Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem érezte szükségét mások magánéletébe mélyedni, így most is hamar elengedte a ki és miért van az emberrel dolgot. Nem mintha pont neki aztán nagy szakértelme lenne ebben. Ha volt is valakivel, nem feltétlenül a nő szíve tört végül és nem annyira élné a helyzetet. Azóta jobb szerette, ha könnyedén élhetett. De rengeteg dolog fordult meg az elmúlt nagyjából fél évben az életében. Így nőtt a tetkói száma is majdnem egy tizessel. Hupsz?
- Hatvankettő az év végére, ha rajtam múlik. - Nem mintha múlna máson, de így legalább úgy hangzott, mintha érdekelné a dolog. Pedig nem, vigyorgott magabiztosan, még le is pillantott a kezére, amin a legfrissebb a befejezett mandala volt talán. Kevesen tudják, hogy azt amúgy ő is rajzolta eredetileg. Ezek nem szimpla varrások, ezek mind Ő valahol. - De ha érdekel, adok pár számot, interjúztathatsz ízléses nőket. Meg valljuk be, te is imádnád nézegetni…
Sosem kételkedett magában, ha jól emlékszik Maja is mindig megdicséri őket, szóval nagy baj nem lehet. NA nem mintha annak a lánynak valaha lett volna hozzá rossz szava, bár sokszor kellett volna.
Nem számolta a poharakat, nem nézte mi van benne, csak csúszott. Már nem is marta a torkát, alig érezte a kesernyés vagy éppen kissé semmilyen alkoholos ízt, italtól függően. Túl nagy volt a rutin, ha egymás után csúsznak, akkor ne is erre figyeljen. Arról nem beszélve, hogy fejben is elég jól érezte már, nem csak dísznek támaszkodott lelkesen a pulton. Nem is múlt sokon, hogy a röhögőgörcs közepette kiboruljon a kviddicses mellől, aminek a megingását mintha meg is örökítette volna. Látta a vakut, neki nem kamuzik, hogy nem!
- Inkább ne is lássam… - nézett rá - na, add ide, mit műveltél - nyúlt a telefonért, nem mintha nagyon el akarta volna tulajdonítani, de mégse mindegy az embert, hogy reklámozzák. Közben a kezével körözni kezdett a pultos csaj felé, ő még inna, nem mintha a szervezete lelkesen csápolna hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sok emberről elképzelése sincs Kevének, mit gondolhatnak róla, leginkább mert tesz rá magasról. Számára ez az életvitele része, úgy, mint másnak a sport, a reggeli futás, a szénhidrát mellőzése vagy éppen a házas élete. Szóval olyan minden fontos és semmi lényeges egyszerre. A tetoválások nagyon régen kezdődtek nála, lehetne lázadásnak is nevezni, de már az elsőnél teljesen bele volt bolondulva az érzésbe, abba a minimális, viseletes fájdalom és az eredménybe. Nem tud embert a földön, aki lebeszélhetné róla, hogy ne legyen majd még. Persze, vannak kitételek, amihez tartja magát még ő is, mert azért inkább maradjon ilyen szexi, mint rontson az összképen. Képtelen lenne például az arcán ilyennel rontani, mert valljuk be, lehet egy tetkó igen baba, neki annyit nem érne meg. Pedig függő kissé.
- Ha elég jól mutat az a múzsa, bárhol is teheti - közölte nagyon széles vigyorral, majd a borostáját vakargatva próbálta azt a lenéző grimaszt elrejteni a látszat-lelkesedésre. Nem élte, mikor nincs élve. Tulajdonképpen az emberi kapcsolatainak egyetlen buktatója van, mégpedig az, ha nem figyelnek rá, akkor hamar odébb áll, bármilyen szálról is legyen szó. A testvérét sem látogatta, mikor feleslegesnek kezdte magát érezni. Szóval ezeket kevésbé érzi viccesnek, de most még nem volt úgy elázva, hogy ne értse, mi a helyzet.
- Titkon reméled, hogy nem kell lemondanod a látványomról, szóval kuss és igyál - közölte egy újabb poharat a másik lengyelszármazék felé tolva. Abba sem volt biztos, hogy ez már nekik készült-e el, de a csaj látva, hogy csapta le a poharát Keve nem igen mert tiltakozni. A kettejük fotója is határozottan készült, csak nem túl mozdulatlanul. Túlzásnak érezné azt mondani, hogy amit most lát maga előtt, nem homályos. De neki aztán jó, a lényeg látszik! Ami meg ugye ő…ők. Érthetik na.
- Ha tudnád mennyire akarom, cseng…csent…csend - meglelve a szót felemelte a mutatóujját, aztán határozottabban segítve megnyitotta az appot Lewynek, a többihez nem volt kompetens.
- Az, pont úgy nézel ki, mint aki képes lenne most itt varázsolgatni a pálcájával - nézett végig a másikon, aztán nem sokáig ment, hogy ne röhögjön retardált módon a saját szavain. Ő értékeli a saját vicceit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Olyan ötödik alkalommal szerettem volna átlépni a falon, és megmutatni közelebbről egy negyvenötös lábat a szomszédom szájának, mert órák óta villogtatja mennyire tehetségtelen valami fúvós hangszer használatában. Zsongott a fejem és leginkább csendet akartam, a sajátom. Éppen ezért is toltam maxra a hifi hangerejét, aztán hagytam, hogy a flow tegye a dolgát. Ami szar, az szar, én csak feljavítom az egész lépcsőház közérzetét, kell már neki.
A szokottnál is nagyobb káosz van a nappaliban és egy fikarcnyi kedvem sem volt rendet vágni, amúgy se vártam senkit, de ha úgy tennék is így maradna. Az asztal a sarokba lett tolva, én meg a földön ültem a füzeteim és a könyvhalmok között. Egy-egy elcsúszott lapon régi tetoválástervek, amik azóta varrt minták lettek, de vannak képregénykockák is. Csak a lényekkel foglalkozó könyvek zavarnak bele a képbe, még nekem is el kellett ezen fintorodnom. Arrébb is löktem, mikor úgy éreztem, a kezem éppen nem kap elég teret a farkas befejezéséhez, ami, ha minden jól megy, hamarosan erősítheti a szuperhőcsapatot a lábamon. De még nem most lesz kész úgy tűnt, mert éppen számváltáskor hallottam meg a csengőt, szóval feltápászkodtam hozzá.
- Iiigen…? - emeltem meg a szemöldököm, aztán a kicsit sem ismeretlen hangra megköszörültem a torkom, de azt hiszem a látszat meglepődés nem kellett senkinek. Bőszen hallgattam, hogy én is így szoktam megjelenni. Semmi különös.
- Pizza, te, én, most. De éppen a temetésem szervezem lelkesen… - toltam neki a látszatlelkesedést érezhetően, mennyire zavar. Egyáltalán nem. Ki is nyitottam, aztán az ajtót félig kitárva támasztottam azt, még vártam a nőt. Nem kifelé fűtök, nem kellemes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az agyam próbálta a tényt, hogy nem egyedül élek a tömbben ignorálni, ami egy darabig jól is megy neki, aztán jön az ügyeletes idióta, és rákezd a rémhamis játékra. Legszívesebben megmutatnám neki a falat. Rettenetesen közelről, hol is hallatszik minden át. Elengedtem, bár inkább a zenére meg a rajzomra koncentráltam. Az alkaromon csak azért nem volt feltűnő az elkenődött grafit és szén maradék, mert a tetoválások kellően sűrűn voltak és sötétek. Nem mintha amúgy bárkit foglalkoztatna. Gondolom én.
- És abból melyik, a női? - kérdeztem szélesedő vigyorral az arcomon, mielőtt még haladtunk volna bármerre is. Nagyon lényeges, azt a fajta nemet kifejezetten értékeltem. Volt időszak, hogy jobban is, mint megérdemelték. Nem értem, miért sajnálják őket annyira, a legtöbb maga alatt vágja a fát és még csak rossz érzése sincs emiatt. Na, így vesse rám bárki az első követ. Időm viszont nincs és kedvem se ezen filózgatni, beengedtem inkább a futárrá avanzsált nőt, mielőtt ráfagy a kaputelefonra és olvaszthatom le onnan hajszárítóval. Mert ugye ki tudja mikor gyalogol be egy random mugli. Nem hiányzik valami minisztériumi szarság.
- Peeersze. Szerintem is - közöltem tömény szarkazmussal, majd megvártam még felér, a dobozt oldalasan toltam a kezében, aztán a dereka után nyúlva rántottam be jóformán a lakásba, bevágva mögötte az ajtót. Nem szeretem a nézőközönséget, és a hetesben a néninek akkora szemei vannak, ha vendég jön hozzám, hogy szerintem a falon is átlát. Creepy.
- Hogy vagyunk ma, Gracie? - villantottam rá egy féloldalas mosolyt mielőtt hajlandó lettem volna elengedni őt és a dobozzal a pultig hátrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sosem kedveltem a nem szót, talán ezért is pörgött az agyamban mindig valami olyan válasz, amitől vagy kikészülnek az emberek vagy éppen ledöbbennek. Amit okoztam csendet éppen nem tudtam hova tegyem, így leginkább várakozó voltam. A válasz nem volt valami túl meggyőző, szóval csak beengedtem a nőt és az ajtót is kinyitottam, mert én ilyen rendes vagyok. Mondjuk, ha csak nem képes átjárni rajta, másként nehéz is lenne eljutni hozzám, márpedig mind tudjuk, hogy a lakás leglényegesebb eleme én vagyok. Az ajtón túl.
- Másra tartogatom általában - vigyorogtam rá végül, hogy aztán behúzva a lakásba bevágjam az ajtót. Annak már mindegy volt. Elégedetten hümmögtem a köszöntésre, amit a puszi formájában kaptam, aztán kissé lassan, de hátrébb léptem, hogy a doboztól szabaduljunk. Hátráltató elem, pedig kincset rejt. Szeretek enni.
- Szintén, bár pár órája még vérfürdőt tudtam volna rendezni - girmaszoltam, majd finoman a nappali felé kezdtem tolni Gracet. - De ez itt orvosolva van… dobd le magad nyugodtan bárhova.
Felkaptam az egyik ruhahalmot, ami pulóverek meg ingek halmaza volt, de nem is igazán emlékszem miért itt, aztán egy székre dobálva azt helyet is teremtettem a kanapén. A saját káoszom tökre hidegen hagyott, így nem is foglalkoztam azzal, hogy bármit eltüntessek.
- Valami probléma van? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, mert láttam, hogy megnézett. Érzékeltem, hogy vagy a Majától kapott pólóm, vagy az egész lesz a meghökkenés oka, de nekem egyik sem volt az, így csak kivártam. - Ne is várd, hogy elmehetsz. Nem fogsz. Szóval ülj le, mutatok valamit…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A filmek felhozatalán felröhögtem, hogy aztán megrázzam a fejem is, bár nem tiltakozóan. Alapvetően valós a gondolat, voltak, amiknél a lelkesedésem bőven várt minden mást, de a legközelebbi ilyen eshetőség nem ma este kívánt érkezni, így bennem közel sem mozgott ennek a gondolata. Végigsimítottam az oldalán, épp csak érintve a tenyeremmel, aztán el is engedtem, hogy a nappali felé irányítsam a pizzának meg helyet találjak.
- Hümm. Nem állok pénz szűkében, nem hiszek a nem szemtől-szembeni adásvételben kellően és sokkal vonzóbb a gondolat, hogy élve tartsalak meg - mondtam neki ezer wattos vigyorral, de azt hiszem az agyamig a saját mondatom értelmezései csak akkor jutottak el, mikor arrébb kezdtem dobálni pár dolgot. Talán ezért is hallgattam el és néztem magamra a ruhám helyzetét reszkírozva.
- Csak érdeklődtem - vontam meg a vállam egy pillanatra, hogy aztán nagyobb csattanással mindent egy sarokba ejtsek az ölemből, amit innen meg onnan arrébb kívántam pakolni. Bár ez túlzás, inkább csak kupacokba helyezem az életem részleteit, ez meg minden területen túl nyilvánvaló lassacskán. Viszont ahogy a magam káoszát, úgy a nőt se terveztem éppen kiengedni a kezeim közöl, egyébként is lett volna mit mutatnom neki, ő értékelni szokta. A többi tervemről nem beszélve, de azt egyelőre félretettem.
- Rettenetesen… tessék - toltam az ölébe az egyik megviselt füzetet az ujjam két oldal közt tartva, hogy ott nyissa ki. A többi sem titok, csak éppen egyáltalán nem fontos. Ez a jövő, már tervekben. A farkas, ami Hulkék mellé készül, de a másik oldal, ami a mellkasomon lévők tovább gondolása a lényegesebb. Érdekelt a véleménye, keveseké szokott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én és a szervkereskedők szerintem nem futunk egy történetszálon, és az is elég új volt, hogy felmerül rólam. Ugyan, csinálok elég sok szart, de ez éppen nincs a repertoáromban. Meg az üzletre is kényes vagyok. Egyrészt ezt meghagyom a másik lengyelszármazéknak, meg a német csodanőnek, másrészt ha mégis beleteszem a kezeim, nekem azt látnom és tapasztalnom kel. Szerintem nincs más, aki annyi rémhírt halott volna már róla, hogy egy duplalemezes különkiadásban másolt CD volt. Csak nem.
- Milyen lelombozó vagy, pedig - tártam szét a kezem körbenézve. Igen, azzal lett volna dolog, bár nem mintha különösebben zavart volna. Néha, ha jött valaki olyan, mint Lewy, összeb*szkodtam a dolgokat, mert irritál, mikor taperol és próbál maga körül rendet tenni. Ő ehhez szokott én meg nem.
A válaszára felszökött a szemöldököm, de csak felé pillantottam, aztán inkább a lapjaim és füzeteim között kutattam. Nem kívántam kommentelni, alapból mi olyan bonyolult abban, ha már itt van maradjon. Mintha nem is tudom hova szólítaná az ideje. Nyilván sehova, most nálam van, minden huszadrangú kell legyen.
- Is, de ez csak a saját vázlatom, a csajszi úgyis átdolgozza kicsit előtte - jegyeztem meg megvakarva a tarkóm, mert belegondolva rajta kívül más nem is igen javíthatott soha beléjük. Benne meg az évek alatt annyit kellett bízzak, hogy feltételek nélkül megy. Tudom, hogy nem ad ki szart a kezei közül.
- Akadnak, de ez lesz az első, egyelőre, közben meg alakul. Na, igen? Mennyire kész? - kérdeztem, aztán csak bólintva egyet löktem arrébb pár üveget és dobtam le magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rettenetesen hétfő hajnali nyolc óra van. Igen, pontosan ilyen a leírt helyzetem.  Most aludnom kéne, ha már a főnököm a hitéből úgyis rég kitért, hála a legújabb munkamorálomnak. Esküszöm nem direkt csinálom. Csak megtörtént. A fejem fel akar robbanni, és arra sem emlékszem mikor tartottam jó ötletnek görény alakjában Grace ölébe mászni, mondjuk nem volt rossz, csak... why? Akarom tudni? Nem hiszem. Kellene? Igen. Az utolsó amire élénken emlékszem, hogy a táskájában kerültem haza, aminek popcorn és dohány illata volt. Lehet akadt némi filmszakadás, de túl jó volt a hangulat, és nem hinném, hogy ők értették volna, ha azt mondom nem kéne innom, mert a nőt is haza akarom vinni. Ismernek már, azt hiszem túl sok fölösleges és érdekes kérdést generált volna. Miért? Mióta? Fontos ez? Igazából ezt én se tudtam értelmezni. El is engedtem.
Már percek óta csobogott rám a víz, hallottam a bejárati ajtó csapódását, szerintem kávéért meg boltba mehetett a barnaság, de az agyam még nem működött. Csak hátradőltem a folyó víz alatt és relaxálni próbáltam, nem túl sikeresen. Nem akart összeállni ez, ahogy az elmúlt közel két évem következményei se. Kezdtem néha azt hinni totál becsavarodtam, máskor meg... csak túl jó volt ahhoz, hogy ki akarjak keveredni. Éreztem, hogy lesz még gond, de egyelőre Lewy csesztetésén kívül nem volt semmi, azt se értettem. Nincs itt semmi, csak szeretek emberekkel lógni. Vagyis eggyel.
Ja, és még mindig görény vagyok. Szó szerint is, de most úgy tényleg. Rohadtul kimaradt a visszaalakulás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon lassan teltek azok a percek, a fejem meg csak egyre jobban hasogatott, szóval lassan kezdtem teljesen feladni. Az ajtó csapódására összerezzentem, de kis idő után tudatosult bennem, hogy egyedül maradtam. Egy darabig a fejem a víz alá dugtam, aztán csak forogtam párszor a már álló vízben, mielőtt a hátamra fordulva lebegtem volna a víz felszínén. A görényfarkam mozgatva irányítottam néha magam erre vagy arra, aztán a teljes nyugalmamból, ami már majdnem segített leküzdeni a fájdalmaim újabb ajtónyitódás zökkentett ki. Rendesen kezdem azt hinni, hogy rossz lakásban vagyok, pedig nem. Csak megismerem a fürdőm! Remélem.
Annyira elbambultam, hogy a következő, amire eszméltem az volt, ahogy törülközőstől kirántanak a vízből, csak utólag, kapálózva ismertem fel a németet, már éppen készültem az ujjára harapni, mikor landoltam. Lassabban ment, mint általában de visszaalakultam és a törülközőt magam köré csavarva néztem rá, hogy mégis mi a f…. baja van velem éppen.
- Te kérdezed?!  - néztem rá teljesen értetlenül az egyik kezem a fejemhez szorítva mert a hangoktól csak jobban fájt. A hajam nedves volt, csak összeturkáltam álljon valahogy, aztán meredtem rá tovább. Ezt a mondatot amúgy se akartam senkitől hallani.
- Luca terhes? - kérdeztem teljesen komolyan ráncolva a homlokom, mert legalább annyira ki van akadva és pont ennyire indokolatlan az ittléte is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem minden buli sikerül ennyire… jól. Mondhatjuk, hogy a körülményekhez képest az volt, pláne nem így, hogy gyakorlatilag kiheverni is állatként kezdtem, mert valamikor átalakultam, de vissza már nem sikerült. Láttatok már részeg görényt? Nem? Sajnálhatjátok, amúgy szerintem eléggé adom szőrös négylábúként is, csak ez nincs mindig megfelelően értékelve.
- Forduljak el esetleg? - kérdeztem kétségkívül felháborodva. Rohadtul nem értettem mi ez a hisztéria, ami momentán a fürdőmben zajlik. Sóhajtottam egy látványosan nagyot, ahogy a tükörbe néztem, majd vissza a németre. Éreztem, legalábbis legbelül valami vészjelző már pislákolt, hogy ezt a beszélgetést, vagy eleve az itt létét nem fogom megköszönni.
Tettem egy lépést hátra, mert bár a kérdésemre majdnem tutin voltam a válasszal, pontosan tudtam, előfordulhat, hogy nem jókor kérdezek hülyeségeket. Mondjuk amilyen fejet vágott nekem, még akár jogosan is feltételezhetnék vihart a paradicsomban.
- Ha nem leszel újra apa, nem is értem a feszkót - vontam fel a szemöldököm, aztán fordultam is kifelé a fürdőből egy másik törülközővel szárazra töröltem magam. Út közben megkerestem a gatyám is és vártam a csattanót a nappaliba menet, ahol volt minden is szétszórva.
- Mi bajod van? Lassabban, ehhez még fáj a fejem. Miről kéne beszélnünk? És mi van a neten? - néztem értetlenül, de aztán csak megvakartam a tarkóm, volt egy olyan sejtésem, tudom miről van szó, csak nem akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem kellett Bojarski magasságába emelkednem és a levitában csillogtatható tudást megütnöm, hogy tudjam mi, illetve sokkal inkább ki lehet Max számára a probléma. Tisztában voltam vele már egy jó ideje, hogy előbb vagy utóbb nem lesznek kellemes szavai a dologhoz, ennek ellenére meredtem rá és semmit nem értettem. A fejem amúgy is ketté akart hasadni, és akkor úgy állt itt, mint egy felbőszült anya, akinek a gyerekét rajtakapták boltilopáson, pedig vallásosak és szentek. Szóval… mi van?
- Jól van, csihadj, mi a fene akkor ez. Olyan vagy, mint aki menstruál - vontam fel a szemöldököm, hogy aztán felkapjak valami ruhát egy alsó meg egy nadrág meg is lett, de az istenért nem volt meg a Marveles pólóm, szóval elengedve dobtam magam a kanapéra, nem is nézve mik vannak elszórva.
- Nekem semmi, leszámítva, hogy menten lerobban a fejem te meg még hangos is vagy - közöltem szárazon, hogy aztán rá is nézzek, azzal a „most mi van?” fejemmel. Nem, ártatlan sosem voltam, de egyelőre nem éreztem úgy, hogy kellene bármiről szót ejtenem. A kérdésem, illetve Luca tudtam hogy egyrészt övön aluli, másrészt kellően kizökkenti, és legalább hagy pár percet, hogy annyira képes legyek, amire egy 7 éves is. Beszélni. Mondatokban.
- Ami baj, mert…? - köröztem az ujjammal a levegőben, nem tudtam mi közöm ahhoz, hogy Grace kikkel és mit csinál még. Nem mindig éltem, ha mondjuk nekem máshoz lett volna kedvem, de ez nem tartozott senkire. - Miről is beszélünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bár nem gondoltam komolyan, hogy most aztán teljesen elveszett minden lelkesedésem azzal, hogy nem ránt fel egy szobalányszerkót és áll neki porszívózni, jól esett a lelkemnek a dolog. Azt hiszem régebben elég kellemetlenül tudtam a „majd legközelebb” és a „következő alkalommal” felvetéseket lereagálni, de kezdett Grace piszok erős szinten a mindennapjaim része lenni. Azt hiszem nem tudom, vagy nem is számoltam utána, pontosan mióta van ez így, de elég kitartó állapotnak tűnik. Fura, az tuti, majdnem annyira, mint a nők nekem, mondjuk leginkább ez a példány, de ezt gondolom hangosan se kéne kifejteni. Régen kaptam már pofont, ma nem terveztem ezt az élményem feleleveníteni.
- Érti a dolgát a csaj, nem véletlenül bízom benne. Mondjuk hallottam róla, hogy van pár hely Pesten, amiket érdemes lenne körbenézni, de egyelőre nem volt kis tervem - máson meg nem éri meg a kísérlet, bátor vagyok és elég hanyag is, de ezek a tetoválásaim. Szégyen rám, de nem adok a legjobbnál alább. Egy ideig még néztem a nő kezébe nyomott rajzot, aztán csak a földre telepedtem, a lábaim kinyújtva eldobva a padlón és csak meredtem a széthányt papírjaimra és jegyzeteimre.
- Ennél azért még a B kategória is többet tud, vannak jelmezeik is - jegyeztem meg az orrom alatt röhögve a dolgon, de végül csak a fejem ingattam ezen. Sosem gondolnám, hogy engem azzal próbálna bárki felszedni. Csak észreveszem, ha valaki azt próbálja tenni. Ezzel van, aki vitázna mondjuk.
- Na, már egészen izgat a dolog, hogy is áll - néztem rá vonogatva a szemöldököm, aztán csak félig hanyatt dőlve támaszkodtam meg a kezeim úgy néztem rá fel a kanapéra. - Hány alkalom volt eddig amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az orrom túl tökéletes ahhoz, hogy átrendezd. Kapuzárási pánik? Mert próbálom kiheverni a másnapot? - kérdeztem értetlenül széttárva a kezeim, mert semmit nem értettem abból, velem mi a gondja. Ezen a remekbe szabott délelőttön az se volt tervben fixen, hogy életben maradjak, erre most itt volt Max és arra kényszerített, hogy gondolkodjak, meg keressem az ő logikáját. Ez újabban totál józanon se ment mindig, valahogy nem voltunk egy nézeten leginkább Grace terén. Éreztem már a hangsúlyokból, hogy megint ilyen idegbaj van, de próbáltam átlépni a tényen, hogy erről újra beszélni kelljen. Sikertelenül.
- Én? Én nagyon is figyelek, figyeltem, mikor három hete és két órája felkaptad a vizet azon, hogy miért nem érák rá, vagy mit kerestem a lakásomon kívül. Még az anyámnak se tartozom elszámolással, kérlek - válaszoltam neki teljes nyugalommal, majd facepalmolva figyeltem, hogy mégis mit vár pontosan, nem voltam abban az állapotban, hogy vitatkozzam vele vagy kiabáljak, már ez is fájt. Meg egyébként is, miért kéne erről beszámolnom? Dolgozom. Is.
- Tisztázzuk, most mi is a baj? Hogy a többiek is kedvelik? - néztem rá felvont szemöldökkel, majd a kanapén eltespedve látványosan egy kezembe akadt öngyújtót próbálgattam. - Ugye tudod, hogy Luca több éve ismeri? És Maja is, Lewyről és Hannahról nem beszélve…öhm - köhögtem egy kört, ezt nem is értem minek mondtam ki hangosan, de már mindegy volt egy ideje. Úgy tett folyamatosan, mintha az egész bandának kavarnék be, holott gyakorlatilag az első alkalommal is meg lett velem hívva, nem volt semmi random ebben. Lassan már attól fájt a fejem, hogy ezen kellett gondolkodnom és nem a másnaptól.
- Ez miért olyan fontos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez nem hangzik rosszul - bólogattam is aprókat a mondandóm mellé. Nem voltam az a szigorúan ragaszkodó alkat, aki foggal-körömmel magyarázza, hogy csak az ő általa ismert a jó, minden más szar, egyszerűen tudtam kiben és miért bízom. Az mondjuk tény, hogy az újba vágnom nehéz nem volt, viszont eléggé meggondolandó. Azt hiszem az életem többi területén se ártott volna úgy figyelnem, mint a tetoválások terén, mégsem tettem, ott csak éltem a mának. Bár egy ideje hazugság lenne azt mondani, hogy nincsenek terveim.
- Rendes tőled, másként biztos éhen is halok - forgattam meg a szemeim kicsit el is vigyorodva. Nem hittem, hogy erre szükség van, de ha nincs ez az ok, lehet ide sem jön éppen ma, azt meg szerintem még nehezményeztem is volna, ez mondjuk más kérdés. - Legközelebb egyeztetünk időpontot, ha kipróbálnád a dolgot.
Lassan levakarhatatlan és pofátlan lett a vigyorom, amivel néztem rá felfelé a földről. Túl sok dolog vett körbe, de kellett a magam káosza, emlékeztettek dolgokra, amiket jó lenne időben kiteríteni. Legtöbb esetben nyílt lapokkal játszom. Kivéve a pókert és a Maja által „kapcsolatnak” keresztelt valamimet.
- Nagyon - közöltem megvakarva az állam, hogy aztán kicsit előre hajolva nézzek rá, nem zavartatva magam végig rajta volt a tekintetem, még levetkőzött és megmutatta, hogyan is áll a csoda a hátán. - Voah, szééép - jegyeztem meg még hangot is adva a dolognak, nem is tartott sokáig, hogy mellette találjam magam a kanapén, a tenyerem meg már a hátára simult a tetkó vonala mellett. Ez azon kevés dolgok egyike, amivel meg lehet venni kilóra pillanatok alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nyilván nem volt teljesen komoly a kijelentésem, de el kell ismerjem, hogy a kaja túl előkelő helyen volt az életemben ahhoz, hogy nélkülözzem. Sok olyan elé helyeztem, ami mások szerint abnormális, bár egy időben ezt az életvitelemről is el lehetett mondani. Nem mintha most javulna, egyszerűen valahogy felborult az egész, és így oldd meg magaddal a sarokba löktem a tényeket. Jobb volt ez mindenkinek.
- Mondjuk kedden, vagy szerdán? - emelgettem meg a szemöldökeim rá nézve, rezzenéstelenül véve a lapot. Nem tartottam tőle, hogy bármi kicsúszna a poénon túl a kezeim közül, de be kell vallani, ha a vicc fele igaz is, az sem zavart volna.
A tetoválások mindig jobban lekötöttek, mint sokszor kellett volna, de vagy nem mertek, vagy nem akartak erre már beszólni nekem. Foghatnám arra az érdeklődésre ezt is, de egyébként is érdekelt a nő az ízlésével, az elképzelésével és a kitartásával együtt. A hát a lapocka környékén amúgy sem kicsit érzékeny, kell hozzá lelkierő, hogy valaki oda varrasson, pláne nem sokadjára. A kezem akkor sem vettem el, mikor láthatóan megborzongott tőle, csak elvigyorodva köszörültem meg a torkom.
- Szeretnél valami sajátot, vagy olyanra gondolsz, ami már van, csak újra lesz gondolva? - kérdeztem tőle a támlának dőlve és a szabad kezemmel kitámasztva a feje. Végigsimítottam még az oldalán és csak utána húztam el a kezem a feje felé nézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még mindig elég értetlenül álltam a jelenet körül, ha őszinte akarok lenni ennyire idegesnek, sőt, sokkal inkább ingerültnek talán még nem is láttam a németet. Felszökött a szemöldököm, ahogy a halántékom dörzsölve a kanapéra telepedtem. Nem forgott úgy az agyam, ahogy azt hiszem ő is elvárta volna, de tököm se készült arra, hogy ő betrappol, mint valami feldühödött vad, mert az interneten nem tetszett neki valami.
- Feltolták a masszírozós fotel árát a netes shopban, vagy mi? – néztem rá teljesen komolyan gondolva, bár ahogy egyre jobban belement az életem szarul vezetem témába kapizsgáltam már, mi i a probléma. Illetve azt, számára ki. Csak vettem egy mély levegőt, majd nagyot fújtatva vetettem hátra a fejem a támlának kínomban nevetve.
- Senkit nem raktam félre, dolgom volt, dolgoztam, a pénzemért, tudod, amiből élek én is, mint mindenki – közöltem flegmán, majd egy nagy sóhajjal a térdeimen támaszkodva felnéztem rá. – Nem az, hanem Ő.
A hangom nem kioktató, sokkal inkább parancsoló volt már. Sokadjára hangzott így el, nem is különösebben foglalkozom vele, rá szoktam hagyni ezt Maxra. De mostanra már én is pontosan odáig tudok lenni, mint ő. De inkább attól, hogy itt mindenki olyan k*rva okosnak érzi magát, miközben ez az én életem és döntéseim.
- Naaa… hé. Álljuk meg egy szóra. Mi a f*asz? – néztem rá értetlenül és döbbenten egyszerre. Életemben nem hallottam még az ember szájából ezt a szót, pláne nem panaszosan másokra, vagy éppen ilyen területvédőként. Azt hiszem le is fagytam kicsit.
- Miről beszélsz? Miért kell az ördögöt a falra festeni? De leginkább… mi baj lenne abból, ha ő is ohana lenne? – nyomtam meg a szót nézve rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mintha kellett volna vagy akarnám firtatni, hogyan kerültünk megint hozzám és a kanapémra, de nem is érdekelt különösebben. Lenne, aki azt mondaná baj van a fejemmel és megint szar dolgokhoz kezdek az ő nézetei szerint hozzászokni, de leginkább tettem rá magasról. Nem tartoztam soha senkinek elszámolással, nem is most akart megváltozni, legalábbis nem teljesen. A hétfő megjegyzésén csak vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Nem értem miért ártott az a hétfő mindenkinek. – Másként működtem, mint a többség. Szerettem azért rajongani, ami mást a sírba tett, ezért lehet az is, hogy a hétfőkkel jól megvoltam, sőt, jobban bírtam, mint egy csütörtököt. Az a hétvégi időhúzás tipikus napja. Nagyobb közutálatot is élvezhetne.
A figyelmem inkább lekötötte a nő, vagyis elsősorban a háta és a tetoválás, amin lassan vezettem végig az ujjaim, mielőtt átpillantottam volna rá. Nem számítottam erre tőle mondjuk úgy egy évvel ezelőtt. Szerettem, hogy ennyire normális, és nem az a kockaellenes, értetlen p*csa, akikkel már túl sokszor fújt össze a szél. Utáltam, mikor hiszti volt és mellőznöm kellett volna bármit, amit szeretek. Ekkor se tettem meg, csak a csajok gyorsabban repültek, mint eredetileg tervben volt. Mosom kezeim, maguknak csinálták.
- Hmm… ez jó – bólintottam párat magamnak jegelve egyelőre a gondolataim, azzal mindenki jobban járt. Vagyis részben, a tetkók terén sikerült. Megvártam, még a felsője félig-meddig visszakerült rá, aztán még éppen mielőtt leigazgathatta volna a tenyerem a derekánál a bőrére simult.
- Eddig nem, de most hogy mondod – figyeltem őt látszatelgondolkodással, hogy aztán közel hajolva az arcommal félrelökve a haját a nyakába csókoljak. – Igazából órát kellett volna írnom, azt hiszem, de semmi kedvem már, ráér.
Nem tudom említettem-e neki, igazából sejtem, hogy nem, de nem is annyira volt szerintem fontos, hogy külön kitérjek a minek, mihez vagy pont én dolgokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sosem értettem igazán, hogy mi a probléma a hétfőkkel. Persze, lehet szar, de melyik nap nem? Én például a fél karom adtam volna, ha a sulis időm alatt sose ismerem meg a másnapot a vasárnap reggel személyében. Na az a nap tényleg undorító. Azóta persze több nap reggelét se éltem, de ez más kérdés. Azt gondolnám jobb is elengedni ezt az egészet. A legtöbb nap szívás.
- A szabad kéz - emeltem meg a fejem rá sandítva, aztán még egy utolsó pillantást vetettem a félkész műre, mielőtt a kezem lejjebb csúszott volna és átkaroltam a derekát. Közelebb húzódva a vállára ejtettem az állam, de még mielőtt bármit tehetett volna könnyedén leheltem csókot a nyakára, majd az egyik kezem felhúzva az álla alá nyúltam és kicsit még jobban felém fordítottam. Az ajkaira tapasztottam a sajátjaim, mielőtt még elejtettem volna az órás megjegyzést. Nem mintha tényleg érdekelt volna jelenleg ez engem.
- Azt. Tanórát - egészítettem ki a szót, nem mintha szükség lett volna rá. A borostám a selymes arcbőrét karcolta egy pillanatig, aztán a kedélyborzolás közben próbált a nőn fordítani, mégis csak kényelmesebb lesz úgy. - Tanár leszek - közöltem egyszerűen, aztán újabb csókba feledkezve, mintha csak egy kis dolog csúszott volna ki. Sejtettem, ha nem foglalná őt is így le más, most döbbenettel találkoznék, de vagy váratott magára, vagy gyorsabban ér ide, mint szeretném. Egyik sem volt éppen ínyemre, pont elég volt a másik lengyelszármazéknak elmagyaráznom, még ő röhögőgörcsöt kapva szenvedett a kanapéjukon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Túl rég ismertük egymást, hogy ő képben legyen, nálam az ironizálásával nem megy semmire, meg ahhoz is, hogy ismerjem, mikor akar eldurranni, mint egy kaktuszokközt lebegő lufi. Igazság szerint a toppantása még engem is meglepett, szóval hunyorogva a fájdalomtól, de megdöbbenve néztem a lábára, majd legyezni kezdtem a kezemmel, mintha a port akarnám elhessegetni. Tisztában voltam vele, hogy nincs, de ennyire tellett éppen.
- Lehetne, hogy otthon portalanítod a szőnyeget? - néztem rá, pont úgy, ahogy ő szokott, mikor felhívja a figyelmem, mi lenne, ha elfelejteném mondjuk úgy örökre Gracet meg a posztolgatást vele kapcsolatban. Már éreztem, hogy ha nem lennék ennyire kottán, rendesen felhúzott volna, de éppen igyekeztem életben maradni, így a kijavításomra való felháborodására ráemeltem a szemeim és felvontam a szemöldököm. Really? Nagyon nem mindegy.
Aztán nálam is jött némi zárlat, nem tudom a németet hallottam-e valaha a családot emlegetni, nem még azt a bizonyos ohanát. Ezt igazából Maja megjelenése hozta be mindenki életébe, az enyémbe is, csak én elengedtem a meseimádatának. Az egyik legjobb barátom, aki jóformán a húgom, nyilván nem ohanáztuk volna be a világot ketten, szuperhősköpenyekben. Ő elvégezte ezt egyedül, pont a jó embereken, és ezt végre olyan is beismerte, akiről csak tudtuk, hogy éli, de sose hallottuk.
- Mikor lettél önkéntes bíráló, hogy ebbe ki tartozhat bele? Pláne, hogy tisztában vagyok vele, a többiek mit gondolnak - igen, tudom, hogy nem fair pont, de ez a helyzet. Mindenki elvolt azzal, hogy az angol nő az életemben van, akadt, aki korábban is, minthogy nekem feltűnt volna, hogy nálam ragadt, úgy mindene. - Hm…
A látványos gondolkodás után inkább nem is reagáltam a tippjeire, mit is kéne tennem, csak ingattam a fejem, aztán a halántékom masszírozva.
- Sebby aggódik Majáért, ezért felhívja és megkérdezi mi van, Hannah aggódik Lewyért, ezért megy el néha a promócuccaira és beszélget vele, ha kell, ha nem. De! Az nem aggódás, hogy fogsz, kivágsz a kádból, hogy helyettem dönts… Ugye ez világos, hogy nem fog megtörténni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt hiszem most kellett volna elszomorodva, kiskutyafejjel bólogatnom, de valahogy belőlem ezt az opciót kispórolhatták, mert a helyét valami pofátlanabb, vigyorgós elégedettség vette át. Kicsit sem tudtam a helyzetet sajnálni, sőt, nagyon sokszor meg voltak annak az előnyei, ha a fölösleges körökön átléptünk így. Én úgysem hagyom magam, ha azon múlik két napig győzködök, de nagyon minimális azon alkalmak száma a múltamban, mikor így is, úgy is nem az volt a döntő, amit én elképzeltem. Na, talán ezt illene szégyellni. De nem fogom. Meg mást sem, főleg, ahogy a puha ajkakat az enyémen éreztem. Határozottabban simult a tenyerem a derekára, talán kicsit meg is szorítva, de bizonyosan nem kellemetlenül. Hagytam helyezkedni, nem zavart, sőt, kifejezetten tetszett, ahogy pillanatról-pillanatra egyre közelebb tudtam magamhoz. A válaszát szinte meg sem hallottam.
Nem tartottam akkora dolognak ezt, aminek nagyobb körítést kéne csinálni, de aztán a kérdése megborzongatott, egyrészt mert nem éltem sosem a magyarázkodást, most mégis valahogy magam tettem okot, hogy szükséges legyen. Elhajoltam tőle és sóhajtottam egyet, ahogy a kékekbe pillantottam.
- Tanár. Legendás lények gondozását fogok tanítani - jelentettem ki neki, mintha ez teljesen biztos lenne, holott egyelőre maximum a halál az, én azonban kellően magabiztosan tudtam mindent kijelenteni. A barna fürtjeiben óvatosan siklott végig pár ujjam, mielőtt még a támlának dőltem volna és a feneke alá nyúlva teljesen az ölembe húztam. - Nem, olyan legális fajta, tudod, normál iskolai keretek között. Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem igazán volt tökéletes pillanat talán felhozni azt, mik is a terveim a  jövőre, de egyiket se gondolom ehhez annak. Érdektelen, lényegtelen és teljesen kizárható tényező, legalábbis számomra. Ahogy a puha ajkakba feledkeztem, aztán a selymes bőrét szántotta a borostám egészen mást éltem éppen, mint holmi válaszokat. De rá kellett jönnöm, hogy én sem véletlenül említettem meg. Ezen át akartam esni, én sem tudom pontosan miért, de ha másnál nem is, itt úgy voltam vele, hogy tiszta lapokkal játszunk, ahhoz egy ilyen is hozzátartozik. Azt hiszem, nem igazán volt hasonló.... akármihez szerencsém ilyen kitartóan.
- Már az állatok? Várj, most jön a, te is egy vagy közülük? - billentettem el a fejét kicsit, ahogy elé emelkedve aprót haraptam az ajkába. - Nem mintha ellenkeznék - nevettem el magam, hogy aztán éppen csak pár levegővételnyi szünettel a támlának dőljek a kezem végighúzva az oldalán. Már majdnem kiszaladt egy vagy nem csak én? kérdés is, de végül magamban tartottam és csak a tekintetét keresve néztem vele szembe.
- Pedig nem túl érdekes, szerintem - vontam meg a vállam egyszerűen, ahogy teljesen hátradőlve kényelmesedtem el, hagyva, hogy helyezkedjen, ahogy neki tetszik, még meg is mosolyogtam a dolgot a lábaira pillantva, mielőtt kissé meglepetten felnéztem volna rá ismét.
- Igen? Ezesetben erről és erről, na meg erről - adtam csókot előbb a nyakába, majd a kulcscsontján haladtam lefelé, ahogy a tenyereim elindultak az oldalán fel egy sokat sejtető vigyor kíséretében. - Mit is mond a házirend? Skippelnünk kell majd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem teljesen jó kedvemből, de csak kiszakadt egy rekedtes nevetés, amibe csak jobban belefájdult a fejem, de megérte. Senkit nem érdekelt a szőnyege, egyszerűen nem értettem minek kell itt lennie és miért tesz úgy, mintha köpeny nélküli szuperhős lenne, aki abba is beleteszi a kezeit, amihez semmi köze. Ez most leginkább az angol és az én kapcsolatom. Vagyis valamim. Ez nem olyan lényeges.
- Megválaszoltad ezzel azt is, engem mennyire érdekel mások véleménye a kapcsolataimról - közöltem flegmán, egyenesen neki szegezve. Azt hiszem mióta jóban vagyunk, bár voltak vitáink hülyeségeken, ez magasan vert mindent. A hangsúlyom után még a szemöldököm is felkúszott várva, hogy most még inkább az arcát akarja letépni, vagy felfogja, hogy őt a nő nem érdekli, engem meg az, hogy neki vagy másnak mi a véleménye erről. Akkor is, ha ez nem volt teljesen igaz. Nekem igenis számított mit gondolnak ők, nem véletlenül adtam az ő vagy Lewy szavára sok dologban, de nem ez volt a jó időpont ebben visszaigazolást adni neki.
- Ebben a sorrendben? - kérdeztem oldalra billentve a fejem, tisztában voltam azzal is, hogy ezzel olajat öntöttem nem a parázsra, egyenesen a kib*szottul égő házra. Megesik, megcsúszott a kezem. Egy nagy fújtatással húztam végig a tenyerem az arcomon, hogy aztán a térdeimen támaszkodva üljek tovább és nézzek rá fel csak a fejem csóválva megállás nélkül.
- Gondolkoztam eleget, de úgy látom, te nem akarod észrevenni, vagy ha sikerült is, olyan simán ignorálod, mint a tényt, hogy Grace se neked, se nekem, se itt másnak nem ártott. Gondolkodtam Max, nagyon sokat - néztem rá, hogy aztán fel is álljak és elé sétáljak. - De hidd el, nem akarod tudni, pontosan mire jutottam. DE ez jó, a lehető legjobb - veregettem meg a mellkasát barátian, hogy aztán kikerülve kivegyek a hűtőből két sört, mikor odaértem és felé tartottam az egyik üveget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lényekre, persze, a velem való kommunikáció során ha felmerül az állat szó, inkább egy melléknév, jelző, ha pontosak akarunk lenni, mintsem főnév. Ezt meg sosem tagadtam ami azt illeti, sőt, erősen hajtottam a címre néha józan észből is, és ennek nem sok köze volt az animágiához. Az csak egy kis plusz.
- Csak tisztán látom a dolgokat - söpörtem ki egy tincset az arcából, hogy a tenyerem a puha bőrére simuljon két csók között, amit a bőrére hintettem. Nem nagyon ment az, hog most a beszélgetésre vagy annak tárgyára koncentráljak, amúgy se éltem a témát. Tanár leszek. Kész és pont, nincs ezen mit ragozni. Oké, értem, hogy senki nem nézi ki, de láttuk már kiket alkalmaznak mondjuk a Bagolykőn? Hozzájuk képest kiemelkedő és okleveles jótevő vagyok. Én nem veszek el nálam 20 évvel fiatalabb nőket. Eleve senkit, nem hiszem hogy ezen aggódni kéne. Meg már kinőttem és letudtam az életemben a becsúszó gyerekek dolgot is. De még mennyire fiam.
- Meg - mondtam oda szinte lényegtelen hangsúllyal, ahogy egészen a látványba felejtkeztem. Kiszélesedett a vigyorom is, túlságosan is éltem a pillanatot, még azt is, amikor csak a kezei mozdultak. Túl jól, túl sokáig tudtam volna ezt elviselni minden kizökkenés nélkül. Max erre mondaná, hogy ideje a vészcsengőnek azt hiszem, de nem értem a gondjait.
- Izgalmas, igen, határozottan az - nevettem bele kissé rekedtesen a nyakába, ahogy közel húzva ki is szívtam két három helyen, mielőtt egy nem túl finom harapással elhajoltam volna. - Az milyen pokémon? egyébként... szeretem tudni, mit kell megszegni - és tényleg így volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én mindig - közöltem szélesen elvigyorodva, de sajnos még ez is fájt. Rendesen ahogy az arcizmom bemozdult, abból a fejem robbanásnak akart indulni. Most tehetném az ígéreteket, hogy soha többet nem iszom, de nem vagyok hülye. Ó, de mennyire nem és mennyivel rosszabb is lesz még ennél. Bár az már egészen érdekelne, hova tűnt a Nő. De a szobában egyedül voltam azzal a ténnyel, hogy érdekelt, pláne azzal mióta.
Elég hamar kiderült számomra, mikor Maxi tudomást szerzett Grace tényéről, hogy sok minden lesz, de elégedett nem tőle. Erre nagyjából a második héten kellett eszmélnem, mikor picsogó kislányként jött az üzenet tőle, hogy "Keve, te mikor küldtél utoljára képet nekem?". Erre kapott egy selfiet a gyerekeimmel rólam. Nem erre várt, szerintem a telefonja repülhetett is eget. Sejtem miért van neki új, nekem nem magyarázza be, hogy ezen jobbak a képek.
- Ha nem akarnék szétesni, elsétálnék egy tükörhöz, hogy is nézek ki. Én még sose láttam előre - morfondíroztam el megvakarva az állam, hogy aztán hunyorogva fel is keljek, nem volt ez így jó és az odaszúrások ellenére szarul viseltem, hogy így állunk. Eszem ágában se volt Max lelkébe taposni, pedig úgy csinált, mint akinek kitéptem a szívét, megrágtam, majd kiköptem és megtapostam. Nem is értettem mikor költözött belé ilyen érzelemáradat és óvási szándék. Meg ez a család dolog. Fájt a fejem még felfogni.
- Maximillian - kezdtem bele hatalmas sóhajjal, ahogy a hűtőben álltam, ott éppen remek idő volt, ki is sikerült venni, amikért indultam. Mondjuk valami meg is döglött odabent, ahogy nézem és érzem, de ez úgy marad. Nincs gyomrom hozzá. - Együtt élsz egy nővel, akiről ezt sosem jelentetted ki, elvetted úgy, hog senki nem tudta előre, felbukkant egy lányod, akiről nem tudtál... és szerintem tuti titkoltok valamit mert múltkor is sunyított Luca. Ennek ellenére még te háborodsz fel azon, hogy valakivel, akit sze... szeretnék magam mellett tudni, több időt töltök?
Saját magam kellett egy pillanatra javítani, de próbáltam úgy tenni, mintha ez meg se történt volna. A konyhaszekrény szélén lepattintottam a kupakot, aztán visszavonszoltam magam a kanapéra.
- Én sem akarok. De leírod a nőt, anélkül hogy engem például egyszer is megkérdeztél volna... mit élek, vagy mit akarok, esetleg mi jó nekem ebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem egészen, nem ez az egyik skillem - mert a látásom görényként minden, csak nem jó. Legutóbb olyat zakóztam egy lépcsőről, mint a huzat. Még nem jöttem rá a mélység-magassággal ők mit kezdenek, hogy ne kék-zöld legyen az ember a végére. Jó, annyira nem fáj, de mégis, ezt nem tudom kiszagolni vagy meghallani, hiába állok azokkal elég jól.
Párszor végigsimítottam a nő oldalán és csak hallgatagan, de széles vigyorral figyeltem, ahogy a kezei járnak vagy éppen türelmetlenül a felsőmre szorít. Elhúzva a szám elgondolkodóan fogtam az államon a mutatóujjam és a hüvelykujjam közé majd az alsó ajkába kapva ragadtam hozzá teljes elánnal, mielőtt egy nagyobb levegőnyire elhajolva a kékjeibe néztem volna.
- Olyan türelmetlen vagy, szépségem - húztam végig a kezem a combján - valamit valamiért.
Ahogy a tekintetem végigjárta őt azt hiszem többet is mondott, mint kellett, de nem az vagyok, aki meggátolja a legnagyobb vágyában. Így a felső szerepe és fontossága ide vagy oda kibújva dobtam a kanapé végébe a hajamba túrva, hogy valamennyire visszarendezzem a helyére. Bár mertem volna fogadni, hogy a végső halálig nincs már két perce sem. - Szóval, mit kapok érte?
A kérdést egész mélyen búgtam a füléhez, hogy a borostámmal végigkarcolva a a puha bőrét arcán rá figyeljek megint. Mondjuk nem igazán kötöttek le már se a tanórák, se a szabályok.
-Hát, engem mondjuk a diákok nem vonzanak, de úgy hallottam ezt majd más pipálja - jegyeztem meg nagy vidáman, hogy aztán elégedett vigyorral dőljek a támlának és egész kicsit lejjebb is csússzak még jobban magamra húzva a nőt a seggére markolva.
- Reméltem. Tudod, ha az első mesteréved után futsz neki, még taníthattál is volna - haraptam rá a kissé kint felejtett nyelvemre hogy aztán a dús tincsekbe fussanak az ujjaim. Imádom a haját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Láttam lelki szemeim előtt a mélyenszántó aggodalmat és bánatot, amit éppen érzett. Miért volt ez könnyű? Mert nem volt mit keresni. Gyakorlatilag ahogy egy pillanatra mély levegőt vettem és lehunytam a szemem, pont annyit láttam, mint amit érzékeltem. Sötét semmit. Nem mintha ezért különösebben felkapnám a vizet, vagy bármiért, tényleg meredek vagyok mondjuk görényként. Más kérdés, hogy ezt próbálom nem reklámozni, de a csapat már elég jól képben van.
- Fogalmam sincs - emeltem meg a szemöldökeim egy pillanatra, mielőtt mindkét kezem lassan a csípőjére szorult, majd apránként lopta felfelé a távolságot a csók közben, amiből se én, se ő nem akartunk kiszakadni. Inkább csak tehernek éreztem ebben a percben mindent, ami jövőbeni terv vagy latolgatás. Kinek van erre ideje? Meg leginkább kedve. Gracie mellett amúgy is akadtak gondjaim az addigi túlórahajlamom megszűnésétől a több szabadnapigényig mindennel. Kénytelen voltam kicsit átütemezni a találkáim a melóban, de minden megoldható ugyebár. Egész széles vigyorral talált a szemeire a tekintetem, majd kalandoztam lejjebb, ez a látvány nem olyan volt, amit megszoksz és elunsz, ó, de mennyire nem. Pont olyan gyönyörű volt, amilyennek korábban csak elsőre láttam maximum bármelyik nőt. Nem múlt el valahogy az a varázsa és ez húzott vissza hosszú ideig, még ide kerültünk. Talán kicsit akaratosan is rántottam közelebb a kulcscsontjánál harapva meg, talán erősebben is, mint terveztem. Hoppá?
- Mindent - közöltem rekedtesen felnevetve, mert a kérdés megvolt, de éppen igencsak elfoglalt minden más, főleg, ahogy a fehér bőrén végigsiklott a tenyerem. Előbb csak az oldalain, majd a nyakához érve az ujjam hegyeivel fogtam és vontam közelebb egy egészen futócsókra, mielőtt a kulcscsontján át indult volna tovább az érintésem, teljesen belefeledkezve. - Segítettem volna bepakolni a szertárban - dörmögtem leginkább a választ, ahogy hasonló türelmetlenséggel kaptam újra és újra az ajkai után.
- Amit csak szeretnél - mosolyodtam el, majd a térdhajlatával közelebb húztam őt, hogy az egyik kezem a dereka köré fonva szorítsam meg, a másikkal meg még előrébb csúsztam ellökjem magunkat a kanapéról álló helyzetbe. Az túlzás hogy ez könnyű, meg megvannak a korlátaim, de ez éppen kicsit sem zavart. Batman mindig Batman marad. Még az állába mélyesztettem finoman a fogaim mielőtt elindultam volna vele a hálóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hajszálnyit sem érdekelt az igazat megvallva, hogy a nőm képes-e mondjuk várni öt percet, mielőtt a kanapémon találom érkezés után, avagy sem. Igazából az sem annyira hatott meg, mikor beszéltünk és közölni terveztem, hogy még egy órát maradnom kéne, majd ő, hogy reméli legalább egy kicsivel előbb érek haza. előbb értem, más kérdés, hogy ez milyen kiesés volt, de nekem megérte, nem ezen fog bedőlni a bankszámlám.
Valamiért sokkal szélesebb volt a vigyorom onnantól, hogy az a fekete darab most már végleg nem fedett semmit, ami engem igazán érdekelt. Meg kell vallani elég szép munka az, ami a hátán van, de valahogy nem ez volt az egyetlen, amit éppen éltem volna rajta. Ne is firtassuk mi az amit igen és mi az amit nem, főleg ilyenkor. Nem igazán engedtem, hogy a csókból kihátrálhasson, talán levegőért is tényleg csak a legvégén, mikor már majdnem lihegnie kell az embernek, volt valami őrjítő abban a látványában Is. Mint a sóhajban a harapásom nyomán, ami bizony nyomot is fog hagyni.
- Én? Soha - nevettem el magam, hogy aztán pillanatok tört része alatt űzzem ki az egész tanáros és meló témát ebből a hétköznapunkból. Igazából tettem volna mindből, de valahol engem vonzott a dolog, ő meg úgy néztem élvezi. Ki vagyok én, hogy valami ilyennek ellene menjek? Keve. De most nem teszem. Nincs erre éppen plusz idegszálam, ahogy a puha bőrén a melleitől a nyakáig végigszántotta a borostám, mielőtt közelebb húzva szorítottam meg, hogy fixen maradjunk. Nem hiányzott egy borulás vagy ficánkolás.
- Nem érdekel - közöltem egyszerűen, amúgy is, a séta lassú! Itt meg ki bír várni? Na, ha már a türelem kapcsán lapokat osztottam. El is húztam egy pillanatra a szám mielőtt a kezemmel a háta támasztásából a tarkójáig simítottam rajta végig és még a háló ajtajánál az ajtófélfának támasztva megálltam, hogy szenvedélyesen megcsókoljam, majd a nyakába nevetve zakóztunk az ágyba. Ó, de ezt már túl jól ismerte ő is és én is. Hazai terep.
Szeretem.
A nőt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hm... - mormogtam elgondolkodva, mint aki valóban fontolóra vette azt, amit Max mondott. Szó sem volt róla. Elemileg éreztem ahogy az agyvizem lassan forrásnak indul minden újabb alkalommal, mikor ezt végigjátsszuk. Isten tudja mióta megy, de vagy fél éve biztos. A menet mindig ugyan az, ő megjelenik vagy csak átsétál Lucáéból az én aurámba, majd leolt, mint egy taknyos öt évest. Ha jót akarna se érteném ezt az egész logikát. Megfáradtam a hadakozásban, vagy túlságosan másnapos vagyok, egyelőre nem tudom eldönteni. Talán sok volt és erős a nevét így megtolni ezért sóhajtva néztem is rá.
- Tudod, nekem Gracie ez a más - néztem rá sokatmondóan anélkül, hogy tovább taglaltam volna a hasonlóságokat. Tudtam volna, ó de mennyire, ez sem tegnapi, de azt hiszem ezt az olajat nem ma fogom a tűzre borítani. Egyelőre csak megint egyeneset akartam a görbe helyén tudni. Abból csak az este jó, de azok nagyon, ezt mi ketten jól tudtuk és azt hiszem nem csak rajtam múlt, hogy nincs már verseny a cipőkből vagy az alsóneműkből az erkély párkányára aggatva. Csak senki ne ítélkezzen, van aki bélyeget gyűjt mi élményeket. - Azért ez elég vicces - közöltem nevetve is, ahogy végül a sörbe ittam levágva magam ismét a kanapéra. Kényelmes volt, az italom meg hideg miért kellene ezt tovább rontani ilyenekkel. De azért csak oda kellett szúrni.
- Életemben nem hallottam tőled nőre, vagy bármi nővel kapcsolatos állandóra, hogy kell. Pedig nem tegnap kezdtük - billent meg a fejem oldalra, ahogy felé intettem az állammal. Megvártam még ő is magához veszi a magáét, de másra nem igazán reagáltam. Anne más lap volt, ott sok dolgot tettem, amit utólag átértékeltem, de akkor éppen ez tűnt a jó útnak. Mindenkinek vannak kútba esett próbálkozásai. Van akinek több is.
- Ami azt illeti - írtam le egyik kezemben az üveggel a sziluettet a levegőben elégedetten bólogatva magam elé. - Többek között. Hidd el, sokkal több dolgot, mint gondoltam volna. Bírja amit én, a kölykeimmel is jól kijön és meg sem próbál rózsaszín ruhákkal és platinakártyákkal dobálni - emeltem meg a szemöldököm, sajnos volt már ezekhez is szerencsénk.
- Minden. Max. Szeretek vele lenni, nem csak éjjel - nem mintha éjjeli program lenne az éjjeli, más kérdés - hanem úgy egyébként is. Jó nő, van esze és most sem tudom melyik csatornában kevernék ha nem hoz haza még görényként is. Nekem ez kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bár a fejem még mindig nem volt jobb - esküszöm párszor kettőt is láttam Maxból, pedig egy hang is sok volt - azt már jól láttam, hogy kezd elülni a dolog. Nem hittem, hogy megérti a nézőpontom, mert miért is tenné? Nem tudott eleget, leginkább senki. De volt az, hogy még Lewy bízott bennem, meg abban, mit és miért akarok, Sebby minden szart támogatott, csak liveolhassa le, addig Max tényleg olyan volt, mintha lett volna velem egy Valentin, aki 0-24-ben próbál visszahúzni a szarból, nem beletolni. Ő volt a bátyám leginkább, mert az eredeti inkább még jobban belelökött, majd röhögött egy kört, hogy legalább tanulsz belőle.
- De Luca nem pakol össze. Maximum agyonnyomtad éjjel és alád került - közöltem alig bírva türtőztetni a röhögést. Lássuk be, azért nem egy kategória voltak méretben, amit többször jegyeztem meg, mint illene, ettől még igaz volt. De a f*szságoktól eltekintve, Luca nem tűnt nekem olyannak, aki ebből ki szeretne szállni, mint egy rosszul lett gyerek a hullámvasútból. Élvezte, élte. Annak a csajnak is, mint Majának ez volt a családja. Gyakorlatilag itt mindenkinek, ha akartuk, ha nem, mert az eredetiink szart se tettek értünk. Vagy éppen csonkák voltak és sosem volt meg  full-komfort.
- Nekem van, használhatja - vontam a vállamon a sörösüvegemre borulva. Nem akartam én már az ember idegeit borzolni, de ezt most teljesen komolyan mondtam. Bár amúgy szerintem van a nőnek kártyája, más kérdés, hogy mellettem nem nagyon van szüksége használni. Én jobban bízom a kápéban, és amúgy is mindig fizetek, mielőtt eszmélne. Megszokás.
- Miért kéne magyarázkodj? Ugye tudod, hogy bár te tényleg mindent megteszel, hogy ellenszenves legyél, ő nem utálkozik és nem fog megölni, ha itt leszel, mikor jön - vontam fel a szemöldökeim, csak hogy tisztázzuk a helyzetet. A nőmben sose láttam ezt az utálatot, inkább az értetlenséget, amit meg tudtam érteni. - Elmehetnénk a jövőhéten valamerre, és akkor a lelked is megnyugszik. Nem kell hozni senki mást - jegyeztem meg, mielőtt előre kiakad.