Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Még a karácsonyi szünet előtt...

Saját elmondása szerint bármilyen szünet közeleg, a tanároknak mániájává válik az, hogy mindenféle beadandókkal töltsék ki a pihenésre szánt időt, vagy a rokonlátogatás örömét. Mi sem jobb, mint a nagymama főztje mellett Mágiatöri évszámokat vadászni és kifejteni. Ezt pedig szeretné elkerülni, így ameddig még itt van, előre dolgozik. Beköltözve a társalgóba, az asztal fölé hajolva kanyarítja a sorokat. Kizárta a külvilágot, így kicsit késve emeli fel a fejét és észleli, hogy Noel, akivel érkezett, most már teljesen más dologgal foglalkozik, mint bármely könyv vagy tananyag. Megáll az írásban, kiegyenesedik és törzsből fordul a fiú irányába, aki nagyon ügyködik.
- Hát te, mit csinálsz? - teszi le a tollat, háta pedig a támlának simul. Úgy tűnik, hogy valamit elveszített, vagy sosem találta meg, vagy akármi más. Mindenesetre, furcsa. Szemöldöke emelkedik meg, közelebb csusszan, de nem távolodik el a papírlaptól, hogy visszatérhessen hozzá.
- Te is azt hallottad, hogy elhagytak a kastélyban egy marék galleont? El kell keserítselek, hogy az csak egy felsőbb éves mocskos tréfája – mosolyogja meg a dolgot, hiszen emlékszik arra a hétvégére, amikor mindenhol csak térden kúszó-mászó diákokat látott, hátha a nyomára bukkan az aranynak. A választ várva támaszkodik a támlának és onnan követi Noel mozdulatait. Szórakozott a srác, ezt már tudja, megszokta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A vásári fergetegbe veszve...

Egy darab papírlap van az ujjai között, melyre takaros, rendezett sorokba írta fel, hogy kinek és mit szán. Egy-két sor már áthúzva, jelezve azt, hogy már rég elkezdte és sikerre is jutott, de van még tennivalója bőven. El fognak utazni a nagyszülőkhöz, így anyja még külön feljegyzett pár dolgot a sorok mellé, amivel a sütemények és ételek hadát akarja majd bővíteni a napok folyamán. Ezt valahogy sosem értette meg, miért kell ennyi mindent főzni, sütni, a karácsonyt gyermekként csodálta, most inkább csak csendben tűri. A földi javakkal nincs gondja persze, azonban ő akkor is úgy gondolja, ezt egész évben meg lehet tenni. Mégis, pedáns szokásai nem engedik, hogy holmi apróságokkal szúrja ki hanyagul mások szemeit.
A cukorkák földjén sikerült megszereznie az apróbb népeknek a fogrontó finomságokat, egyet pedig éppen saját szájába töm befele, hogy a savanyú cukor aromája rántsa össze mimikáját és mégis, kellemesen borzongassa meg tarkóján az apró hajszálakat. Rendszerezi közben hányfelé viszi az útja, így balra fordul, hogy az ajándékbolt, majd onnan a női ketyerék felé. Az utcákon embertömeg hömpölyög lusta folyamként, mint ilyenkor mindig. Jobbra lép, balra terel, türelmesen próbál nem nekimenni senkinek és lábakra sem taposni. Egy nagy szatyrokkal megpakolt férfi közeledik felé, mellette pedig egy kellemes küllemű hölgyemény mutatja, hogy még hova kell betérnie, a férfi arcán pedig a fájdalom ül, azt azonban nem tudja eldönteni, hogy a súly vagy a pénztárcáját siratja. Kikerülné épp, tekintete máshol jár, Zombor válla pedig valami keménynek ütközik, amely valaki más vállának tűnik.
- Bocsánat, bocsánat - felszisszenve torpan meg, szájából még félig kilóg a savanyú cukorka szalagja, tekintete pedig arra szegeződik, akibe épp beleütközött. - Ó, szia – pislog nagyokat, hiszen sikerült pont azt az egy embert, pontosabban lányt megtalálnia vállal, akit túl rég látott ahhoz, hogy elhiggye, valóban ő áll itt és nem más. Sok dolog kavarog benne, jelenleg azonban arra képes csak, amire sokszor volt alkalom: csak bámulja csendben. Sok minden szakad fel benne és ez... ez jelenleg éppen túl sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Még a karácsonyi szünet előtt...

Nem csodálkozik, hogy előbb-utóbb feladják az emberek a beadandók írását, mert iszonyatosan nehezen lehet koncentrálni órákon keresztül olyasmire, ami nem érdekli őket. Megfigyelte, hogy mennyire kitolják a határidőket, vagy éppen gyorsan túl akarnak lenni rajta, kapkodnak, majd rájönnek, hogy saját maguknak csinálnak több munkát. Nem kérkedik sosem azzal, hogy neki van rutinja, ideje és tempója ahhoz, hogy ne csak ezzel kell foglalkoznia, ne az utolsó pillanatban kezdjen hozzá. Szinte már-már kényelmesnek tűnik, lazának.
- Áhhá. Gondolom nem évszámokat - nem mintha ezzel korholni szeretné a másikat, csupán megjegyzi, mint más azt, hogy ma süt a nap. Ismeri jó Noel-t, tudja, hogy amikor akar és megy, akkor sziporkázik, most is segített bőven, a pihenő jár, mindenkinek, csak zombor kevésbé él ilyenekkel. Előbb szabadul? Vagy csak mert mindig belefeledkezik és mire eszébe jut, hogy igyon, menjen el a mosdóba, akármi, már végez is.
- Pedig pár alsóst beetettek vele nem is olyan rég, azok meg agyba-főbe keresték. Ezek szerint annyira nem volt nagy híre. Azért aranyat még egy gazdag sem dobál el jókedvéből, hidd el - knútot vagy épp mugli érméket már bőven talált, sokat el is tett, amelyek nem forintosok, hanem valamely külföldi valuta és szép vagy csak mert egyszer hátha arra jár és bedobhatja egy szerencse kútba vagy italautomatába. - Három jut hirtelen az eszembe, de nem, ma még nem mesélted el - teszi le a pennát és fordul felé, hiszen amúgy is a végén jár, oda pedig valami jó "csattanó" kell, amit ki kell még kutatnia a baljén heverő kötetből. - Tudok, miért ne tudnék? Mit hallottál? - reméli valami pletyka, amit mindenki tud és mégsem vagy akármi, de ahogy elébe kerül a füzet, úgy pillant a rajzokra. Felvonja a szemöldökét, miközben óvatosan lapoz egyet. - Már a jegyzeteidnél láttam, hogy van tehetséged hozzá és a logikám kikezdhetetlen, tudod jól - mosolyodik el. Nem nehéz idekötni nehány diák könyvein ékeskedő matricát, így most aztán tényleg kíváncsi, mi a titok. Neki is van, de nem ennyire szabadlelkű, vagy bátor, hogy előszedje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Annak ténye, hogy ebből a könyvéből jelenleg MI hiányzik, még nem ismert előtte, az viszont nagyon is, hogy úgy elaludt, hogy már annak sincs értelme, hogy legkedvesebb bocsánatkérő szavait vegye elő és besunnyogjon. Reméli csak, hogy nem ma fejtettek ki olyan témát az óráján, amiről kiesik, hogy a vizsgán emiatt fog elvérezni és saját szavaira szégyent hozni. Aggodalma azonban hamar el is illan, hiszen más is gyötri. Kellemetlen ébredése a még rosszabb alvás hozadéka, manapság kínozza, mintha muszáj lenne, hiába a kávé nap közben, vagy éppen este egy pohár langyos, meleg tej, vagy egyéb praktikák, semmi sem használ. Nem érti, hogy mi a probléma, pedig már beleásta magát megannyi szakirodalomba és az átkon át a kimerülésen keresztül mindent végig nyálazott, sikertelenül. Így maradt az, hogy az órára menetel helyett a gyengélkedőre sétált, ahol végül egy üvegcsébe zárt megoldást kért panaszára, hogy legalább az elkövetkezendő napokban sikerüljön kipihennie magát. Ezt az évet oda kell tenni.
Nem is érti, végül miért erre jött, a későbbi órája majd teljesen másik irányba lesz, most azonban feje túl üres a gondolkodáshoz. Kedveli amúgy ezt a helyet, mindig hall valamit, amin mosolyoghat Mágiatörténet olvasás közben vagy épp csak mikor áthalad, most azonban zavarónak érzi és soknak, lehet jobb lenne mára neki beteget jelentenie. De nem, bírni kell, így táskáját nyitja kis és menet közben kutat a kis fém doboz után, amiben egy átlagos, a mugliknál oly népszerű energiaital lapul. Kellően édes, cukros és koffeines, hogy beinduljon tőle az agy, a test és kibírja estig. Automatikusan fordul a folyosót követve, majd vállal bele véletlen a mellette haladóba, mire a táska lecsusszan válláról és a földre pottyan, az eltörő üvegcse jellegzetes hangját hallva.
- Ne, ne, ne... bocsi - löki oda fél szóval, lehajolva, remélve, hogy csak a tinta, nagyon reméli. Kezében még az energiaital és a fájdalom, hogy ma tényleg szerencsétlen. Ekkor fordul az arc felé, aki láttán felsóhajt, nincs kedve az emberevő rellonosokhoz, akik emiatt akasztani akarják. - Kérlek, nézd meg, hogy csak a tintatartó tört szét és nem más - fura kérés hagyja el ajkait, de addig is össze tudja szedni a kusza gondolatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sokadjára nyúl nyakához, hogy az apró, vörös kis dudort vakarja meg, amelyből szép kis pattanás lesz, ha nem kaparja ki idő előtt. Néha a bőre olyan, mintha most lépne be a pubertás rémségébe, de vélhetően csak túltolta az olajos magvakat, semmi több. Kezét leengedve lépdel a kanapé felé, ahol ismerős sziluett foglalt helyet nem is olyan rég, csak ő még a terem másik felében volt éppen, befejezett egy apró javítást a beadandójában, amelyre a könyvtárban esélye nem volt, mert az elsőévesek túl lelkesen keresgéltek a polcok között. Elpakolt már, kezében nincs más, csak két muffin, amit még az ebédről csent el, azzal a megfontolással, hogy uzsonnára jó lesz. Végül más terve adódik, amint megkerüli a kanapét, Lilien elé tolja a kezében tartott kettőst és lepillant rá.
- A csokis vagy a gyümölcsös? - mintha élete kérdését tenné felé neki, úgy vár, majd válasszon akárhogy, leül mellé. A lánnyal már jó ideje ismerkedett meg, hasonlóképp töltöttek időtlen időket a könyvtárban és a könyvek felett, akár egy asztalnál is, amelyből néha beszélgetés, majd ez a barátság következett. Ugyan nem egy házban léteznek, de elférne már sokak véleménye szerint a levitás berkeken belül, Zombor ezen sosem pörög, neki megfelel minden úgy, ahogy van. Lili a szemnek is szép lány, azonban hamar kiderült, hogy más felé húz a szíve, még ha fogalma sem volt ki az, a viselkedése és a szavai finoman árulták el, így hajdani, első érzelmei igencsak átalakultak másféle érzésekbe. Még mindig nem jelentették be otthon, hogy érkezne a testvére, anyja pedig kitartóan próbálkozik, Zombor addig a soha nem volt kishúgát találja meg benne, holott a lánynak bőven széles a rokonsága. Nincs ezzel gond. Hátra dől, majd a  neki maradt muffin papírját bontogatja.
- Hogy vagy ma? Örülök, hogy nem látom nálad azt a vaskos kötetet, vagy éppen nem a könyvtárban látlak. Pihenj is - szavai mellé mosolyog, hiszen nincsen ebben semmi szigor, csupán tudja, a vizsgaidőszakban mind a ketten túltolták a könyvek habzsolását és a kimerülés szélén álltak. - Mesélj inkább, hogy mennek a dolgok feléd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy tányér fájdalmas csörömpölése töri meg az amúgy is hangos zsivajt, egy pillanatra csend, majd nevetés tör ki a közönségből. Idén nagyon hangos és eleven utánpótlást kapott az iskola, illetve az eddigiek sem arról híresek, hogy csendben és egyenes háttal kanalazzák a levest - ez amúgy elég morbid kép is lenne, tekintve, hogy ez nem javító/átnevelő intézet. Azt viszont akármerről nézheti, hogy sokan vannak, ugrott egyet a generációs számláló és mintha duplaannyian lennének, mint mikor ő volt elsős, ő jött be ide félve, remegő térdekkel, hogy agyon fogja nyomni a tömeg. Visszaemlékezve, akkor táncolni lehetett volna a sorok között, most azonban lassan már oda is székek kerülnek.
A költői túlzásnak persze saját maga az oka. Későn végzett a beszélgetéssel óra után és ez az ára. Saját asztala tele, gyanítja, hogy azok is ott ülnek, akik más házba valók, hiszen nincs hivatalos esemény, kit érdekel, hogy ki és kivel ül ilyenkor. Ezért is nem agyal sokáig, fordul el, majd vezeti végig tekintetét, lyukakat keresve a tömegben. Amint megpillant egyet, úgy indul el felé, nem is nézve, hogy ki mellett és miért van az ott, hiszen nem ismerkedni jött. Közelebb érve persze felismeri, hogy kinek az alakját látja és sejti csak, hogy miért nem gyűltek köré az emberek, de ez most cseppet sem érdekli. Az, hogy vannak olyan emlékképei, amelyek kicsit kínosak, de arról majd kifejezetten nem beszél.
- Nem foglalt, ugye? Úgy nézem már csak itt van helyem - helyezkedik el, majd maga elé húzva a kínálatot, ráérősen kezd szedni a tányérjára. - Szia, amúgy - mert továbbra is van benne ennyi, ha közben mégis zavaró lenne a jelenléte, akkor is marad, hiszen nemigen maradt már hely, ami pedig volt, azt is valaki lázasan foglalja annak, akit épp a nyakát nyújtogatva keres a tömegben.
- Szerinted is egyre többen vannak? - int fejével a többiek felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sosem fogja felfogni, hogy miért kell mindenkinek ennyire az utolsó napokban intéznie bármit, mintha saját maga nem éppen emiatt járná a vásárt és az utcát. Persze, neki jó kifogása az, hogy az iskolában koptatta a padot, hiszen a szünet odébb volt még, előtte pedig minden tanárnak eszébe jutott, hogy megannyi anyagot adjon le, amit fel kell dolgozni és persze, még annál is több feladatot, amit majd meg is kell oldani, miközben a bejglik és a szaloncukrok elködösítik az elmét. Minden évben kihívás, de minden évben ő az, aki a karácsonyfa mellett ülve, rokonsággal körbevéve dolgozza ki a beadandóit, idén sem tesz majd másképp.
Ellenben az már kellemetlenebb, ha valakit ő küld az ispotályba, mert elbambulva fellöki és nyakát, bokáját szegi itt az ünnepek előtt. Mondjuk, nem Zombor hibája, a tömegé, ezzel takarózna de a lelkiismerete nem engedné ennyivel beérni. Azonban amikor felfedezi, kit is ütött el, picit a levegője is elakad. Rebeka látványa nem az első, azonban a tudat, hogy milyen rég is találkozott vele és persze, hogyan váltak el, az már kellemetlenebb. Ő volt Zombor első élménye a kapcsolatok terén és mégis, feláldozta valami olyasmiért, amiért nem kellett volna. Talán túl korai volt maga az egész, nem volt érett és tudatában annak, mi történik, amúgy meg lehet, semmi sem lett volna gond, ha oda is figyel.
- Én is figyelhettem volna jobban – ezt érti mindenre, ami csak történt eddig, mégis a jelenre koncentrál. Nem érez haragot felőle, sem semmit, a mosolya az, ami azt mutatja, minden rendben. Akkor benne is. A pillanatnyi megdöbbenésből rántja ki őt Rebeka, ahogy megöleli. Esetlen, merev kezekkel, kissé félve ölel vissza, majd engedi el és sóhajt egyet.
- Szia. Nincs semmi, csak próbálok túlélni és nem taposás általi halált halni. Veled?  Mikor értél vissza? - lehet már rég, csak vak volt, mint mindig. Hihetetlen. Hogy elrepült az idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem szokása ennyire szétszórt lenni, kivéve akkor, amikor nagyon beleássa magát egy-egy témába, anyagba, és akkor nincs megállás, hajtja magát és nem figyel a világra, önmagára. Most azonban nem ez a helyzet, hiszen épp végzett és nincs új, amire épp ráfüggött volna - kivéve egy regénysorozat, arra nagyon -, szimplán valami nincs rendben. Az meg, hogy elmenjen a javasakárkikhez, még nem fordult meg a fejében, ki tudja, hogy mit mondanának neki. Így marad a kényszermegoldás és a kitartás. Gyanítja, ez csak valami tavaszi fáradtság-nyavalya, elmúlik, amint meglépi az időjárás a küszöböt és akkor majd egy egész hétvégét csak az alvásra fog költeni. Aztán mikor odaér, úgysem így lesz, de szép ígéretek.
Most csak inni kíván valamit, ami felrázza, de a konyha messze, a reggelinek meg vége, hogy kávét szerezzen, a faluba pedig nincs ideje lerohanni. Így marad ez a vacak, amivel többet árt, mint javít, ha hihető a fémpalack oldalán az összetevők listája, de belefér. Azonban ezzel sikeresen koccan bele valakibe és a legkisebb gondja lesz az, hogy az energiaital felrázódik, rosszabb pedig a reccsenés. Miért nem rakta zsebre?! Nem is érti, de most már mindegy...
- Én? - nyögi ki elsőre, sokkal fontosabban érzi most azt, hogy megbizonyosodjon arról, amitől most fél. Jó, nyilván nem fogják elzavarni, ha kér még, de feltűnő is, hiszen akkor mire használta el az első adagot és hasonló kérdések vetülhetnek fel. Ezen ráér még aggódni, most azonban csak fáradtan sóhajt és guggol le végül a másik mellé, aki volt olyan kedves és tényleg megnézte. Nem akarja felszedetni vele a cuccát, mint egy kiskirály, már kezébe is veszi a táskát és csalódott szusszanással nézi a foltot. Hogy magyarázza ezt meg? Végül kapcsol és felkapja a fejét, hogy nincs egyedül.
- Amúgy nem haragszom. Nem figyeltem én se - von vállat, majd akasztja is rá a táska pántját. Az energiaitallal még vár, gyanítja, hogy kirobbanna a dobozból, ha megkezdené. - Szia, Steven... nem, nem. Stephen, bocsi - ugrik be a gyors korrekció a srác nevét illetően, akivel igen érdekes helyen futott össze. Nem szokása sok helyre eljárni, de amire igen, az egy jó koncert. Nem nagyon nézik ki belőle, ahogy a fesztiválozást sem, de semmi sem zárja ki, hogy mindig csak tanuljon és sose érezze jól magát. Szűk társasággal a hatalmas tömegben, pont így a jó. Az már egy kellemes meglepetés, ha olyanokkal találkozik, akik még ide is járnak. Nem emlékszik semmi olyanra, amit szégyellni kellene és megcsinálta, így nem is érzi annak.
- Ahm, kértem egy bájitalt a gyengélkedőn, az törött el. Én balga előre tettem, nem pedig zsebre vagy akárhova. Szóval most mehetek vissza és kérhetek másikat, remélve, hogy nem hisz dílernek, aki szállít. Majd megmutatom neki a táskám, aztán rakom csak rendbe - azért megnézi az kezet, amit felé nyújtanak, majd egy zsepit elővéve, minden szó nélkül fogja meg Step kezét finoman és  törölgeti meg a srác ujjait vele,  hisz isten tudja, hogy mit okoz a bájital bőrön keresztül. Ha meg semmit, legalább a fura szag eltűnik. Az, hogy már akkor is finom borzongást érzett a saját bőrén körülötte, fel sem tűnik, van ami most kavarogjon odafent.
- Így ni. Bocsi még egyszer, szét vagyok szórva. Veled minden oké? - azon kívül, hogy itt ütköznek meg bájitaloznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lassan kicsi lesz ez a terem is, meg a kastély is ennek a nagy bagázsnak. Hiszen akárhova megy, emberek vannak és szerencse, hogy nincs amúgy emberiszonya, csak nehéz koncentrálni közöttük. Persze, akinek van is, valahogy megoldja, elvégre akármelyik iskolába megy, ott tömeg van, a magánoktatást pedig nehezen adják meg, vagy épp nagyon vaskos összeggel. Így marad az, hogy egyre többször kell vadásznia helyet magának, ha későn kapcsol és nem időben mászik el az ebédért vagy mondjuk egy-egy eseményre, ahol nem ártana látni is valamit. Szerencsére a türelme végtelen, így nem háborog, keres, ameddig nem talál és bár nem titok, hogy nem ez a kedvenc asztala, most senki sem foglalkozik vele. Meg úgy amúgy sem, elvégre már nem elsős, akit cukkolni lehet, vagy ha meg is teszik, a süketet szokása játszani. Úgy néz ki a lány is ezt teszi, hiszen hiába beszél hozzá, választ nem nagyon kap választ felőle. Leül már, mire a lány kapcsol és valamit gesztikulál, amire elsőre nem jön rá, így nem is jegyzi meg. Nem megszokott dolog, hogy errefelé ilyet lát, még ha neki nem is idegen, elvégre van is hasonló eszköze, bár azt fejre kell tenni és nem a fülbe és idebent kevesebbet használja, mint mondjuk egy bűbájt, ami igencsak csendes buborékot von maga köré és máris mindenki békésebb.
- Csak annyit, hogy hello és nem gáz, hogy ideültem-e - foglalja össze röviden, miközben még pakolászik és válogat, hogy mihez is van kedve éppen. Nem finnyás, de van, amit elkerül és amiből nem is kerül a tányérra. - Ja, meg hogy szerinted is egyre többen vannak-e lassan itt a kastélyban. De ez csak ilyen mellékes kérdés volt - legyint egyet, hogy nem is fontos, szinte már-már öregemberes morgás csupán, semmi több. - Amúgy megzavartam valamit vagy bedugaszoltad a füled? Az is egész praktikus, én mondjuk bűbájt használok, ha elegem van a hangokból - mert ugye, ő arra gondol, ami egy kis darab szivacs és nem az, amiből zene is jön. Máris nem annyira kényelmetlen a kérdés, ugyebár. Úgy cseveg, mintha évek óta jóban lennének, nem pedig csak év végén mulatott volna vele, érdekes állapotban. - Ideadnád a kukoricasalátát, ha kérlek? Abba talán nem nyálazott bele senki - mondja, hiszen éppen a vele szemben lévő a pürébe nyomja vissza a kanalat, amit előtte tisztára nyalt. Komolyan...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyon nehéz választ kap a kérdésére, olyannyira, hogy nem rest azonnal leülni és keríteni egy arra alkalmas pontot a kis asztalon, ahova leteheti a sütiket. Szerencsére szalvétája van, így arra bontja ki a papírból és felezi el előbb az egyiket, majd a másikat, végül pedig így nyújtja át neki azokat.
- Lásd a jó szívem – mintha valaha irigy lett volna, úgy bárkivel. Nem jellemző rá, így neki aztán bőven jó így, hogy mind a kettőből jut, ha tudja, akkor hoz többet is, de előre nem látott reakció volt ez, így legközelebb majd ügyesebben gondolkodik. Kényelembe helyezve falatozik egyet ő is, majd lágyan csóválja meg a fejét arra, hogy nem valami romantikus regényt lát a lány ölében, vagy egy naplót, amibe a napirendjét írja be, vagy úgy bármit is. Szóval, ugyanúgy pihen, mint Zombor maga, érthető, de nála most tényleg nincs semmi a süteményen kívül. Csak a táskájában.
- Az ennél sokkal de sokkal vastagabb volt és nem volt benne kép – nyúl oda, hogy belelapozzon, majd engedi is el a lapokat és tér vissza a muffinhoz. - Mire vagy kíváncsi belőle? Nem mintha ebbe beleolvastam volna, elkerülte az érdeklődésem – még, mert sosem tudni, mikor kel fel úgy, hogy szüksége lesz rá. Egy újabb falat után von finoman vállat, hogy a jegyek is jöhetnek felőle, de nem, nem ez volt az elsődleges cél. - Mire nem? Mondjuk még nem árultad el, hogy hogyan sikerült a beadandód Átváltozástanból – vagy emlegette? Mindegy, a lényeg, azt együtt írták, szóval valóban érdekli, hogy hülyeséget beszélt vagy sem, amikor odaért, hogy átnézze, mi kell még bele.
- Na – fordul felé féloldalast, bár nem az a pletykás típus, a lány dolgaira mindig kíváncsi, tekintve, hogy míg Lilivel mindig történik valami, saját magánál nem, tökéletes kompenzálás. - Nem szégyen manapság már az, ha a lány hívja el a fiút valamire. Akár megpróbálhatod azt és akkor kiderül, hogy tetszel-e neki vagy legalább szimpatizál-e veled, ilyenek. Ennyi még belefér az új évbe is akár – igen, szokatlan a felállás, de nem ördögtől való, így egy próbát meg is ér, nem? Fogalma sincs, nem történt még ilyen vele, de ami késik, az nem siet. - Velem? Elvoltam koncertezni, kirándulni, meg vettem egy csomó könyvet, ami nem tanulásra van. Egy mugli filmen alapszik, Star Wars. Elég érdekes világ, szóval belekezdtem, csak nehéz meglelni a régieket. Ezen kívül… nem nagyon. Én nem randiztam sikeresen a szünetben – azzal visszatér a maradék süti elfogyasztásához. - Mi is a srác neve, amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Akárhogy nézi, nem hazudott, valóban nem hazudott, tele van minden vagy éppen át kellene vágni egy-egy csoporton, de akkor bizony sosem érne oda, hogy kellemesen leülhessen és úgy bármit is csináljon. A saját asztala népszerű, sokan gyűltek oda, bizonyára máshonnan is, ami nem meglepő, elvégre nem harapnak és nem is zavarnak el senkit, így Zombor sem tett ilyet, hogy valakit felállítson a maga kényelme végett.
- Szuper – mert nem szívesen állt volna tovább, így a tiltakozás ellenére is udvariasan maradt volna a seggén, ameddig úgy nem érzi, hogy jól is lakott. Nem tudja elsőre, hogy a tény, amivel szembesíti kérdés formájában vagy más akasztja meg, de csak finoman ívelődik felfelé a szemöldöke arra, ahogy reagál rá. Nem olyan nagy dologra kérdezett rá, melyet tagadni kellene HA létezne egyáltalán, aztán eszébe jut, hol is van. Ebben a világban, egyesek sok dolgot tartanak a Sátántól valónak, amit azok használnak, akiknek nem csak a mágia a világuk. Zombor is abban nőtt fel, nyitott azonban rengeteg mindenre, lévén, hogy nem a szent és a jó ég tudja milyen áldásban részesült elit családok egyike, de sok minden van, amire ő is igencsak rácsodálkozik.
- Értem, értem, értem. Akkor csak igazíts meg a hajad, mert úgy áll ki, mint valami antenna – még mutogat is, nyilván mikor odanyúlt, akaratlanul is beleakadt és úgy is maradt. Az antenna egyike azoknak, amiket mutattak neki, igaz csak képen és azokat a régi fajtákat, amikkel ábrázolták sematikusan a televíziókat: kétfelé állnak és amúgy azt már nem tudja, hogy mit is vesznek. Erre nem jött rá, de egyszer, majd ha olyan kedve lesz. Nyugodtan pakolászik, szeletel, minden kínos és fura emléket lenyelve, mintha csak régi jó ismerősök lennének egy szakkör miatt mondjuk, ez így lesz a jó. Arra azonban, ahogy a lány reagál arra a kis szerencsétlenre ott szemben, felvont szemöldökkel ráncolja a homlokát.
- Jaj hagyd el, már csak az hiányzik, hogy elsírja magát vagy idehányja az egészet – legyintget, mert már így is akkora szemekkel néz felénk, mint az egyik kerek ablak a tornyon, miután egy egész adag püré landolt a tányéron. - Értem én a prefektusi jelvény lényegét, de együnk békében – íme, a két ház közötti szöges ellentét, hiába sztereotip, annyira élesen rajzolódik ki most, hogy az a lányka azt se tudja, mit csináljon, csak gyorsan susmorog valamit a barátnőjének. Zombor addig is mer magának egy jó adag salátát és enni kezd. Ezért jött, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem hivalkodó vagy olyan alak, aki csak a tökéletes formáját mutatja a világnak, de szeret mindig is egy rendezett képet adni, legalább ennyit, nem kell ide semmi flancolás. Most azonban nem érzi ezt, inkább a mozdulatai sutaságát vagy épp a nyelvbotlást, de ezt annyira nem is bánja, elvégre ezer és egy ember van ebben a kastélyban, akiknek nevük is van és amely tömegből azért jócskán akad, akivel legalább egy vagy két mondata akadt az évek során. Mégsem szereti, ha ennyire kikopik valami elméjéből, még ha nem is szándékosan vagy éppen azonnal korrigálni is tudja. A koncerten, meg úgy a szünetben bőven másképp festett és érezte magát, más közeg, ahol a szórakozás a lényeg, még ha ott sem az ő hangja a leghangosabb vagy éppen az öltözéke. Annyi biztos, ahol valami zenei mulatság van, oda bőven járnak fura, jelmezes emberek is vagy épp bikinis lányok, mindenféle neonszínben, hogy ő, a kis póló-farmer kombinációjával bőven beleolvadjon a tömegbe. Ebből húzta ki képletesen, vette őt észre a srác, az, akinek a nevét is elrontja és akivel finoman még a piszkos munkát is elvégezteti. Ilyen sem volt még eddig.
- Akkor jó – vagyis annyira nem, de nem akar keseregni végképp, mint holmi siratóasszony, a foltos táskája felett. - Nem fogja lemarni a bőrödet sem, elméletileg – bár ezeket cseppenként kell adagolni, nem így, egyben. - Euhh.. a szaga azonban… - elmormol egy félig néma, félig érthetetlen káromkodást és a használt zsepit beletömi abba a zsebbe, óvatosan, aminek már mindegy. Innen néz fel a másikra és sóhajt egyet, bólintva a köszönetre, amivel sokat nem ért, de a gesztus az kellemes és értékelte is, más jelenleg nem is nagyon számít, hiszen nem tud többet tenni.
- Nem terveztem ezt a zsebet használni, de lehet a táskát se kell. Ha ilyen szaga lesz, az üvegszilánk lesz a legkisebb gondom. Az ablakon fognak kivágni, ha bebüdösítem a termet – erre már haloványan és halkan nevet. Sajnos van hasonló emléke, noha nem ő volt a főszerepben, hanem az a kisdiák, akik végigtrappolta a bagolyházat és persze, a ruhán, cipőn hozott is emléket, úgy ült be a könyvtárba, ahonnét végül futva távozott. Megesik. Elkalandozik, így kapja el a pillantást, ami egyszerre kérdés és finom aggodalom is lehetne, amitől kissé feláll a tarkóján az apró pihe, mikor felsóhajt. Nem tudja, hogy válaszoljon-e vagy sem.
- Csak egy kis segítség aludni – vonja meg végül a vállát félszeg mosollyal, hogy semmi illegális nincs benne és erős sem, ez nem altató, csak az álmokat segíti, amolyan relaxáló valami, ha jól vette ki a gyógyító szavaiból. Persze, így egyben az egész biztos kiütné egy jó időre, bőrön keresztül azonban reméli, hogy semmi sem lesz.
- Szétszórtan? Mi történt? - pislog párat, hát ennyire mindenkinek nehéz ez az időszak? A kezébe kapaszkodva áll fel végül, óvatosan akasztja vállára a táskát, miközben elhúzza a száját. - Áu. Nem ízlett a vacsora? - meglehet, bár ő legutóbb alkohol miatt hányt, az sem kellemesebb. Soha nem az. - Lehet neked se ártana beszélned vele, hogy maradjon is benned valami, ne csak dobálgasd kifelé. Igazából… nincs ellenemre, szóval mehetünk. Ha nincs más dolgot, persze. Feltartani nem szeretnélek a kínjaimmal – csóválja meg lágyan a fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Vannak véletlenek, amelyek úgy kopogtatnak be az ember ajtaján, hogy észre sem veszi, de azt sem, ha ott marad. Stephen-ben van valami titokzatos plusz, amit sem a koncerten, sem utána nem tudott megfejteni, de feljegyezte, mint valami jegyzetet a margó szélére és arra koncentrált, amit fel tud ismerni és persze, kezelni is. Sokat beszéltek, majd néha a kastélyban is, ha éppen egyfelé vitte az útjuk, azonban amennyire kicsinek gondolja ezt a helyet Zombor néha – főleg, amikor csendes helyen akar tanulni – olyan hatalmas és sikeresen elkerülték egymást az idő nagy részében. Ez azonban nem akadály annak, hogy a szimpátia kialakuljon, bár épp nem tartozik azok közé, akik mindenkivel haverkodnak, szerencsére nem aggódik, kellemesen érzi magát. Értelmesnek, bohókásnak látja mindig, olyan önfeledtnek, ami ő maga nemigen lesz, annál csendesebb és kisebb a köre, amiben komfortosan érzi magát. Nem gond, semmi sem az, bár a mai nap igencsak kellemetlenül kezdődik, minden szempontból. Ritkán van vele ilyen, de olyankor elkapja és nem ereszti, míg véget nem ér és felvirrad az új nap.
- Nagyszerű, legalább ez sikerült – sóhajt egy nagyot, olyat, mint akinek ezer évnyi aggodalom hullik le a válláról és végre újra kap levegőt. Már csak az hiányzott volna, ha lemarja valaki ujjlenyomatait itt a nagy véletlenekbe. A nevetésére sikerül azonban Zomborból is kicsalni egy mosolyt, ahogy lágyan bólogat aprókat.
- Lehetséges. Néha egyszerűbb lenne beteget jelenteni és csak heverészni. Nincs nagy gond amúgy – céloz arra, hogy így nem mehet be. Hogyan így? Egész összeszedte magát, csak a karikák a szeme alatt talán mélyebbek, semmi több. Vagy van valami mégis, amit csak a másik lát? A szavaira azonban elhúzza a száját, mert valóban. Nem kellemes illatokat kapott. - Felmerül bennem a kérdés, hogy ezt akartam meginni-e valóban? Vagy szépen el lett valami másra cserélve? Fuhh, kidobom inkább – ráncolja az orrát, leengedve a táskát csak reméli, hogy kicsit javul és nem lesz ennyire tömör. Ezzel valóban jobb lesz sehova sem bemenni, addig nem, ameddig el nem tűnik vagy alkot valamit vele. Ha így folytatja, a következő óra is kimarad és azt veszi észre, hogy elment az egész nap, ő meg meg se jelent ott, ahol kellene. Lehet, halovány lehet, nem is biztos, hogy bánná ezt ma. De összeszedi magát, van még ideje bőven.
- Áhh, nem. Inkább az, amikor csak forogsz és sehogy se kényelmes, ha elaludnál, akkor kelsz fel pont és kezdődik minden előröl. Vélhetően kicsit túltoltam manapság a dolgokat és kimerültem – fura, hiszen az ember ilyenkor azt hiszi, hogy eldől és már alszik is, de amikor annyira fáradt és szellemileg is, hogy átgördült a határán, már nem megy annyira könnyen. - Az sem kellemesebb, ha nem eleve rosszabb. Nagyon jól kifogtuk ma ezt a napot – szusszan egyet halkan. - És van kivel beszélned róla? - érti úgy, hogy könnyebb legyen, szebb, jobb. Az mindig jól jön, amikor nagyon kivan, akkor a szüleivel beszél vagy néha Lilivel, mikor hogyan jön ki a lépés. Mindenki azt hiszi, hogy nem beszél, hogy magának való, pedig amúgy nem, van hangja is és ismerkedik is. Csak nem úgy, mint mások. A kis kirohanásra, amit Steph intéz felé, elsőre kicsit megilletődve pillog, majd mosolyodik el. Logikus amit mond, hiszen akkor valóban nem mondta volna, lám, hogy amennyire azt hiszi, hogy tanult és eszes, annyira ostoba néha a kapcsolatokban.
- Köszönöm – lépked végül akkor a fiú mellett, ráérősen, nem akar megint pofára esni vagy belemenni valakibe. Nem siet, akkor nem lehet nagy baj sem. Legszívesebben a földön húzná a táskát, azonban előbb jut Stephen eszébe a megoldás, így már bólint is. - Akkor előbb menjünk oda.  Előbb lesz szükség arra a szappanra, úgy érzem. Bizonyítéknak akartam a zsebet, de nem érek el én addig. Majd elviszem a szilánkokat – dönti el, majd beleszórja egy zsepibe és betekeri még vagy hatszor vagy rámond egy Reparot és akkor az is bőszen elég lesz. - Zenéltek mostanság a környéken valahol? - bukik ki belőle a kérdés, hiszen miért ne, tetszik neki amit hallott és a társasága, amit már bevallott magának, kedvező.