Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

- Eszembe sem jutott, hogy lenne - mosolyodom el és iszom egyet. - Azért néztem rád, mert veled jöttem és melletted szeretnék lenni. Ismerhetném én itt az egész termet, az sem érdekelne. Veled jöttem, mással nem is mennék ilyen helyre - nem tudom miért érzem fontosnak, hogy közöljem ezt, de muszáj kimondanom.
Egy köszönömöt rebegek a szövetért, amit magamra terítek.
- Volt, aki úgy üdvözölte rajtam keresztül Barnabást, mintha ezer éve ismerné. Nagyon meggyőző lehetsz - nevetem el magamat, mintha nem tudnám, hogy mesterien tud bánni a szavakkal. Akárhányszor el akartam menni tőle mindig visszaszerzett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

Végighallgatom a szavait és érzem, hogy egyre növekszik bennem egy gombóc. Mikor befejezi várok, hogy vannak e még szavai számomra, de mivel nincsenek, így leveszem a hátamról a szövetet, összehajtom és a kezébe adom.
Nincs mit mondanom a számára. Elmondtam már neki ezerszer, hogy én nem akarok harcolni és játszmákat játszani, nekem ez nem fekszik. Mindig, amikor eljutunk addig, hogy azt hiszem rendben van, akkor jön valami szar. Én ezt nem akarom.
- Jó mulatást Erik - sarkon fordulok és esélyt sem adok neki arra, hogy megállítson, egyenesen a szobámig megyek és leveszem magamról ezt a ruhát, amit csak miatta vettem fel, kibontom a hajamat, letörlöm a sminkemet, mert nem akarom, hogy bármi, amit miatta tettem ma, az rajtam legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

Hallom, hogy a másik szobába megérkezik és én ösztönösen összevonom magam előtt a köntösöm, ami alatt a pizsiként funkcionáló szatén trikó és nadrág van, amit miatta vettem.
Nem akarok törődni vele, de aztán meghallom a szavait a köztes ajtó mögül, melyhez letelepedek, hátam neki döntve. Nem szólok, némán hallgatom és érzem, hogy a könnycseppek lassan gördülnek lefelé az arcomon. Én nem akarom őt bántani, nem akarok harcolni, nem akarom, hogy ennyire fájjon, mint most.
- Erik, én nem haragszom - szólalok meg végül. - Én túl érzelmes vagyok, te mondtad. Ne haragudj, hogy ennyire pörgök és nehezen fogom fel azt, hogy másképpen működsz. Nem akarlak megváltoztatni, nem szeretném, ha más ember lennél, mert te így vagy jó, ahogy vagy - nem mondja ki hangosan azt, hogy ha mást szeretne mással lenne, mert ennek egyértelműnek kéne lennie.
- Én nem akarok harcolni Erik. Folyamatosan összeütközünk amiatt, hogy másképpen nevelkedtünk ez világ életünkben így lesz, az a kérdés, hogy képesek leszünk - e ezzel együtt élni vagy nem - sóhajtok halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

Halkan, a sírás közepette, elnevetem magamat a robot szó hallatán. Az. Tényleg az, de tudom, hogy igyekszik és próbálkozik, csak én folyamatosan hárítok. Ezen kell sürgősen változtatnom, mert mindig miattam alakul ki az a konfliktus és harc, amit amúgy kerülni szeretnék.
Szavai mélyen beisszák magukat lelkembe, tudom, hogy ezt örökre el kell raktároznom, mert ő egyszer az életben mond ilyeneket. Nyelvem hegyén van, hogy megkérdezzem, mennyit kellett innia ahhoz, hogy ezt mondja, de nem akarom megsérteni. Letörlöm a könnyeimet, de nem modulok. Azt hiszem ez az ajtó a lehető legjobb dolog most, hogy itt van közöttünk.
- Ismerjük meg egymást. Viszont, jobb, ha tudod, hogy az ötödik randiig csókot sem adok, nemhogy mást - halkan nevetem el magamat, miközben szavaim teljesen komolyak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

- Pénteken? - kérdezek vissza meglepetten. Olyan hamar? El se tudom képzelni, hogy Rónaky Eriknek lenne ennyi ideje, főleg rám.
Sóhajtok.
Itt van közöttünk egyetlen egy ajtónyira, még sincs elég közel. Egyáltalán nem így terveztem. Úgy gondoltam, hogy végre tiszta fejjel, normál állapotunkban is sikerül közelebb kerülnünk egymáshoz. Aztán. Aztán mégsem.
- Veled akartam ma aludni - bököm ki végül halkan, talán úgy, hogy meg sem hallja.
- Legyen úgy. Akkor a mait te tervezted, így én tervezem a másodikat? - teszem fel kissé bátortalanul a kérdésemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

- Nem - sóhajtom halkan. - Ha már most megszegem, amit mondtam, akkor milyen embernek fogsz tartani? - szava hihetetlen embernek és azt szeretném a legkevésbé.
- Akkor holnap főzni fogunk. És most tényleg főzni fogunk - teszem hozzá nevetve a második mondatot, mert tudjuk, hogy az első közös főzésnek mi lett a vége. - Jössz nekem ezzel, ne feledd - főzés közben lehet csiszolódni egymáshoz és nekünk pont erre van szükségünk. Nekem rá van szükségem, valakire, aki egy kicsit lenyugtat, valós világképpel rendelkezik és tanítani tud. Erik a tökéletes ember erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

Ismét sóhajtok. Megint jól forgatja a szavakat, túlságosan jól csinálja és érzem, hogy egész lényem arra vágyik, amit ő mond. Vele lenni. Mellette elaludni, mellette kelni, nem törődni semmi mással.
- Én sajnos már nem vagyok olyan állapotban, hogy visszamenjünk táncolni, sajnálom - a ruha még hagyján, mert azt simán visszaveszi az ember, de a kisírt szemek nem biztos, hogy odalentre valók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik
Pizsim

Nem tudom, hogy jó ötlet - e. Ez az ajtó most maga a biztonság számomra, megvéd tőle, miközben bőven adott is belőle, hiszen sokkal jobban megnyílt számomra, mint valaha.
Nem szólok, nézek magam elé, majd lassan megemelkedek és nyúlok a kilincsért. - Fel kéne állnod, hogy sérülés nélkül ki tudjam nyitni - figyelmeztetem, s ha hallom, hogy mozdul, lenyomom a kilincset és kinyitom az ajtót.  
- Csak mi vagyunk - nyugtázom halkan, nem is neki, hanem leginkább magamnak. Igaza van. Itt most nincsenek az otthoni gondjaink, dolgaink és mégis képesek voltunk elrontani némi félreértéssel. Szörnyen érzem magam ettől és nem is értem, hogy ő minden ostobaságom ellenére, miért is akarja azt a káoszt, amit hozok. Mert ő nem azt érdemli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

Lélegzet visszafojtva nézem néhány pillanatig. Levett magáról mindent a nadrágon kívül és annyira jól néz ki, még a megivott alkohol ellenére is, hogy akárhányszor ránézek, mindig azt hiszem, hogy csak álmodok. Ahogy tekintetét végig jártatja rajtam, kissé elpirulok és szavait hallva, köntösöm még összébb húzom.
- Ne haragudj, majd veszek fel valami mást - de majd csak azután, hogy kiélveztem a ringatózásunkat. Fejemet válla gödrébe döntöm és hagyom, hogy az őt körüllengő, jól ismert illat elkábítson. Szeretem az illatát, amikor nincs a közelemben, akkor is érzem és keresem, hogy hol találhatok hozzá hasonlót. De nincs még egy ilyen és ezért is tökéletes számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

- Mindkettőnk büntetése - kuncogok halkan, még mindig szorosan bújva hozzá. - Megőrültek volna lent a nők, ha látják, hogy táncolsz velem - és én imádtam volna az összes irigykedő tekintetet. Annyira érdekelt volna, hogy mit suttognak, ki vagyok, honnan szedett össze, fizet-e. De ezt elmulasztottuk, talán jobb is, sokkal bensőségesebb, ami most van.
- Bárhogy befekhetnél mellém - pont nem érdekel, hogy koszos-e vagy sem. Én sem zuhanyoztam, csak mosakodtam, mert azt terveztem, hogy a párnák közt fogok sírni egész éjszaka. Nem akarom, hogy menjen, azt akarom, hogy maradjon velem, mert ahogy ő mondta, én is félek, akárhányszor magamra hagy.
- Szerencse, hogy nem a kiabálós, haragudó fajta, mert lehet egy kisebb agyvérzést kap - Barnabás pánikolós és látom magam előtt, hogy a csekkeket meglátva, azon idegeskedik, hogy ő most ezzel hogyan számoljon el. Meg, keresi a neveket, hogy mindenkinek egyesével megköszönje az adományt.
- Biztosan meg - azt gondolom, hogy ha mellém kerül, akkor sem fogok tudni elaludni. Túl sokat kattogok, mindenen, így hát határozott vagyok abban, hogy ébren leszek-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

Vele együtt nevetek. Elképzelni se tudom, hogy mit hoz a reggel, azok után, ahogy az est közepén távoztam. Azt hiszem még félre is löktem valakit, aki éppen Barnabásról akart csevegni. Sőt, Zsolt odalépett, mert látta, hogy nem vagyok rendben, de még őt sem voltam képes elviselni és még azelőtt hagytam ott, mindenféle magyarázat nélkül, hogy elbőgtem volna magam. Azt hiszem ez egy bravúros belépő volt, legalább biztosítottam mindenkit arról, hogy nincs itt a helyem.
- Oké - elengedem és engedelmesen bemászok a takaró alá. Csukott szemmel várok, próbálom az agyam kikapcsolni, elhessegetni a vészjósló gondolatokat.
Mikor Erik megérkezik, megvárom, amíg elhelyezkedik és közelebb mászok hozzá, de nem érek hozzá, csak nagy szemekkel nézem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

Mikor mellém érkezik, a takaró alatt megbújva nézek végig rajta. Nem tudom eldönteni, hogy az egyszerű, számomra is elérhető Erik vagy a nagy pályás, el se hiszem, hogy szóba áll velem Erik tetszik-e jobban. Abban viszont határozottan biztos vagyok, hogy bármilyen formájában is, de azt akarom, hogy mindig mellettem legyen. Mikor homlokomra ad puszit, egy sóhaj szakad ki belőlem. A vágy és az önuralom rút keveréke ez, mely macska-egér harcot vív egymással odabent.
- Jó éjszakát Rónaky Erik - súgom halkan búcsúmat és lehunyom szemeimet, holott tudom jól, hogy egy darabig még biztosan nem fogok elaludni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Erik

Én tényleg próbálkozom. Tudom, hogy aludni kellene, de egyszerűen képtelen vagyok. Nem nyitom ki szemeimet, de minden egyes mozdulatánál hevesebben ver a szívem és szaporábban veszem a levegőt, mert vágyom az érintését, a szavait.
Lopva csúszok közelebb, hogy ajkainkat csak pár centi válassza el. Kezemmel arcára simítok, de szemem még mindig csukva. Nem kellene. Nem lenne szabad.. - Erik - búgom vágyódva a nevét, de lépést többet nem teszek. Nem nekem kell tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A második nap.
Nem gondoltam volna, hogy tényleg komoly lesz ez az egész, főleg, hogy fél perccel a megállapodásunk után megszegtük. De Erik érett, felnőtt férfi, aki amúgy teljesen ad a szavára, így tegnap tényleg randevúztunk.
Így mára az jutott eszembe, hogy egy könnyed ebéd az irodában tökéletes lenne arra, hogy letudjuk a második alkalmat is. Csak semmi nyomás, eszünk, beszélgetünk és közben mégis történik valami.
Illedelmes lány vagyok, így az irodai dolgozóknak némi süteményt viszek be. Boldogan lépkedek befelé, sugárzik a mosolyom, lelkes is vagyok, ám ahogy belépek az irodában, mintha csend és hullaszag lenne. Mindenki komolyan ül, megfeszülten dolgozik. - Halii, hoztam nektek sütit - intek mosolyogva, de senki nem vakkant vissza semmit, így hát leteszem a tálcát a legközelebbi üres helyre. Aztán összerezzenek, ugyanis Erik irodája felől olyan igazi, ízes káromkodás cunami érkezik, amelyet én még sosem hallottam tőle.
Jaj Róza, ne menj oda. Menj haza. Menj haza.
Kongnak a vészharangok, de az újabb zaj, mely felőle jön, felülír mindent. Látom, hogy néznek rám, várják, hogy mit fogok csinálni, én pedig úgy állok ott, mintha bebetonozták volna a lábaim. - Én, én bemegyek - válaszolok a fel nem tett kérdésre és bizony elindulok. Hoztam ebédet, az egyik kedvencét, ugyan mi baj lehet?
Bátortalan kopogással tudatom, hogy érkezik valaki, de csak morgást hallok válaszként. Nem is vagyok biztos abban, hogy ez tényleg nekem szól, hátrapillantok. Látom, hogy megfeszülten várják mi lesz, így hát bemegyek. Be kell mennem. Résnyire nyitom az ajtót, azon keresztül látom, hogy telefonál, így nem várom meg, hogy betessékeljen, belépek és becsukom az ajtót. Rossz ránézni. Látszik, hogy feszült, ideges és ahogy beszél.. Éreztem én, hogy a munkában valaki teljesen más, de látni, totál ijesztő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Némán nézem végig a közeledő idegösszeroppanást. Tudom jól, hogy ilyenkor az embereknek nincs szüksége arra, hogy még valaki egy lapáttal rátegyen az amúgy is szar hangulatra. Megijedek, ahogy a kagylót lecsapkodja, de még mindig nem szólok semmit. Az ételt, amit hoztam, táskástól teszem le az asztalra. Várok. Nem arra, hogy szóljon, hanem, hogy kicsit dühöngjön még magában.
Hagyom, ki is sétálok az irodájából, de nem azért, hogy itthagyjam, hanem azért, hogy hozzak neki citromos vizet. Pár pillanat az egész és újra ottvagyok mellette. Nem szólok, csak leteszem elé, majd a táskához sétálok és az ételt, evőeszközt is kipakolom. Aztán leülök és kibontom a saját kis dobozomat, hogy egy sült krumplit toljak a számba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Neked a kedvencedet hoztam - bökök a fejemmel az előtte lévő dobozra. Nem megyek bele abba, hogy egyébként csak azért szoktam krumplit enni, hogy őt idegesítsem, mert látom, hogy baromira nem lenne vevő rá.
- Egy szót sem kell szólnunk egymáshoz, csak egyél. Kérlek - és komolyan gondolom. Nem kell beszélnünk, de ennie muszáj és én ezt neki készítettem és neki hoztam. Biztos, hogy nem megyek el innen addig, amíg ő nem eszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nekem teljesen rendben van ez így. Azért jöttem, hogy együtt legyünk. Igaz terveim között beszélgetés, nevetés, egymás húzása szerepelt, de ha az kell, hogy csendben legyek és úgy fogyasszam el az ételt. Megteszem.
Számolt azzal, hogy ha valami beüt, akkor az aznapi randi sztornó, én pedig csak kinevettem emiatt, mert nem gondoltam volna, hogy tényleg jöhet valami. Hát jött. De nem törölném a mai napot, mert kell, hogy tudjuk a másikat némán is érteni, támogatni.
Amikor megszólal, tekintetem rászegezem. Nem hangzik túl jól a dolog, s bár tudom, hogy kérdésem butaság, mégis felteszem. - Tudok neked valamiben segíteni? - hangomon érezhető, hogy gyakorlatilag tudom rá a választ, de a kérdést muszáj volt feltenni. Bármit szívesen megteszek, ha azt kéri menjek, hát azt is, mindenféle harag nélkül. Csak neki jó legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kérdése igazán meglep tekintettel arra, hogy tudom, mennyire nem szereti, ahol élek. Mivel kicsi az egész, így Tala maximum akkor tudna nálam aludni, ha egy ágyban aludnánk, így teszek én is egy meglepő ajánlatot Eriknek.
- Mi lenne, ha én aludnék nálatok? - látom, hogy nagy a baj, hogy el kell engednem a makacsságom és ha csak ezzel is, de segíteni neki. Átlépem hát a ház küszöbét, annak érdekében, hogy Talának is jó legyen. Számomra mindig az ő érdekei voltak szem előtt, ez pedig az Erikkel való kapcsolatom mássága végett sem változik.
- Örülök, szeretettel készült - mint mindig. Szeretek főzni és tudok is. Változatos étrenddel rendelkezem, tényleg csak az ő idegei miatt eszek krumplit. Ami mellesleg a sütőben sült.   - Tudod, nem is olyan rossz második randi ez. A kevés beszélgetés magával hozza, hogy nem veszünk össze - mosolyogva és szeretettel nézek rá. Próbálom a lehető legpozitívabb oldalát kihozni ennek az egésznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elmosolyodom azon, hogy a maga módján, jelenlegi helyzetébe viccelődik. Én pedig felnőtt nőként, kiöltöm rá a nyelvemet, majd halkan elnevetem magam. - Látod milyen áldozatokat vagyok képes hozni miattad? - mert mondhatom, hogy Tala miatt, de őszintén? Erik is jócskán benne van a dologban. Minek is akarom én ezt tagadni? Teljesen felesleges.
- Nemrég azt tanultam, hogy egy zaklatott gyerekkel, dühösen bánni, tisztességtelen. Azt hiszem, hogy ez a felnőttekre is igaz - nézek rá teljes nyugalommal. Valahol mélyen mindannyian gyerekek vagyunk még, csak van, aki jól elrejti, van aki pedig kevésbé. - Biztosan van és lesz olyan mozzanatod, ami nem esik majd jól. De, ha jelenlegi állapotodban magamra veszem, akkor elég szar alak vagyok - s egyáltalán nem gondolom magam annak. - De, természetesen csak kérned kell, s itt sem vagyok - feltalálom én magamat a rám zuhanó időben, nem kell félteni. Ha ő úgy érzi, hogy sok vagyok, akkor csak mondja ki és én nem fogok haragudni, ebben biztos lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetértünk. A gyerekekkel is éppen úgy kellene bánni, ahogy azt mi magunk elvárjuk másoktól. Sokan nem tartják sajnos ezt szem előtt.
Mosolyát viszonzom és örülök neki, hogy az iménti csapkodó, hisztis, idegbeteg, ha csak pár pillanatra is, de most eltűnt. Komolyan ijesztő volt őt úgy látni.
- Igyál a vízből. Tettem bele egy citromot - bökök a fejemmel az előtte lévő pohárra. - Felfrissíti picit az agyad, nem tompít annyira, mint a legtöbb kávé - legalábbis én simán alszom azután, hogy megittam egy kávét. Mondjuk ez valószínűleg azért van, mert általában több a tej benne, mint a kávé.
- Hoztam neked valamit - nyúlok bele a táskámba, amelyben egy papírba csomagolt, ütött-kopott, régi kiadású A kis herceg című könyv van. - Be kellett mennem az antikváriumba és ott találtam, muszáj volt elhoznom - magyarázom neki lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát, neked - lenyelem, amit mondanék, mert nem szeretnék olajat önteni a  tűzre. Vicc lenne csak, de hátha nem érti jelenleg. - Az antikváriumokban általában könyvek vannak - nevetek halkan, mert ezt azért már mégsem tudom visszafogni.
- Lehet, hogy neked nem is fog tetszeni, de mikor megláttam, egyből eszembe jutott az a rengeteg könyv, ami a régi házban van és úgy éreztem, hogy vétek lenne otthagyni - csak remélni tudom, hogy nem gond, ha említem a házat. Én szeretettel hoztam ezt a könyvet, azért, mert ő jutott eszembe róla. Semmi rosszat nem szeretnék vele felbolygat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nézd, ha csak arra jó volt, hogy az elmúlt tíz percben, nem akartál senkit sem bekapni, akkor már megérte bejönnöm - mosolyogva nézek rá. Be kell vallanom, hogy kissé féltem, mikor érzékeltem a hullaszagot és hallottam ahogy kiabál, de a figyelmeztetése ellenére, maradtam és nem látom, hogy erőlködnie kellene azért, hogy ne legyen idegbeteg.
- Ott volt mellette a Bambi is, amit leemeltem a polcról. De az nem igazán tetszett. Mármint, szeretem azt a könyvet, de az nem hozzád való. Én szeretem nagyon ezt a könyvet és reméltem, hogy nem lövök mellé - ennyi az egész. Ha magyarázni szeretném valamivel a választást, azt hiszem azt kell mondanom, ösztön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mondjuk ahhoz itt kellene dolgoznom és fizetést kéne kapnom tőled…   - nevetem el magamat, mert nálunk ennek azért van története. Azt hiszem, életünk végéig megemlegetjük, én legalábbis biztosan.
- Nem olvastad még? -nézek rá érdeklődve. Ahogy forgatja, szagolja, ismerkedik vele, annyira aranyos, mint egy kiskölyök az új játékával. Csak nézem őt és tudom, hogy minden vitánk, harcunk ellenére, a legjobb helyen vagyok most ebben a pillanatban.
- Tekintettel arra, hogy Talához megyek és te késő este érsz haza, valószínűleg igen - nézek rá mosolyogva. - Ki kell használnia valakinek azt a csoda lebegő ágyat - imádom. Annyira imádom, hogy azt szavakba se lehet önteni. Elég morbid, de esküszöm, hogy azt kérem majd, hogy azzal együtt temessenek el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Főnyeremény vagyok, látod - közlöm vele könnyedén, talán kissé önelégülten, mégis szerényen.
- Olvasd el és talán megérted, hogy miért ezt kaptad - nem akarom túl magyarázni. Olvassa el, akkor tudni fogja, hogy tekintek rá.
- Majd, ha egyszer együtt élünk és sokat veszekedünk, akkor biztos, hogy abba a szobába fogok menekülni és napokig ott fogok aludni. Ki lesz használva, ne aggódj - mert biztos vagyok abban, hogy ha mi valaha eljutunk addig, hogy egy fedél alatt éljünk, akkor gyakoriak lesznek az összeröffenések. Azt már meg sem említem, hogy amikor majd a horkolás zavar, akkor is átmenekülök, mert biztos, hogy így lesz. Egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt mondtam, ha - nézek rá vigyorogva. - Ezt meg sem hallottad, mi? - rázom meg, immár nevetve a fejemet, majd lecsukom a dobozt, amiben az én ebédem hoztam. - Nézzük, te látástól vakulásig dolgozol majd, én rendezem Talát, bár ugye így, hogy Tanodás már nem kell annyira, mint eddig. Mindig meleg étel fog várni. A nappali teli lesz sablonokkal, kreatív cuccokkal, mindenhol csillám meg papír darabok, mert az estéim nagy része azzal fog telni, mikor nem vagy otthon, hogy az Előkészítőbe gyártok dekorációt, meg sablonokat az óráimra, szakkörjeimre. Néha az ágyban találsz majd rám, egy könyvvel a kezemben, de ha véletlenül ébren leszek, akkor mindig egy hatalmas nagy, szeretetteljes öleléssel foglak fogadni és vagy milliószor közlöm majd, hogy mennyire hiányoztál - sorolhatnám még, de azt hiszem a lényeg benne van. - Egyébként, nem tudom. Sosem képzeltem el, hogy milyen lenne a jövőnk, hiszen még azt sem tudom, hogy milyen a jelenünk - lehet, hogy ez hülyén hangzik, de igaz. Nem mindig tudom, hányadán állunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt - nézek rá vigyorogva. - Sőt, lesz olyan, hogy ott ülsz majd mellettem és te is vágod a sablont, mert azt szeretnéd, hogy ne éjszakába nyúlóan dolgozzak, mert szeretnél egyszerre ágyba kerülni velem - ha pedig mást is szeretne csinálni, hát tényleg muszáj lesz segíteni.
- De biztos vagyok benne, hogy olyan is lesz, hogy hazahozod a munkádat, ott ülünk majd a konyhában és ketten, együtt próbáljuk megtalálni majd a lehető legjobb megoldást - mert visszafelé is működnie kell a dolognak. Nyilván akkor, ha bízik bennem annyira, hogy tudok neki segíteni. Márpedig egyszer, amikor még nem bonyolódtunk bele a dolgokba, segítettem már.
- Én csak jobban meg szeretnélek ismerni, de ha téged ez zavar, akkor hagyhatjuk - talán most fog eljönni az a pont, amikor jobb lesz elindulni, mielőtt elkezdünk olyan dolgokat mondani egymásnak, amit megbánunk. Tudom én, hogy ő nehezen mutatja ki az érzelmeit, de azt hittem, hogy már megértette, hogy én miért vagyok ennyire makacs. Nekem nagyon nem pálya csak úgy beleugrani valamibe, annál azért sokkal érzelmesebb ember vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bólintok, amikor azt mondja együtt. Azt gondolom, hogy ha valaki összeköltözik azzal, akivel kapcsolatban van, akkor fontos a kommunikáció, egymás támogatása. Ha csak elsétálnánk egymás mellett a rohanó világ maga alá gyűrne minket. Én ezt nem akarom. Azt szeretném, ha majd valakivel - Erikkel - eljutok arra a szintre, hogy a nap 24 órájából 26-ot meg akarok osztani vele és bevállalom, hogy még a legrosszabb napjainkon is osztozzunk, akkor azt száz százalékosan tegyük. Aztán lehet, hogy ez csak egy álom és nem is létezik ilyen. De szeretném, ha így lenne.
- Nos, ühm, most erre mit mondjak? Sajnálom? - tényleg nem tudom mit kellene. Mert örülök, hogy úgy érzi él, de ha rossz neki, hogy szabályokat szeg meg, akkor ez mégsem olyan nagy boldogság, nem? Fene se érti.
- Azt hiszem, mennem kellene, hátha akkor nem az éjszaka közepén érsz haza - amúgy is az volt a terv, hogy nem tartom fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem fogok addig felfordulást csinálni, amíg nem élek ott, ne szórakozz - feltápászkodok és mosolyogva lépek közelebb és én is adok az arcára egy puszit. - Ha attól nyugodtabb vagy, ma én szegem meg a saját szabályaim, hiszen nemcsak, hogy átlépem a küszöböt, de valószínűleg ott is alszok - még mindig mosolyogva nézek rá, majd összeszedem a dobozokat, bedobom a táskába és indulásra készen állok.
- Nem haraptad le a fejem, szerintem ezt az alkalmazottaid csodaként élik meg - nevetve indulok el kifelé és tudom, érzem, hogy mindenki minket néz, míg ki nem lépünk az ajtón. Az autóhoz érve, szembefordulok vele. - Megszegek még valamit, ha nem bánod - nem igazán várom meg a válaszát, közelebb lépek és adok neki egy csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amióta itt vagyok, átvettem a házi munkák jelentős részét. Főzök, mosok és takarítok, ami lássuk be, mugli módiba néha elég fárasztó tud lenni. Mindemellett, a munkahelyére is én ugrok be, szóval egy kissé fáradt vagyok. De megéri, miatta megéri.
- Hannikám, nem akarlak zavarni, de egy kissé csapzott úriember keres téged  - apám kellemesen csengő hangjára nyílnak mi szemeim, melyeket talán tíz perce csuktam le, ölemben egy Eriktől kapott könyvvel, melyet becsukok, de nem teszek le. - Biztos csak eltévedt - mosolyogva adok egy puszit Mátyás arcára, majd elindulok az ajtóhoz, hogy kinyissam azt és meglepetten nézzek Rónaky Erikre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

Nézem a cserepes virágokat, majd Eriket, a virágokat és ismét Eriket. Ez annyira szürreális látvány, hogy még az ajtót is becsukom először. - Hanna, ne legyél udvariatlan - szólal meg egy fáradt hang mögülem, én pedig ijedten lépek oda hozzá, hogy segítsek neki leülni. Igen, az ajtóban, mert biztos vagyok benne, hogy ha visszakísérném, újra kijönne. Egy aprót sóhajtva, kinyitom ismét az ajtót, nem csak résnyire, hanem úgy, hogy Rónaky Erik láthassa a mögöttem kukucskáló nőt.
- Éppen a falusi térfigyelő kamerát játssza, ahelyett, hogy az ágyban lenne - mondandóm végét elég hangosan közlöm, hogy Gina is hallhassa. - Igazán kedves ajánlat, de ezen nem tudnak segíteni. Szeretnél bejönni? - tudom, hogy nem kellene, meg fogom én ezt még bánni, de ha már eljött, mégsem ácsoroghat kint.