Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want A titoktartásra vonatkozó mondatot inkább csak elengedi a füle mellett. Helyette a kezébe kaparintott érméket nézi csillogó szemekkel, mint ahogy Szméagol szemlélte az ő "drágaszágát". Nem számított rá, hogy még egy helyett négyet kap, de a több mindig jobb. Vagy nem?
Aztán belekezdett a hosszadalmas munkába. Hallotta a háta mögül a fiú kétkedő hangját, mintha valami megőrült macskának nézné, akit nem akar még azzal is felbőszíteni, hogy rossz hangleejtést használ. Erre a szöszi csak elmosolyodott. Jó mulatság volt, amikor az emberek nem tudták követni a gondolatmenetét, és a véghezvitel előtt teljesen hülyének nézték.
Aztán a megvilágosodás hangjára a lány már nem tudta visszatartani a kitörő nevetését. Aztán rászólt inkább, hogy tegye magát hasznossá, mert hát nem csak azért hozta, hogy legyen társasága. Ő tettes társ volt, és egy ilyen tisztséggel felelősség is jár. Azaz vegye csak ki a részét a munkából.
Úgy mutatta be a szerzett kocsit, mintha minimum egy Porsche lenne, amit a lottón nyert pénzből vett. A dicséretre pedig csak kihúzta magát, a mellkasát kicsit jobban is kinyomva. Aztán a győztesek széles mosolyát villantotta a fiú felé.
- Ugye tudod, hogy rellonos vagyok? Belőlem már rég előtört a sárkány - mosolyodott el féloldalasan, aztán inkább visszamászott a másik sorra, és elfoglalta azt a pozíciót, ahol az előbb is volt, hogy megszabadítsa Örwájn érmécskéjét a rabságtól. Mikor végre végzett a művelettel, leugrott társa mellé, és a kezébe csúsztatta azt a négy pénzérmét, amit pluszba kapott tőle. Aztán irány a bolt.
- Hát, én nem tudom mit árulnak itt, szóval kénytelen leszel velem addig járni az épületet, amíg körbe nem néztem, vagy meg nem unom - jelentette ki egyszerűen.
A középső soron kezdtek el haladni, és ami először feltűnt a lánynak, az a könyvek sora volt. De az egészen unalmas mulatság lenne, ha berángatná a fiút oda magával, és az egyik az egyik oldalon, a másik pedig a másikon olvasgatná a könyvek hátoldalát. Azt már nem. Inkább odalépett a egyik állványhoz, amin sorban szemüvegek voltak.
Kiválasztotta azt, amit a legrosszabbnak vélt felfedezni, és feltette. Aztán egy grimaszt vágva a fiú felé fordult.
- Nah, hogy tetszem? - pislogott, bár ez valószínűleg csak halványan látszódott a rózsaszín üvegen keresztül.
Újra a kocsit tolva kezdett el a középen elhelyezkedő áruk között szlalomozni.
- Nézd! Pici stormtropper-ek - nézett csillogó szemekkel, és otthagyva a kocsit ment oda a bábukhoz, akik egy rakásra voltak téve. Bekúszott közéjük, és leguggolt, hogy ugyan akkora legyen, mint azok. - Hát ez állati. Úgy érzem magam, mintha a filmben lennék! - nem tudta biztosra megmondani, hogy drága úti - és bajtársa vajon ismeri e a legendás filmet. Ő túl mugli volt, hogy most ilyeneken agyaljon.
