Kriszti
Mostanában nem volt miért panaszkodnia. Azon kívül, hogy felügyelők lepték el a kastélyt, mindennel elégedett volt. Család, barátok, és a vállalt feladatok... Hiába fáradt, nem nagyon mutatja. Szereti ezt csinálni, szereti, hogy nincs egy perc nyugalma sem. Hisz még a kívánságok estjén is "dolgozik", a DÖK elnökeként van jelen, nem azért, mert annyira jónak tartja ezt a romantikus fényes akármit.
Az eget figyelve kissé el is kalandozott, alig vette észre, hogy a rellonos kisgólyája megérkezett hozzá. Meglepetten kapta oda tekintetét a lányra.
- Szia - halvány mosolyt varázsolt arcára. - Köszönöm, aranyos vagy - váratlanul érte, hogy Kriszti tudott a születésnapjáról, de jól esett a lánynak.
A partnál álltak még, így kezét könnyedén ki tudta rakni a csónakon kívülre, a fűre. Ujjaival finoman játszott a fűszálakon, melyek a mágiára reagálva azon a kis részen megrezzentek, tovább adva ezt a többinek is még egy-két méteren keresztül. Csak mintha a szél fújta volna meg őket.
- Őszintén...fogalmam sincs - mondja elmosolyodva. - Te? Egyáltalán hiszel benne? Nem tudom, hogy mi igaz belőle, de valami olyasmit mondtak, hogy a csillagok állása miatt, meg a fene tudja mi miatt könnyebben teljesülnek a kívánságok - vállát megvonva húzódik vissza a csónakba, és egy pálcaintéssel, nonverbális varázslással löki el magukat a parttól.