Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Elérkezett az idő, mikor végre egyik tanonca befejezheti a képzést. A Vizsgahivatalban hitetlenül néztek rá, mikor közölte Jared adatait, hiszen a fiú kora ellenére nagyon is tehetségesnek bizonyult. Sok papírmunkába telt, mire sikerült neki elintézni, hogy megmutathassa tudását, és azzal az érvvel sikerült meggyőznie a bizottságot, hogy többet nem fognak a fiúval találkozni, hiszen könnyedén átmegy a vizsgán. Az elnök erre gúnyosan vigyorgott, de végül kitűzésre került az időpont.
Most, jó pár kör futása után, a Mágiaügyi Minisztériumban várakozik, alkalomhoz illően felöltözve. Hoppanálva érkezett meg, tanoncával az oldalán, arckifejezése nem árul el semmit sem. Alaposan végigmér mindenkit, aki elmegy előttük, őket is eléggé megnézik azért, de senki nem szól hozzájuk.
– Azt hiszem itt az ideje a szent beszédnek. Büszke vagyok rád Jared, és akárhogyan is alakul a mai vizsgád, mindig is az leszek rád. Sokat fejlődtél az évek alatt, most már csak rajtad áll, hogy meddig vagy képes fejleszteni a képességeidet. Résen kell lenned, amint belépsz a terembe, hiszen bármelyik pillanatban támadás érheti az elmédet. A vizsgabiztos egy mogorva fráter, de nagyon szigorúan veszi az ilyesmit. Az első körben a reakciódat, reakcióidődet és a védekezés sikerességét fogják mérni, utána jön a nehezebb feladat. Nem mehetek be veled, és nem is lehetek ott veled fejben, mert azonnal kizárnak. Kint foglak megvárni, de ha úgy érzed, hogy a megpróbáltatások eléggé nehezek számodra, kérhetsz egyszer időt konzultálásra. Kint foglak várni. –magyarázta az ifjúnak, ameddig még nem jött senki sem, hogy mehetek a megfelelő emeletre, és megfelelő teremben. Megvárakoztatják őket, nem is lepődik meg ezen a tanerő. Régi ismerőse a vizsgabiztos, és meg van győződve arról, hogy biztosan délutáni teáját fogyasztja. Egyelőre nem bánkódik miatta, legalább fel tudjak készíteni Jaredet, és ha nem is lehet bent vele, legalább lélekben megpróbál ott lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tanonca nem tűnt túl beszédesnek, de nem rótta fel neki. Visszaemlékezett egy pillanatra a saját vizsgájára, ugyanilyen csendes volt, mint most tanítványa. Némi felkészítő mondat is elhangzott, pár perccel később egy hölgy érkezett feléjük, aki szótlanul invitálta őket a terem felé. Út közben még volt idő némi szót is váltani, és a tanerő úgy gondolta, hogy ki kell használni az alkalmat. Ráadásul Jared is kérdezett tőle, amire illik is válaszolnia.
– Kettő: egy elmevédelem és egy legilimencia rész. Hogy abban mit kell csinálnod pontosan, azt csak bent fogod megtudni. Legjobb esetben pár perc alatt végzel, rosszabb esetben meg órák kérdése. Ez rajtad is áll, illetve a vizsgáztató kedvén is, hogy mennyit akar szenvedtetni téged. Azt elárulhatom, hogy meghökkent, mikor elmondtam a korodat, készülj fel, hogy kötekedő lesz. Javaslom, hogy azokat az emlékeket, amiket biztos nem szeretnél megmutatni, még a legapróbb esélyt sem adva rá, már most rejtsd el. Kezdve Richárddal és az angliai dologgal folytatva. –tudta, hogy ezzel máris érzékeny témára tapintott, és a legfájóbb pontokra is egyben, de muszáj volt felkészítenie tanoncát minden eshetőségre. A gyakorlások során azt tapasztalta, hogy ezek az emlékek azok, amelyeket Jarednek el kell rejtenie mélyen, így mindig ezeket próbálta kiszedni belőle. Időközben megérkeztek a terem elé, és nem volt más hátra, minthogy beinvitálják Jaredet, ami meg is történt az érkezésük után fél perccel.
– Sok sikert. –reményteljes pillantással engedte útjára az ifjút, ő maga pedig helyet foglalt a várakozók számára fenntartott ülőalkalmatosságon.
Jared ahogy belépett az ajtón, egy semmitmondó arckifejezéssel ülő, magabiztosságot árasztó férfival találta szemben magát. A vizsgabiztos be sem mutatkozott, sőt mi több, egy szót sem ejtett ki a száján. Az ifjú legilimentor, ha szemfüles volt, már rájöhetett, hogy tanárának igaza volt: a vizsga az ajtó becsukódásának pillanatában megkezdődött, és a vizsgabiztos előszeretettel kezdett el turkálni Jared fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szimpatikusnak találta az ifjút, már csak a tisztelettudó magatartása végett. Noha ez nem befolyásolja abban, hogy könnyű szívvel és tiszta lelkiismerettel buktassa meg, ha elbaltáz valamit a tanonc. Figyelmesen tanulmányozta Jaredet, számára az is fontos volt, hogyan is kezd neki a feladatnak. Látott már jó pár megoldási folyamatot, többek között olyat, akik egyesével nyitottak borítékot, és ameddig meg nem találta az emléket, addig nem nézett meg másik szót. Volt olyan, aki a saját neve láttán megijedt. Azokat előszeretettel buktatatta meg a próbálkozás megkezdésétől számított fél percen belül. A rossz nekifogás is okot adott neki mindig, noha Jared jól teljesítette a feladat első alpontját. A legilimentálást észlelte, ám jó pontnak írta fel magában azt, hogy Jared nem pillantott rá. Így meglepte vele a vizsgabiztost, talán emiatt is adta oda könnyedén az első emlékét, ami egy tantárgyhoz volt kapcsolható. A gyanakvó tekinteten elmosolyodott, az alkalmat némileg ki is használta, és elméje védelmét megerősítve, taszított egyet a fiú tudatán, noha ki nem lökte egyelőre. Ez csupán egy jel volt, hogy más is kiteheti ilyennek, ne lankadjon a figyelem, és a koncentráció.
A következő emlékképben egy seprű bontakozott ki, Harry pedig tudta, hogy melyik szóhoz tartozó emléket szeretné megszerezni az ifjú. Ki nem állhatta azt a sportot, ettől függetlenül mindig próbálkozott, és mindannyiszor alulmaradt. A védelmét közepes erősségűre húzta hát fel, kissé megnehezítve ezzel Jared dolgát. Nem adta könnyedén, viszont rést is hagyott, ugyanis nem ez volt az, amit jobban védett. Beletelt pár percbe, de végül sikeresen megtalálta a tanonc a rést, és a mondat is a papír aljára vésődött.
Szülővárosa volt a következő, ennek megoldását szinte odaadta Jarednek, talán mert tudta, hogy a két utolsó szó emlékét nehezebb lesz megszereznie. Harry szemrebbenés nélkül ült továbbra is a székében, és kíváncsian várakozott, hogy a két név közül, melyikhez nyúl előbb a fiú.
Végül fia nevére esett a választás, így Harry felhúzta a falakat. Az emlékben egy boldog pár látható, melynek női tagja egy ágyon fekszik, kezében egy kisgyermekkel. Védte az emléket, sikerült ismételten elméje szélére lökni Jaredet, de hagyta tovább kutakodni. Visszatértek a párhoz, a gyermekről kiderült, hogy fiú. Az ajtó nyílt, és egy idősebb hölgy lépett be rajta, oldalán egy másik fiúval. Harry párja szólalt meg, noha nem lehetett hallani, hogy mit mondott, azt lehetett leolvasni róla, hogy szól a másik fiának öccse megérkezéséről, Mike-ról.
Az utolsó szó következett. Minden védelmét e köré építette ki Harry, és Jared rendesen meg is szenvedett, mire kitalálta az emléket hozzá. A falakat fokozatosan bontotta a tanonc, egy pillanat választotta el a bukástól. Harry kihasználta az adott alkalmat, és visszahúzódásra késztette, az emlékkép halványulni is kezdett, de Jared megszerezte végül, amiért legilimentálta a vizsgáztatót. Harry összeszedte a szavakat, visszatette őket a megfelelő borítékokba, és Jared aktájához csatolta őket. A mappából elővette az értékelőlapot, amit előzetesen kitöltött, és aláírt. Pennát fogott, végül habozás nélkül húzta be a megfelelő rublikát.
– El kell mondanom, hogy pályafutásom alatt, te voltál a legfiatalabb tanonc, akivel valaha is találkoztam. Néhány alkalommal kilökhettelek volna, nem véletlen, hogy nem engedünk fiatalokat ilyen magas szintű varázslat gyakorlására. Az erejük még nem eléggé fejlett ehhez, te viszont rácáfoltál jó néhány elméletre. Ezt a lapot vidd magaddal, a folyosó végén lévő terembe, ott tudják a következő lépést. Örültem a találkozásnak, a viszontlátásra Jared. –kezét nyújtva köszönt el az ifjútól, utána összeszedte a holmiját, és kiment a teremből. Egy lap hevert az asztalon, az értékelőlap, mely lefele volt fordítva. Az eredményt nem mondta meg, azt sem, hogy mi várja a másik teremben, ahova ő is ment leadni a papírokat.

A tanerő, a vizsgabiztost látva felkelt a helyéről, és belépett a terembe. Jaredhez lépett, végül az asztalra pillantott. – Nem mondta meg, mi? Szereti bosszantani a tanoncokat, még a legutolsó pillanatokban is. Bárhogyan is döntött, én büszke vagyok rád az eredményeid miatt. Szeretnéd, hogy megnézzem én, vagy te magad akarod megtudni az eredményt, és nem harmadik személytől hallani? –tette fel az egyszerű kérdést. Jareden állt a dolog, de a tanerőt is foglalkoztatta, hogy mit rejt a lap.