Elemi mágia óraPróbált mindenre odafigyelni, minden illatot képet és felvillanó színt megjegyezni, elvégre ki tudja mikor lehet rá szüksége. Újra lehunyta szemeit, s mikor kinyitotta őket, már minden tiszta volt. Valahogy úgy alakulhatott át a káosz erre, mint amikor a fényképezőgéppel rázoomolsz valamire, és az addig homályos, összefolyt dolgoknak hirtelen alakjuk lesz. Bőrén érezte a meleg levegőt, s egy enyhe szellő lágy nyomását. Kezeit széttárta, hogy ne veszítse el egyensúlyát. Nem lenne valami szerencsés beleesni abba a forró maszlagba. Fejét körbeforgatva mérte fel a terepet, majd fülét megütötte a halovány énekfoszlány. Összeráncolta homlokát, majd vetett még egy pillantást az alatta bugyogó vörös katyvaszra. Száját harapdálva kezdett vacilálni a két lehetőség között.
1- ez nem a valóság, erre emlékeztetnie kell magát. Úgy mindíg.
2- ha nem a valóság, nem eshet baja. Emellett egy álomhoz is lehetne hasonlítani, márpedig az ember képes uralni az álmait.
3- azért elég valósághű, szóval ha beleugrana, akkor bizonyára úgy érezné, mintha épp égne és szétolvadna.
4- figyelembe véve, hogy ez ugye képzelgés, amit a tanára irányít- legalábbis nagyon bízott ebben, bizonyára nem véletlenül biggyesztette oda azt a hangot.
Mindezt ilyen szépen átgondolva indult el a fák irányába, áldva a percet, amikor nem valami kis szandált vett fel magára.
Pálcáját maga előtt tartva hajtotta félre az útjába lógó vékonyabb ágakat s faleveleket, követve a kellemes hangzású dallamot.
