Hát miért?

Ez mindenre magyarázat

Az enyém is kiszámíthatatlan
Mármint...ő sárkányból van, legalább nem szól vissza

Nem Noel, Noak

Szóval ma közölték, hogy menjek egész hónapban dolgozni...

Én azt gondolom, hogy holnap elküldöm a francba a kisfőnököt xD nem vagyok köteles bemenni ._.

Fogadj rá, hátha gazdag leszel xD

De holnap megmondom, hogy vagy megoldják, hogy jövő hétvégén ne dolgozzak, vagy csináljanak amit akarnak nèlkülem

Szerencsétlen vagy?

Az kedves xD

Akkor menj aludni ._.

Ráhel de cuki vagy *_*

Jaj bocsánat, jóó estét

Kicsilány

26 éves

De nem öreg

Estét Mr. Ferdenyakkendő

Segítettem volna
Nem, de a név ragadós

Na ugye. Alkalmaz?

*megigazítja azt a nyakkendőt*

Tudja, ez a szín igazán illik a szeméhez :::)

Dehogy bók, mostantól ez a munkám kölyök

Naa és az ő szava jobban számít?

Én alvó àllapotosan szóval jó éjt

Ez egy boldog nap *_*

Nem attól, Várkonyi bácsi

Köszi Majus :3

Karácsonyi Bál
Benézet

Tényleg nincs kedve ehhez az egészhez, az ünnepeket is csak azért fogja a családjaival tölteni, mert muszáj, ahogy a bálon is muszájból kell megjelennie. Elnökként a szervezésben rendesen benne volt, tartania kell végig a frontot, ahogy mindig. Hisz ha már Majára rásózta a beszédeket, neki be kell vállalnia, hogy odafigyel a részletekre.
Épp pálcával a kezében egy félig lógó csillár alatt ácsorgott, mert valamelyik ökör hintának nézte és felcsimpaszkodva rá majdnem leszabta az egészet. A bűbájnak köszönhetően a csillogó-villogó csillár lassan visszaemelkedett a helyére és rögzült ahova kellett neki, Annelie pedig már az est elején gyilkos pillantásokkal illette azt, aki rá mert nézni.
- Boldog Karácsonyt neked is - megeresztett egy nagyon gyenge mosolyt a jókedvű ismerősök felé, majd aggodalmas pillantásokkal nézett körbe a teremben, hogy mi az, amit rendbe kell hoznia.
- Maja! - szemöldöke megemelkedett amikor meglátta helyettesét és ruháját kissé felemelve a lányhoz sietett. - Egy mozdulat és kint lesz a feneked ebből a ruhából - halkan, de érezhető nevelési célzattal mérte végig, majd ujjaival megpróbálta lejjebb rángatni a szoknya alját. Mivel ez nem igazán sikerült, pálcája segítségével adott hozzá egy jó öt centit az anyaghoz. - Úgy. Vállalható.

Vince királylàny

Csibe

Saját Télapó

Hazautazott mindkét családjához az ünnepekre, egyik nap a cirkuszban, másik nap Ádámnál volt. Imádja az öccsét, szóval kihasználta az alkalmat rá, hogy kedvére gyömöszölhette. Erre a napra lustálkodást tervezett a családja, ő viszont edzett is, hogy lekösse a felesleges energiáit. A bogolyfalvi család egésze vele tartott, Noakot is beleértve, így az állatok most az egész cirkusz állataivá váltak az ünnepi időszakra.
Épp az edzés utáni tisztálkodásból tért vissza a lakókocsiba, ahonnan valamiért eltűnt az egész család. Esti sétához készülődve lábát csizmába bújtatta, és épp a sáljának feltekerésénél tartott mikor bekopogtak.
- Hol jár... Keve - meglepetten pislogott az előtte álló férfira. Szemöldöke megemelkedett, mert mielőtt még bármit mondhatott volna, az exnavinés magyarázatba kezdett.
- De én épp... - mondott volna valami frappáns kifogást, aztán felsóhajtott. Visszalépett a lakásba, hogy kabátját is felvegye, majd kilépett Keve mellé.
- Azért ugye nem fogsz megölni? Nem tudom, ki gondoskodna Noakról - vigyorodott el és kezeit zsebre dugva várta, mit szándékozik tenni vele a pasi.

Télapó

Saját sétát szeretett volna tenni, aztán érkezett Keve, akinek nem tud nemet mondani. Felöltözve, csinos állt az ajtóban, értelme se lett volna kifogásokat keresni, hogy miért utasítja vissza, ha már meglepetésről beszélt.
- Te nem is szalamantoni vagy... - vonta össze szemöldökét amikor fejben megpróbálta helyrerakni a kirakós elemeit. Közben a felé nyújtott kézre pillantott, és sajtjaira, amit viszont a zsebébe dugott. Néhány másodperc után megadta magát és kezét Kevéébe csúsztatta. Furcsa érzése támadt, mert nem gyakori, hogy ő fizikai kontaktust létesít szinte idegenekkel.
- Nem aggódok - ingatta meg fejecskéjét. A meglepettségen és kíváncsiságon kívül nem sok mindent érzett.
- Mondjuk, hogy a hop-hálózatot jobban szeretem - szavai az este csendjében halkan szóltak. Saját tempójában igyekezett Keve oldalán, ujjait néha-néha megmozdítva a másik kezének fogságában.
Egyáltalán nem tud annyit beszélni, mint aktuális elrablója, de nem érzett kínos csendet. Sokkal nyugodtabb, ha a természet hangjait hallhatja és nem az emberek dumáját.
Gyanús pillantásokkal méregette a szobrot, ami felé közeledtek, még talán egy erőteljesebb szusszanást is hallatott.
- Orra fogok buk... - elsőként a kezén érezte azt  szörnyű húzást, majd mintha a gyomrát rántotta volna valami a föld középpontja felé - niii - grimaszolással fejezte be a mondatot.

Télapó

Azért ment Kevével, mert nem úgy ismerte meg, mint aki képes lenne bántani, vagy elrabolni, ha épp ahhoz van kedve. Sőt, ami azt illeti, egész kedves és jó társaság ha leszámítja a nyomulását, ami viszont néha bosszantani tudja.
Nem volt a legkellemesebb az utazás, kicsit még a földet érés után is kavargott a gyomra, de igyekezett eltüntetni arcáról az undort és mosolyt erőltetni a helyére. Szorítása már nem volt, ezekben a pillanatokban épp csak a férfi tartotta markában a lány apró kezét. Húzta is ki, szabadulni akart, mert kezdett sok lenni az érintkezés.
- Egyben vagyok - bólintott és tenyerét kabátjába törölte, mintha került volna valami oda nem való is a bőrére. El kell neki nézni, nem tehet róla.
- Nehogy rám kösd azt... - tiltakozott volna, fejével követte is a válláig Keve mozdulatait. Majd úgy, ahogy a sétát, ezt is megengedte és bár bizalmatlankodott, legalább a terromágiájára számíthatott.
- Komolyan Keve, miért akarsz egyáltalán meglepni? - mert hogy ez egészen rendben van, de a miértjét továbbra sem fedte fel emberünk. Kezét szorosan fogva lépdelt mellette és fülelt, hátha meghall valamit abból, egyáltalán hol vannak.
Megálláskor kíváncsian forgatta körbe fejét, mintha a sálon keresztül látni lehetne valamit. De nem, szóval várnia kellett a másik instrukciójára, ami egész hamar megérkezett, Annelie pedig lehúzta szeméről az anyagot.
- Keve - ámuldozva nézett körbe, és elnevette magát. A fejét rázva sétált utána. - Betörtünk, vagy mégis hogy csináltad...?

*bemàszik ő is, integet*

Helyzet Lotti?