Érezte a feszültséget Tobin. Köze sincs ahhoz, ami barátjában lezajlik minden ilyen alkalommal, de nem hülye, az együtt töltött idő alatt meglátta a különbségeket a viselkedésében.
DÖK elnökként kötelessége megjelenni az évnyitón, na meg biztos, hogy ha kihagyta volna, annak következményei lennének. Megpróbálta megerősíteni Tobit azzal, hogy alkarját finoman megszorította és nem is engedte el, amíg helyet nem foglaltak. Ott egy kicsit ült csak közelebb hozzá, mint ahogy azt az illem diktálja.
- Már mindegy - jegyezte meg halkan, és amíg az igazgató beszélni kezdett, Annelie a másik rellonos kezét húzta az ölébe. Tenyérrel felfelé fordította, majd lefelé sandítva, bőréhez alig érve végighúzta mutatóujját az életvonalán. Fogalma sincs a jóslásról, butaságnak tartja, puszta nyugtatásképp cselekedett így. Halvány mosoly rajzolódott ki arcán. A beszédből semmit nem hallott, még a tapsra se reagált.
- Iszunk egyet a csárdában miután ezt túléltük? - kérdezte halkan suttogva, és erre a néhány pillanatra saját mancsát a másikén pihentette meg. Kíváncsian pillantott fel rá, kereste a szemkontaktust.
Majd ha finom, azért küldhetsz fénypostán 
