Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem sokban különbözik az életem, épp csak nem egy hatalmas kúria falai között stagnálok, hanem kezdek is valamit a rengeteg szabadidőmmel. Bár a férjem nem ágált a Magyarországra költözés ellen, azt is közölte, hogy ez mind az enyém, nem akar részt venni az én "játékomban". Elfogadtam, noha nem estek túl jól a szavak, az ember azonban ennyi idő után már perfektül megtanul nagyot nyelni. Lehetne ennél sokkal rosszabb is. Mindig ezzel vigasztalom magam, így panasz sosem hagyja el a szám.
Most meg még örülök is, mert pár rokon Törökországból vállalta, hogy jön nekem segíteni. Amondó vagyok a török specialitásokat, csak egy török származású tudja úgy megcsinálni, hogy az tényleg nagyon jó legyen, így nem is volt kérdés. Épp az egyik unokabátyámmal beszélgetek, élvezem, hogy használhatom a másik szerelemnyelvem, mert annyira ritka az, mikor meghallom a kecses léptek zaját. Igazából hátra sem kellene fordulnom, mégis megteszem, s mikor szembesülök azzal, tényleg Esther toppant be, a mosoly az arcomon is egyre nagyobb lesz.
- Nekem is annyira tetszik, remélem a vendégek se fognak besokkalni - fogom meg én is a kezét, és üdvözlöm. Ez most feleannyira se kényszeredett, mint a nagyobb eseményeken szokott lenni. Meglátszik, elkerül most minket a nagyi figyelő tekintete, és nem is bánom, noha meghívót ő is kapott. Nem, nem azért mert számítanék arra, egyszer csak felbukkan, pusztán azért, hogy lássa, eleget vegetáltam, és kezdek magammal valamit.
- Anthonyt pedig Afrikába hívta a munkája, sajnálja, hogy nem tud itt lenni - próbálom mímelni az elvárt szomorúságot, vagy kimutatni azt, valóságos tragédiaként élem meg ezt, de... az a helyzet, hogy ma még csak a megjátszás se megy, annyira boldog vagyok, hogy mindezt egyedül én értem el.
- És te hogy hogy csak így egyedül? Reménykedtem benne, ha jössz, akkor azt egy jóképű férfi oldalán teszed - pislogok, mert nem értem, nekem furcsa, tekintve, hogy nálunk már mindenki feje "be van kötve". Oké, a sort én nyitottam, de szépen felzárkóztak a többiek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Semmi rendkívüli, csak beugrok egy kávéra még mielőtt a kastélyba mennék. Sokkal jobb így egyedül lenni, hogy nem emésztenek fel a falak, hogy nem szürkülök be a sötét szobáktól, hogy manók helyett, emberek vesznek körül. Boldog vagyok, és vidám, ezért is adok Doruk arcára egy hatalmas puszit, ahogy belépek a helyre, ami az enyém. Optimista vagyok, tudom, hogy az embereknek idő kell, hogy megszokják a változást, hogy megemésszék, a falu egy aprócska szegletében konkrét őserdő kerekedett, de egyszerűen imádom. Na meg a tényt, hogy nem kell egyenesen Törökországig mennem, hogy ihassak egy jó kávét, és ehessek egy sütit mellé. Semmi nem tudja beárnyékolni a napom, még a gondolat sem, amiben azt latolgatom, vajon most melyik kelhetett ki a férjem ágyából?
Nem tudom őket sokra tartani, egyiket sem, és nem csak azért, mert gyűrű van az ujjamon, mert feleség vagyok... még ha teljesen egyedülálló lennék sem tudnék bebújni egy nős férfi ágyába. Ez azonban már Anthony dolga, és megtanultam együtt élni vele. Na meg, itt vannak a rokonaim, akik egy pillanatra sem hagynak bánkódni. S bár még nem is vagyunk nyitva, az étterem hangos a beszédtől, mert ők ilyenek, képtelen halkan beszélni.
- Még zárva vagyunk - szólalok meg nagy nevetés közepette, mikor hallom nyitódni az ajtót. Ó nem, semmit nem tudok magyarul, de a fordító bűbáj csodákra képes, na meg... most jöttem rá, mennyire hiányzott már, hogy a másik anyanyelvemen beszéljek, így még ez a pár szó is elcsúfult a török akcentus miatt, de hát mit tehetnék?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szeretem ezeket a reggeleket, a nem megszokott dolgokat, és azt, hogy nem érzem magamon a vaskos láncokat, amik a kúriában tartottak, és amikhez csak a férjemnek volt kulcsa.
Életemben először érzem azt, hogy szabad vagyok, hogy...vagyok valaki, és ez meglátszik rajtam, hisz kicsattanok.
A jó kedvem viszont hamar alább hagy, mikor meghallom az unokabátyám hangját. Mosolyogva fordulok meg, de nem tudok uralkodni magamon, és a döbbenet kiül az arcomra. Esther más, vele jól kijövök, megvannak a magunk közös témái, de se én, sem a családom nem vagyunk az az egyesüljünk típus. Ez apánál kezdődött, mikor anyu kapott pár rossz szót a választását illetően, de hát nem is várhatjuk el, hogy mindenkinek tetszen, de pont ezért sem vagyunk azok, akik nagy rokonjárásba kezdenének.
- William. Jól nézel ki - azért felcsillan a szemem, hisz örülök, hogy látom. Örülnöm kell, hogy látom, ugyebár. De még ha nem is lenne így, akkor sem viselkednék másképp, tekintve, hogy a férfi sose adott okot rá.
- Sajnálom, lefoglalt a költözés, aztán ez a hely... és az iskola. Kérsz egy kávét, teát? Van hagyományos is, ha nem akarsz kísérletezni - lépkedek az egyik asztal felé, és leülök, jelezve neki is, hogy foglaljon csak helyet.
- Ők az unokatesóim Törökországból Doruk, Mehmet és Hatice - mutatok a kis társaságra, akik biccentenek, és el is tűnnek.
- Adél hogy van? - pillantok a bejárat felé bízva abban, hogy ő is feltűnik, de úgy néz ki, Will csak egyedül jött.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nyilván óvatossá válok, nem kergetem magam olyan illúziókban, hogy a férfi most szeretné szorosabbá fűzni a családi köteléket. Ennek ellenére úgy kezelem a helyzetet, ahogy kell... ahogy elvárják. Tényleg. Senkinek egy szava nem lehet.
Kecsesen vállat vonok, nem fogok erőszakoskodni, és ezen a ponton már tudom, hogy oka is van annak, amiért meglátogatott. Azonban nyugodtan dőlök hátra, hátam a szék támlájának döntöm, és iszom meg a kávém maradékát. Hát így állunk.
- Bármit is gondolsz, nem vagyok közellenség, és nem is azért jöttem, hogy utánad kémkedjek - halkan, nyugodtan közlöm vele, viszont végig a szemébe nézve, hisz nem tartok tőle, nincs miért. Nem szándékozom én lenni az, aki felkavarja az álló vizet, vagy beleköp mások levesébe. A játszmák meg a taktikázások egyszerűen nem az én asztalom. Vannak arra sokkal kiválóbb emberek a családban.
- Legyen elég ennyi - mosolyodok el persze, mert nem arról van szó, nagyon szívesen ismertetem az életem vele, amit a nagyi ajándékozott, de... miért is tegyem tönkre a reggelünket, és kényszerítsem olyasmire, amire abszolút nem vevő.
- Viszont nagyon szívesen látlak titeket nálam. Van egy házam is itt, Anthony nem sokat tartózkodik velem, lévén a munkája nem engedi - ezt viszont teljesen komolyan gondolom, hisz ha már ennyien itt vagyunk. Ki tudja, még a nagyi is kedvet kap ahhoz, hogy idelátogasson.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mosolygok. Töretlenül. Mert bár nem ismerem, tudom, hogy mire számítsak. A becézgetés, a behízelgő szavak... családi vonás. Volt, hogy hittem bennük, volt, hogy úsztam ezekben, aztán mégis megforgatták bennem a tört. Nem is biztos, hogy családi vonás, hisz a férjem is pontosan ugyanilyen.
- A húgodé. Annyit mesélt nekem erről a helyről, hogy gondoltam megnézem - forgatom az üres poharat a kezeim között, aztán mélyet sóhajtok, mielőtt újra a férfi szemeibe néznék.
- Szeretem Esthert, mi... szerintem nagyon jól megvagyunk. Két lehetőségem volt, vagy ott maradok a kúriában, naponta szembesülve azzal, hogy nem csak jó feleség, de még nő se vagyok, hisz képtelen vagyok arra, amiért elvileg létezek. Maradok és végignézem, ahogy naponta nyomják le cafatok a férjem hálója ajtajának kilincsét, vagy összeszedem magam, és kezdek valamit azzal, ami jutott. Az utóbbi mellett döntöttem. Ennyire egyszerű - már nem mosolygok, már halkan beszélek, és hagyom, hogy az álarc lekerüljön. Esthernek erről nem beszélek, nem akarom kedvét venni a házasságtól, nem akarom, hogy arra gondoljon, majd rá is ez vár, hisz lehet hogy nem. De most nem Esther ül előttem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sose értettem, hogy miért kell ezt. Miért kell ez a megjátszás, ez a kényszer. Most sem értem, hisz jelenleg csak ketten vagyunk, és én nem látom a férfiben a fenyegetést, ahogy remélhetőleg ő se bennem. De legyen, nyitok én, és beszélek, ha arról van szó.
- Igen, mindenképp... azért vagyok itt William, mert itt legalább nem vagyok egyedül... itt van Gitta, itt van Esther, és ti is itt vagytok Adéllal.... a családom vagytok - tudom, sokat ez nem jelent, de valamit mégis. Ha mást nem, egy reggeli csevegést Estherrel, vagy egy két óra közötti kávézást Gittával, vagy ahogy épp az látszik, egy váratlan beszélgetést Williammel. Éveken keresztül nem volt ebben részem... nem volt részem semmiben, csak ha elmentünk valami eseményre. Ott persze az alázatos feleség voltam, aki szerencsés. Annak kell lennem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem fogom megcsalni a férjem - kerekedik el a szemem. Már-már fel is háborodok, részben a neveltetésnek hála, mert mióta az eszem tudom, tudom azt is, hogy egy nőnek nem lehet mindent, amit egy férfinek.
- Találtam valamit, ami kizökkentett a fásultságból. Érted? Huszonhárom évesen belefásultam egy házasságba, és elegem lett. Nem kell mintacsaládnak lennünk, nem is kell a társaságom keresned, ha nem szeretnéd, de kérlek... elégedj meg annyival, hogy a jelenlétemnek semmi köze hozzátok, és tudjunk élni egymás mellett - más vágyam igazából nincs. Nem mondom, hogy nem örülök a társáságnak, vagy nem lennék boldog attól, ha családnak legalább minimális látszatát keltenénk, de nem fogok erőszakoskodni, és ráaggatni magam másokra.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ha nem bánod, azt a Pubbot én is megnézném. Még sose jártam olyan helyen - felcsillan a szemem, hisz még diákéveim alatt is maximum a Szárnyas Vadkanig jutottam el, ott is egy vajsört ittam csupán. Nagyon sok minden kimaradt az életemből, és bár magamnak se vallanám be, de néha azért nem jó.
- És szívesen látom erre Adélt is - kelek fel, miután az órámra pillantok.
- Az ajándékod pedig köszönöm, és észben tartom. Viszont ne haragudj, nyitnom kell. Tényleg nem kérsz semmit? - teszek azért még egy próbát, hátha, közben szólok Dorukéknak is, hogy idő van, természetesen törökre váltva, hisz ők csak úgy értenek. Már csak makacsságból se hajlandóak fordítóbűbájt használni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Voltaképp attól tartok kicsit, hogy ezt majd egy újabb török hódítási kísérletnek tudják be - mosolyodok el, hisz az aggályom nem valós, csak viccelődni próbálok. Nem tervezek honfoglalni, sem világot uralni, csak találtam valamit, ami talán ki tud rángatni abból az állapotból, amibe kerültem.
Biccentek csupán, hisz tudom, hogy Esther is csak a formalitások miatt jegyzi meg, mennyire hiányolja a férjem. Nem, már nem érzem rosszul amiatt, hogy nem látható rajtam fizikai jele a hiányának. Mi több, valahol még jobb érzés is, hogy nem bújik egyik sarokban sem. Amúgy sem Ő volt a társaság lelke, minden egyes rokonomról megvolt a véleménye, amit egy-egy közös partin nem is félt megosztani velem.
- Ne mondj ilyet. El kell gondolkodnom, mi van a mostani pasikkal... Eltipeg előttük egy ilyen csoda, és még mindig egyedül van? - rázom a fejem ellenzően, de őszintén. Esther ritka szép, szóval fogalmam sincs, az itteniek hová tették a szemüket.
- Őszintén? Nagyon remélem, hogy nem. Neked örülök, de.... szeretném, ha ez a hely Krise mentes lenne - harapom be az ajkam, és csak halkan osztom meg vele, mintha tartanék attól, nagyi radarjai üzembe lépnek, és megjelenik, mint a falra festett ördög. Nem, félreértés ne essék. Egyszerűen imádom őt, de... ez akkor is a saját kis helyem, ahová nem fér be a nagyi, és minden más, ami vele jár. Hiszen... pont ezek elől menekültem ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Még szerencse, hogy mind a kettő imádok lenni.
Világ életemben büszke voltam arra, hogy félig török vagyok, hogy két kultúrában is otthonosan mozgok, pedig azok nagyon is eltérőek, ahogy amiatt se sírtam sose, milyen családba születtem. Tudom, hogy a családját nem választhatja meg az ember, de tudom azt is, hogy Kriseknél vannak sokkal rosszabb hírrel rendelkező családok is, na meg... elég csak a férjem nevére nézni, hogy tudja az ember, ott sem feltétlenül idilli egymás nyakába borulások szoktak történni. Mindezekkel együtt is csak azt tudom mondani, lehetne ennél sokkal rosszabb életem is.
- Hacsak a vezeték neved nem az. El nem tudom képzelni, mi ijesztő lehetne benned - rázom a fejem természetesen, mert ezt a gondolatot én már csírájában vetném el. Aki Esthert ijesztőnek hiszi, nos... ő még nem találkozott a "kemény" maggal.
- Sokkal inkább gyorsan keress valakit, akit szeretsz, és aki megérdemli azt, hogy lemondj a saját nevedről, és felvedd az övét, aztán mosolyogva, boldogan gyere ide - nem csak Esthernek mindenki másnak is ugyanezt kívánom különben. Én már tudom, a házasság mennyire túl van misztifikálva, és egyébként az, hogy gyűrű van ujjadon legalább annyira tud korlátozni, mint szabaddá tenni. Tudom azt is, lett volna választásom, hadakozhattam volna, de akkor esély sem lett volna arra, hogy most itt állok a saját éttermem közepén. Még most is azt tudom mondani, megérte.
- Tekintve, hogy Anthony nem igazán rajongott azért, hogy Magyarországra jöjjek, és itt vagyok... - tárom szét a kezeim úgy érezve, nem kell befejeznem a megkezdett mondatot.
- Ugyanezt akartam javasolni én is. Van egy házam. Egy olyan amit imádok, udvarral, kis tóval és rengeteg növénnyel - teljesen fellelkesedek, hisz sose vágytam kúriába, főleg nem egy olyan búskomorba, mint ami otthon Angliában van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Csupán pár perccel Álmos előtt loholtam be, mert a tanár ráhúzott az órára. Kicsit mindig félek attól, hogy mi fogad, mert a rokonaim képesek eladni, felgyújtani, összezúzni ezt a helyet hamar, ha elkapja őket a gépszíj.
Azt sem feltétlenül igaz, hogy csak a görögök, meg az olaszok hangosak, hisz a török halandzsától is ugyanúgy zeng az egész hely. Kénytelen vagyok én is így beszélni velük, mert fordítógyűrűt nem hajlandóak használni, azt meg személyes sértésnek vennék, ha felhúznám. Ezért is esik meg, hogy mikor nagy nevetések közepette kitekintek, és meglátom a fiút a kastélyból, óhatatlanul jönnek a szavak.
- Merhaba. Nasıl yardımcı olabilirim? - a vak is látja, hogy ez reflexből jön, a két anyanyelv egyik hátulütője, de szerencsére gyorsan észbe kapok, és korrigálom magam.
- Akarom mondani, szia, miben segíthetek? - pislogok rá, még egy halvány mosolyt is megeresztek, mert nem lenne jó emiatt vendéget veszíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ne haragudj, a nyelvekkel még hadilábon állok. Ez van, ha törökök a rokonaid, te magad angol is vagy, de magyarul kell megszólalj - sóhajtok fel, mentegetőzve persze, hisz közben már ott a másik gyűrű is az ujjamon, az ami segít fordítani.
- Hmmm... nem tudom, mi számít különlegesnek. Mi török teát tartunk, ami nagyban eltér a magyar, vagy angoltól. Kezdve azzal, hogy ebben isszák - kapok le mögülem egy poharat, és elé is teszem.
- Persze van ebből díszesebb változat is, de a főzése is kicsit körülményes - egyelőre úgy hiszem elég ennyi.
- Ha gondolod, megkóstolhatod, épp most fől le egy adag - mit számít, hogy amúgy meleg van. Jó török szokás, hogy bármikor képesek vagyunk egy jó teát inni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A gyűjtögetésen elgondolkodok kicsit, majd kérek egy pillanat türelmet, míg elszaladok, csak hogy aztán egy igazán különleges csészével térjek vissza.
- A nagyapám öccse készíti őket, szóval garantálom, hogy egyedi. Ez talán tetszene is neki, mellé meg van kóstoló csomagunk, mármint a teákból, hátha egyszer kipróbálná - lelkes vagyok, egyrészt mert szeretem mások problémáit megoldani, másrészt mert jól esik a gondolat, hogy magyar háztartásban van török tea. Apró lépések.
- Fekete, zöld tea? Én a feketét szeretem. Egyébként felér egy kávéval, vagy kettővel, mert bivaly erős. Százfokon forró vízen áztatják a leveleket egy ilyen kétrészes teafőzőben, és 20-30 percig, azért ilyen kicsik a csészék. Ha tejjel iszod, berágnak, szóval a cukrot ajánlom, de vannak már ízesített teáink is. Oké, én félig török vagyok, szóval tartom a hagyományokat. Aztán meg... ha nem vagy hozzászokva, úgyse érzel belőle semmit, mert leégeti a nyelved - teszem hozzá, most már egy szélesebb mosoly kíséretében, hisz így már láthatja ő is, nem veszít vele semmit, ha megkóstolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Büszke mosoly terül el az arcomon, mikor látható jelei lesznek annak, beletrafáltam. Mit is mondhatnék, nagy rutinom van már az ajándékozásban. Annyi rokon és családtag mellett nem is csoda, én pedig mindig szeretek mindenkinek valami egyedit adni.
- Parancsolj - tolom oda elé, így egyszerűen. De aztán mégis sóhajtok egyet.
- Sajnos csomagolásra nem készültünk, ezt pedig nem lenne szép egy papírzacskóba rakni. Mennyire sürgős? Mert nagyon szívesen szerzek mellé neked egy tárolót - igazán nem nagy dolog, örülök, hogy láthatóan neki is tetszik. És tudom, hogy Kazim bácsi is nagyon örülne, ha ezt látná.
- Rendben, máris - most nem megyek el, csak lépek párat, hogy az ajtó mögött lévőknek mondjam el, mit szeretnék, természetesen törökül. Nem is kerül sok időbe, unokabátyám meg is jelenik a dobozzal, ami gondosan el van látva a Pillangó cégérével - kell a reklám -, és leteszi a pultra, egy merev biccentés kíséretében.
- Akad még, igen. És az attól függ, mennyire szeretnél. Sajnos nem ápol jó kapcsolatot a magyarokkal, de otthon Törökországban, szinte bármikor - mosolyodok el, kissé bocsánatkérőn pillantva rá, de a múltat figyelembe véve, annyira nem meglepő, hogy ódzkodik még Bogolyfalvától is.
- Oh, Victoria Rosier-Krise, állok rendelkezésedre - jut eszembe, hogy nem feltétlenül tudja mindenki, ki is vagyok én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Kazim bácsi odalesz. Öhm... egyet tudnod kell. Van egy nagyon régi elve, ami mellől nem tágít. Szentül vallja, hogy amint beárazol valamit, el is veszti az értékét, szóval nem kérhetek érte pénzt, és nem is szívesen tenném. Amúgy nyugdíjas, és nem ebből él meg, ez csak hobbi... engem mindig ellát egyel, akárhányszor hazamegyek - mesélek mosolyogva, mert nekem ez már igazán nem újdonság, ahogy az sem, teljesen felpakolva hagyom magam mögött Törökországot, és a férjem mindig morog miatta. Nem, ő nem szívleli a családom azon felét.... sem.
- Azt nem tudom, de szerintem velük nincs baja. Bolgár vagy? Ahhoz képest durván jól megy neked a magyar - igen, meglepődök, de pontosan ezért szeretek annyira itt. Sok nemzetiségű ember, és mellettük elférek én is.
- Ó, miért nem ezzel kezdted? Te leszel az embere. Lehet még ide is tudom csábítani. Mi már annyiszor hallottuk, hogy a könyökömön jön ki, de Merlin a tanúm rá, nem tudnám elmondani, de még csak megmutatni sem. Ha már készíteni kell valamit, akkor én inkább agyagozok - azt nem teszem hozzá, hogy nem csak akkor, hisz egyszerűen szeretem ott kiadni magamból a feszültséget, utána meg festegetni, de nyilván ez is egy olyan elfoglaltság, ami nem méltó hozzám.
- Az unokanővére. Az én édesapám török, anyu Krise. A férjem pedig Anthony Rosier - óvatosan megyek bele, mert be akarom foltozni az esetleges lyukakat, de tartok tőle, hogy a férjem neve ismerős, és ő sincs róla túl jó véleménnyel, ahogy sokan mások sem.
- Madlen nagyi tizenhat évesen hozzáadott - ezt sem olyan, amit titkolnék, nem is tudnám, hisz akkor nagyon sokat foglalkoztak vele, mint ahogy Krisekkel szoktak egyébként is.
- Az Ohrdiszki még ismerős is - ráncolom a homlokom, és ahogy kiér a teám, beleteszem a két szem cukrot, és kavargatni kezdem.
- Tényleg nem akarod megkóstolni? Még az illata is Isteni - annyira nem akarok tolakodó lenni, de nem én lennék, ha nem tennék még egy próbát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Kitalálom, Adél is abba a beöltözős buliba ment - köszöntöm unokabátyám egy halvány mosoly kíséretében, és bezárom a házam ajtaját. Gyorsan eljutunk Pestig, közben próbálom megfejteni, mi értelme annak. Oké, én ezt a Halloween hacacárét sose éltem túlzottan. Viszont jó unokatesóhoz híven, elkísérem én. Úgyis rég beszéltünk már.
Igen, tudom hol volt, és azt is, talán le kellene beszélnem erről, de Will felnőtt ember, én meg nem vagyok olyan családtagja, akinek pálcát kellene törnie a feje felett.
- Nézd. Az egész jól néz ki, de... biztos vagy te ebben? - azért óvatosan megkérdem tőle, most először és utoljára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sejtem én, hogy megint hozták a formájukat, de őszintén szólva, nem meglepő ez felénk. Én is mindig rendesen katapultálok inkább, ha a férjem feltűnik, de a gyűrű az még most is ott díszeleg az ujjamon.
- Említette, hogy elmentél pihenni - nem akarom boncolgatni, ha ő sem, pedig... lennének kérdéseim. Valószínűleg a kezelések sem hatottak túlzottan, ha idekeveredtünk.
- Biztos? Én aztán tényleg nem bírom az alkoholt, félő gyorsan katasztrófába torkollna az este - azért kicsit megilletődök, de persze bemegyek. Hamar rájövök, jól döntöttem, talán innen még ki se néznek minket.
- Nos, mivel te vagy kettőnk közül a tapasztaltabb, mit ajánlasz kezdésnek? - pislogok az idősebb Krisére, bár nem tudom, mennyire jó ötlet ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Micsoda? - azért egy pillanatra lefagyok. Az elvonó sem szép, de zárt osztály?
- De jól lett? Vagy jobban? És miért? - persze jönnek a kérdések. Hát én azt a nőt beengedtem a házamba. Tudom, csúnya az előítélet, de talán ez nem is az... csupán elővigyázatosság, vagy óvatosság. Viszont ezen a ponton valahol megértem, miért nem voltak példának okáért Willék sem sűrűn látott vendégek nálunk. Én meg még azt hittem, az én házasságom problémás.
- Viszont úgy tűnik az akadályok ellenére is kitartotok egymás mellett. Ez azért szuper dolog - mosolygok rá, ahogy sikerül úrrá lennem a döbbenetemen, és valahol még talán az irigység is elfog. Viszont az sem tart sokáig. Belépek a helyre, és Willt követve ülök le egy félreeső helyre, még mindig nem életem ötletének tartva ezt a kiruccanást.
- Azért...csak óvatosan - nevetek halkan, s míg ő az itallapot nézi, én most döntök úgy, hogy körbetekintek. Nem másabb, mint a Szárnyas Vadkan volt Roxmortson, a társaság se különb, nekem pont tökéletes.
- Anthony. És ha jól tudom, most Izraelben tárgyal - vállat vonok, fél pillanat alatt komorodok el, hisz a férjemről nem szívesen beszélek. Nem tudok rossz szájíz nélkül beszélni róla.
- Az nem néz ki rosszul - bökök hirtelen egy tipikus női koktélra, még ilyen kis esernyő is van hozzá. Az szerintem pont jó lesz, de ki tudja, ő hogy látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Édes Istenem. Szegény nő - a hangom is elhal, a fejem is lehajtom, mert így számomra érthető. Maga a tény, hogy képtelen vagy gyereket szülni se egy jó érzés, de elveszíteni... biztos, hogy nem bírnám ki.
A kérdés ártatlan, mégis megmerevedek, és asztal lapjára szegem a tekintetem, hagyva, hogy a hajam az arcomba omoljon. Csak egy pillanat, nem sok, aztán újra ellazulnak az izmaim, és kedvesen mosolygok Willre.
- Mi lenne, ha otthon hagynánk a családot? Inkább mesélj, mik a terveid most, hogy új életet kezdesz? - az jobban izgat, mármint Will. Inkább hallgatom őt, meg a terveit, nyilván arra is rákérdeznék, milyen volt ott... viszont nem szeretnék tapintatlan lenni.
Az a koktél tényleg tetszett, legalább is a kép alapján, így boldogan veszem tudomásul, hogy áldását adja rá.
- Van egy vállalkozásom... és rengeteg adminisztráció mellé - sóhajtok fel, de kisvártatva ráncolni kezdem a homlokom.
- Most nézd meg. Huszonhárom évesen ki vagyok égve - nevetek fel halkan, ahogy elér a felismerés. Sose vágytam erre az életre, nem úgy, hogy közben annyi mindenről le kellett mondanom, így megint összeszorul kicsit a mellkasom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Semmi szükség rá, tényleg - hárítom gyorsan, de a határozottságom csak meginog, mikor meglátom a láncot. Nem, eszembe se lenne ilyen cserébe belemenni, de... tetszik, túlságosan is tetszik, így sóhajtok egy nagyot.
- Legyen. Ha meg is tudod bűvölni, azért szigorúan fizetek - szögezem le a feltételeket a rellonosnak, és ebből nem engedek ám. Aztán meg már nyújtom is a kezem, hogy ha megkapom, közelebbről is megnézhessem.
- Ez gyönyörű. Barátnőnek? - ráncolom a homlokom, mert ha így van, akkor nem értem, miért mondana le erről a csésze miatt.
- Én is félszerzet vagyok. Félig török, félig angol - mosolygok rá megértőn, de nyilván nem feszegetem, hiába érdekel. Egyszerűen jó érzés hozzám hasonlókkal találkozni, akik valahogyan kilógnak a sorból.
- Ez esetben a szünetben megejthetjük - úgyis terveztem ellátogatni, az ottani családomról meg tudom, hogy jól fognak viselkedni, nagyon adnak a látszatra, és szeretik a vendégeket is.
- Uhh, én is felvettem. Meghúztak - vallom be még mindig szomorúan. Innen jöttem rá, hogy teljesen nem vagyok kompatibilis azzal a tárggyal, amit sajnálok, mert a kövek is olyanok, amikről szívesen olvasok, de ennyi.
- Jó, esetleg talán kávéval is tudok szolgálni. Rendes presszóval. Nem mondhatod el senkinek, mert beperellek hitelrontásért... viszont napindító, és anélkül tényleg egy sárkány vagyok - osztom meg vele a bizalmas infót, amivel természetesen nem vágok fel, főleg nem itt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Beszélnék vele erről a sok mindenről, ami velük történt, de nem úgy érzem, hogy ez lenne a legmegfelelőbb alkalom rá, talán majd máskor. Adélt viszont őszintén sajnálom, és bűntudatom van, amiért egyből téves következtetéseket vontam le. Iszonyú lehet, és talán még szerencsés is, hogy a zárt osztállyal megúszta.
Egy pillanatra megütközöm, és már nyitnám a szám, de... megint eszembe jut, nem anyáskodhatok Will felett, hisz felnőtt ember.
- Kérhetjük rózsaszín esernyőkkel? - pislogok bájosan a pincérre, hisz ha már lúd, akkor legyen kövér. Plusz ki nem hagynám, hogy Willt rózsaszín esernyős koktéllal a kezében lássam, még ha ezért a pokolra is kerülök.
- Tudod... férjnél vagyok. Az esélyeim csekélyek ahhoz, hogy bárkit is felszedjek - mosolygok rá elnézőn, mert hazudnék, ha nem fordult volna meg a fejemben, főleg az utóbbi időben, de mindig ott lyukadtam ki, hogy én tettem egy fogadalmat, még ha nem is teljesen önszántamból.
- Egy héttel a RAVASZ előtt... akkor volt a lánybúcsúm - halkan beszélek, tekintetem a gyűrűsujjamra téved, és el is szomorodok kicsit, pedig ennek boldog emléknek kellene lennie, nem? Hát minden lány arról a nagy napról álmodik...pfff.. mert nem tudják, hogy az élet ott nem áll meg. Van folytatás, ami csak hosszú idő múlva bukik ki.
Ahogy kiér a koktél, el is veszem az egyik poharat, majd koccintásra emelem.
- Nem kellene visszamenned a PUBba - nézek a szemébe közben, halkan, de határozottan osztva meg vele a véleményem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Anyukám soha nem tenné meg ezt - mímelek megrökönyödést, de némi hezitálás után rájövök, hogy amúgy ez tényleg ennyire egyszerű. A mozdulat viszont lassú és vontatott, hisz mióta felhúzták az ujjamra, azóta nehezedik rajta. Mégis valahogy elfog a megkönnyebbülés, ahogy a karika lekerül, még fel is sóhajtok, és hagyom arcomra kiülni az örömöt, mert épp csak nem kezdek el ugrálni. Csak most, csak ma... csak egy kicsit had érezzem, hogy szabad vagyok, és az évek, amiket végig stagnáltam, nem is voltak. Azért persze én is elteszem a gyűrűt, elhagyni azt nem szeretném.
Nyugodtabban kortyolok bele az italomba, hagyva időt arra, hogy megszokjam a kissé maró ízt. Meg se tudom mondani, mikor ittam utoljára, hisz köztudott, hogy én meg az alkohol nem vagyunk jóban.
- Én tudok egyet. Épp az imént mondtad, vegyek fel valakit. Tudom, legalább annyira izgalmas, mint a pult mögött, de... neked van tapasztalatod, nekem meg lelkesedésem. Örülnék, ha segítenél kicsit fellendíteni a helyet - pislogok rá szépen, persze biztos vagyok benne, hogy képen röhög, és elküld a francba, de egy próbát így is megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már megfogadtam, hogy meglátogatom. Jól is esik kicsit elvonulni ide, ahol én mindig olyan békésen éreztem magam. Sose titkoltam, mennyire szeretem a nagyit, és mennyire felnézek rá, hisz számomra ő eszméletlen nő. El is döntöttem hát, hogy pár napot maradok, csak hogy kicsit feltöltődjek, és tudjak magamra koncentrálni. Arra nem számítottam, hogy több évnyi stagnálás után, a hirtelen pörgés éles váltás, és kell egy kis idő, hogy össze tudjam rendezni a gondolataim.
Erre pedig a séta a hatalmas kertben tökéletes. Nem állom meg, egy-egy virág illatát meg is szimatolom közben, és a kertészt kérdezgetem, miféle is, csak hogy be tudjak szerezni otthonra is.
- Nathaniel, szia - felragyog az arcom, ahogy a másik unokatestvérem sziluettjét meglátom. Újat nem mondok azzal, hogy vele sem túl mély a kapcsolatom, talán Esther az egyedüli ebben a családban, akivel mélynek mondható, de én nyitott vagyok, és igyekszem kezdeményezni is. És mennyivel könnyebb, hogy nem strázsál mellettem a férjem. Nem is tűnök annyira feszültnek, mint a közös nagy eseményeken szoktam lenni. Viszont nem tehetek róla, nem tetszik, hogy más képet kell magunkról mutatnom, de úgy tűnik, ez itt bevett szokás, na meg... én se teregetném ki lépten-nyomon a házasságom apróságait. A nagyi tudja. És ez nekem bőven elég. Soha nem próbáltam előtte semmit tagadni, vagy megjátszani. Úgy érzem, az lehetetlen is lenne. Cserébe azonban kaptam jó tanácsokat, amiket gondosan el is raktároztam.
- Csak nem a nagyihoz? - mosolygok töretlenül, miután ellépek a rózsabokortól, és közelebb sétálok a másik Kriséhez?
- Örülök, hogy látlak... jól nézel ki - nézek elismerően, és talán még látszik is, hogy a szavaim őszinték, és nem csak az illem mondatja velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa nekem ez, lehet többet vissza sem veszem. A franc hitte volna, hogy ennyit jelent, ha valami lekerül rólam, aminek súját éveken át cipeltem. Ha tudom, már megteszem előbb.
Csak biccentek, de mosolygok, és jó ízűeket kortyolok az italból, immár sokkal felszabadultabban. Könnyedén vonom fel a szemöldököm Will szabadkozását hallava.
- Na és? Nekem sincs, és én se tudok semmit sem. Szerencsénkre viszont, egyikünk se hülye. Ne csináld már, biztos, hogy jobban fizetek, mint a jelenlegi főnököd, és... örülnék, ha a közelemben lennél - vallom be, még pislogok is szépen mellé, hisz.. ez amúgy nem csak róla szól, hanem rólam. Tényleg szeretnék jó kapcsolatot ápolni a családommal, ha már ezidáig nem volt rá lehetőségem. Will meg már így is annyit segített, hogy ez a legkevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Kivételesen egyedül jöttem, hisz csak körbenézek, megveszem a dolgaimat, aztán az unokatesóim majd elhozzák. Egész jól megy már a munkamegosztás, főleg miután megértették, hogy nem kell mindent megcsinálni helyettem, nem fog letörni a körmöm.
Túlságosan is élvezem a mostani életem, ezt a szabadságot, amit kaptam, és valószínű ezt a férjem is látja, ezért nem is rajong annyira azért, hogy még mindig itt vagyok. Hát... én se rajongok sok mindenért, és azt határozottan állíthatom, semmi esetre sem fogok visszamenni abba a kúriába.
Szeretem a piacot, megvan a maga hangulata, pont mint Törökországban, és az sem érdekel, ha jóformán kinéznek innen. Már jó ideje innen szerzem be az alapanyagokat, és még sosem kellett csalódnom, nem úgy az utolsó beszállítóban, aki megpróbált hülyének nézni. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy mindig lesz valaki, aki megpróbál bepróbálkozni, aztán maximum csalódik egyet, hogy mégsem olyan könnyű engem bepalizni.
Épp az avokádókat szemlélem, mert azt otthonra is szeretnék, mikor meglátom Dávidot. Egyből felragyog az arcom.
- Szia, el is felejtettem megköszönni a segítséget. Az a jegyzet életmentő volt, de tényleg - hálásan pislogok rá, mert így talán idén megúszom, hogy megbuktassanak. Még mindig rosszul érzem magam a hülye köves tárgy miatt.
- Te is beszerző körúton? - pillantok rá, meg a dolgokra, amiket már beszerzett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom, miért néz rám így, és kényelmetlenül is érzem magam miatta. Azt már említettem, hogy az alkohollal mi nem vagyunk jóban, többek között azért, mert alattomos, és még csak észre sem veszem, mikor a fejembe száll, csak amikor már késő. Viszont őszinte öröm kúszik az arcomra, mikor úgy tűnik, sikerül hatnom rá.
- Rendben, nekem ennyi elég. Néha kiborítanak az unokatestvéreim - sóhajtok fel, még a szemeim is megforgatom, mert hiába szeretem én őket, vaskalaposak.
- Nagyinál voltál mostanában? Gondolkodtam, hogy meglátogatom - evezek óvatosabb vizekre, bár nem tudom, Madlen említése milyen reakciót válthat ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyi biztos örül annak, hogy ekkora a család, szerintem mindig van nála valaki, aki nem hagyja unatkozni. Kicsit szégyellem magam, mert nem vagyok annyira sűrű vendég itt, amennyire szeretnék, de idővel talán ez is változik, ahogy mostanság annyi minden.
Mathanielt látni is jó, és őszintén örülök annak, hogy tudok vele pár szót váltani úgy, hogy nem egy teremben zsúfolódik össze a Krisék apraja-nagyja. Sose voltam oda azokért a nagy partikért, és ez valahol talán meg is látszott rajtam. Egyszerűen nem bírom a megjátszást, talán azért sem megy annyira jól, mint egy-két családtagnak.
- Sajnálom, nem akartalak megzavarni - kapok gyorsan észbe, mikor látom ahogy becsukja a könyvet. Mondjuk maga a gesztus jól esik, hisz el is küldhetne a francba, amennyi interakciónk nekünk volt.
- Ó, szóval időpontra jöttél? - ezen kicsit meglepődök, mármint... én csak szóltam, hogy jönnék, ő meg mondta, hogy rendben. Az más kérdés, hogy eddig sok időt nem tudtunk egymással beszélni, de nem is az a fő célja a látogatásomnak. Tényleg csak el akartam bújni kicsit az ember elől, akinek hiányát fel is emlegetik.
- A férjem Bulgáriában van épp, én meg kihasználom. Nagyon rég jártam már itt, kicsit rosszul is érzem magam miatta - annak ellenére, hogy nem szeretem ezt, azért remélem, kellően hihetően adtam elő, és nem hallatszott ki a megkönnyebbülés a hangomból.
- Nem is tudtam, hogy te is Bagolykőre jársz, de le merem fogadni, mintha egy fél pillanatra láttalak volna az évnyitón - ráncolom kicsit a homlokom, hisz az ajtó közelében volt, én meg épp csak arra kaptam a fejem, aztán az eridonos házvezető húzása annyira lesokkolt, hogy utána meg is feledkeztem róla.