Nála teljesen vasárnap van xD
Babázok amúgy, vagyis nevetek rajta míg a nagyanyja kihasználja az időt, míg nyúzhatja xD

Vadász Csenger Richárd - 2016.03.28. 17:34


Hát nem éppen xDDD

Boldog éjfélt :3

Engem elég nagy örömmel tölt el, hogy vendégül láthatjuk Tobival az érkező urakat meg a nyomozónőt... *arra készül*

Hááttööö...finomat  

Ugyan miért lenne? Nem az ellenségeim (és azokat sem méreggel kínálom)

Eördögh Lars Tobias - 2016.03.29. 11:04


Nem mondhatnak nemet

Lilith...keress fel a házamnál, tudok ajánlani néhány finomságot

Például? Felajánljuk nekik Lilith-et nyárson?

Nem kajára gondoltam, az előbb mást kerestél xD

Semmi szabadideje nem akadt amikor kutatómunkára küldték, de vette az akadályt, így hóna alatt három kupac pergamennel és az oldalán átvetett, már-már a súlytól szakadozó bőrtáskájával rontott be a könyvtengerbe. Húzta a száját rendesen amiért el kell végeznie a kötelességeit és a szokásosnál is harapósabb hangulatba került.
Iratait ledobta az első szabadabbnak tűnő asztalra, majd talárját magáról legyűrve odavágta a szék támlájára és a polcok általi halál markába sétált. Hosszú időre veszett el a tudományosabbnál tudományosabb írások között, mígnem talált egy használhatónak tűnő, rég nem használt kötetet a legeldugottabb polctetőn. Azt porolva kereste meg kijelölt helyét, és szemöldök ráncolva vette tudomásul, hogy a helyét majdnem elfoglalták.
Szusszanva lépdelt közelebb, biztos pontként tartva a könyvet, melyet erőteljesebb puffanással dobott le az asztal lapjára. Rá sem pillantott az ismeretlenre, azzal foglalkozott, hogy a következő két órára kényelmes pozitúrába tudja helyezni magát, és ezután állt neki írószert keresni. Írószert, mint pennát és tollat, amiből egyet sem hozott el magával.
Magában szitkozódott és a külvilág ebből csak annyit vehetett észre, hogy összepréseli ajkait, szemei megvillannak.
Tekintete a szemben ülőre tévedt és az ő íróeszközére, melyért felemelkedett, és áthajolt, hogy magához vegye. Szó nélkül ugyan...de nem lopni akart, csak jegyzetelni.

Meglepetten pillantott a szőke srácra, kiről nem akart tudomást venni és veszekedést generálni, csak a tollat akarta. Na de a saját nyelvén való beszéd lepte ám meg, és csak pislogott rá mikor magyarra váltott.
- El akartam lopni - szája szegletében vigyor bujkált, miközben ezt kimondta. Kerülte a magyart, hisz minek, ha az első pillanatban elárulja magát a szemközti? Hagyta, hogy vigyora kiszélesedjen és feljegyzett egy-két szót.
- Nincs esetleg nálad még egy? Elhagytam az enyémet... - mivel a téma még cseppet sem volt lezárva, folytatta, és reménykedett benne, hogy pozitív választ kap.
- Amúgy Annelie vagyok - mutatkozott be ahogy azt illik. Talán jobb lett volna eleve ezzel indítani, de amikor lenyúlta az íróeszközt, még nem gondolta, hogy eljutnak a bemutatkozásig. Nem szokott kezet nyújtani és barátkozni, csak ha érdekei úgy kívánják.

Egyedül...aki csatlakozik, szóljon már róla

Az utóbbi két napot az apjával töltötte, nála aludt. Sikerült megenyhülnie, és kezdi elfogadni, hogy a családjuk bővül és nem elég, hogy a konyhában bármikor összefuthat a többi potyalakóval, majd kelhet kölyökbőgésre, és nem mondhatja azt, hogy köszi, de nem kérek a keresztszülőségből - hiszen rendes nővér lesz, nem csak a kezébe nyomják Laurát meg a fiúkat, hogy na akkor két órára vigyázz rájuk.
Ádámtól megtudott néhány apró információt arról, mi várja az évnyitón. Az, hogy a Rellon nyert, szinte teljesen semmis amellett, ami okozta azt a hangulatot, mely belengte az utolsó napon a házat. Hiába faggatta, pontosan mi lesz, hogy lesz, csak annyit tudott meg, hogy komolyabb ellenőrzésekre számíthatnak. Ő egyből tudta, hogy számára ebből nem sok jó sülhet ki, ezért vagy nagyon meghúzza magát és példamutató diákönkormányzat elnökként viselkedik, vagy amíg szigorítják a világukat, felhagy kétes szokásaival.
Az évnyitón házához, és magához hűen, csinosan jelent meg, talárja alatt zöld ruhát viselt. Szokásos helyére ült le, de előtte még el kellett onnan zavarnia egy gólyát, aki azt hitte, kényelmesen ellehet ott a vacsora végéig. Persze.
Egyenes háttal, lábait az asztal alatt keresztbe téve várta, hogy valami történjen. Tekintetével apját kereste, majd felmérte az ismeretlen arcokat. Nem kellett sok ahhoz, hogy rájöjjön, milyen módon vezetik be a szigorításokat. Gyomra kissé összeszorult, ahogy szemei is résnyire szűkültek.
- Húznátok vissza oda ahonnan jöttetek - mormolta az orra alatt svédül, épp olyan hangerővel, hogy azt ne hallja meg senki, akinek nem kéne.

évet nyitunk

Apját figyelte már egy rövid ideje mikor Noel megjelent mellette. Haragos pillantással nézett rá amiért ilyen szavakkal zavarta meg a koncentrációban. Ádám beszéde jobban érdekelte, egészen addig, amíg végig nem mérte úgy igazán a tegnapelőtti vacsorapartnerét.
- Felügyelők - adta meg a választ és egy kicsit közelebb csúszott hozzá. Felé eső mancsát a méregdrágának tűnő nadrágra, jobban mondva a combjára rakta. Olyan átlagos kapcsolatteremtési módszer volt ez nála, és valahogy nyugtatta is a tudat, hogy vele van.
- Ellenőrizni fognak, szigorítják a szabályokat, meg az elemhasználatot... - halk szavainak kimondása közepette megremegett a hangja. Nem is gondolt még bele, milyen lesz ez így.
Nem mondta ki, de érezte, hogy baj lesz. Túl sok szabályba és törvénybe ütközőt csinált már, és ha tényleg olyanok lesznek a szigorítások, mint ahogy azt elképzelte... Az apja valószínűleg okkal volt feszült. Mindenki érezte a hangján, nem csak ő, hogy most tényleg gáz van.
- De legalább megnyertük a pontversenyt - mosolyt erőltetett arcára, miközben a tagadhatatlanul is tökéletes kinézettel rendelkező exéről elemelte a tekintetét és végignézett a sárkánnyal díszített termen.

Szia *-*

Iza *-*

Nem tudom, csak mert szeretlek *-*

Kolos *-*

Rellonosnak érzem magam *-*

Nagyon jó estém volt *és amúgy tényleg*

Ardai Kolos - 2016.03.30. 20:21


Finom volt

Főzöl ma is, Kolos? *-*

Üres a pocim, gyere *-*

*váááár türelmesen*

meg a Zsóka
évet nyitunk

Nem mondhatni, hogy megnyugodott Noel közelségétől, de kevésbé forrt a dühtől így, hogy kapaszkodhatott belé és arca az arcához ért. Valamiért elhitte neki, hogy majd megoldják. Persze elsőre mindig a legrosszabb jut az ember eszébe...végül is, embert még csak majdnem ölt, azok pedig hallgatnak, mint a sír.
- Tartsd a szavad - halvány félmosolyra húzódott szája, és áldotta a hosszú ujjú talárt amiért eltakarja libabőrösödését, melyet Noel érintése okozott.
A kislány hangjára ő előbb felnézett, szemöldöke felszaladt és mintha sárvérűre nézne egy tiszta vért követelő, olyan pillantást mért a kicsire. Ugyanezzel a nézéssel pillantott vissza a partnerére, és megfogta a karját, hogy jelezze, jelenetet nem kellene rendezni. Szavainak súlya volt, egy Ombozi - legalábbis ez az Ombozi - aztán nem tartozik senkinek, ezt Anne tudja. Úgy látszik, a kékben pompázó kislány nincs tisztában vele, ahogy valószínáleg kilétével sem.
- Addig sétálj vissza a házad asztalához, míg nem lesz a bőröd színe is kékbe hajazó - súgta oda neki a szokásos rideg, fegyelmező hangnemében. Nem ugrott, még csak nem is fenyegette meg, inkább tanácsot adott.
- Szia - jobbjával lágy hessegető mozdulatot tett meg Zsóka felé, és fintorogva nézte.

Ardai Kolos - 2016.03.30. 21:23


Hogy ti pasik mennyi mindenre képesek vagytok... xD

Már melyiken? xD

Nehezen, ha azt sem tudod hol a házam

Óóóó no persze, jó hogy nem Noel hátán óhajtasz belógni xD

Sok sikert

Imádom mindkettőtök főztjét

Nem lehetne hármasban?

Tudod Noel...én egészen eddig azt hittem, köztünk több is lehet, mint az ikrek felnevelése

Menj Kornélhoz...hátha tud főzni, az lenne a legnagyobb boldogságod, nem?

Hol van már az a sajt...?