38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Magyarországi helyszínek - Alegria C. Martinez összes RPG hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Le
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. március 15. 18:35 Ugrás a poszthoz

Benji
ruha

A vizsgáim letudva, így már csak a környezetváltozásra van szükségem. Apámat például feltétlen látnom kell, így sokat nem is gondolkozom azon, hogy vonatra ülök, és megyek Pestre.. azaz Pest mellé. Tényleg hirtelen ötlet volt, és nem is tudok sokáig maradni, egy nap lesz maximum, mert dolgozom. Furcsa, de ez az egyetlen biztos pont az életemben jelenleg.
A vonaton ülve már nem is kérdés, hogy az egyetlen éjszaka, amit otthon töltök nem azzal fog telni, hogy ülök a szobámban, vagy apámmal beszélgetek. A terv kirajzolódik, biztos hiányozhatok az én drágáimnak.. Hónapokig nem láttak, nem műveltünk együtt semmit. De nem is lehet egyszerre bepótolni mindent, viszont lesz feladatom a számukra.
Ezt pedig megérkezésem után rögtön közlöm a bandám vezéregyéniségével, ő ilyen határidőn belül is megoldja nekem, ebben biztos vagyok. Nem mondom, meglepődött, hogy lát, de aztán mit sem sejtve apám is. Szerintem nem gondolta volna, hogy csak így hazalátogatok, de muszáj volt. Nem láttam már mióta, és egy kis anyagi támogatásra is szükségem van, ha már itt tartunk. Ezt meg persze meg is kapom. Anita az első kérdései között van, ismerem már ennyire. Meg ennél inkább is, és imádom, hogy ő meg engem nem. Tudja ugyan az egyetlen pontot az életemben, ami fájt és fáj is még mindig, de egy aranyos, kedves és a jóra törekvő kislánynak néz még mindig, mióta hozzá költöztem. Részben igaz, tudok ilyen is lenni, mert imádok színészkedni. De amilyen vagyok, azt csak néhányan ismerik. És ami azt illeti türelmes pont nem vagyok, de azért elhallgatom, hogy öcsém még mindig nincs itthon.. Hát őt sem ismeri, nagy szerencséjére sikerült elvinni az én irányomba. Nem olyan, mint húgom. Ő nem lett ilyen, de a kissrác benne van a játékban rendesen.
Mégpedig ahogy gondoltam, kint össze is futok vele. Szóltam apámnak, hogy lelépek, meg majd jövök, ennél több neki nem is kell, és ha kellene se mondanám meg az igazat. A Trash névre hallgató szintén mágus és fogjuk rá társam a szokásos helyen vár rám, és milyen csodálatos dolgokra képes a memória, még tudom merre kell menni. Az éjszakában fekete ruha a megszokott itt mindenkinek, nekem meg ez a stílusom már alapjáraton, így nem megerőltető találni valamit, amiben eltűnhetek a sötétben.
A sikátorba fordulok be a házak között, itt a harmadik beugró a célom. Tudom milyen itt, így muszáj körültekintően haladnom, és figyelnem, nem-e jön utánam bárki is. Csak a pálcám és pénz van nálam, előbbi akármilyen vész esetére, utóbbi egyértelműen fizetőeszköz. Mindenesetre nem szórakozok túl sokat, sietek és minden beszéd nélkül átadom az összeget, ő pedig amit kértem, aztán indulnék vissza, ha egy hústorony nem vágna be elém. Nagyjából fél percet vághat hozzá az utamhoz, mert most saját szerencsémre velem semmi dolga. Trashhoz megy, de új lehet, mert én még soha nem láttam erre, és amíg itthon voltam rengeteget jártam ide. Tehát, amilyen gyorsan, és amennyire lehet feltűnés nélkül szeretnék hazajutni. Nincs most nekem humorom senkihez.  
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. március 16. 10:52 Ugrás a poszthoz

Benji

Trash megbízható, de ösztönből azért megnézem, mi van a dobozban, és elégedett mosollyal nyugtázom, hogy a tartalma is megfelelő. 4-4 injekciós tű, töltve, és fele foszforeszkáló halványzöld színű. Hogy melyik mire is van, azt pedig pont elég nekem tudni, más kezében veszélyes lehet. Meg tegyük hozzá, még az enyémben is. Viszont ez nem látszik a csomagomon, és rajtam sem. Hogyan? Én aranyos vagyok.. még napszemüvegben is, az éjszaka közepén. Nem látok benne kevesebbet, de azt amúgy sem vettem volna észre, hogy jön velem szembe egy magas alak, mert el voltam foglalva. A vállának ütközök, még vissza is lök, de ez nem érdekel. Sokkal inkább, hogy a doboz repül, és a járdán földet is ér. Azonnal leguggolok, és csukom le a rázkódástól kinyílt tetejét, mert akárkinek nem igen kéne látni, hogy valami foszforeszkál injekciós tűkben, méghozzá ebben a dobozban. Nem vetne rám jó fényt, és ez nem is az a környék..
- Szerencsétlen..
Halkan szólalok meg, és ha még le tudnék rá nézni, biztos kapna a kedvesebbik nézésemből is. De jóval magasabb nálam, így csak szimplán örülök, hogy nem lett baja a szajrénak, és ettől a pillanattól már nem is érdekel a srác, haladok tovább, de innentől még elővigyázatosabb vagyok. Ha ilyen óvatlan egyedek csak úgy jönnek-mennek, meg az előbbiekből ítélve rengeteg új lehet az üzletben, akkor a laza hazasétálás nem időszerű.
Aztán nem is teljesen igaz, hogy nem érdekel tovább, mert még különösen nagy figyelmet szentelek a gyereknek, pontosítva hátra-hátra nézek rá. Visszafordulva éppen csak, hogy kikerülök egy másik hústoronyt, és sokadszorra is megfordul a fejemben, hogy milyen szar dolog alacsonynak lenni. Most már tényleg. Az egy dolog, hogy nem félek, de ezek simán kettétörnek.
Ha már itt tartunk, bizonyos csonttöréses emlékek visznek rá, hogy a legközelebbi beugróba leforduljak, és lényegében visszafelé vegyem az irányt. A kedvenc romkocsmámhoz megyek, így pedig levágom az utat, nagyjából mintha átvágnék mindenen. Jó helyen van ez a köz. Tudom, merre megyek, és hamar oda is érek, közben persze figyelve mindenkit.
Megint ez a gyerek. A két ház közül kisétálva mellette haladok el, gyors léptekkel, valahol remélve, hogy tesz rám magasról, és fel se tűnik neki, hogy engem már látott. Az ajtóhoz viszont csak így tudok eljutni, de onnan még visszanézek rá, és megpróbálom elfelejteni azt is, hogy láttam. De valamiért olyan furcsa érzésem van... frusztrál.
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. március 16. 13:06 Ugrás a poszthoz

Benji

A gúnyos megszólalásra igazából le is tudom vágni a személyiség összképét. Annyi mindent reagálhatott volna a tűimre, és mégis ez. Felidegesíteni magam felesleges, de azért ösztönből nézegetek hátra, ő meg a falnak dőlve. Nem gondolkozom azon, mit is csinálhat ott ilyenkor tulajdonképpen. Én is szoktam csak úgy lenni és figyelni, de szerintem nála más a helyzet.
Miért is gondoltam, hogy nyugodtan be tudok ülni inni, méghozzá ezzel? Az mondjuk nem az én hibám, hogy látta a gyerek, mi van a dobozomban, de annyiban talán mégis csak igaza van, hogy feltűnő vagyok. És akkor mi van? Megvédem magam.. Mondjuk hústornyok ellen nem biztos, de akkor itt van maga az áru, és az fog segíteni. Találékony vagyok, megoldom.
Mivel hogy azért kiabálni nem akarok és ezzel mindenki tudtára adni néhány fontos információt, 180°-os fordulatot veszek, aztán lépek vissza párat a sráchoz, és ahogy azt szinte minden esetben, rá is felnézek. Tekintetem tükrözi a nyugalmamat és félmosolyomban a gúny is ott van.
- Megtehetem. Ha valakinek nem tetszik, kipróbálhatja a tartalmát.
Két anyagom van. Ha csak az egyiket kapná meg, annak nem örülne túlságosan. a másik pedig azért van, mert eszem ágában sincsen bárkit eltenni láb alól, egyelőre. A lelki terror az én világom, azt szeretem, ha belülről tehetem tönkre az ellenségeimet. Azok viszont csak Spanyolban vannak, még. Ahogy megmutatom, milyen is vagyok, biztos, hogy lesznek. Ez az alak azonban még sehova sem tartozik. Kicsit irritál ugyan, de még meglátom, hogy hagy-e, vagy mit reagál. Az, hogy kedves, vagy elnéző legyek már most kizárva, ez nem az a helyzet. De azt is elmondhatja, hogy ő az leső ember, aki az igazi énemet látja. És még csak nem is tud róla..
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. március 16. 14:55 Ugrás a poszthoz

Benji

Engem pont nem érdekel, hogy kinek mihez van joga, még ha nem olyan szembetűnő. Teszek magasról az esélyegyenlőségre, meg, hogy mit szabad és nem. A határok nálam mások, és nem csak játszok. Ha valamit szeretnék, akkor az van. Mondták már, hogy majd pofára esek, de akit én manipulálni akarok, azt fogok. Az ilyenek meg tanultak. Ezek ellen eszem ágában sincs harcba kelni, csak a világukat kell ismerni.
- Akkor tegye.
Hangomból süt a közöny, merült véleményem szerint körülöttem bárki bármit csinálhat, amíg abból nekem károm nem származik. Nem fog érdekelni, ha békén hagynak, és én is békén hagyok mindenkit. A más kérdés, hogy ők sokkal jobban járnak is így.
- Valóban, személyes ajándékok lesznek, de a cél érdekében....
Az ellenanyag részét bármikor feláldoznám. Ha bárki belehal, mert nem kapja meg, az nekem nem probléma. Elfogadható veszteség.
Ahogy a faltól előre lép és kiegyenesedik előttem már látom, mennyivel magasabb úgy igazán. Már úgy is fel kellett rá néznem, de most.. szerintem bajok lesznek a nyakammal. Azért összegörnyed, de kedves.. Mondjuk nekem sokat nem segít ezzel, és nem is kell, hogy segítsen, de a helyzetet máris könnyebbé teszi nekem az a majdnem kimondott szó, ami után már levakarhatatlan az az elégedett félmosoly arcomról.
- Az aurorok többre mennének velem, de a mugliknak még annyira se kell tudni erről...
Semmi konkrétum, csak két szó, ami egyértelmű jel a srácnak. Tudja, miről beszélek, a javításából biztos vagyok benne. De ha már nem fog beköpni, az nekem jó. Garancia nincsen rá, lehet tényleg ki kéne próbálnom rajta az anyagot, de akkor fussunk bele. Kíváncsiság. Ha keresztbe tesz nekem, úgyis pokolló teszem az életét, vagy pokollá teszik mások, ha azt kérem. Minden csak hozzáállás kérdése.
- Van valami, ami biztosít afelől, hogy ez titokban marad?
Itt ez az a rész, ahol ha gondol egyet, nekem kell ajánlanom, hiába, amit ő csinált mégis az én hibám, nekem kell korrigálni. Biztosítani. Ahhoz pedig kell egy bizonyos szintű hajlandóság.
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. március 16. 16:00 Ugrás a poszthoz

Benji

Van a srácnak egy érdekes meglátása, és normális esetben azt mondanám, hogy tényleg nem ér pazarlást, de én szívesen kipróbálnám azért. Meg ha más szempontból nézzük, fegyver. De sokáig ezen nem kell gondolkoznom, mert ha a dolgok nem változnak, nem kell egy darabig használnom.
Hamar tiszta a helyzet, varázslótanonccal áll szemben, legalábbis első ránézésre, de akárhogy is, köze van a mágusok világához. És bizony neki a hatóságokról is megvan a véleménye. Az érdekelne, miről nincs. Viszont ezzel egyetértek. Nem szeretem a muglikat, pont ezért. A titkolózás mondjuk az én világom, de az más, így egy külön világot titkolunk. És persze országszerte, de távolabbi körökön belül is vannak mágus ismerősök, ezek meg mindenhol ott vannak.
- Vannak erre más módszerek is...
Csak úgy megjegyzem, nem kell feltétlen átkokhoz folyamodni. Hát én mégis mit csinálok? Nem fogok ahhoz folyamodni, amit egyébként mindennaposan használok, mert náluk nem lehet. Megoldom úgy, ahogy ugyancsak nem lehet, de nem is akadnak rajta fenn, mert az Isten nem mondaná meg, hogy én voltam, és hogyan.  
- Tehát ha nincs hasznod nem érdekel?
Sokszor gondolkozok el rajta, hogy mennyivel jobb lenne, ha egy-egy ponton valaki leállítana, mert én magamtól biztosan nem fogok megállni, és megyek tovább. Aztán majd akkor jönnek rá, hogy nekik mennyivel jobb lett volna még akkor elfojtani. De ez most nyeresége akar a feldobásomon. Az majd később lesz, mert ha nem murdelok meg, oda is eljutok.
- Egyébként annyit tényleg nem ér ez az anyag. Csak a rovásomon ennél több van..
Hogy mit kezd az infóval, rajta áll. Azt nem tudja végül is, hogy csak két évig voltam benne az üzletben töretlenül, aztán kerültem közösségbe, tanulni. Addig is tanultam, csak hát nekem az túl unalmas volt. Kellett valami már, meg nem tudtam mire elherdálni apuci pénzét.
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. március 23. 13:36 Ugrás a poszthoz

Benji

Csak közlök tényeket, nem is felvágva, nem gúnnyal, nem kioktatásképpen, de azért ahogy ő reagál, rögtön levágni, hogy érti miről van szó, mintha totál felesleges lenne, amit mondok. Csak azért tudja, mégsem vagyok hülye.
Áttérve a haszonra, én azért nagyon leegyszerűsítem a dolgot, nálam sem biztos, hogy mindig tartanám magam egy ilyenhez, de azért a srác elmagyarázza, hogy is van ez. Tehát ha olyan, aki érdekli, akkor. Ezek szerint én nem érdeklem. Elsőre nem tudom mire is véljem, de szerintem ez nekem mindenképpen jó pont. Ez most az a helyzet, ahol nem veszem magamra, hogy nem vagyok olyan, aki felkeltené az érdeklődését. A kopasz, kigyúrt égimeszelők meg nem tudom miért hagynak figyelmen kívül, de annak örülnék a legjobban, ha nem vennének észre. Pici vagyok, hozzájuk képest meg pláne.
A beszélgetés fonala persze sokra kitér, mégis ugyanott maradva, az anyagnál. Helyeslem, hogy nem ér annyit neki az anyagom, hogy azért feldobjon, mert kis játékszer ez az egész csupán, de felsejlik bennem a kép, hogy akkor már összeszedhetnék, mennyi mindent csináltam ezen kívül...
- Pont elég..
Ódákat zenghetnék, tényleg. Ha nem az ügyletekbe megyünk bele, akkor is épp elég. Az pedig itt most nem számít semmit, hogy nem ismerem. Talán pont ezért nem fogok neki mesélni, mik történtek velem, és miket tettem én. Sejtelmes félmosoly marad azért a képemen, bár nem gondolom, hogy kíváncsi lenne. Akkor sem érdekelne. A reálisnál, és annál, amit egyébként mindenkivel szemben betartok ilyenkor, vagy akár máskor is, már így is sokkal többet tud a fiú, nem kell továbbmennie.
- Ha megbocsájtasz..
Nem hiszem, hogy lenne még valami mondanivalóm a gyereknek, és őszintén azt sem, hogy neki is lenne bármi, szóval határozottan fordítok neki hátat. Elindulok a már korábban kiszemelt kocsma felé, de pár méter után megfordulok még pár szóra.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára láttalak..
Igen, ha már érzem ezt a frusztrációt, akkor közlöm vele. Egyáltalán nem fontos, de bárminemű elköszönésnek ez is megteszi.
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. április 1. 16:35 Ugrás a poszthoz

Benji

Valami udvariasságot elővéve köszönök el, és lépek is le azzal a lendülettel, félúton visszaszólva neki. Az erre kapott válasz viszont az, amire mondjuk egyáltalán nem is vártam. Azt hittem egyáltalán nem is fogja érdekelni az eddigi hozzáállása alapján, de hát ha ő is a pubba tart, akkor nagyon is jók a megérzéseim. Mégpedig igen.
Paranoiának mondjuk nem nevezném, de úgy néz rá, ahogy akarja. Csupán egy frusztráló érzés volt, és ha úgy vesszük, most ez be is jött. Nem szoktam előre tudni, de még sejteni se semmit..
- Remek.
Valami önelégült félmosollyal nézem, ahogy lassan sétál a már általam is célba vett romkocsmáig, de ez sem tart sokáig, mert tekintetem az ajtóra fordítva indulok el afelé.
Valahogy talán még nyugodtabb is lennék, ha ő nem lenne itt, de hát ez van, én elfogadom a helyzetemet, most az egyszer legalábbis. Csak mert igazándiból nem is zavar, de.. máshogy mégis jobb. Annyira nem nehéz kiigazodni ezen.
Az ajtót kinyitom egy pillanatra teljesen figyelmen kívül is hagyva a mögöttem vagy mellettem lévőt, és belépek, de azért van bennem annyi, hogy nem vágom be magam után, hanem nyitva hagyom, hogy bejöjjön. Mint nagyjából mindig az utam a pulthoz vezet, éppen csak addig, amíg kérek magamnak valamit, aztán egy távoli sarkot keresek magamnak. Időtől függetlenül, az nekem teljesen megfelel.
Amire nekem szükségem van, az most nem rövid lesz, és nem is valami kevert cucc. Már csak azért is, mert nem a nőies dolgokhoz sorolható, egy korsó sörrel indítok, és amíg ezt meg kézhez nem kapom, felvont szemöldökkel tekintek - fel - az igazából számomra még mindig idegen fiúra.
Magyarországi helyszínek - Alegria C. Martinez összes RPG hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Fel