunk a kocsikat, és visszakapod a pénzed - jelentette ki, mintha ez olyan természetes lenne.
  - Rám bízod magad? - kérdezett vissza kaján mosollyal. - Ez volt életed egyik legrosszabb döntése - mosolygott rá féloldalasan, és elkezdte tolni a nehezen megszerzett kocsit a bejárat felé.
  Az üzletben nem voltak olyan sokan, de éppen elegen, hogy ha elkezdenek hülyéskedni, azt pont lássák. Ami azt jelentette, hogy Pest jó pár embere fogja őket teljesen elítélni ma este...

Nyomorultak
Budanekeresd

  A hideg betonpadló a combjánál mardosta a bőrt, ahogy leült törökülésbe. Hátát a falnak vetve nézte a padon ücsörgő Kolost, akinek az arcán a rács árnyéka vonalakat húzott.
  - Tudod, amikor írtál, tudtam, hogy jót fog tenni a levegőváltozás. Nem gondoltam, hogy ennyire... - mondta a lány szarkasztikusan, és a fejét a falnak vetette. Azon gondolkodott, hogy hogyan lehetséges, hogy még egy amerikai kiruccanást is simán megúszott, de egy kávézást a legjobb haverjával nem. Az egész univerzum mintha ellene lenne.
  Az üvegajtó kint kinyílt, és becsukódott. Hűvös szél rázta meg a szőkét. Egyre jobban sötétedett, de még semmi nem történt velük.
  - Szóóóval... tulajdonképpen akkor mi is történt veletek? - unta meg a lány, hogy már vagy fél órája csak a falat nézték, és nem szóltak semmit, annyira fura volt a helyzet. Nehéz volt felfogni, hogy tulajdonképpen hogy keveredtek ide. Ráadásul amiért találkoztak, azt még meg sem beszélték rendesen.

Nyomorultak
Budanekeresd

  - Szarkasztikusan mondtam... - körözött egyet a szemével, amolyan nem hiszlek el szinten. - De mégis maradtál velem, szóval végül is a te hibád is. Részben... - gondolt bele a lány. Bele sem gondolt, hogy a fiú miért ilyen ideges, egyszerűen csak ráfogta arra, hogy még biztos nem volt a rácsoknak ezen az oldalán. Vele ellentétben. Először valahogy ő is így be lehetett sózva. De akkor indoka is volt, hogy oda jutott. Most viszont nem nagyon csináltak semmit. A jogaik majd megvédik.
  Nézte, ahogy barátja ide-oda járkált, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, aztán a következő mondatánál megmerevedett. - Mondtam már, hogy Csin... - kezdte volna, de a fiú szavai megállásra késztették. Egy pillanatig csak nézte az arcát, és várta, hogy kibökjön valamit. Hogy egyáltalán hogy értette azt, hogy "elrendezett házasság". A középkor óta nem hallott ilyenről.
  - Úgy érted, hogy Northnak nem is... - kezdte, de aztán rájött, hogy az egész egy mekkora hülye felvetés volt. Vagy talán mégsem. Igazából az első lehetőség jobbnak tűnt. Még mindig okésabb, ha valaki olyan miatt hagyta el, akit szeret, minthogy valaki olyanért, akit nem is ismer.
  - Azt ne mond, hogy Myra! - kerekedett el a szeme, ahogy lassan - tényleg jó lassan - leesnek neki a dolgok.

Nyomorultak
Budanekeresd

  - Írásban is kérem igazolni az ötven pontomat - reagálta le a lány elég gyatrán, mert még mindig a kapott információkat próbálta feldolgozni. A kezeit nézte, amik az ölében pihentek, és az esélyeiken gondolkodott. De egy gondolat akkor újra és újra ott keringett az agyában. North ejtette. És meg sem próbált küzdeni érte.
  - Nem a barátom már - suttogta válaszként inkább csak magának, mint Kolosnak. Akárhányszor a fiú kimondta a "pasid" szót, mintha egy késsel véstek volna a mellkasába. De nem mondott rá semmit, mert tudta, hogy azzal nem segítene, és még a végén összekapnának és még egy napig idebent kell lenniük rendbontásért. Vagy bármiért.
  - Hogy akarod te megszöktetni? - kérdezte a lány elképedve. Az rendben van, hogy ő visszament Amerikába, de két olyan barátnővel, akinek van elég pénze erre, és oda, ahol tudta, hogy meghúzhatják magukat pár napra ingyen. De a fiú még csak nem is nagyon járt az országhatáron túl. Vagy legalábbis nem emlékezett rá.
  - Van valami tervetek? - érdeklődött bármilyen mellékhang nélkül.

Nyomorultak
Budanekeresd

  Scar nem tudta felfogni, hogy a fiút tényleg ennyire elvakította a szerelem. Mert igen, romantikus volt a gondolat, de az egész...nem volt reális és kész. - Ne sértődj meg, de Myra nem olyan lánynak tűnik, mint aki pisilni jár majd az erdőbe - igen, biztos volt benne, hogy ez volt az a szóhasználat, amit muszáj volt alkalmaznia. Csak hogy Kolos kicsit komolyan lássa a dolgokat. Mert ha ez sem ébresztette rá arra, hogy ez nem lesz jó, akkor talán semmi.
  - Inkább várnotok kéne egy hetet. Összegyűjteni egy kis pénzt meg összepakolni. Biztos, hogy ennyi idő alatt nem fogja North az oltárhoz kísérni a lányt. Ha meg igen, akkor befestem művérrel az egészet, és még egy plusz hétre ki lesz ütve - hadovált a kezével a lány, ahogy magyarázott. Általában ő volt a spontán ötletek kitalálója, akit leszólnak mások. Szóval tudja milyen érzés Kolos cipőjében lenni. De ezt is meg kell élni. Amúgy sem lenne valami jó barátnő, ha csak úgy hagyná, hogy a legjobb barátja mindent eldobjon egy random csaj miatt. Bár legalább ők megpróbálnak küzdeni a szerelmükért, nem úgy mint North...

Nyomorultak
Budanekeresd

  Nem hitte el, hogy barátja ezt komolyan veszi. Ingatta a fejét, és már épp egy újabb adag "jótanácsot" akart a fejéhez vágni, amikor rávágott a rácsokra. Ez a hirtelen dühkitörés eléggé meglepte a lányt. De nem eléggé ahhoz, hogy ne fűzzön hozzá semmit.
  - Hát, ha tovább játszod az idegbeteget, akkor maximum az ELME-be engednek el... - jegyezte meg csak úgy mellékesen. Újra a kezét kezdte el birizgálni, és az azon lévő tetoválást. Az egyik jó kiruccanásának az eredménye. Igazából ő is tett már meggondolatlan dolgokat, mint amire Kolosék készülnek.
  - Figyelj...ha kell, tudok még adni egy kis pénzt. Nincs sok, ne számíts arra, minden elment szinte a lakásra, de egy pár napi kajátok meglenne belőle - ajánlotta fel. Rájött, hogy nem az ő döntése, és azzal, hogy meg akarja akadályozni őt, csak még inkább segít meghoznia a döntést, hogy menjen. És amúgy is. Mindenkinek kell egy kis kalandozás. Ha ő volt már, akkor Kolos miért ne mehetne? Ha pedig baj lenne, majd üzen neki, vagy Tányának.

I'm a prisoner
Budanekeresd

  Kíváncsi volt Kolos mondatának befejezésére. Szerette volna, ha elfogadja tőle a dolgot, de a hangja inkább elutasításként hangzott. Ezért már alapból nem tetszett neki az a kettő, akik megzavartás a beszélgetésüket. Pláne akkor, amikor a rab megszólalt.
  - Szórakozz inkább magaddal - vágta rá a lány csípőből, és fintorgott egyet a férfira. Az auror kitörésére viszont nem számított. Nem tudta eldönteni, hogy ez most a megjegyzés miatt történt, vagy a férfi próbálkozott valamivel. De mindenképp jó volt látni, hogy olyan emberre vannak bízva, aki meg tudja őket védeni. Még akkor is, ha úgy tűnt, mint aki most szabadult a pokolból.
  A férfi direkt úgy helyezkedik a cellában, hogy egyenesen rá lásson a szőkére. Remek. A tekintete már jó egy perce rajta van, így a lány valami vicsorításfélét küld felé, hátha azzal elriasztja, vagy valami. Sose lehet tudni.
  Csak akkor kapja el a fejét, amikor Kolos az aurorhoz szól. Nem tudja, hogy ez mennyire volt jó ötlet. Alapjáraton nincs valami jó viszonya az olyan emberekkel, akik a törvényeket követik. Pláne, ha azok betartását szorgalmazzák. Kivéve Ervinnel. De ő egészen más szituáció.
  Első pillanatban jól szórakozik a barátján. Mint aki azt sem tudja, hogy meg szabad-e szólalnia. Annyira lerí róla, hogy nem ide való. Igazából nem tudja, hogy segítsen rajta, vagy hagyja szenvedni. Inkább utóbbi mellett dönt, és pillantását ismét a férfira szegezi, aki természetesen még mindig őt mustrálja. Hogy ez mennyire idegesítő....

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  A titoktartásra vonatkozó mondatot inkább csak elengedi a füle mellett. Helyette a kezébe kaparintott érméket nézi csillogó szemekkel, mint ahogy Szméagol szemlélte az ő "drágaszágát". Nem számított rá, hogy még egy helyett négyet kap, de a több mindig jobb. Vagy nem?
  Aztán belekezdett a hosszadalmas munkába. Hallotta a háta mögül a fiú kétkedő hangját, mintha valami megőrült macskának nézné, akit nem akar még azzal is felbőszíteni, hogy rossz hangleejtést használ. Erre a szöszi csak elmosolyodott. Jó mulatság volt, amikor az emberek nem tudták követni a gondolatmenetét, és a véghezvitel előtt teljesen hülyének nézték.
  Aztán a megvilágosodás hangjára a lány már nem tudta visszatartani a kitörő nevetését. Aztán rászólt inkább, hogy tegye magát hasznossá, mert hát nem csak azért hozta, hogy legyen társasága. Ő tettes társ volt, és egy ilyen tisztséggel felelősség is jár. Azaz vegye csak ki a részét a munkából.
  Úgy mutatta be a szerzett kocsit, mintha minimum egy Porsche lenne, amit a lottón nyert pénzből vett. A dicséretre pedig csak kihúzta magát, a mellkasát kicsit jobban is kinyomva. Aztán a győztesek széles mosolyát villantotta a fiú felé.
  - Ugye tudod, hogy rellonos vagyok? Belőlem már rég előtört a sárkány - mosolyodott el féloldalasan, aztán inkább visszamászott a másik sorra, és elfoglalta azt a pozíciót, ahol az előbb is volt, hogy megszabadítsa Örwájn érmécskéjét a rabságtól. Mikor végre végzett a művelettel, leugrott társa mellé, és a kezébe csúsztatta azt a négy pénzérmét, amit pluszba kapott tőle. Aztán irány a bolt.
  - Hát, én nem tudom mit árulnak itt, szóval kénytelen leszel velem addig járni az épületet, amíg körbe nem néztem, vagy meg nem unom - jelentette ki egyszerűen.
  A középső soron kezdtek el haladni, és ami először feltűnt a lánynak, az a könyvek sora volt. De az egészen unalmas mulatság lenne, ha berángatná a fiút oda magával, és az egyik az egyik oldalon, a másik pedig a másikon olvasgatná a könyvek hátoldalát. Azt már nem. Inkább odalépett a egyik állványhoz, amin sorban szemüvegek voltak. Kiválasztotta azt, amit a legrosszabbnak vélt felfedezni, és feltette. Aztán egy grimaszt vágva a fiú felé fordult.
  - Nah, hogy tetszem? - pislogott, bár ez valószínűleg csak halványan látszódott a rózsaszín üvegen keresztül.
  Újra a kocsit tolva kezdett el a középen elhelyezkedő áruk között szlalomozni.
  - Nézd! Pici stormtropper-ek - nézett csillogó szemekkel, és otthagyva a kocsit ment oda a bábukhoz, akik egy rakásra voltak téve. Bekúszott közéjük, és leguggolt, hogy ugyan akkora legyen, mint azok. - Hát ez állati. Úgy érzem magam, mintha a filmben lennék! - nem tudta biztosra megmondani, hogy drága úti - és bajtársa vajon ismeri e a legendás filmet. Ő túl mugli volt, hogy most ilyeneken agyaljon.

I'm a prisoner
Budanekeresd

  Kolos első nézését pont nem kapta el, hála annak, hogy a másik férfival "Ne nézzél, mert visszanézek!" játékot játszott. De másodszor már határozottan észrevette a megdöbbent fejet. Csak megrázta a vállát, mintha azt kérdezte volna, hogy: mi van? Hiszen a fiú szinte minden titkát ismerte. Vagy talán mégsem.
  A lány ekkor jött rá, hogy talán nem is mesélte el neki a juvie-s históriákat. Igen, határozottan nem mesélte, mert akkor talán tudna a juvie magyar megfelelőjét. De így, valahogy soha nem került szóba ez a dolog Magyarországon.
  Már szinte vicces volt, ahogy Kolos megpróbálta győzködni az aurort. És ha a drága cellatársuk nem zavart volna be, talán előbb-utóbb el is nevette volna magát. De így csak...meglepődött. Igen, most először, amióta az auror és a másik börtöntöltelék beléptek látszódott rajta olyan érzelem, amit felhasználhatnak ellene. Ilyen rácsokhoz még soha nem volt szerencséje. Persze a mugliknál minden más, de akkor is.
  Viszont pillanatnyi megingását gyorsan helyreigazította. Arcát újra érzelemmentesre varázsolta, és mellé hozzátette:
  - Bizony, jobban is teszed, ha végre nyugton maradsz - persze neki is csak a szája volt nagy. De egy ilyen helyen két lehetősége volt. Vagy beszól az embereknek, vagy meghunyászkodik. Csak a helyzettől függ, hogy melyik taktika a jobb. És most, az előbbi tűnt biztosabbnak.
  - Véletlenül besodródtunk egy tömegbe, amiről mint kiderült, valami rosszban sántikált. Mi pedig, minthogy információ hiányában voltunk, meg se próbáltunk elmenekülni a helyszínről. Hiszen azt sem tudtuk, hogy bajban vagyunk - vont vállat a lány, ahogy röviden, tömören beszámolt arról a részről, ami valószínűleg érdekli is az aurort.

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  - Hát, én szinte biztos vagyok benne, hogy amikor még oda jártál, akkor időnként kinőtt egy-egy szarv a homlokodon - jegyezte meg csak úgy ártatlanul, hiszen senkinek nincs olyan piszok szép bőre, hogy tinédzserkorába egy pattanása se legyen.
  - Kerti grill? Veszünk egy egész készletet, aztán kimegyünk az egyik parkba sütögetni? - vonta fel a szemöldökét, és minthogy vizuális típus, szinte azonnal megjelent előtte a kép. Ervin sütöget, míg ő próbálja elkergetni az esetleges csöveseket, akik jönnek kaját csórni. Szép kis párost alkotnának így.
  Ervin reakcióján hangosan felnevetett, ami néhány nemtetsző pillantást eredményezett, de nem tehetett róla. A fiú olyan viccesen adta elő az ide-oda csapongó embert, hogy az csak nah. Persze a szöszi tudta jól, hogy szörnyen áll neki az a szemüveg, azért jól esett neki, hogy a fiú biztosította róla, hogy még ebben is jól néz ki.
  - Jesszusom, ebben a szemüvegben maga vagy a magyar Macskanő! Csak férfiban természetesen - ámult el a lány. - Vedd meg, mert ez a te szemüveged. Mehetnél vele hősködni, és csinos lányokat menteni - bólogatott, mintha ez lenne a világ legfontosabb feladata.
  - Van az a...az a party szemüveg? - tippelt a lány a nevére. - Tudod melyik, ami így vízszintesen csíkos! - kezével a szeme előtt húzogatta a képzeletbeli vonalakat, mintha ezzel segíthetne a fiúnak.
  - Csak akkor megyek veled, ha gondoltál arra, is hogy hogy jutunk ki! Tudod, ha egy egész csapatot magadra haragítasz ezekből, nem lesz más választásunk, mint a szemétledobóba ugrani. Azt pedig nem szeretném - magyarázta, és egy féloldalas mosolyt villantott a férfi felé.
  - Hihetetlen, hogy varázsló létedre ismered a filmet - mosolygott a lány Ervinre. - Így legalább nem kell búcsút mondanom tőled - kekeckedett vele, hiszen természetes, hogy egy Star Wars fan nem barátkozik olyan emberrel, aki nem szereti a filmeket.
  - Na jó, hagyjuk itt a gyerekrészleget - húzta el a száját, és kezdte el újra tolni a kocsit a lány.
  Jöttek a háztartási szerek, az elektronikai gépek...semmi fontos. Aztán jött a kaja. - Mit kérsz? - nézett körbe a lány, mintha igazából ő fizetné az egész túrát.

I'm a prisoner
Budanekeresd

  A férfi furcsa esetére végül megered a szőke nyelve, és nincs kedve végigvárnia, amíg Kolos szép lassan meggyőzi az aurort. Valahogy nem tűnik biztonságosnak azok a rácsok. Eddig nem érzett semmiféle szorongást miattuk, hiszen mindent látott, de most, hogy tudott a varázslatról, ami beszorította őket, már sokkal szűkebbnek érezte a helyet. Persze ez kívülről nem látszódhatott rajta. Mert az gyengeség lett volna.
  Az iskola nevére gondolkodó fejet vágott. - Már elmúltam 19 éves is, szóval az iskola nem felelős. Ráadásul saját lakásban lakom, így nem is tudnak igazán felügyelni - tájékoztatta az aurort. Ez persze igaz is volt, de azt inkább kihagyta a történetből, hogy Kolossal mi a helyzet. Nem akarta még az iskolai vezetőséget is belekeverni egy ilyen kis piti ügybe.
  Amikor az auror a belépő őrökkel kezdett el beszélgetni, először gyanúsnak érezte a dolgot. Aztán amikor már sokszor pillantottak rá, akkor igazán elkezdte érdekelni mi történik. És hipp-hopp, kitárták előttük az ajtókat. A szőke megdöbbenve nézett a bent lévő férfiakon végig, aztán felállt a földről. Még mindig a sokktól kábultan lépegetett ki a cellából. Jó érzés volt, hogy végre kint lehet, de egyszerűen nem hitte el, hogy komolyan ennyivel megússzák.
  Elindultak amerre az auror vezette őket, és éppen meg akarta köszönni, amikor egy másik szobába értek. Újabb sokk. Egy kihallgató szoba volt. Zavarodottan nézett a szőke hol Kolosra, hol az aurorra. Hogy lehet az, hogy végre igazat mond, erre azzal is bajba keveri magukat. De ha már az igazság sem jó nekik, akkor ő ugyan nem fog együttműködni senkivel.
  - Na ne! Úgy érzem elérkezett az a pillanat, hogy ügyvédet követeljek! - mondta határozottan. - És addig, jogomban áll hallgatni - makacskodott, és levágta magát az egyik székre.

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  - Hát persze - forgatja meg a szemét a szöszke. - Elfelejtettem, hogy te túl tökéletes vagy erre a világra, sajnálom - vágott bűnbánó fejet, mintha tényleg így gondolná. Örwájn egóját talán egy kicsit megdobja, ha ilyen dolgokat mondogat.
  - Óóóó...hogy ez ilyen gyorsétterem is egyben? Tiszta menő ez a hely... - képedt el teljesen. Mert hát kívülről valahogy kicsit sem így nézett ki. Nem úgy, mint ami mindent magában rejt. Inkább...amolyan minimalistának tűnt. - De azt hiszem nem lesz szükségünk egy egész csirkére - kacagott fel.
  Fel sem tűnt a lánynak igazából, hogy a csinos lányokat emlegette volna, vagy bármi. Egyszerűen csak erre állt rá a szája. - Hát tudod mindenkinek megvan a...hogy is mondják...zsánere! - talált rá a helyes kifejezésre. - És ha ettől eltérő, nem feltétlenül gondolod csinosnak a lányokat. Ráadásul ez mostanában beállt a karcsú, közepes magasságú, szép bőrű lányokra. Aki ettől eltér, az már úgy...nem felel meg az átlagnak. Érted? - próbálta elmagyarázni ezt az egészet. Persze ez ennél sokkal rétegződöttebb kérdés, de talán barátjának még ez is sok lesz.
  - Igen, erre gondoltam! - mutatott a darabra, aztán amikor Ervin a fejbólogatást elkezdte, a szőke hangos nevetésben tört ki. Ezt a látványt nem lehetett nem imádni. - Ez a neked való szemüveg. Meg kell vennünk! - persze ő könnyen volt, hiszen nem az ő vagyonát ütötték el, de hát mire van a pénz, ha nem erre?
  Ő csak továbbtolta a kocsit, amíg Ervin mindenféle finomsággal megpakolta. Egyiket nézte meg a másik után. Egy zacskót lekapva olvasta el a feliratot rajta.
  - Duna kavics. Ez mi? Ugye nem mondod, hogy komolyan apró kövek vannak benne? - kérdezte a lány, hiszen soha nem látott még olyat. Vagy ha igen, az valószínűleg olyan régen volt, hogy még itt élt Magyarországon, és nem volt elcseszett a családja.
  - Na, valamiben egyezünk. Ugyanis én is imádom a fánkot - mosolygott a fiúra, és követte őt amerre csak vezette. Persze feltűnt neki, hogy össze-vissza bolyonganak, de nem különösebben zavarta.
  Bepakoltak egy jó adagot a fánkokból, és valami stangli nevű ételből is.
  - Úgy érzem, most már csak az ital hiányzik, és mehetünk - nézett a kocsiba, és a próba kedvéért elmutatott egy random irányba, amolyan "Jó felé tippelek?" fejjel.

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want


  Csak vállat vont a fiú kiakadására, amikor nem tudta elfogadni a "Miért szép a szép lány" órán tartott előadását. - Az előbb azt mondtad, hogy a kávézóban szépek a kiszolgálók. Már te is megkülönböztetted őket a többi lánytól - hívta fel a szőke a figyelmét, mint a fiú még csak a tudatában sem lenne annak, hogy miket is beszél. Bár ha jobban belegondolunk....
  Scar hangosan felnevetett, amikor a fiú azt mondta, hogy ennyire azért nem betegek az emberek. A körülöttük állok erre fejcsóválva mentek el, de a szőke akkor sem tudta abbahagyni a nevetést, sőt inkább még jobban rákezdett. Lehet, hogy ez már csak amolyan annyira fáradt az ember, hogy mindenen nevet feelingű kitörés volt, de szinte már nem is hallotta Ervin magyarázatát a csokival kapcsolatban. Aztán szép lassan, nagy levegőket vett, és alábbhagyott a nevetőgörcse. - Jajj, sajnálom. Nem téged nevettelek ki - kért elnézést a fiútól, bár őszintén szólva eléggé komikusan festhetett a jelenet, ahogy ő áll egy zacskó dunakaviccsal a kezében, és nevet. A semmin.
  A kisebb fajta malőr után ugyanúgy visszaálltak a kerékvágásba. Mindent beszereztek, kivéve a piát. Erre külön módszerük volt. Vigyázz, kész, tűzre indultak, aztán uccu neki, amit csak értek. Az üvegeket csak úgy kapkodták le sorban a polcokról. Aztán a végén összeszámolták.
  - Azt hittem éppen az a lényeg, hogy megártson... - tette csípőre a kezét, mintha tényleg elgondolkodna most a dolgon. Ez élet nagy kérdéseire időt kell szánni. No de nem most, mert lassan zárt a bolt, a vevők egyre kevesebben voltak, és ez bizony nem tűnt biztatónak. Így nagyobb figyelem jut rájuk.
  - Juhú! - kontrázott a fiú kijelentésére, és indultak el a kék pólóba öltözött nő felé. Sorban felpakoltak mindent, a kasszás el is kérte a személyijüket, mire Scarban megszólalt a vészharang, de csak megszokásból. Magyarországon annyival gyorsabban lehetett italhoz jutni, nem kellett megvárni a 21 éves kort.
  A parancsra a lány rögtön pattan, és két három gyors mozdulattal már benne is van. Teljesen a kocsi hátuljához ül le, aztán a lábát próbálja valahogy úgy elhelyezni, hogy a vásárolt cuccoknak semmi bajuk ne legyen.
  - Indulhat kapitány! - adta meg az utolsó parancsot is, és már érezte is, hogy gördül alatta a talaj. Majdnem felsikkantott, de tudta, hogy az a legjobb, ha minél később veszik őket észre.
  Az őr kiáltozott, hogy álljanak meg, de ők természetesen nem hallgattak rá, csak hajtottak tovább. Elég nagydarab volt az egyenruhás, így szinte még el sem kezdték igazán hajtani a kocsit, máris lehagyták.