Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Alig várom, hogy újra láthassam Gittát. Sajnos nagyon régen találkoztunk utoljára, az elmúlt időszakban meg mindig máshol voltam, ezért a baglyok is gyakran eltévedtek a levelekkel csőrükben. Igazándiból még sosem jártam a faluban, amiről annyit mesélt korábban a nővérem. Most meg már muszáj, hiszen nem minden nap döntenek úgy, hogy kiállítják néhány fényképemet a művelődési házban. Hihetetlen, hogy beválogattak párat a hamarosan megnyíló kiállításra... A kategóriámban az ötödik legjobb vagyok, de szerintem az is szép eredmény. Az első utam rögtön Budapestre vezetett, ahonnan egy rövid városnézést követően indultam csak el Bogolyfalvára, a változatosság kedvéért vonattal. Sajnos az ablak üvege zavaróan tükröződött, néhány fotót azonban még így is sikerült készítenem az idevezető tájról. Ha más nem, az emlékalbumomba jó lesz.
Miután leszállok, a vállamra csapom a hátizsákomat, benne minden szükséges holmimmal. Izgatottan sietek el a cukrászda irányába, és rövidesen meg is látom a kirakat mögött ülve a testvéremet. Arcom széles mosolyra húzódik, miközben már messziről integetni kezdek felé. Hát megjöttem...
- Hellooo! - köszönök angolos hangsúlyozással, miután beviharzottam a cukrászdába, és adok neki egy hatalmas, hosszan elnyújtott ölelést. Még szemügyre se veszem a helyet igazán, hanem inkább helyet foglalok vele szemben az asztalnál, és lerakom a mellettem lévő szabad helyre a táskámat. - Hát mi újság van? Féltem, hogy nem találok ide... De élőben nem tűnik nagynak ez a hely - fújom ki a levegőt, mert egy kicsit még a sietség hatása alatt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kicsit ilyenkor olyan, mintha nem is a nővérem, hanem a nagynéném állna előttem egy családi összejövetelen. Hátra tett kézzel, kiegyenesedve hagyom, hogy tetőtől talpig felfedezze rajtam az elmúlt hónapok változásait. Huszonegy évesen nem hiszem, hogy még növésben vagyok... Csak neki tűnik így, mert alacsonyabb nálam. Maximum ráncosabb lett a képem a sok mosolygástól. Behunyt szemmel, felvont vállakkal grimaszolok egyet, amikor megnyomkodja az orromat. Jó testvérként tűrnöm kell ezt, még ha kínos helyzetbe is hoz mások előtt.
- Hát a szülinapodon! - emlékeztetem őt lelkesen. Az enyémet sajnos nem tudtuk megünnepelni a családdal. Utaztam ugyanis. És most, hogy leülök, meg is kérdezem, hogy van, de nem illemből, hanem őszintén. Ő pedig nem győzi utolérni magát a mondandóival. Egy futó pillantást azért vetek a süteményespultok felé, de úgy tűnik, az még várhat egy kicsit.
- Máté? - csúszok előrébb a székben, próbálva megjegyezni a nevet. - Hű, akkor úgy látom, komolyodnak a dolgok - vigyorgok csillogó szemekkel. Ez kicsit hirtelen ér, nem gondoltam volna, hogy ennyi minden mellett még az ismerkedés terén is ilyen jól halad.
- Esetleg a megnyitó után valamikor? Azt hiszem, ráérek... - nevetem el magam a meglepettség és izgatottság zavarától átitatott arccal, mert eleve nagyon izgulok a kiállítás miatt, de most már azon is izgulhatok, hogy a nővérem bemutatja a barátját. Ezt is megéltük... Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kit talált, hiszen nem igazán volt még ilyenre példa az életünkben. Azt sem tudom, hogyan kell viselkedni ilyenkor... És ha nem jövünk ki jól, akkor kit fog választani? Egy csomó kérdés villan át az agyamon...
- Aha, már teljesen hozzászoktam az utazásokhoz - bólintok egy nagyot derűsen. - Nem akarok a terhetekre lenni. De Estherrel is szívesen találkoznék. Fáradtan, de megvagyok amúgy. Majd ha kipakoltam, megmutatom a legújabb képeimet- ásítom el magam, aztán újból a pult felé nézek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Aha - vágom rá a kérdésére egy lendületes bólogatással párhuzamosan. Peru nagyon érdekes hely volt. Sosem gondoltam, hogy egyszer el fogok jutni oda. Vagy ha igen, akkor nem ilyen fiatalon. A legolcsóbb ételeket próbáltam enni, és többágyas szobákban aludtam, sokszor varázstalanokkal, ahol a megbűvölt fényképezőgépem rejtegetése volt az igazi művészet. De megérte. Annyi élményben volt részem, hogy még mindig az utazások hatása alatt vagyok, és leszek is egy darabig.
Gitta fülig szerelmes, ezt le sem tagadhatná. Nekem még nem lépett be az életembe a hercegnőm, ezért zavarba hoz a kijelentéseivel, de nagyon örülök a boldogságának. A leveleiben még nem fogalmazott ennyire nyíltan és egyértelműen... Tudom, hogy apáéknak sem volt egyszerű, mégis milyen boldogok tudnak lenni anyával. Ez nagyon jó lenne, ha tovább öröklődne a családban. Azonban féltem is őt, hogy nem vakítja-e el túlságosan a rózsaszín köd. Elvégre, ők már nem anya és apa, hiába tűnik most úgy, hogy hasonlít a történetük.
- Na és mit kell még tudni róla azon kívül, hogy oda meg vissza vagy érte? - könyökölök fel én is az asztalra az egyik karommal, tenyeremben megtámasztva az államat. Nagyon kíváncsivá tett.
- Ez tök jól hangzik! Nagyon örülnék, ha ő is jönne. Igazándiból kicsit izgatott vagyok, hogy hányan lesznek. Még sosem volt ilyesmiben részem... - sütöm le a szemeimet zavartan egy pillanatra. Nagyon tetszik a közös éttermezés gondolata is. - Hát jó... - dörmögöm szófogadóan Gittának, ha tényleg elférünk. Legrosszabb esetben még mindig ott a panzió, de ha nem muszáj, nem költök rá, és így legalább több időt tölthetünk együtt. Nem akartam ám csak úgy berobbanni az életükbe, hiszen mindenkinek megvan a maga munkája, tanulmányai, magánénélete, csak én vagyok ennyire eleresztve, hogy rontom a levegőt, mert nincs normális állásom.
- Arról órákig tudnék mesélni. Na, de rendeljünk is valamit! - kuncogok halkan. - Egy hétvégére igen, apával megszereltük az egyik kertkaput. Nem volt egyszerű a sok védővarázslattól hozzáférni. De főleg csak Jutka nénihez ugrottam be - mesélem derűsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ühüm, csak néha kicsit zavaró volt a sok turista. Lassan már mindenhol ott vannak. Végül a helyiektől kellett segítséget kérnem, hogy olyan útvonalakon menjek, ahol nyugodtan tudtam koncentrálni a tájra - idézem fel az emlékeimet. Az inka romok megtekintése, az amazonasi őserdőkben és a vicces nevű Titicaca-tó környékén való barangolás felejthetetlen élmények számomra. Alig várom, hogy további kontinensekre jussak el, és új kultúrákat ismerjek meg. Mindenki nagyon nyitott és barátságos volt az út alatt. Talán néhányukkal még a jövőben is tartani fogom a kapcsolatot. Ezeket olyan nehéz levélben átadnom. Egyébként sem vagyok jó írásban, és azért szónoknak se születtem. Néha nehéz kifejeznem a gondolataimat. Ezért is jó, hogy tudok fotózni, mert azok talán jobban át tudják adni a mondanivalómat.
- Minden másra - vágom rá nevetve a kérdésére, de azért próbálok tapintatos lenni. Mégiscsak ő az idősebb, ezért inkább fordítva várhatná el, hogy kitárulkozzak a magánéletemről. - Például, akkor az előkészítőben ismerted meg őt? Eredetileg hová valósi? Ki hívott randira kit? És mik a hobbijai? - sorolom fel komótosan a kérdéseimet, előtte jól átgondolva őket. Megmarad az is, hogy a szüleit jött temetni, és itt maradt, de ez elég tragikusan hangzik, ezért nem akarom megbolygatni a témát, meg hogy sokat utazik, akkor biztosan hasonlít rám egy kicsit legalább ebben, ami jó jel.
- Karamellás kávétortát szeretnék - jelentem ki határozottan, amint végignyálazom magam a kínálaton, és egy kis türelmet kérve felállok a székemtől, és a pultnál leadom a rendelésem. Mikor visszatérek, hagyok neki időt, hogy ő is így tegyen. Közben mosolyogva hallgatom meg terveit a családi bemutatásról.
- Jaj, egyre kíváncsibbá teszel ezekkel a kijelentésekkel - nevetek, és tényleg egyre türelmetlenebb vagyok, hogy végre megismerjem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Büszke leszek a válaszától. Sokat számít egy közvetlen családtag dicsérete, akiről tudom, hogy őszintén mondja ezeket. Igen, azt hiszem, elég talpraesett vagyok. Ezzel a résszel sosem volt gond, csak néha megértetni nehéz magam másokkal. De a problémákat jól megoldom, és azt hiszem, hogy ezt a tulajdonságomat apukámtól örökölhettem. A birtokon valahányszor elromlott valami, nem adta fel. Dönthetett volna úgy, hogy kidobja, és vesz egy másikat, de ő addig próbálkozott, amíg nem sikerült megjavítania. Én pedig egészen kiskorom óta segédkeztem mellette. Aztán a megfelelő fotósszög kiválasztása is hasonló. Sokszor nincs sok idő, de addig kell körbe-körbejárni, amíg nem születik meg a tökéletes kompozíció.
Ámuldozva hallgatom a történetet a megismerkedésükről. Már csupa fül voltam, hogy mégis ki lehet ez a fiú, aki ennyire megmozgatta őt. Gitta azért eléggé a fellegekben tudott járni, na de ennyire...
- Húha, akkor nagyon kommunikatív lehet - állapítom meg, ha ennyire maga köré tudta csavarni a nővérem figyelmét - Te meg túl jó fej vagy, hogy így aggódtál érte. Hány férfi mondhatja el magáról, hogy szinte egyből főznek rá? Az biztos, hogy veled jól nagyon jól járna. Na és merre utazott? Talán ő is volt már Dél-Amerikában? Kalandos élete lehet... - tetszik, ahogy beszél róla. Csak attól a résztől félek, hogy nálam esetleg közvetlenebb, beszédesebb fiú, és így jobban zavarba tud majd hozni a találkozáskor. Mondjuk, ha érdeklik a képeim, akkor arról bármeddig mesélhetek neki, és az utazás is egy olyan közös témának tűnik kettőnk közt, amit bármikor be tudok dobni, ha úgy érzem, hogy kezd kínossá válni a társalgás.
Gitta rendelését követően megtudom, hogy Máté szőkésbarna hajú. Próbálom azért elképzelni a vonásait magam előtt, de félek, hogy ha nagyon más lesz élőben, akkor túlságosan látszódni fog a meglepettség az arcomon. Mégiscsak a nővérem ízléséről van szó, és tiszteletben kell tartanom a választását. A sztereotípia alapján egy előkészítős oktató csak kedves lehet, mert értenie kell a gyerekekhez. Ezt igazolják Gitta szavai is.
- Még nem tudom pontosan. Egyelőre jó újra Magyarországon. Munkát is keresek ugye... Valamiből össze kell gyűjteni a következő utazásra valót - mosolyodom el. Nem könnyű kérdéseket tesz fel. Közben viszont kihozzák a rendelésünket is, egy-egy pohár víz kísérővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerencsés testvérem van. Hálás vagyok, hogy jól megy a sora Magyarországon. Sokat gondoltam rá a szigetországból, meg az utazásaim során, hogy milyen lehet itt az élete. Úgy érzem, boldog, és ezt most már a saját szememmel látom. Nem hinném, hogy megjátssza előttem. A szüleink előtt még lenne rá esély, a családi asztalnál kikozmetikázunk néhány dolgot, de most abszolút őszintének érzem a szavait. Kíváncsi vagyok, hogy Máté hogyan fog kijönni velünk.
- De, az - erősítem meg Gittát, ahogy szélesen elmosolyodom. - Biztosan van ilyen szerelem is. Nekem még nem volt benne részem, de állítólag tényleg van... És igen, beszélgessetek sokat, ismerjétek meg egymást jobban. Mióta is vagytok együtt hivatalosan? - azt hiszem, nincsenek elkésve semmiről. Még nagyon frissnek tűnik a kapcsolat, vagy csak nem akarta részletezni a legutóbbi baglyában. Most olyan, mintha egy új családtag érkezésére kellene felkészülnöm. Ez az egész nagyon izgalmas! Talán ő lehetne majd a tiszteletbeli bátyám. A sógorom furcsa szó. Még meg kell barátkoznom vele. Persze hol van még szó esküvőről... Csak elkalandoztam egy kicsit. Ami biztos, hogy nagyon szép felvételeket készítenék róluk a nagy napon. Legalább azért külön nem kell fotóst bérelniük.
- Jaj, Gitta! Úgy hiányoztál - ezekkel a kijelentésekkel most sikerült meghatnia. Egy nagyon picit könnyes lesz a szemem, mert olyan jólesik hallani, hogy bármi is van, az öccse maradok. Fájó belegondolni, hogy annak idején így eltávolodtunk. Elsősorban fizikailag. De azért ahogy cseperedtünk, a testvéri viszony sem volt a régi. Neki ott volt Esther, az új országban is. Nekem meg... Felpattanok, és az asztal fölött áthajolva megölelgetem. Biztonságban érzem magam vele, mint régen. Már ezért megérte Magyarországra látogatnom.
- Rendben, majd kikérdezem - nyugtázom, miután megszületett bennem az elhatározás. Tartalmas beszélgetésnek ígérkezik majd. - Hümm, még sosem pincérkedtem. Inkább a bütyköléshez értek. Valami ezermester meló? Nem néznék ki hülyén egy étteremben, kötényben? - gondolkodom a lehetőségeken. A legjobb az lenne, ha a fotózással tudnék elhelyezkedni.
- Június nyolcadikán. Már nagyon izgulok. Nyugi, van annyi megtakarításom, hogy kihúzzam valameddig. És rendben, mindenképp - mosolyogva elveszem a desszertes villát, és csípek egyet a torta csücskéből. - Nyami! Ez nagyon finom! A tiédet is megkóstolhatom? - nyalom meg a számat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az idő gyors múlását át tudom érezni. Nagyon furcsa, hogy így elszaladtak az évek. Itt ülök Gittával szemben, mondhatni felnőtt férfiként, belül mégis ugyanannak a fiúnak érzem magam, aki voltam. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a birtokon együtt játszottunk, most pedig már azt hallgatom, hogy milyenek a mindennapjai ebben a viszonylag távoli országban, ahonnét apukánk családja származik, és ezért mindig csodálva hallgattam a róla szóló történeteket.
- Sok boldogságot, vagy mit kell mondani - kuncogok, bár azt hiszem, hogy ez esetben még a gratulálok lett volna a megfelelő szó. És sok sikert nekik, őszintén bízom benne, hogy boldogok lesznek mind a ketten, de ahhoz előbb Mátéval is le kell ülnöm, hogy erről nyugodt szívvel megbizonyosodjak. Amolyan tesó általi, férfi a férfival felmérés. Addig is beérem Gitta ölelésével, és próbálom megállni, hogy ne sírjam el magam a meghatódottságtól.
- Az jó lenne. Még a házimanóknak is szívesen besegítek. Nekik is jár a vakáció - mosolygok szerényen a felvetésre. Annyira örülnék, ha összejönne valami munka. - Tényleg, és hogy megy a képességtanulás? Tudsz bemutatót tartani? - kérdezem meg tőle kíváncsian. Szerintem nagyon izgalmas, hogy ilyeneket tanul. Nekem sajnos erre nem volt lehetőségem. Nem is biztos, hogy menne. Igazából megvagyok enélkül. Ott vannak a képek.
- Jó, de már nagy vagyok. Meg tudom oldani a szállásomat egyedül is. Magyarországon belül is szívesen utaznék például. Találtam egy útikönyvet, amiben sok szép tájról írnak - újságolom neki lelkesen, miután győzködtem kicsit, hogy már nem vagyok annyira az a kisöcsi, hogy a nyakán lógjak, de közben mégis hiányzik, és legbelül ezt tenném. - Okés! Szerintem van benne sajnos - olyan kár, hogy nem tudok neki adni belőle. Fene a laktózba. Bosszankodva megrázom a fejem, de hamar mosoly szökik az arcomra, amikor megkóstolom a sütijét, és tovább kanalazom a sajátomat, mint egy ötéves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Azta. Egy állás mondjuk menő lenne a polgármesteri hivatalnál... - játszom el a gondolattal, de nem merem magam beleélni. Szeretném, ha a hobbim lenne a munkám. A fotózásból nehéz megélni, de azt mondják, nem lehetetlen. Tudom, hogy türelemre van szükségem, és alapvetően elég birkatürelemmel rendelkezem. Addig meg elvállalok bármi mást, még ha fájó szívvel is. Ha viszont mondjuk karbantartónak vennének fel, akkor egy kicsit legalább emlékeztetne a birtokra, és a honvágytól is kevésbé kellene tartanom.
- Értem - nyugtázom. Gitta nagyon tudatosan tervezi az életét. Olyan, mintha minden lépése előre megírt forgatókönyv szerint alakulna. Kitartó, céltudatos, viszont nem hiszem, hogy ennyire előre lehet látni a dolgokat. Arra is csak bólogatok, hogy inkább máshol tartana bemutatót. Persze egy virágot még azért varázsol a tenyerébe. Én ámulattal nézem, mint egy óvodás. Aztán amikor megkérdezi, hogy megfogom-e, bizonytalanul odanyúlok. Kíváncsi vagyok, hogy el tudom-e venni, és hogy milyen lesz a tapintása. Ha meg tudom szagolni, milyen illata lesz? Ha lesz egyáltalán. Ámuldozva felnevetek, és tapsikolok egyet. Annyira izgalmas. Gitta nagyon ügyes, hogy ilyeneket is tud. Hol a virágot, hol pedig Gittát nézem, azon tanakodva, hogy ez az illúzió neki most mekkora koncentrációt vehet igénybe.
- De jó! Ez nem semmi! - dicsérem meg szóban is kedvesen, aztán elengedem a virágot. - Persze! Én is nagyon szeretném, ha együtt tudnánk tölteni néhány napot - erősködöm. Ez lehet, hogy hetekben lesz mérhető végül, de pár napnak is már nagyon örülnék. Megdobogtatja a szívemet ezekkel a szavakkal. Szerintem is nagyon ritkán találkozunk. Remélem, hogy most már a suli után több időnk lesz egymásra. Felnőttünk. Azt csinálunk, amit akarunk. Akkor, amikor akarjuk. Szabadság.
- Hát, egy körbevezetés hasznos lenne - mivel még nem nagyon jártam itt. Szerényen elmosolyodom, aztán befejezem a maradék sütimet, és megiszom a pohár vizet is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mindig ő volt az akaratosabb. Ha valamit igazán a fejébe vesz, kitart mellette. Eldönti magától, vagy meggyőződik arról, hogy jó lesz nekem, és szépen rábeszél. Én pedig túl könnyen meghajlok az akarata előtt. Mégiscsak ő a nővérem. Máté megismerését nem sorolom ide, rá amúgy is kíváncsi vagyok. De a maradásomról, sőt még a munkalehetőségekről is elgondolkodtat. Magyarország tudom, hogy szép hely. Gitta sokat mesélt róla, és a családom egy része is ide köt. De azért a szüleimre és Jutka nénire is gondolok. A környékre, ahol felnőttem. Vagy akár Londonra, ami egy igazi világváros. Szóval nagyon aranyos Gittától, hogy mindig figyel a szavaimra, és tudom, hogy bármikor segít, ha szükség van rá. Végül csak egy-egy bólintással, majd egy vállrántással jelzem egyetértésemet.
- Köszi, megvagyok. Vigyáznom kell az alakomra - simogatom meg a hasamat halkan felnevetve. Különben is jobban örülnék, ha ő enné meg. A tánc rengeteg kalóriát éget, de neki szüksége van arra, hogy ne legyen olyan törékeny. Óvatos egyensúly ez, mint megtanultam.
- Te leszel az idegenvezetőm! - lelkendezem az izgatottságtól. - Viszont lassan be kell csekkolnom a panzióba. Már megnéztem a térképen a címet. Elkísérsz? Nem baj, ha van más programod. Aztán valamelyik nap átcuccolok hozzátok. Majd küldök baglyot, de végre te is fogod tudni, hol keress - karórámon a mutatók jelzik, hogy sajnos indulnom kell.  Nem tudtam, hogy alhatok-e nála, ezért gondoskodtam a szállásról. Felállok, kinyújtóztatom karjaimat, a fáradtságtól pedig ásítanom kell. Úgy érzem magam, mint egy jóllakott pandamaci, akit keresztülvonatoztattak a fél országon. Felkapom a táskámat a hátamra, majd a búcsút követően távozom a cukrászdából. Jó fej vagyok, és előtte persze visszaviszem a tányért a pulthoz, hogy ne a személyzetnek kelljen. Itteni kalandom hivatalosan is elkezdődött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Túlvagyok életem első kiállításmegnyitóján! Sajnos még nem kizárólag az én képeimet lehet megtekinteni rajta, de már az is elég nagy szó, hogy beválogattak belőlük néhányat. A tárlat a "Természet varázsa" címet viseli, és mágikus fényképeket mutat be. A legutóbbi, dél-amerikai utam során készült fotókból válogatott a zsűri a fiatal felnőtt kategóriában. Nagyon örülök, hogy ez a kis varázslótelepülés lehetőséget adott erre, hiszen Angliában is jól mutat, hogy gyűjtök egy kis nemzetközi elismerést. Nagyon izgultam a beszédek során, de nekem nem nagyon kellett szerepelnem. Megtapsoltak, és pár mondatot mondtam az utazásaimról, mert nem mindenki tudott eljönni az alkotók közül, és gondolom ki kellett tölteni az időt valamivel. Az előkészítő iskola néhány diákja is szavalt aztán, majd egy kis állófogadás keretében az a néhány tucat ember megnézte a képeket. Zömük egyébként nyugdíjas boszorkány volt. De nem is arra számítottam, hogy ez a fiatalokat szólítja meg. Kíváncsi leszek, mit írnak majd a vendégkönyvbe. Az est másik fénypontja, hogy végre megismerhetem Mátét. Már nagyon kíváncsi voltam rá. Amint kiszúrtam Gittát, egyből tudtam, hogy valószínűleg a mellette álló fiúról beszélt nekem eddig olyan sokat. Amikor volt egy kis holtidő, akkor odamentem hozzájuk, kezet szorítottam vele, és kissé rekedtes, remegő hangon, de bemutatkoztam neki. Szerencsére Gitta jelenlétében kevésbé izgultam. Kicsit fura még nekem, hogy van köztünk tíz év korkülönbség, így olyan volt, mintha a bátyám lenne, vagy egy fiatal nagybácsi. Még kellett egy kicsit tevékenykednem a szervezők körül, ezért előre engedtem őket. Legalább nem bukjuk el az asztalfoglalást. Tudom, hogy a nővérem mindenről gondoskodott, és azt akarja, hogy ez egy tökéletes este legyen. Miután megvagyok mindennel, megérkezem az étterembe a fehér ingemben és a világos szövetnadrágomban.
- Sziasztok! - köszönök nekik. - Remélem, nem rosszkor. Csak most tudtam eljönni - magyarázkodom fülig vörösen. Ahogy fogják egymás kezét, lehet, valami fontosról beszéltek éppen. Kínosan elmosolyodom. Máris jön az első dilemma. Melyik oldalra üljek le? Máté mellé, vagy Gitta mellé? Leblokkolok, és tanácstalanul a testvéremre nézek.