Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Imádom a karácsonyt mióta csak emlékszem. Apuval közös program feldíszíteni a lakást, a fát, minden évben kicsit máshogy. Most is új fajta dísz után kutatok. No meg ajándék után a mamiéknak. Valószínűleg megint sütit kapnak majd tőlem, de szeretek körbejárni, hátha megakad valamin a szemem. Aztán ki nem hagynám a karácsonyi vásár hangulatát. A forralt bor illata, a csilingelő díszek hangja, a fenyővel és fényekkel díszített bódék. Varázslatos, mágiával megfűszerezve meg főleg. Ilyenkor még a hideg sem zavar, pláne mikor melegít a nagy zöld kabátom és színes sálam, sapkám, kesztyűm.
Szemeim egyik karácsonyi díszről a másikra ugrálnak, az embereket csak reflexből kerülgetem, utolsó pillanatban. Egyelőre könnyen mozgok, nem szereztem be még semmit a listámról. Arról a listáról amit sikeresen otthon felejtettem egyébként. De nem baj, tudom fejből is. Elvileg.
A hangszerbolt kirakatához tapadok először, csak bámészkodni, hátha kiszúrok valamit, ami megtetszik. Szeretnék kipróbálni egy új hangszert, valami különlegeset, de nem találtam még rá a megfelelőre. Talán valami ősi, ma már nem ismert darabot kéne keressek. Vagy valami megbűvölt hangszert.
Az azonban ismét bebizonyosodik, hogy nem figyelek eléggé magam köré. Gondolataimban elmerülve ütközöm valakinek, háttal, merthogy hátrálva szándékoztam távolodni a kirakat üvegétől. Az ütközés helyéhez, bal vállamhoz kapok rögtön, de pár pillanat alatt el is tűnik a fájdalom, így már bocsánatkérő mosollyal fordulok meg.
- Jajj semmi gond, én voltam figyelmetlen - hadarom, s csak ebben a pillanatban találkozik tekintetünk Zomborral. - Szia! - Hezitálás nélkül ölelgetem meg. Nem találkoztunk, mióta szakítottunk, idén még csak futólag láttam a folyosókon. - Hogy vagy? - Beszélni főleg nem beszéltünk, én közben megjártam Brazíliát, és nem hallottam felőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kivételesen épp egyáltalán nem társaságot kerestem, de úgy néz ki mégis sikerült találnom. Ráadásul egy számomra kedves személyt. Háztársam hangja váratlanul ér, de nem tagadhatom, hogy örülök neki. Nagyon régen beszéltünk, és fogalmam sincs, hogy ő hogyan viszonyul a találkozásunkhoz. Szakításunk közös megegyezés volt, mégis féltem, hogy megbántottam akkor. Az aggodalmat most felülírja az öröm és a hangulatom, ebből születik az ölelés. Részemről minden rendben köztünk, még barátként is tekintek rá, de Merlin tudja, ő hogy van ezzel. Talán számára inkább kínos a helyzet. Arra pedig nem szeretnék ráerősíteni. Mégis érdekel, mi van vele, hogy van, mióta megszakadt köztünk a kapcsolat, és nem tudom szó nélkül hagyni a helyzetet. Rákérdezek akkor is.
- A tanév elején, az idei évet már itthon kezdtem. Most próbálok még karácsonyra összeszedni néhány dolgot. - Emlékezhet, mennyire imádom ezt az ünnepet, de ha mégsem, sugárzó arcom elárul. Imádom a hangulatot, a díszeket, a fényeket, a pörgést. - Merre mész? Keresel valami konkrétat? Elkísérhetlek egy darabon? Én csak nézelődőm. - Továbbra sem áll szándékomban kellemetlen helyzetbe hozni, de csak utólag jövök rá, hogy talán sikerült. Előbb beszélek, mint gondolkodom, és csak kibuknak belőlem a kérdések. De visszaszívni már nem lehet. - Nyugodtan mondhatsz nemet, megértem, ha inkább egyedül mennél. Vagy legalábbis nem velem. - Javítani azért megpróbálok a helyzeten. Zsebre dugom kezeimet, mert most már én kezdek zavarba jönni - saját magam miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Azt hiszem nem voltam szerelmes mellette, erre már akkor jöttem rá, mikor nem voltam itthon. De nem bánom egy percét sem az együtt töltött időszakunknak. Elég jól éreztem magam mellette, és ha már mást nem tudtunk kihozni a dologból, legalább ennyi megvolt. Egyikünk se tudta beletenni azt, amit igényelt volna egy egészséges kapcsolat, de talán így kellett lennie. Ki tudja? Ami történt megtörtént, és volt, hogy haragudtam rá, de nem látom értelmét tovább ragaszkodni a dühhöz. Inkább legyünk jóban és dumáljunk egy jót.
Amint pedig sikerül tisztázni, hogy ő sem haragszik, meg is könnyebbülök. Pedig neki is minden oka meglenne, hiszen szinte szó nélkül hagytam itt. Jött a lehetőség, én meg megragadtam, és fontolóra sem vettem, hogy mi lesz velünk. Hülyén jött ki az egész, az biztos. Talán ha máskor kezdődött volna köztünk az egész, jobban alakultak volna a dolgok.
- Megvettél - bólintok beleegyezően, sőt, fel is nevetek mellé. - Meg amúgy is bármikor szívesen segítek. - Az ajándékok valóban az én terepem, az anyja pedig mindig nagyon cuki volt velem. - De ha találunk valamit és bejön a szerencse, akkor be kell mutatnod a lány Zombornak, ha megszületett. - Elindulok utána, hagyom, hogy ő vezessen, aztán ha látok valamit, akkor úgyis elkapom a vállát. Először találja meg az útját, aztán kiderül, merre is akarunk nézelődni pontosan.
- Közben hátha nekem is sikerült összeszedni néhány dolgot. - Előhalászom a kabátzsebemből a gyűrött papírfecnit, amire otthon felfirkantottam, mit keresek. Eredetileg persze nem volt gyűrött, az a kabátzsebem átka, meg a régi cukroké, amit tavaly, vagy talán még tavaly előtt felejtettem benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szóval van nekem egy anyám is apu mellett, fent Budanekeresden. Ügyvéd, ami úgy lett belőle, hogy ő a karrierje mellett döntött, mikor apu feladta a külföldi lehetőségét. Nem vagyunk ám rosszban mi anyával, de nem is különbözhetnénk jobban. De tényleg. Szoktunk találkozni is, karácsonykor, meg szülinapokon, ilyesmi jeles alkalmakkor, mikor ráér. Olyankor mindig az az érzésem, hogy nem ért meg. De annak örülök, ha jól érzi magát, most van egy párja is, András, akinek meg van egy csodás unokahúga, Lili. Ráadásul mindketten a városban élünk, volt hát alkalmunk rá, hogy kiépítsük ezt a mostoha-unokatesós kapcsolatot. Vagy bármik is legyünk mi egymásnak.
- Van kedved felezni egy pizzát? Nem hiszem, hogy most le tudok gyűrni egy egészet. Aztán ha van kedved feljöhetsz hozzánk egy sütire. Tegnap csináltam sajttortát. A színe kicsit fura, mert megpróbáltam szivárványosra festeni, de az ízén nem rontott semmit. Szerencsére. - Közben kinyitom kettőnk között a menüt az asztalon, hogy mindketten jól lássuk és választani tudjunk, akár egy, akár több félét. Lehet szeleteket is kérni, ha nem akar felezni megvagyok azzal ki tulajdonképpen.
- Na de mesélj, mizu veled mostanában? Olyan régen beszélgettünk, úgy igazán. - Akkor fordulok ismét felé, amikor már mindketten választottunk és rendeltünk is. - És ne mond, hogy tanulsz, arról hallok eleget a végzős évfolyamon, azt már megelégeltem.